Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-10 / 159. szám

1997. július 10., csütörtök Mozaik 7. oldal Mi a nagyobb érték: a gyermekek sorsa vagy a sikeres üzlet? - Felelősen gondolkodó emberek - Sérültek keserű kenyere enóczkiék kálváriája: apró csodák és hallgatag hivatal A tágas, kényelmesen berendezett szobában magasba kapasz­kodó bordásfal, három lábon álló botocskák és kiskocsi bont­ják meg a bútorok harmóniáját. Baglyasalján Klenóczki György és felesége halmozottan sérült kislányt nevelnek. Sze­retettel, türelemmel és sok-sok megpróbáltatás árán. Egy nap öröm- Ötéves házasok voltunk, amikor megszületett Tünde. Koraszülött volt és egészen pici. De mi így is nagyon örül­tünk neki, - emlékezik a pará­nyi élet első óráira Klenóczkiné Somlyói Edit. Örömük mindössze egyetlen napig tartott. A kicsi kómába esett, bőre besárgult, az orvo­sok a teljes vércsere mellett döntöttek. Hat hét után hozták haza. Fel-felbukkanó aggo­dalmuk szinte semmivé fosz­lott, ahogy múltak a hetek, hó­napok. A baba szépen fejlő­dött, gyarapodott. A rendszeres ellenőrző vizsgálatokon sem mondtak nyugtalanítót. Hét hónapos volt már a kislány, amikor észrevették, hogy va­lami még sincs rendben.-Órákig feküdt az ágyacs- kájában és láttam, hogy nehe­zére esik a legapróbb mozdulat is. Csak akkor fordította felém a fejecskéjét, ha a hangom hal­lotta. - Könnyek harmatoznak az asszony arcán, ahogy mesél. Kórházból kórházba jártak Salgótarjánban és Budapesten, még kiderült, hogy a kislány központi idegrendszere sérült. Ezért nem lát, ezért nem jár és ezért maradnak kimondatlanok szavai. Az asszony idegen, soha nem látott ajtókon kopog­tatott kétségbeesetten segítség­ért. Harcok és kudarcok kísér­ték, s olykor öröm. Nehéz he­tek, hónapok gyógyszeres ke­zelése, többszöri szemműtét után Tünde visszanyerte látá­sát. Két és fél éves volt már, amikor Budapestre a Pető Inté­zetbe került. Kezdetben egy- egy hónapot töltött ott, később bentlakó lett.- Tudtam, hogy Tünde szel­lemi képességei sajnos, nem érik el az intézet követelmé­nyeit. Mégis igazságtalannak tartottam volna, ha bezárják előtte az ajtót. Legalább az esélyt kapja meg, mint minden más gyermek, hogy kiderüljön, mi is rejtőzik benne. Még ma is fellobban az asszonyban a düh, ha erről beszél. Az intézetben sokoldalúan képzett szakemberek igyekez­tek felkészíteni a kislányt az önálló élet legalapvetőbb dol­gaira: a mozgásra, a beszédre. S ahogy telt, múlt az idő, a szakértelem, a szülők bizalma, az asszony türelme apró cso­dákat termett. Tünde megtanult oldalra fordulni, felállni, székre ülni. S arra is rájött, mire valók a kezei, a lábai. Sok-sok gyakorlás és ortopéd­műtétek után érkezett el az igazi csoda ideje. A kislány felállt, lassan, botladozva, bo­tocskáira támaszkodva lépe­getni kezdett. Merre tovább? Tavaly, Tünde iskolaköteles korba lépett, de értelmi fejlő­dése nem tartott ott, hogy be­vonhatták volna a közös mun­kába. Magántanuló volt az in­tézetben. Jóllehet, a sérült gyermekek képességei korlá­tozottak, a kislány önmagához képest sokat fejlődött, viszony­lag rövid idő alatt. Iskolakez­déskor, talán ha negyven-öt- ven szót tudott. Most „felfe­dezi” a körülötte lévő tárgya­kat. Szépen, tisztán ejti a sza­vakat és helyes mondatokba köti őket. Mozgása is össze­hangoltabb. Lengő firkákat „rajzol”, gyurmázik és gyöngyöt fűz. Egyszerű szerepjátékokat ját­szik és alig győznek válaszolni kérdéseire. Ám Klenóczkiék kálváriája mégsem ért véget. Most a tanév végén Tündét elbocsátot­ták a Pető Intézetből. S arra a kérdésre, hogy most hová, merre menjenek tovább, bi­zony meglehetősen nehezen ta­lál választ az asszony. Mert a halmozottan sérült gyermekek intézményes gondozása, okta­tása, személyiségfejlesztése nemcsak Salgótarjánban, a megyében is rendezetlen. Ami biztos, az Salgótarjánban az Ilyés Gyuláné Általános Iskola és Speciális Szakiskola. He­tente három órát már eddig is eltöltött ott Tünde. Murányi Sándorral, az is­kola igazgatójával parányi szobájában beszélgetünk mun­kájukról, lehetőségeikről. Tervek papíron A beszélgetés fonala azonban meg-megakad. Jobb helyük nem lévén, itt foglalkoznak a szellemileg közepesen sérült gyerekekkel. S vannak csopor­tok, amelyek az iskolától távol dolgoznak.-Foglalkoztató és kisegítő iskola vagyunk. Az a dolgunk, hogy a szellemileg, illetve a halmozottan sérült gyermeke­ket, a társadalmi beilleszkedés zavaraival küzdő fiatalokat ta­nítsuk, segítsük, hogy alkalma­sak legyenek az önálló életvi­telre. S ellátunk bizonyos csa­lád és ifjúságvédelmi feladato­kat is - magyarázza a megszál­lott emberek hitével, meggyő­ződésével Murányi Sándor. Meglehetősen nehéz körül­mények között dolgoznak. így aztán a sérült, a nehezen kezel­hető gyermekek, fiatalok okta­tásának, személyiségük sokol­dalú fejlesztésének, szakmai­lag és szervezetileg egységes rendszere most csak elképzelé­seikben él. Az iskola vezetője, szakemberei alaposan végig gondoltak mindent, mielőtt pa­pírra vetették terveiket: egy speciális pedagógiai központ létrehozásának lehetőségeit. Ebben a gyermek- és ifjúság- védelmi intézet három eszten­deje üresen kongó épületére alapoznak. S a munkát jól értő szakemberekért sem kellene messzire menniük. Még az év első hónapjaiban elküldték terveiket Puszta Bé­lának, Salgótarján polgármes­terének. Pelléné Czene Csilla, a polgármesteri hivatal humán- politikai irodavezetője jól is­meri ezeket az elképzeléseket.- Mindenképpen támoga­tásra érdemes tervek. Annál inkább, mert nem csak városi, hanem a városkörnyéki telepü­lésekkel, bizonyos értelemben megyei feladatokat is ellátnak, - mondja véleményét. Még március 27-én kelt az a levél, amelyet a polgármester küldött Smitnya Sándornak, a Nógrád Megyei Közgyűlés el­nökének, hogy konzultáljanak az épület sorsáról. A gyermek- és ifjúságvédelmi intézet épü­lete ugyanis a megyei önkor­mányzat tulajdona. Választ - az irodavezető szerint - az újabb kezdemé­nyezés ellenére sem kaptak. Szánalom helyett Közben többféle mende­monda kering az épületről. Hallani, hogy egészségügyi és szociális célokat szolgál majd. De azt is, hogy a megyei ön- kormányzat sok millió forintért árulja, és érdeklődő vállalko­zókban sincs hiány. Lassan egy hónapja, hogy Katona Miklós személyi titkárnál meghallga­tást kértem Smitnya Sándortól. Üzenet eddig nem érkezett. így csak remélni lehet, hogy a halmozottan sérült gyermekek sorsának rendezése, felkészíté­sük valamiféle munkára, a többé-kevésbé önálló életre, ta­lán ér annyit, mint egy sikeres üzlet. A sérült gyermekek szülei­nek mindenképpen. Mert lám, Klenóczkiék nemcsak felelő­sen gondolkodó, de makacs emberek is. Bárhogy szeretnék a kislányt a családban tartani, mégsem teszik. Szeptembertől a Borsod megyei Sály mozgás- javító általános iskola és diák­otthon lakója lesz Tünde. Mert azt szeretnék, ne kényszerüljön arra, hogy a szánalom nyújtotta keserű kenyeret egye, amikor ők már nem lesznek mögötte. A kérdés azonban az, mi lesz a többiekkel? Azzal a több mint száz gyermekkel, akikkel most az Illyés Gyuláné Általá­nos Iskola és Speciális Szakis­kolában foglalkoznak, és azokkal, akikről talán nem is tudnak. Mert az is sajnálatos tény, hogy a sérült gyermekek száma évről évre nő. V.G. Balassi - Zenes történelmi játék Esztergomban Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költő-kato­nája ihlette a Rossa László-Mészöly Gábor szer­zőpárost a Balassi című zenés történelmi játék megírására. Az ősbemutatót Esztergomi Vár­színházban tartják ma. A premierhelyszín tisztel­gés Balassi előtt, aki 1594 tavaszán a törökök ál­tal elfoglalt vár ostrománál szenvedett súlyos se­besüléseket. Balassit Mihályfi Balázs alakítja. Az Anna-versek múzsáját, Losonczy Annát Gregor Bernadett formálja meg. Percdíjakban a Weste! 0660-nal jobbat nem talál. oooo További információért hívja a 106 80) 450-450-es ingyen hívható telefonszámot. http:f/ www.westel.hu WESTEL IRODA: MISKOLC, 3525 KOSSUTH L U. 2., TEL.: (06 46) 411 -550, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 351-000 WESTEL FORGALMAZÓK: SALGÓTARJÁN, APEX KFT, 3100 KLAPKA ÚT 3., TEL.: (06 32) 312-832, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 337-247 • PÁSZTÓ, KRÉMUSZ TÜZELÉSTECHNIKA, 6030 FŐÚT 105., TEL.: 106 32) 360-030, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 365-900 .r.ilmnoi ttmmnni WESTEL Siessen, mert a készletek végesek! Az árak az áfát nem tartalmazzák. Társ a társalgásban Július 7-től augusztus 1-ig ingyenes nentiszenbelépéssel Erre ugye álmában sem gondolt volna? Ha most vásárol Westel 0660-as mobiltelefont, akkor a nettó 29 900 Ft-os árért egyszerre két készüléket is kap: a kisméretű Nokia 440-est, és egy felújított, nagyteljesít­ményű mobiltelefont. A két telefonra csupán egy havidíjat kell fizetnie, így a készülékek egyetlen díjcsomaggal üzemeltethetők. A két készülék közti hívás a legolcsóbb mobil kapcsolatot teszi lehetővé. A Westel ráadásul a 25 000 Ft-os rendszerbelépési díjat is elengedi. Telefonáljon a legkedvezőbb mobil percdíjakkal! Êïff-jfût csGngst, kettőt kap! Két tele Egyetlen hauitiíjjal 29.900 Ft-ért Zúgás a fülben, ritmus az izmokban. Aztán a csúcs . .. Tina kiáltott. Madarak szár­nyaltak tova. Paul szeméről csak lassan foszlott le a ho­mály. Még fújtatott, önfeledten csókolta a lány nyakát, mellét. Tina boldogan felnyögött...- Szállj le, kedves. Paul oldalára fordult. Kitárta magát a napnak. Tina boldogan nyúlt oda a kezével, érezte még, hogy lankad a férfi, mo­solygott:- Jó veled, Paul. Paul nem felelt. Behunyta a szemét, ám a nap így is átsütött szemhéján, a meleg végigsimo­gatta. Erezte a lány kezét is, és nagyon jó volt most élni. De lassan lecsillapodott benne az utóérzés is. Felült, kö­rülnézett. Egyik kezével máris nyúlt a mhája felé. És éppen jókor. A közeli kis erdő szélén mozgást látott. Keze közben rá­talált a zsebében a kis műanyag dobozra, kitapintotta a gombot, benyomta. Máris öltözött:-Siess, vissza a kocsihoz! Igyekezz! Tinát meglepte ez a hang. De látva a közeledőket, felébredt ösztöne és nem ellenkezett. Nem is öltözött, csak magára kapta bugyiját, a többit a ke­zébe kapta. A feszültség benne is szétáradt. Mennyire más volt ez, mint az iménti! Bár valahol talán találkoztak, sejtette. Még nem tudta, mi folyik itt a hát­térben, túl fiatal volt, hogy ilyesmiben a legkisebb tapasz­talata is lehessen. De elég volt egy röpke pillantás Paul arcára, és tudta, most mennie kell.. Futott a tisztáson, be a fák alá. Paul magára kapta nadrág­ját, az ingét már csak balkezébe fogta, a zakóval együtt. A zakó zsebében egy kemény tárgyat markolt, de még nem húzta elő. A két idegen futva közeledett, az egyik fehér inget és nadrá­got, a másik farmert és kockás piros inget viselt. Nem gyalog jöttek idáig, alighanem van a közelben egy autó - villant a férfi fejébe. Úgy rémlett, az egyiket már látta valahol. Hát persze, tegnap, a strand bejára­tánál...! Szóval ugyanazok vagy részben ugyanazok. Több ideje nem maradt. Rézsút szaladt, hogy elvágja azok útját, mert az üldözők a lányt követték volna. Csak a szeme sarkából látta, hogy Tina már elérte a kocsit. A támadók közel voltak. Paul nem félt, in­kább igyekezett felmérni az esélyeket. A legrosszabb az volt, hogy senki sem beszélt. Mind a hár­man tisztában voltak a helyzet­tel, fölösleges lett volna erejü­ket szavakra pazarolni. Amikor már közel voltak, Tina nyomá­ban Paul is futásnak eredt. Majdnem odaért a kocsihoz, az idegenek lihegve futottak a nyomában - amikor Tina be­vágódott az ülésbe, egy mozdu­lat, a kocsi indult. A lány nem volt gyakorlott vezető, de sike­rült megugratnia a kocsit és kö­zelebb hoznia Paulhoz. A férfi futtában ugrott be, Tina gázt adott, csak künn az úton cserél­tek helyet. Ezenközben Paul hátranézve látta, amazok most másfelé igyekeznek. A parkoló túlsó végében volt az autójuk. Aztán szeme elől veszett a lát­vány. Tina hirtelen fékezett, hogy helyet cseréljenek, a férfi kiugrott, megkerülte az autót, bevágódott az ülésbe és gázt adott, a szerpentin felfelé vitte őket, Paul kitartóan nyomta a pedált. Később eszébe jutott, hogy biztosan üldözik őket. De a sok kanyar miatt nem látta ül­dözőiket. Szembejött néhány autó.- Mi volt ez? - kiabálta Tina hisztérikusan. Talán csak most hatolt el agyába, mi minden ját­szódott le az előző percek­ben...? Arca eltorzult. Paul nem nézett rá, de így is szinte látta, mi történik. Nem is várt más reakciót. Túl gyorsan következ­tek be az események.- Semmi.- Hogyhogy semmi? - a lány hangja elcsuklott. - Tegnap is, ma is vadidegenek támadtak ránk! És az az idegen pasas a te­lefonban.-Tényleg, mit akart? - kér­dezte Paul olyan hangon, mintha efelől érdeklődne, mit játszanak ma egy kis moziban a sarkon?-Hogy mondjak le valami­ről!-Netán a szavazati jogod­ról? Ilyen fiatalon? - gúnyoló­dott a férfi, ami teljesen kizök­kentette a lányt. Nem értette Pault. Egy ideig nem is jutott szóhoz. À következő kanyar előtt egy nagy sebességgel kö­zeledő autó érte utol őket, rájuk dudált és elszáguldott előre. Paul határozatlan mozdulattal visszaintett a vezetőnek -két vagy három férfi ült abban az Opelban - és csak annyit mor­mogott: -Hajtsatok csak, ha annyira sietős ... De az Opel attól kezdve már nem sietett annyira. Paul a visszapillantó tükörbe tekintett gyakran. Látta, a lány is tart ül­dözőiktől, folyton hátrafordult.- Nem tetszik ez nekem - mondta végül.- Nekem sem! - csapott le a lány, mint aki erre vár. De a férfi csalárdul így folytatta:- Hogy még mindig nem ér­tük el a hegytetőt. Pedig onnan állítólag még jobb a kilátás, mint a tisztásról. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom