Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-29 / 175. szám

2. oldal =¥ « SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Hatszáz lakosra jut egy rendőr - Lehangoló belügyminiszteri válasz Riasztó verebélyi állapotok A riasztó mátraverebélyi közbiztonságról adtunk hírt nemré­giben lapunk hasábjain. Tizenöt vállalkozó aláírásával érke­zett a levél a település polgármesteréhez, követelve a hatható­sabb intézkedést. Májusban az önkormányzat, a bátonytere- nyei rendőrkapitányság és a helyi lakosok részvételével fóru­mot tartottak, melyen megállapodtak: a helyzet megoldására a belügyminiszterhez intéznek kérelmet, melyben a bátonyi ka­pitányság 10-15 fős rendőri létszámának fejlesztését kérik. A közelmúltban megérkezett a válaszlevél is, de semmi jóval nem kecsegtetett: Mátravere- bély nem szerepel a rendőrőrs­telepítési programban, mint ahogyan a bátonyterenyei rendőrkapitányságon sem ter­veznek létszámfejlesztést. — Az, ami Mátraverebélyben most történik, egy folyamat ré­sze — mondja Juhász István alezredes, Bátonyterenye rend­őrkapitánya. - Ez a folyamat, sajnos, a korábbi időben „elsza­ladt”, ami részben annak is kö­szönhető, hogy a kapitányság úgy alakult meg a maga lét­számgondjaival, mint egy túl­fejlesztett rendőrőrs. A térség­ben közel hatszáz lakosra jut egy rendőr, ami kezdetben még azt sem tette lehetővé, hogy mindenhol legyen körzeti meg­bízott. Másfél éve sikerült, hogy folyamatosan feltöltsük a létszámot és a beindított kmb-s programnak megfelelően min­den körzetmegbízotti szék­helyre sikerült rendőrt helyez­nünk — még Mátraverebélybe is. Amikor átvettem a kapitányi posztot (1995-ben), a települé­sen még működött a polgárőr­ség. Akkoriban valahogy job­ban felismerték, hogy a bűncse­lekmények megelőzése elsőd­legesen nem a rendőrség fela­data, ennek érdekében a lakos­ságnak is tennie kell valamit. Ez a polgárőrség olyannyira ha­tékonyan működött, hogy szülte alig volt bűncselekmény Mátraverebélyben. Aztán ez va­lami miatt megszűnt. Amikor kineveztem az új körzeti meg­bízottat, az önkormányzattól is, és a volt polgárőröktől is azt kértem, segítsék munkáját. A kmb-s viszont nem kapott se­gítséget, úgy érezte, hogy a la­kosság is magára hagyta. Én vi­szont megköveteltem a haté­kony munkát. Pár hónap eltelte után közölte a körzeti megbí­zott, hogy ilyen körülmények között nem tudja vállalni a munkát, egyedül képtelen úrrá lenni a helyzeten. Újból meg­beszélést hívtam össze, kértem, hogy alakítsák meg a polgárőr­séget, mert egy rendőrtől többet Mátraverebélybe nem tudok tenni. Még így is „kiemelt” helyzetben van a település, mert a térség többi részén egy kmb-sre két-három község jut. A helyzetet tovább nehezíti, hogy kmb-s szolgálatot csak olyan rendőr láthat el, aki ren­delkezik a megfelelő iskolával. Most új körzetmegbízott van kinevezve, aki szeptembertől öt hónapig iskolába megy, hogy a szükséges végzettséget meg­szerezze.- Akkor szeptembertől egyáltalán nem lesz kmb-s a településen? — Mivel az iskola miatt ki kellett vennie a kmb-snek a. szabadságát, jelenleg is nyo­mozók vannak a településen éj­szakai figyelőszolgálaton és a városi URH-s járőr is több órát tölt Mátraverebélyben. De ez az állapot sem tartható fenn so­káig, hiszen a pihenőnapokat ki kell adnom és a túlórakeretünk sem végtelen. Újfent csak visz- szajutunk a polgárőrség szerve­ződéséhez, de ennek megalakí­tása nem rendőrségi hatáskör! Az URH-s járőrök száma is mindössze 12, legalább a dup­lája kellene. A belügyminiszteri válasz szerint azért nem terve­zik nálunk a létszámfejlesztést, mivel Nógrád megyében az or­szágos átlagnál kedvezőbb a közbiztonsági helyzet. De bűnügyi fertőzöttség vonatko­zásában élen jár ez a körzet! Ez megmutatkozik abban is, hogy a rendőreink leterheltsége ará­nyaiban a megyei átlaghoz ké­pest a legmagasabb. A sirán­kozó rendőröket nem szeretem, a sírás helyett a feladatok megoldására kell koncentrálni. A feladatokat pedig azzal az ál­lománnyal kell megoldani, ami rendelkezésre áll. De amíg pél­dául más kapitányságon 320 lakosra jut egy rendőr, itt ez az arány majdnem a duplája.- Mit lehetne még tenni annak érdekében, hogy javul­jon a helyzet?-Most átmenetileg javulást eredményezhet, hogy a nagybá- tonyi polgárőrök vállalták a mátraverebélyi éjszakai járőrö­zést, de ez nem végleges megoldás. A mátraverebélyi- eknek maguknak is kellene va­lamit tenni annak érdekében, hogy jobb legyen a helyzet. Felajánlottuk az ügyeleti riasz­tóra történő rákötés lehetőségét, a településről egyetlen igény nem érkezett. Pedig kimutat­ható, hogy amióta Bátonytere­nyén kihasználták ezt a lehető­séget, nyolcvan százalékkal csökkent a lakásbetörések száma. Jobban kellene segíteni a rendőrök munkáját, mert több esetben kénytelenek voltunk az előállított személyeket elen­gedni bizonyíték hiányában.- Azt mondják erre a vere- bélyiek, hogy azért nem mer­nek tanúskodni, mert félnek a bűnözőktől.-Ez nem indoklás, hiszen ma már a tanúk jogi védelme megoldott. Ha úgy gondolja a tanú, a bűnöző soha nem fogja megtudni, ki tanúskodott el­lene. És hangsúlyozom: a pol­gárőröknek nem intézkedni kell, nem kell belemenni sem­miféle konfliktusba - csak fi­gyelni kell és jelezni nekünk, ha valami rendellenességet ta­pasztalnak. De ugyanez vonat­kozik minden állampolgárra: a rendőrség nem állíthat minden ember mellé egy-egy rendőrt. Senki ne legyen közömbös, mert lehet, hogy legközelebb neki lenne segítségre szüksége. Az elutasító válaszba nem törődtek bele a verebélyi lako­sok sem. — Folyik az aláírásgyűjtés a faluban, melyet egy újabb levél kíséretében fogunk elküldeni - mondja Oláh Sándor polgár- mester. - Nem nyugszunk bele ebbe a semmitmondó válaszba. A kis települések gondjait job­ban szem előtt kellene tartani. Lehet, hogy a Nógrád megye közbiztonsági helyzet jobb az országosnál, de mi, verebélyiek nem ezt tapasztaljuk. Nyilván­való, hogy mindenki a saját problémájának megoldását tartja a legfontosabbnak, ne­künk pedig jelenleg ez a legna­gyobb gondunk. Hegedűs „Jó volt látni a nagylóci néniket, akik kihúzták magukat büszkeségükben” Győzelem négy alsószoknyában (Folytatás az 1, oldalról) Ez az együttes az idők folya­mán felbomlott, alakult egy másik, amelynek szintén tagja volt, sőt Szécsényben is táncolt egy évig. Aztán jött a középis­kola, kollégium, nem volt már idő a kedvtelésre, tanulni kel­lett.- A Palóc Szépe-választáson való indulásom története úgy kezdődött, hogy megkeresett Szelcsik István, aki kulturális vezető nálunk, és mondta, hogy Lászlók Nórára és rám gondol­tak mint versenyzőkre - kezdi Szeles Enikő.-Nagy örömmel tettem ele­get kérésének, de a versenyen - látva a szebbnél szebb népvise­leteket — bizony megijedtem egy kicsit. Úgy tűnt, hogy a mi nagylóci ünnepi népviseletünk a lehető legegyszerűbb a többi mellett. — Hogyan zajlott a verseny?- Be kellett mutatni a ruhá­kat: az eredeti nagylóci népvi­seletben az ingváll fehér vá­szon, a mellény fekete színű, kézzel hímzett, csakúgy, mint az egész ruha. A szoknya piros virágos, de nem selyem, hanem leginkább a mostani kékfestő anyagokhoz tudnám hasonlítani anyagát, négy alsószoknya, és elmaradhatatlan a bőrből ké­szült pántos cipő. Azért hangsú­lyoztam ki többször a viselet régiségét, mert ez eredeti ün­nepi ruha. Egy nagylóci néni, Fiikor Boldizsárné adta kölcsön a féltve őrzött ruhákat, és ő gondoskodott arról is, hogy minden darab a megfelelő helyre kerüljön. A végén pedig „profi” táncos forgatott meg bennünket a színpadon. — Bízott a győzelemben? — Egyáltalán nem, nekem például a legjobban a rimóci menyasszony népviselete tet­szett. Amikor meghallottam, hogy a zsűri a harmadik helyre értékelte, az jutott eszembe: - Jézusom, akkor ki lett az első? Úgyhogy, amikor a nevem hal­lottam, először nem is akartam hinni a fülemnek, nagyon örül­tem.- Jó volt látni a nézők között a nagylóci néniket, akik kihúz­ták magukat, és látszott az ar­cukon, milyen büszkék arra, hogy mi nyertünk. Mari néni, aki kölcsönözte a ruhát, örömé­ben sírva fakadt __ H . E. Megérte leküzdeni a kezdeti félelmet Életmentő véradók Kovács Józsefné, alig túl a harmincon, férjével elhatá­rozta, hogy első alkalommal elmennek vért adni. Arról kérdeztem, miért most dön­töttek így.- Már régebben elhatároz­tam, hogy egyszer elmegyek véradásra. Valami azonban mindig közbejött. Terhessé­Férjemmel elhatároztuk, hogy a félelmet leküzdve elme­gyünk. A helyszínen nagyon sokan voltak, amely még job­ban megerősítette bennem az elhatározást és már nem ide­genkedtem a tűtől. Az első szúrás kicsit kel­lemetlen volt, de úgy döntöt­tem, hogy a következő véra­Kovács~Józsefné a véradó ágyon geim ideje alatt nem lehetett, máskor betegség szólt közbe, vagy éppen a félsz akadályo­zott meg benne. A mostani döntésünkben, mivel nem volt semmilyen kizáró ok, az ját­szott közre, hogy egy szur­dokpüspöki fiatalember sú­lyos műtétjéhez kellett véra­dással segítséget nyújtani. A SZERZÓ FELVÉTELE dásra is eljövök. Rádöbben­tem ugyanis arra, hogy mi­lyen nemes dolog segíteni azokon az embereken, akik­nek vérre van szükségük, hogy meggyógyuljanak. Le­het, hogy egyszer - ne adja az Isten - én is rászorulhatok ilyen segítségre.- esla ­PÁSZTÓ 1997. július 29., kedd Jól közlekedtek a balassagyarmati és környékbeli családok Majorosék diadala Az elmúlt hét szombatján rendezte meg a Balassagyar­mati Rendőrkapitányság vá­rosi baleset-megelőzési bi­zottsága a Közlekedik a csa­lád című közlekedésbizton­sági vetélkedőt a kapitányság épületében. A mintegy negyven fővel versenyző családok elméleti és gyakorlati versenyen mérték össze tudásukat. Az érdekes és hangulatos vetélkedő végered­ménye szerint első helyen vég­zett dr. Majoros Ferenc Csa­ládja, második helyen Taskó András családja, mindketten ba­lassagyarmatiak. A harmadik helyezett lett Lukács László és családja Szügyből. Eltűnt a gépkocsivezető, nincs szemtanú Segítség a rendőröknek Szemtanút és egy gépkocsive­zetőt keresnek a salgótarjáni rendőrök. Július 25-én 12 óra körül Salgótarjánban, a Füleki út 82. számú lakóépület előtt közle­kedési baleset történt. Egy kék színű Trabant a városközpont felől az úttest menetirány sze­rinti jobb oldaláról balra kanya­rodással kívánt megfordulni a Füleki úton és összeütközött a Somoskőújfalu felől közle­kedő, V. N. által vezetett kerék­párral. A baleset körülményei­nek tisztázása érdekében kérik, hogy a gépkocsivezető, illetve szemtanúk jelentkezzenek a Salgótarjáni Rendőrkapitány­ság Közlekedésrendészeti Osz­tályán (Rákóczi út 40. sz.) sze­mélyesen vagy telefonon a 411-255-ös számon, a 33-50- es melléken. Harminchárom pásztói kisdiák vízi vakációja Korongozás a tóparton A közelmúltban a pásztói Dózsa György Általános Is­kola alsó tagozatosai vízi és alkotótáborban élvezték a vakációt a sarudi Tisza-tó partján. A 33 kisdiák Dr. Káposztás Józsefné táborvezető, Németh Józsefné tanító és Sipos Péter tanár kíséretében a szünidő hasznos eltöltésén túl néprajzi ismeretei gyakorlati kipróbá­lására is lehetőséget kapott. A számtalan „vizes” programon kívül népművészek vezetésé­vel megtanulhattak kosarat fonni gyékényből és fűzfa­vesszőből, a korongozással alkotott remekeket kemencé­ben égették ki, megtanulták a makramé szövéstechnikáját. Ízelítőt kaptak a linómetszés technikájából is. zso „Erdőtakarítást” szerveztek a hegyibringások Szemétgyűjtés a vár alatt Sok a tag, kevés a fiatal - Életmódklubbal könnyebb az élet Chips helyett zöldséget a gyereknek Életmódot váltani jóval nehezebb, mint elhatározni. Hiszen ez nem csupán a mozgásigény felébresztését, s a szintén nagy kö­vetkezetességet megkívánó tradicionális konyha forradalmasí­tását jelenti. Ami ezeknél jobban feladja a leckét, az a fejekben, a gondolkodásban végrehajtandó változás a szemlélet gyökeres Szemétgyűjtési akciót szervez a Salgótarjáni Hegyikerékpá­ros Egyesület a salgói vár alá. A július 30-ai (szerdai), 17 órakor kezdődő hulladékgyűjtő akció célja, hogy megtisztítsák a Domyay-turistaház környé­két, összegyűjtsék a „kocaturis­ták” által szétdobált szemetet. A hegyibringások várnak min­den olyan természetbarátot, aki a szavakon kívül tenni is akar annak érdekében, hogy környe­zetünk szebb legyen. átalakítása. A salgótarjáni József Attila Művelődési Központban ’93- óta működő életmódklub min­den összejövetele, tervezett és kapcsolódó rendezvénye erre hangolja azt, aki belép ebbe a közösségbe. A létszámmal nincs is gond, a klub vezetése - éppen az előre mutató céljaik érdekében - azonban kívána­tosnak tartaná, hogy a fiatalok mostani csekély aránya növe­kedne. Persze ez éppen a már említett gondolkodásbeli váltás függvénye. Tolmácsiné Mikó Edit klub­vezető közösségükről azt is el­mondta, jelenlegi táboruk zömmel így verbuválódott: a különböző betegségeken sze­rencsésen átesettek keresték, keresik a hozzájuk hasonlók társaságát. Azokét, akiket az egészségi állapotuk félre nem érthetően figyelmeztetett: fel kell hagyni a korábbi életvitel­lel. Ezért viszonylag hamar tu­domást szereznek a klub lété­ről. S ettől kezdve elkezdődnek az új, a másféle mindennapok, ezt egy idő után a pozitív elő­jelű közérzetváltozás is jelzi. Hogy mi módon éri ezt el ez a mintegy száztagú csapat?- Előadásokat szervezünk, melyek meghallgatása után kö­vetkezik a hallottak megbeszé­lése, a gyakorlati hasznosításra való áttérés. A témák különbö­zőek, de a célunk mindig egy: megtanítani az embereket az önvizsgálatra, arra: ha bárkinek bármi baja van, maga is pró­bálja megtalálni, mi az, amit rosszul csinál. Minek követ­kezménye, ami kiváltja az el­változásokat. Hiszen, ha meg­gyógyul, de az életvitelén nem változtat, később újabb és újabb betegség jelentkezik nála - ma­gyarázza sajátos tevékenységük lényegét Tolmácsiné Mikó Edit. Egyetlen szóval ez a mege­lőzés, melyre egészségnevelők százai próbálják rávenni az embereket. Több-kevesebb si­kerrel. Több, mert mint a klub­vezető is elmondta, egyre nö­vekszik az egészséges életmód íratlan szabályait követők száma. S kevesebb, mert sok esetben csak a szándékig jutnak el az emberek: a zsír helyett olajjal főzésről lemondanak, mert az utóbbi drágább, a gye­rek szendvicséből kispórolják a zöldséget, de a chips-et nem sajnálják tőle, pedig az sem ol­csóbb. Arról nem beszélve, hogy a fiatalokat úgy tiltják a cigaret- tázástól, alkoholfogyasztástól, hogy közben éppen az ellenke­zőjére mutatnak példát... Van tehát még mire tanítani, ösztö­nözni, jó példával elöl járni. Ehhez persze pénz is kell, ezért kell a tagdíj, a pályázat. Két éve a Soros Alapítványtól nyertek kétszázezret, a városházától, áfésztól évente kapnak egy kis anyagi támogatást. Sokat kö­szönhetnek a művelődési köz­pontnak is, amely helyet ad fog­lalkozásaiknak. (M. J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom