Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-24 / 171. szám
2. oldal 1997. július 24., csütörtök Rétság és Környéke Térképre kerül a tiszti lakótelep Fehér folt, titkos terület volt eddig a Hunyadi János lövészdandár laktanyája és a hozzá tartozó tiszti lakótelep Rétság város térképén. A dandár felszámolását követően most Rétságon is újrarajzolják a térképet. Most végzik a városrendezési terv felülvizsgálatát, s abban már a volt honvédségi terület is szerepel. Rövid hírek a Város környékéről Bemutatkozik a faluszövetkezet Berkenye - Pénteken a Balassagyarmaton megrendezésre kerülő Ipoly-parti Vásáron a faluszövetkezet hat négyzetméteren bemutatja mélyhűtött termékeit: málnát, ribizlit, szilvát és szedret. Az előbbi árukat Finnországba, Svédországba, Hollandiába, Németországba és Ausztriába szállítják. Gázfogadó épül, kész a hálózat Horpács - A településen befejeződött a gázhálózat kiépítése, jelenleg a bekötéseket végzik a szakemberek. Hátra van még a gázfogadó felépítése a falu Patak község felőli részén. A kivitelezési munkálatok már megkezdődtek. Közhasznúak, időszerű feladatokra Szendehely - Július végéig az önkormányzat tizenkét közhasznú munkást foglalkoztat, akik részben jövedelempótlósok, részben pedig munkanélküliek. A népes csapat a község területén mindig az éppen időszerű köztisztasági, közterület-karbantartási és más egyéb feladatokat végzi el. Megyén kívüliek a Bánki-tóról - Ha végre itt (lenne) a nyár Csend, nyugalom, szép környezet- Tavaly sem sikerült, az idén is elkeserít az esős időjárás. Nézzen körül! Nagyon kevesen vannak. Igaz, ez nemcsak a hétköznapokra, hanem a hétvégékre is! Az igazi nyári időben szombaton és vasárnap ezer-ezer vendéget fogadtunk. Szerencsétlenségemre a meteorológiai intézet a hét végére tartós esőzést jelez. Pedig felkészültünk a fürdőzők fogadására. Kompletté alakítottuk a konyhát, ahol egytálételt kínálunk, közte a bánki halászlevet. A gyerekeknek kedveskedve, felállítottuk a hintát, a csúszdát. Három évre vettem bérbe a strandot, ez az utolsó szezonom. Nem tudom, mit hoz a jövő — érzékelteti a számára kedvezőtlen, a fürdőzők részére előnyös változásokat Torma András vállalkozó, a strand bérlője, a helyi képviselő-testület tagja. A tóparton három Grácia napozik.- Ketten egyetemre járunk, ő pedig - mutat egy szőke hajú, kék fürdőruhában lévő társára Dóra - főiskolás. - Ízelítő látogatáson vagyunk itt. Újpestről jöttünk, mert azt hallottuk, itt szép a környezet, jó a strand. Nem csalódtunk - szól ismét Dóra, majd hozzáfűzi: -Talán visszajövünk...-Budapestről 15 éve járunk ide. Annak idején még a kis piros vonattal utaztunk. Akkoriban kempingben laktunk. Most a kismarosi hétvégi házunkból jöttünk ide édesanyámmal és húgommal. Egyébként 1-1 napra szoktunk átjönni, estére visszatérünk a nyaralónkba. Ebben az esetben kivételt tettünk. Két napig leszünk itt és a Tó-motelban lakunk. A férjemnek dolgozni kellett, vele maradtak a gyerekek. Velük augusztusban töltöm a nyarat - mondja olvasmányát megszakítva, kedvesen, közvetlenül a középkorú hölgy, majd hozzáfűzi: -Nagyon szép a környezet, jólesik a csend, a nyugalom, jól ki lehet kapcsolódni, pihenni. A tóba vezető lejáratnál pihenteti gumicsónakját az Esztergomból érkezett Gódér család: az édesapa és két fia.- Diósjenőn, a kempingben vagyunk. Tavaly ismertük meg Bánkot. Mivel jól éreztük magunkat, visszajöttünk. Egy-egy napra ruccanunk át. Itt minden olyan természetes: a csend, a nyugalom, ráadásul nagyon szép a környezet. Az árak közepesek. A nyaraláshoz szükséges pénzt év közben gyűjtötMit hoz a jövő? tűk össze. A feleségem - mutat a 10 méterre lévő árnyat adó helyre, - gyesen van, ő is jól érzi magát. Az időjárástól függ, mennyi ideig nyaralunk itt - búcsúzik a diszpécser foglalkozású édesapa.- Barátaimmal Budapestről jöttünk, kollégisták vagyunk. Én a műszaki egyetem harmadéves hallgatója vagyok. Mint tájfutó, többször jártam erre túrázni. Most néhány órára ugrottunk be. Nagyon jó a víz. Viszonylag olcsó a belépő és a különböző szolgáltatások ára. Nem tudom, mikor, de biztos, hogy itt fogunk sátorozni. V. K. Gumicsónakban vidáman telik a vakáció / Édesanyjának is küldött a napszámért kapott pénzéből A felsőpetényi nevelőotthonban lakó nagyobb gyerekeket szívesen kérik ki a környékbeli kistermelők málnát, uborkát szedni, mert szeretnek és tudnak is dolgozni. A napszámért kapott tisztes pénzzel saját maguk rendelkeznek. Az egyik 14 éves lány például édesanyjának küldte keresménye nagyobb részét, mert, mint mondta, otthon még sok testvére van, szegénységben élnek, jól jön minden fillér. A maradékot viszont ruházkodásra költi. Közös ebéd után közös a mosogatás gondjai is A történetet Lórik Józsefné, a felsőpetényi óvoda és nevelőotthon igazgatónőjétől hallottam, aki szerint a munkára, a pénz megbecsülésére és a takarékos, beosztó életmódra nevelés legalább olyan fontos feladatuk, mint az iskolai tárgyak nyújtotta ismeretek plántálása. Az igazgatónő végigkísér az intézményen. Az öreg kastélyra már régen ráférne egy alapos külső renoválás. Az ódon park gondozott, nemcsak a két mindenes, karbantartó, hanem a gyerekek is részt vesznek ápolásában. Ottjártunkkor a kicsik éppen barátjukat, „Gullivert”, az évszázados fenyőt könnyezték: hatalmas- Bőven esett szó a munkáról, jut idő a nyaralásra is?- Három család - egy-egy családban 15 gyermek él - közül egy utazik Hajdúnánásra csereüdülésre. Az általános iskolás korúak többsége táborba megy a községi általános iskola szervezéséteste korhadt, veszélyesen megdőlt, ezért a favágókat hívta az igazgatónő.-Nyáridőben sokkal szabadabban élnek a gyerekek, ugyanakkor sokkal jobban be is tudjuk őket vonni a ház körüli teendőkben - jegyzi meg Lórik Józsefné. - Van nekünk egy tágas zöldségeskertünk, ott is akad munka bőven. Az erdészet is gyakran kér segítséget, a málna és uborkaszezon idején kocsival viszik-hozzák napszámba a nagyobbakat. Természetesen évekre nyúló kapcsolatok ezek, korrektek, megbízhatóak. Tudjuk, hogy nem használják ki a gyerekeket, hanem tisztességes feltételek mellett kapnak fizetést. ben, hiszen ők ott tanulnak év közbejí. Voltak, akik a katolikus çgyhàz szívtáborába utazhattak. Egy másik fontos dolog: a megyei gyermekvédelmi alapítvány jóvoltából Olaszországba utazhatott tizenöt gyerek, megtiszteltetés számunkra, hogy közülük négy felsőpetényi volt. Említhetem a mindennapi apró örömöket: bánki gyalogtúrákat, szalonnasütéseket, bográcsolásokat. A községi hitéletbe is bevonják a gyerekeinket, nem egy közülük ministráns a falu templomába. Talán ebből is kitűnik, hogy nem a „nagy fal között” akarunk bezártan lenni, hanem részt kérünk és jelen vagyunk Felsőpetény és a tágabb világ életében is. Andriasik Jánosné 37 éve dolgozik a felsőpetényi nevelőotthonban. Rózsika néni a óvodások vezetője, az legkisebbek, családjának „édesanyja”.- Pótolni próbáljuk számukra a hiányzó családot: ez nagyon nehéz feladat, de talán ezért is hivatás a mi munkánk. Ha szétnéz itt az előtérben, láthatja a falakon elhelyezett képeket, festményeket. Legtöbbje közülük díjnyertes munka, gyeremeA kedvenc játszóhelyen keink alkotásai: színeikkel, választott témájukkal lelkiviláguk tükörképe. Mindhárom családnak küKivágták „Gullivert”, a kedvenc fenyőfát; búslakodnak is miatta a gyerekek FŐTÖK: SZ. GY. S. lön lakrésze van, napfényes ablakú tágas szobákban, szeparált hálókban, zseb- kendőnyi konyhákban zajlik az élet. Miközben a parkban beszélgetünk, Rózsika néni elárulja, karfiollevest, tökfőzeléket és rántott cukkinit főzött az ő kis családjának. Túl vannak az étkezésen, csak éppen a mosogatás van még hátra, miattunk égett a körmükre. Elég ezt említeni, a gyerekek egyként tódulnak a konyhába, harsányak, sürgölődnek a mosogató előtt, mutatni akarják, milyen szorgalmasak és segítőkészek. Jókedvűek és boldogok - jegyzi meg halkan Rózsika néni. - Az élni tudás képességére kell megtanítanunk őket, hogy ilyenek is maradjanak. Szabó Gy. Sándor „Háztűznéz ő” Felsőpetényben
