Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-17 / 165. szám
2. oldal Pásztó És Környéke 1997. július 17., csütörtök Közmunka közterületen Mátraszőlős - A település ön- kormányzata a Nógrád Megyei Közgyűlés pályázatához csatlakozva kérelmet nyújtott be a Közmunkatanácshoz tíz fő közhasznú alkalmazott 1997. augusztus 1-jétől történő foglalkoztatására. Az így munkához és rendszeres jövedelemhez juttatott állástalanok a közterületeket és az utcákat tartják majd rendben. Tarcsaiak találkoznak Erdőtarcsa - A kőröstar- csai önkormányzat kezdeményezésére a Tarcsa nevű településekről érkező vendégek számára rendeznek augusztus 7-étől 10-éig tartó művészeti tábort az ötletgazda faluban. Fafaragókat és háziszőttes-készítőket várnak a Nógrád megyei Erdőtarcsáról is. Zánkáról került Palotásra - Tanulmányi verseny, kérdőjelekkel Akik a végeken munkálkodnak Ez évben ünnepelte fennállásának fél évszázados jubileumát a Palotási Általános Iskola, melynek közel tíz éve igazgatója Nagy Kálmán. Tanári pályáját a zánkai úttörővárosban kezdte, de az ott kialakult viszonyok miatt elpályázott onnan és Palotáson telepedett le. Életéről, munkájáról beszélgettünk.- Ludányhalászi születésű vagyok, 1982-ben szereztem tanári diplomát Egerben, a tanárképző főiskolán, matematikafizika szakon - mondja Nagy Kálmán. - Feleségem szintén itt diplomázott magyar-történelem szakon. Első munkahelyünk a zánkai úttörőváros volt. Szépen berendezett garzonlakást és jó fizetést kaptunk. Nagyon jó hely volt, és úgy gondoltuk, hogy végleg ott telepedünk le, de három év múltán az akkori országos úttörőelnökség, a KISZ és a Művelődési Minisztérium kitette állásából az addigi városvezetőt és a balatonfüredi városi pártbizottság bukott első titkárát nevezte ki vezetővé. Az új főnök nem éppen jó irányba vitte tovább a dolgokat. Megkezdődött a kiskirálykodás és a besúgások sorozata. Úgy gondoltuk, hogy ez nem a mi világunk, elhatároztuk, hogy távozunk. Akkoriban az volt a rendszer, hogy a megírt pályázatot a munkaügyi osztályra kellett beadni és ők továbbították. Ám ha ez kitudódott és sikertelen volt a pályázat, akkor az illető fekete listára került. Időközben a palotási iskola állást hirdetett. Személyesen jöttem el a községbe, szétnéztem és ott megbeszéltük a dolgot. Másnap táviratoztunk - nem Zánkáról -, hogy érdekel az állás. A levelezést az ügyben magánjellegűként bonyolítottuk, és amikor minden rendeződött, akkor bejelentettem a távozásunkat. Mindez 1985ben történt. Azóta is itt élünk és jövőre lesz tíz éve, hogy igazgató vagyok az iskolában. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek alatt megpróbáltam tenni a községért, az iskoláért, az itteni gyerekekért. Ezt természetesen mindenki másként ítéli meg. Iskolai berkeken belül jó visszhangja van a tanulmányi versenyeknek. Iskolánkból jó néhány versenyen részt vettek tanulóink, ahol azért nem értek el eredményt, mert vidékről jöttek. Nem a tudásukkal volt a baj, hanem a zsűrivel. Volt olyan eset, amikor egy verseny után mint az iskola igazgatója kértem, hogy belenézhessek a versenyző dolgozatába, mert a gyerek a versenyről hazafelé másképpen mondta el a tanárának, hogy töltötte ki a feladatlapot és mégis kevesebb pontot kapott. A betekintéshez a pedagógiai intézet nem járult hozzá. Én azt mondom: nagyon messze van Salgótarján, illetve Balassagyarmat, ahol ezeket az ügyeket intézik. Az esélyegyenlőség nagy dolog, mi a végeken vagyunk, Budapest közelebb van hozzánk, mint Salgótarján.- A tanítás mellett a közéletben is vállal szerepet?- Azon kevés megyei igazgatók közé tartozom, aki alapító tagja az Általános Iskolai Igazgatók Országos Szövetségének, melyet 1995-ben hoztunk létre. A helyi közéletben pedig második ciklusomat töltöm a képviselő-testületben.- esla Nagy Kálmán egy eredményhirdetésen Táborba vonult a szurdokpüspöki cserkészcsapat - Hajnaltól várták a buszt Gyengeségben rejlik az erő Sátorverés, edénytartó-állítás: mindenkinek jut munka Amikor az önkormányzat alkalmazottja, Kelemen Pál mikrobuszával a megbeszéltek szerint reggel 8 órakor összeszedte a kis cserkészeket, azok legtöbbje már hajnaltól a kapuban várta a jármű érkezését. Ezt maga a fiatal pilóta mesélte, amikor átlépve a megyehatárt, a gyöngyöspata határában csordogáló Zám-patak völgyébe igyekeztünk, ahol alig két napja vertek tábort a zöld inges, árvalányhajas legények, leányok. A táborhely előtt jó kilométerrel már felmondta a technika, gyalogszerrel folytattuk utunkat. Éppen délidőben érkeztünk. Ilyenkor a szakácsoké a főszerep. Pintér Józsefné és Buda Istvánné püspöki szülők készítik a finom ételt és éber őrei a tisztaságnak. Fogadalmas cserkészek mindketten, tavaly a zsilói táborban is kiválóan látták el feladatukat, most is igyekeznek. Nincs jobb, mint a személyes tapasztalat - mondja Pintémé, amikor csordultig szedi a tányért babgulyással, utána meg pörkölttel, "§ teszi elém az asztalra ellentmondást nem tűrően. Kiváló volt, ezúton is köszönet a tábori kajáért! A parancsnok*. Sztancsik Tamás cserkésztiszt, a szurdok- püspöki 671-es számú gróf Ap- ponyi Albert cserkészcsapat vezetője, civilben az egri szeminárium kispapja.- Két napja érkeztünk. Most van a táborhely kialakításának a dandárja - mondja. Megmutat mindent: a tábor közepén már lobog a zászló és áll már a kereszt, félkör alakban veszik körül a sátrak. Sztancsik Tamás elismerően beszél a jobbágyi katonai helyőrségről, ahonnan a tábori felszerelés legfontosabb eszközeit kapják rendszeresen, nem felejtve az érintett önkormányzatok anyagi támogatását. Most készül a tábori kápolna, négy cserkész viszi hozzá a hatalmas rönköket. Már körülárkolták a cserkésztűz helyét is, körülötte rőzseha- lom várja, hogy tíz napon keresztül minden este fellobbanjon a láng. A parancsnok meséli:- Negyvenfős a tábor. A legfiatalabb cserkész hétéves, de van közöttük szülő, gimnazista és egyetemi hallgató - mondja Sztancsik Tamás. - A szurdok- püspökieken kívül velünk táborozik a 81-es számú pásztói és a 795-ös számú egri Rajeczky Benjamin, valamint Jobbágyiból az 1033-as számú Szent György cserkészcsapat. Szurdokpüspökiben a rendszerváltást követően támadt fel ismét a cserkészélet. Nem csak a gyerekek, a szülők is örülnek, hogy csemetéjük lelkiekben, testiekben, szellemiekben gyarapszik, s a táborozások nomád körülményei között válnak egyre önállóbbakká.-A természetben, figyelve egymásra érzik meg a közösség összetartó erejét. Mindenkinek megvan a saját feladata, amit képességei szerint a legjobban kell elvégezni. Ez neveli őket a közös munka szeretetére - mondja a táborvezető. A parancsnokot végezetül a jelszóról faggatom.- Az titkos, de minden napra van egy jelmondatunk, valamelyik szentírási idézet. A szellemiségét szívesen megosztom mindenkivel: a mi erőnk a gyengeségünkben nyilvánul meg, azaz: belső gyengeségeivel, gyarlóságaival is teljes lehet egy emberi élet. Egyáltalán nem biztos, hogy éppen azok a „teljesebb” emberek, akik mindennek a birtokában vannak! Tehénőrzés kalákában Hol vannak már az igazi gulyások, meg aztán tehén is csak mutatóban a nógrádi tájakon. Ezért a tehénőrzést is újszerű módon oldják meg az állattartók: a gazdák váltják egymást a gulyáskodásban. Annyi napot vállalnak a jószág mellett, ahány tehenet hajtanak ki a gulyába portájukról. Felvételünk a Csécse- Szarvasgede közötti réten készült. Amíg a tehenek a hűs- ben delelnek, addig Pusztai Zoltán is megebédel. Mint mondta: a délelőttje gombázással telt, a gedei réten ilyenkor bőven található az illatos csemegéből. Nyílt tűzön, lábasban sütött belőle ízes gombapaprikást. Ebéd a réten: nyílt tűzön főzött gombapaprikás Patinás faluból régi városkörzet — Kétszer szavaztak az elszakadásról Hasznosabban szeretne élni Hasznos Pontosan huszonöt éve annak, hogy Hasznost Pásztóhoz csatolták, s az öreg falu negyedszázada éli városkörzetként mindennapjait. Jó és rossz, sikerek és kudarcok sora, 92 szeptemberében illetve 95 decemberében leválást kezdeményező népszavazás jelzi az időt, a faluból lett város belső nyugtalanságát, útkeresését. Sánta Kálmánná városkörzeti képviselő, az önkormányzati képviselő-testület tagja hosszú évek óta egyik lelkes közéleti embere Hasznosnak. Elszánt lokálpatrióta hírében áll, „kivont karddal” próbálja megvívni csatáját az önkormányzati üléseken.- Kudarcnak élem meg, hogy - az infrastmktúra fejlesztésére gondolok elsősorban - az úthálózatra, járdára eddig nem vagy alig sikerült némi pénzt kiharcolnunk az önkormányzattól. Egyetlen szakasz épült meg a 25 új lakás előtt és semmi több. Ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás óta újra önállóvá, függetlenné vált települések nagy része - például Mátraszőlős is - gondjai, anyagi nehézségei ellenére is megindult a fejlődés útján, akkor érthető, hogy az évek alatt, korábban felmerült bennünk a gondolat: lehet, hogy önállóan többet tudnánk felmutatni. A falu számára adottság, hogy átszeli a Mátrába vezető 24-es út, és nem városkörzeti „érdem”. Viszont a Dobó út és a Várút felújításához hasztalan próbáltam és próbálok önkormányzati pénzt szerezni. Az ivóvíz- és a gázbekötést jelentős mértékű, 50 százalékos lakossági hozzájárulással tudtuk csak megoldani. Sántánéval sétálunk a városrészben, ami szembetűnő: füves, elhanyagolt a közterületek nagy része.- Ide is kellene, hogy jusson közmunkás, fűnyírógép, ahogy Pásztó más területeire - jegyzi meg a képviselő. - Némi jel lenne számunkra, hogy Hasznos város, Pásztó szerves része. Amit nem győzök eléggé hangsúlyozni az az, hogy a Várút rendbetételét sem önkormányzati pénzből, hanem az itt élők forintjaiból újítottuk fel, hasonló módon készült el jó néhány méternyi járda is.- Milyen volt Hasznos?-A falunak 1172 lakosa volt, de ez a szám sajnos egyre csökken, elöregedőben a település. Sok az üres lakás, egyedül élő idős özvegyasszony. Dolgos, szorgalmas nép a hasz- nosi. A kevés letelepülni vágyó fiatal inkább arra biztatja szüleit, hogy új lakást húzzanak fel, esetleg felújítsanak, mintsem a régibe költözzenek. Az öreg házak egynémelyikében városi emberek laknak, hétvégeken is sokan keresnek eladót. Szóba került a régi Hasznos. Nem kell csak 10-15 évre viszszamenni, akkor összetartób- bak voltak az emberek. Szép számban voltak olyanok, akik nemcsak saját boldogulásuk érdekében tettek, hanem a falu- közösség érdekében is cselekedtek. Ma már alig találni ilyeneket. Immár a harmadik ciklusban, ötvenéves fejjel - a koromat soha nem tagadtam - próbálom tenni a dolgomat, folytatom a szélmalomharcot, keresem hozzá a társakat. Konfliktushelyzeteket felvállalni a városi önkormányzatban hálátlan dolog, annyit mondhatok. Vannak, akik nem tudják megérteni, amikor fontos kérdésekről, jövőt meghatározó ügyekről születik jó vagy rossz döntés, akkor városkörzeti képviselőként elsősorban Hasznosra gondolok, milyen kihatással lesz majd az az itt élőkre. Ilyen szempontból nem vagyok elégedett, sok kudarc ért. Említhetném az Unimill, a mechanika ügyét, éppen a közszolgáltató vállalat csúfos bukását, vagy a régóta vajúdó kórházrekonstrukció kérdését. Negatív hatásukat még sokáig érezni fogjuk. Óvodánk és iskolánk rossz állapotban van, egyre csökkenő gyermekszámmal, fogyó alkalmazottal, takarékon még működnek. A kórháztetőről leszedett cserepek itt rohadnak, fogynak az iskola udvarán, de az igazgatónak fogalma sincs arról, hogyan kerül az fel az intézményre, honnan lesz pénz. Sportéletünk viszont ígéretesen fejlődik, a helyi közösségi élet fontos színtere. Talán legutóbb sikerült kivívnunk anyagi támogatást erre a célra, s ez egyértelmű siker.- Ázt mondják, ön takarítja a ravatalozót.- Igen, mert nem vállalta senki, illetve a városvezetés nem gondolt arra, hogy a körzet ebbéli gondján segítsen. Közösségi összefogással szépen rendbe tettük, óvni kell, ezért időnként takarítani is. Nem tartom rangon aluli munkának, de jelzi elszántságomat és konok- ságomat: Hasznosnak hasznosabban kellene élni, nagyobb tartással, mondhatni, öntudattal.- Miért harcol, mit szeretne elérni?- Hasznos ne csak papíron legyen város, Pásztó része, hanem a valóságban is részesedjen arányosan a költségvetésből, hogy gyarapodhasson. Ne építsenek mindent a lakosság önerejére, áldozatvállalására.- Vajon felmerülhet-e újra az önállóság kérdése?-Jövőbe látó nem vagyok, de most nincs meg Hasznos polgáraiban a civil kurázsi. Inkább az lenne jó, ha a város vezetése megértené: 25 éves Pásztóhoz tartozásunk igazságosabb közteherviselésre, a pénzügyi költségvetésből arányosabb részesedésre jogosít fel bennünket, ami nemcsak vegetálást, hanem fejlődést is eredményez. Szabó Gy. Sándor
