Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-12 / 135. szám

2. oldal Rétság és Környéke 1997. június 12., csütörtök Koncert a várban Nógrád - Bár augusztus 20- a, a Szent István-napi ün­nepség még messze van, az önkormányzat már készül a megrendezésre kerülő prog­ramokra, amelyek közül az egyik igazi zenei csemegé­nek ígérkezik. Felvették a kapcsolatot a zeneakadémia szimfonikus zenekarával annak érdekében, hogy a nagy hírű együttes adjon koncertet a várudvaron. Rövid hírek a Város környékéről Födémcsere a kastélyiskolában Tereske - Pályázaton elnyert pénzből, a nyári tanítási szünet alatt végzik el az általános iskolán - ami egy volt kastélyépü­letben működik - a födémcsere egy részét és az egyéb helyre- állítási munkálatokat. A kivitelezői megbízást a legjobb aján­lattevő kapja. A munkálatokat a tervek szerint július elején megkezdik és augusztus végéig fejezik be. Hulladékszállítás kalákában Felsőpetény/ Nőtincs/ ösagárd - Július 9-étől új cég végzi három község keletkező kommunális hulladékának elszállítá­sát. A Nőtincs és Térsége Kft. az eddig megszokott időben és korábbi tarifa ellenében végzi el a feladatot. Újjászerveződik a polgárőrség Nagyoroszi - Az önkormányzat és a rendőrség együttmű­ködve újjászervezi a polgárőrséget. Létszáma vélhetően ki­sebb lesz, mint az elődé volt: feltehetően tizenöt-húsz helybeli lakos vesz részt a munkában. Tevékenységükhöz a helyet az önkormányzat biztosítja, működésükhöz pedig anyagi támo­gatást várnak a lakosság különböző csoportjaitól. Kistérségi fejlesztési tanácskozás Bánk - A kisközség adott otthont Rétság és körzete települé­sei kistérségi tanácskozásának. A meghívott huszonöt nyugat­nógrádi falu polgármestere közül húsz tartotta fontosnak a részvételt. Az ülésen egyhangúlag ismét Gresina Istvánt vá­lasztották a kistérségi társulás elnökének. Rétság polgármes­tere munkája iránt megnyilvánuló bizalomnak tekinti a vokso­lás eredményét. Kezdődik a tározóépítés Nőtincs - Várhatóan még eb­ben a hónapban megkezdődik a Lókos pataki tározó építése. A beruházáshoz csatlakozott a Naszály-völgye Szövetkezet is: öntözéses növénytermesztést honosítanak meg a tározó köze­lében. A beruházási programot elfogadta az Ipoly-menti Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat közgyűlése, az érintett földtulajdonosok és a hatósá­gok. Nőtincs pályázatot adott be a megyei területfejlesztési tanácshoz a hatmillió forintos „saját forrás” biztosítására. Ez tiszta „kis Ausztria” Nógrádban - A berkenyéi polgárok jelszava: Segíts magadon, az Isten is megsegít Az ötletet Varga András, Nógrád községi katolikus plébánostól kaptam. A fiatal egyházfi, miközben falujában is bőven akad jó példa, mégis egyik fíliáját ajánlotta témaként: tudja, az a fejlő­dés, ami a rendszerváltás óta a kis Berkenye életében zajlik, az egyszerűen csoda... A 600 lelkes települést a Morgó patak öleli. Természetvédelmi szempontból páratlanul gazdag állat- és növényvilággal. Vadregényes környezet, festői táj, mindez kifogástalan alkalom a pihenésre, sétákra. A nagyobb túrát kedvelők szá­mára a közeli Börzsöny nyújt lehetőséget. A falu határában húzódó Hosszúbércen végigsé­tálva gyönyörű kilátás nyílik Berkenyére és a közeli Nógrád községre, illetve az ottani várra - talán nem véletlen, hogy a közelmúltban kiadott ízléses prospektus vendégváró, kö­szöntő soraiból idéztünk. S ta­lán az sem, hogy ottjártunkkor Schmidt Józsefné polgármester asszony „kiszorult” irodájából, mert a faluvezető szobájában átmenetileg angol diákok ver­tek tanyát. A többiek a „Geme­indehaus und Panzió” emeleti szobáiban laknak egy hétig. Ezért beszélgetésünket a Ber­kenyéi Faluszövetkezetben kezdjük. A körzet „aranyára”, a málnára alapuló szövetkezés a rendszerváltást követően szüle­tett meg, s azóta is fejlődik ígé­retesen, elnöke a szorgalmatos és ügyes polgármester asszony.- Hogyan jutottak az elhatá­rozásra, hogy a községháza emeletén panziót létesítsenek?- Már a tervek is így szület­tek. Építés előtt döntött így a lakosság, éppen a vendégvárás, az idegenforgalom fellendíté­sének a szellemében. De nem csak a közakarat volt meg, a közös cselekvés is: alig akad olyan berkenyéi polgár, iparos, aki ne vette volna ki részét a munkákból - mondja.- Idegenforgalmi füzetecské- jükben is leírják, mintegy szen­tesítik, hogy a berkenyeiek jel­szava: „Segíts magadon, az Is­ten is megsegít!" Ennyire ko­molyan gondolják?- Igen, komolyan gondoljuk. Sok év önzetlen munkája és eredménye van mögötte. Ami­kor 1990-ben a lehetőséget megkaptuk, hogy a szorító társ­községi formából önálló életet kezdjünk, akkor mi ezt nagyon komolyan gondoltuk néhány lelkes emberrel, s számuk az évek alatt szépen gyarapodott. Nem csak a rossz terjed, a jó is. Emlékszem, amikor elké­szült a gyönyörű polgármesteri hivatal és panzió a faluköz­pontban, a környező házak is elkezdtek csinosodni. Ha ők, akkor mi is, gondolták a tulaj­donosok, amikor festettek, me­szeltek, virágot ültettek, gyepet nyírtak... Közben a polgármester asz- szony öreg Ladá­jában végigpo- roszkálunk a falun. Fotós kollégám­mal beugrunk a Berkenye-házba is, ahol a gyönyö­rűen gondozott udvaron éppen osztrák fiatalok piknikeznek. Ros­ton sütik a húst. Bennünket is hív­nak kóstolóra. Megtudjuk, hogy a vendéglá­tásra, kulturális pihenőhelyre megalkotott kö­zösségi ház tavaly ősszel nyílt egy régi épület teljes felújításával és belső átalakításá­val az ifjú németek helyi közösségé­nek és egy németországi ala­pítvány anyagi támogatásából. Járva az utcákat, szembeötlő a tisz­taság. Szépek, gondozottak. A házak erkélyein muskátli virít. Talán ezért is je­gyezte meg egyik kollégám: te, ez tiszta „kis Ausztria”.- A szorgalom és a rendsze­retet ott él az emberek lelkében, szerencsére a fiatalabb generá­ció is így érez - mondja Schmidtné. - Sikerült megaka­dályoznunk a lakónépesség to­vábbi csökkenését. A hatvanas években 720 ember élt itt, most hatszáz lélekkel számolunk. Mindig fájt a szívem, ha más faluról hallottam, ahol fiatalok telepedtek le, mert az egyben az életet is jelenti, a jövőt. Ezért tartottuk és tartjuk most is leg­főbb célunknak a népesség megtartását, gyarapítást: érez­zék itt jól magukat az emberek, találják meg itthon, vagy a kör­zetben életük biztosítékait. 1992 októberében öt aktív tag­gal és negyvenkét nyugdíjassal megalakítottuk a faluszövetke- zetet, ahol jelenleg negyvenen dolgoznak. Telkeket osztot­tunk, infrastruktúra született. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy 94-ben Ber­kenyén már gázzal fűtünk, hogy szinte minden házban te­lefon lesz, s hogy mára a Ber­kenyén élők nem ismerik a munkanélküliséget. Aki elvesz­tette a munkáját, annak is tu­dunk feladatot adni. Adottsá­gunk és kincsünk a bogyós- gyümölcs-termesztés. Gondjai­val, kínjaival együtt, de mégis fejlődésünk mozgatója. Erre is alapoztuk és alapozzuk további boldogulásunkat. 94-ben al­kalmunk volt pályázni gyü­mölcsfeldolgozást segítő köz­ponti pénzre. A faluszövetkezet további fejlődését jelentette az akkor kapott 18 millió forint. Sőt a falu lakossága, illetve a szövetkezet tagsága adott még hozzá 12 millió forintot. Ekkor és azóta is megtapasztaltam az emberi önzetlenséget. Talán ez a berkenyeiek titka, erénye. Időben rájöttünk, hogy nem várhatunk mi külső segítséget, csupán arra alapozhatunk, amit mi magunk próbálunk ésszel, kétkezi munkával megterem­teni. Amikor kezdtük, csupán néhány lelkes lokálpatrióta fogta egymás kezét. Mostanra egy népes gárda, mond­hatni, az egész falu teszi ugyanezt egyetértésben. Azért elvisel­hető nekem két helyen dol­gozni: vannak társak, segítők. Tudják, értik a dolgukat. A polgármester asszony vége­zetül egy régi történetet me­sélt, amely jel­képes értékű is lehet a berke­nyéi történet mozaikdarab­káihoz:- Amikor 1990-ben be­mentem a me­gyei tanácsra, az egyik hiva­talnok Berke­nyét említve megjegyezte, tudják, az a falu, ahová rossz úton lefelé kell menni, és a ke­zével még mutatta is a „gödör” nagyságát . . . Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Azóta azon a tájon is tudják, az utat rég megcsinálták, s a fa­lucskát - bár valóban katlanban fekszik - messziről is látni. Szabó Gy. Sándor „Tudod, mi otthon sokat imádkozunk érted” - Két generációt bocsátott útjára Akit az emberek szeretete éltet Nógrád megye óvodahálózatának egyik megteremtője, Sebes­tyén Miklósné a pedagógusnap alkalmából Veres Pálné-díjat kapott. Amikor a névadó, a magyar nőnevelés úttörője 1867- ben megalapította a gyengébb nem huszonkét képviselőjével a Nőképző Egyesületet, pecsétjükre ezt íratták: haladjunk! Leányiskolák, egyletek, önképzőkörök jelezték a fejlődést. Bő száz évvel később is akad­tak tevékeny utódok. Közéjük tartozik a Diósjenőn élő Sebes­tyén Miklósné. Tizenéves ha- jadonként lett a legkisebbek óvó nénije a Börzsöny lá­bánál fekvő szép község­ben, akkor, amikor még maga is istá- polásra, ma­gabiztos, védő kézre szorult volna. Ez hiányzott, nem adatott meg akkor, de ahogy a mondás tartja: teher alatt nő a pálma. Tanult, hogy taníthas­son. A hatvanas évekbeli óvo­daszervezés egyik hős kato­nájaként, kínzó napsütésben és metsző szélben járta a rétsági járás falvait. Amikor kerékpár­ján, lódenkabátosan feltűnt az utcán, az emberek már moso­lyogtak: itt van, megjött a bi­ciklis Magdika agitálni. Nem tévedtek, a töré­keny hölgy szenvedélyesen magyarázta az óvodák fontos­ságát és aratta sorra győzel­meit. Nógrád megye nyugati részén a teljes körűen kiépült óvodai hálózat létrejötte és bő­vülése minde­nekelőtt az ő koncepciózus és fáradhatatlan te­vékenységének köszönhető. Áldásos tevé­kenységéről kár lenne csupa múlt időbe beszélni, hiszen csak nemrég ment nyugdíjba, búcsúzott fájó szívvel a gyere­kektől, kollégáitól. A diósjenői pedagógiai napok óvodai ren­dezvénysorozata az ő vezetői kezdeményezésére indult és várhatóan zajlik majd évről évre továbbra is. Mindez nem véletlen, hiszen Magdika min­dig szívügyének tekintette az óvónők képzését. Mint aho­gyan őt is szinte leánygyer­mekként 17 évesen választot­ták ki erre a szép hivatásra, ugyanúgy kereste, kutatta a te­hetségeket a szervezés alatt álló óvodák számára. Ha rajta múlna, minden ed­dig leírt sor a gyermekekről szólna. Magdika szerint na­gyon fontos volt és marad a szakértelem, a felkészültség, de ezeknél sokkal nagyobb szükség van a szeretetre. A szeretet az, amely a gyermek­hez vezet - mondja könnytől csillogó szemmel. - Ez volt életem eddigi legfőbb szakmai vezérfonala, erre biztattam fia­talabb kollégáimat is, mert élet csak ott van, ahol szeretet van. Tudom jól, mindez úgy hang­zik, mintha egy falon levő házi áldást idéztem volna. Nem, csupán élettapasztalatomra apellálok, s meggyőződésem, hogy igazam van. Gyakran fi­gyelmeztettem is őket: anyja vagy anyja helyett, aszerint vi­gyázz rá, bánj vele úgy, és meghálálja. Soha nem felejtek el egy kislegényt. Évekkel eze­lőtt félrehajtott fejecskéjével nézett rám nagy kerek sze­mekkel, mintha tépelődne, mondja vagy ne mondja. Az­tán nagyon halkan megje­gyezte: „Tudod, mi otthon so­kat imádkozunk érted...” Ki­buggyant belőle a mondat, az­tán gyorsan elcsörtetett. Én még sokáig álltam ott és na­gyon boldog voltam. Azt gon­doltam, ezért sem szabad ab­bahagyni, pedig sokszor csüg­gedtem, estem kétségbe. Sebestyén Miklósné csen­desen tölti nyugdíjasnapjait. Felnevelt, útjára bocsátott két generációt. Àmire a legbüsz­kébb: Diósjenőn a „falusi élet csodájaként” az óvoda és is­kola közötti kapcsolat nem szakadt meg, sőt inkább egyre erősödik. S ebben neki is nagy része van. Végül arra a kér­désre, hogy mikor volt bent utoljára szeretett óvodájában, szerényen elhárítja a választ:- Van ott elég ember, ők így is a barátaim maradnak, jól vi­gyáznak ők a csemetékre, me­lyeket közösen elültettünk. Szabó Gy. Sándor Sebestyén Miklósné Folyik a rétsági laktanya felszámolása Gazdára váró tiszti lakások Mint arról már írtunk, az elő­írt ütemtervnek megfelelően folyik a rétsági Hunyadi Já­nos gépesített lövészdandár felszámolása. A fájdalmas folyamat érinti a tiszti és tiszthelyettesi állo­mányt. Vannak, akik már új ál­lomáshelyre kerültek, mások elhagyva hivatásukat Rétság lesz az épületek sorsa? - tettük fel a kérdést Jávorka János alezredesnek.- Négy lakótömb - a Zrínyi úti, Radnóti, Madách és Petőfi úti - értékesítése kezdődött meg pályázat útján. Első ütem­ben a Radnóti úti tizenhárom lakásra érkezett 200 pályázatot értékelték, most folyik a nyer­A Radnóti úti lakóépület, ahol korábban katonák laktak városában vagy az ország más részeiben vállalkozókként ke­resik boldogulásukat. Mindez érinti a tiszti lakótelepet is. Mi tesek kiértesítése. Vannak kö­zöttük honvédségi alkalmazot­tak, de polgári személyek, sőt vállalkozások is. Schmidt Józsefné polgármester a községháza előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom