Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-05 / 129. szám
1997. június 5., csütörtök Környezetvédelem 7. oldal Salgótarján: példa a korszerű hulladékkezelésre - Balassagyarmaton elodázhatatlan új depó építése Meddig építünk még szeméthegyeket ? Civilizációnk fejlődésével megkezdtük élő környezetünk tönkretételét. Tonnaszámra termelődő kommunális hulladékunk szinte észrevétlenül töltötte dugig szeméttelepeinket, gombamód növekednek illegális lerakók, s egyelőre megoldatlannak tűnik a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása, elhelyezése is. A környezetvédelem legaktuálisabb kérdésköréről van szó, melynek nógrádi vetületéről beszélgettünk a környezetvédelmi világnap ürügyén dr. Bubonyi Máriával, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatóhelyettesével, dr. Kecskeméti Sándorral, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés igazgatójával, Juhász Péterrel, Balassagyarmat polgármesterével, Gyenes Szilárddal, Balassagyarmat környezetvédelmi felelősével, Aradiné Oravecz Évával, a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség Kkt. programfelelősével, Bodnár Benedekkel, a salgótarjáni Városgazdálkodási és Üzemeltetési Kft. ügyvezető igazgatójával. A kerekasztal-beszélge- tést dr. Csongrády Béla, lapunk felelős szerkesztője nyitotta meg, a beszélgetést T. Németh László vezette. A környezetvédelmi kerekasztal-beszélgetésnek a Technika Háza adott otthont-A szeméttelep technológiájának megújításával gyakorlatilag megszűntek az indulatok a salgótarjáni lerakó körül, Balassagyarmaton viszont még mindig nem ült el a „csatazaj”, amely egy újonnan építendő depó miatt keletkezett. A két példa jól jelzi, hol tart megyénk. De hol is tartunk valójában? - kérdeztem a szakembereket. Cs. B.:- Bár Tarjánban megoldódott a szeméttelep kezelése, a napokban mégis kaptunk jelzést arról, hogy valami füstöl... B. B.:-Nem a mi telepünk füstöl, hiszen amikor értesültem a dologról, azonnal kimentem, de a szomszédból, a bánya egykori pihenőterületéről szállt fel a gumiégetésből eredő füst. (A napokban hasonlót tapasztaltunk Somoskőújfaluban, a Somosi úton. - A szerk.) K. S.:- Azzal kezdem, hogy a lakosságban él egyfajta félelem a veszélyes hulladékokkal szemben. Ma már mindenre hajlandóak vagyunk ráfogni, hogy veszélyes, holott ez nem igaz, egy félréértésén alapul a dolog. Egy buta fordítás alapján a „különleges hulladékok” kifejezést „veszélyes hulladéknak” fordították, a 80-as évek elején, az első hulladékos rendelet kimunkálásakor. Ennek egyik következménye, hogy mindenki fél a környezetében építendő hulladéklerakótól, bizonyos fajta rekultivációtól. Ez nem jelenti azt, hogy a hulladéktól nem kell tartani, de a kezelés technológiáját megfelelően megválasztva erre semmi ok. Sokkal nagyobb gondot látok abban, hogy a jelenséget felkaroló, érzelmi motiváció alapján létrejött civil környezetvédő szervezetek meghiúsíthatnak bármilyen szakmai alapon megkezdett munkát. Miközben megoldatlan például az akkumulátor-feldolgozás, s közben importra szorulunk ólomból, ráadásul az akkumulátor-termékdíjból szerény becslések szerint is 3 milliárd forint jön össze, amiből pazar üzemet lehetne kialakítani. A szemlélet miatt azonban megkockáztatom, hogy nincs ma Magyarországon olyan hely, ahol ez kivitelezhető! A.-né O. É.:- Hozzánk eddig nem érkezett ilyen jellegű pályázat. K. S.:- Ennek pedig az a következménye, hogy az emberek ott „veszítik el” az akkumulátort, ahol éppen tudják... Illegális feldolgozók is működnek, ismerjük a sajnálatos következményét. Az egyetlen megoldást a felvilágosító munka jelentené, melyet az óvodában kellene elkezdeni.- Ugyanez tapasztalható a „szippantás" kocsik ürítésénél is, hiszen ott engedik ki a szennyvizet, ahol csak tudják. S akkor még nem beszéltünk az egészségügyben keletkező hulladékokról. K. S.:- Régen a „szippantás” ellenőrzött tevékenység volt, ma bárki kiválthatja az engedélyt. Ez a következménye! Nem volna baj, ha ez tiszta fe- kália volna, de sajnos nem az, tele van vegyszerrel. Ilyen ügyben kaptunk most feladatot Pásztó térségében, a sertéstelep mellett. A.-né O. É.:- Ilyen engedélyt csak telephellyel rendelkező vállalkozónak szabadna adni, s hogy oda szállít-e, azt le kellene ellenőrizni. Ha pedig nem így csinálja, meg kell vonni tőle az engedélyt. K. S.:- Az egészségügyi hulladék fogalmába ma már nemcsak a kórházi hulladék tartozik, hanem a magánorvosi rendelőkben keletkező anyagok is, gondoljunk, mondjuk, a fogászatra, ahol eldobják a tampont, az injekciós fecskendőt, s a kivett fogat is. Az esetek többségében bedobják a szemetes vödörbe, s mindez kikerül a szeméttelepre. Megoldást csak a szervezett gyűjtés jelenthetne, megfelelő ártalmatlanító háttérrel. A miskolci szeméttelepen előfordult, hogy egy guberáló AIDS-es lett, az eldobott fecskendőtől! Készítettünk egy felmérést Hevesben és Nógrád- ban, az egészségügyi hulladékok tekintetében. Az volt a legszalonképesebb megoldás, amikor az orvos elégettette a szemetes vödör tartalmát. Ezért állítom, hogy a törvénykezés erejével kell fellépni a jelenség ellen. B. M.:- Felügyelőségünk sokszor nagyon nehéz helyzetben van, amikor meg kell ítélni, hogy adott helyen például veszélyes hulladéktól származó bűz irritálja a lakosságot, vagy ártalmatlan anyagtól ered, csak a szakszerűtlen kezelés következtében. Ettől függetlenül szakembereink minden esetben kimennek a helyszínre, s elvégzik a szükséges vizsgálatokat. Még nehezebb a helyzet az ún. egészségügyi hulladékokkal. Ezek ártalmatlanítására született néhány technológia, de nem mindegyik rendelkezik hatósági engedéllyel. Úgy tudom, hogy a Nógrád megyében alkalmazott mobil ártalmatlanítónak sincs még engedélye, s ez a sterilizálási technológia eddig csak a László kórház egészség- ügyi hulladékára kapott engedélyt. Amennyiben másik kórház is alkalmazni kívánja, végig kell csinálnia ugyanazt a procedúrát, mert két egyforma intézményi hulladék nem létezik.-Még ennél is súlyosabb probléma feszíti Balassagyarmat kommunális hulladékának elhelyezését, mivel a jelenlegi szeméttelep csak jóindulattal működhet... J. P.:- Már az előző ciklusban is egyértelművé vált, hogy a jelenlegi hulladéklerakó korszerűtlen, az ivóvízbázis védelme megoldatlan, a telep bő- víthetetlen. Sokáig a csesztvei lerakó megvalósítása jelentette az egyetlen megoldást, de mikor a tervek végre elkészültek, akkor a helyi képviselő-testület - lakossági vélemények hatására - hirtelen meghátrált. A döntés nemcsak bennünket, hanem összesen 18 települést sújtott. Másik területet kerestünk, s így akadtunk rá a Nógrádmar- cal melletti térségre, ami - szerintem - ideális szemétlerakóvá válhat. Ezzel mindenki egyetértett, mindössze a szomszédos Szügy próbálja megakadályozni a terv megvalósítását. Az első vizsgálatok alátámasztják a terület alkalmasságát, remélem, ez a szügyieket is megnyugtatja. Mindenesetre, ha ma kellene elindítani az új szeméttelep kijelölését, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem volna az ismeretterjesztésre, a lakosság felvilágosítására.- Felvetődik, hogy az érzelmi alapokon nyugvó lakossági megmérettetés helyett nem lenne célszerűbb egy szakmailag alátámasztott, diktatórikus döntést hozni a szeméttelepek kijelölésére? J. P.:- Az, hogy megengedi- e a lakosság, csakis demokratikus játékszabályok alapján dőlhet el, de meg kell, hogy előzze a körültekintő szakmai feltárás. Ettől még nem válik diktatórikussá a folyamat. Cs. B.:-Élezzük ki a kérdést! Tegyük fel, hogy Szügy megvétózza a szakmai döntést. Akkor mi a helyzet? J. P.:- A demokrácia arról szól, hogy a többség véleménye hangot kap, az így képviselt cél megvalósul. A.-né O. É.:- A lényeg az, hogy szakmailag alá legyen támasztva a többségi akarat. Gy. Sz.:-A történethez tartozik, hogy a rendszerváltás előtt készült egy szakmailag alátámasztott, korrekt anyag a megye kommunális hulladékának hosszú távú elhelyezésére. A nehézségek abból adódnak, hogy amit akkoriban központilag meg lehetett határozni, azt ma a településeknek önszerveződő alapon kell csinálniuk. A város lépéseit nagyon jól körbe határolják a jogszabályok. És itt van még egy fontos szempont. Balassagyarmat közigazgatási területe olyan kicsi, hogy bárhová is helyeznénk el a területén az új depót, sehol nem lenne meg a törvényben előírt egy kilométeres védőtáv az Ipolytól, a térség legfontosabb vízbázisától. J. P.:- A demokráciának egyébként megvannak a megfelelő fómmai, a bíróságokkal bezárva. Nem az a demokrácia, hogy ha valaki nem ért egyet valamivel, azt meg tudja akadályozni! A demokráciának saját intézményei vannak. Balassagyarmatnak mindenesetre ez az utolsó esélye, hogy ne fulladjon bele saját hulladékába. Gy. Sz.:-S még egy fontos érv a mielőbbi megvalósítás mellett: ha végignézzük annak a tizennyolc, vagy húsz településnek a határát, amely érdekelt lesz az új hulladéklerakóban, elszomorító látványban lesz részünk. Árokparton, erdőszélen öntik le illegálisan a szemetet. Ez az, ami biztosan senkinek sem jó! B. M.:- A kérdés a környezetvédelmi hatóság szempontjából kicsit összetettebb. Hozzánk egyelőre nem érkezett kérelem, hogy az adott terület alkalmas-e. Á helyszín szemrevételezéssel történő kiválasztása egyáltalán nem elegendő. Ehhez körültekintő hatásvizsgálatot kell folytatnunk, például a vízbázis védelme érdekében. De azt megígérem, hogy ha szakmailag rendben lesz a dolog, mi a lehető leggyorsabban kiadjuk az engedélyt.-Némiképp kedvezőbb helyzetben van Salgótarján, ahol technológia-váltással sikerült évekkel kitolni a gyurtyánosi szeméttelep élettartamát. Vajon a megyeszékhelyen van-e egyéb feszítő hulladékkezelési kérdés? B. B.:- Ma Magyarországon mindenre kiterjedő előírások szabályozzák ezt a kérdést, ezeket kell követni. Más a helyzet, ha a jelenlegi fejlett nyugati technológiákkal hasonlítjuk össze a sajátunkat. Kint jártam Salzburgban, s módomban állt megtekinteni a tartományi depót. Túl azon, hogy patyolattisztaság jellemezte, egy igen lényeges dologban eltért az általunk követett módszerektől: a már feldolgozhatatlan hulladékot nem a földre terítik, hanem egy óriási betonteknőre, amely teljes mértékben kizárja, hogy a szemét érintkezzen a talajvízzel. Sajnos, ilyen méretű és képességű depó megépítése hazánkban egyelőre illúzió, de ne feledjük, hogy a földtakarásos megoldást is Nyugatról vettük át egykoron. Más kérdés, hogy ma Nógrád megyében, illetve Salgótarjánban egészen más problémák motiválnak egy ilyen eljárást. Nem kellene a környezetvédelem ügyéről ma beszélnünk, ha az óvodákban, iskolákban kellő súllyal nevelnék bele a gyerekekbe a természet megóvását, a helyes életvitelt. Mi magunk is nehezítettük a dolog megértését, amikor bizonyos hulladékokat veszélyesnek kiáltottak ki. A laikus fül számára innentől kezdve a hulladék azonossá vált egyfajta veszélyhelyzettel. Ezért az ellenállás az új szemét- lerakókkal szemben, s ezért nem mozdul előbbre például az ólomhulladék-feldolgozás kérdése. Salgótarjánban évente 120 ezer köbméter kommunális hulladék keletkezik, ennek mindössze 0,6 százaléka volt veszélyes hulladék: festék, elem, akkumulátor, vegyszerek stb. Ezek elkülönítése ma sem késő, bár ezt a koncentrációt én egyáltalán nem nevezem kritikusnak.- Ehhez persze megfelelő technológia kell, ami sok pénzbe kerül... B. B.:-Nagyon sokan igyekeznek úgy megszabadulni a hulladékaiktól, hogy ne kelljen pénzt kiadni érte. Márpedig, ha a szemét kezelés,’ elszállítás nem hoz pénzt, akkor a korszerűbb technológiát sem tudjuk megvásárolni. Aszódon egy tonna veszélyes hulladék tárolása 100 ezer forint évente. Ezért úgy érzem, hogy túl magas a jelenlegi mérce, amit a veszélyeshu 1 ladék-gazdálko- dásban magunk elé állítottunk. Félreértés ne essék, lépni mindenképpen kell, de nem mindegy, mekkorák A.-né O. É.:- Azt hiszem, hogy a jelenlegi állami támogatási rendszer egyértelműen a regionális lerakók megvalósítását szorgalmazza. Ez az egyetlen ráhatási lehetőség, amivel a sokszor önkényeskedő településeket be lehet terelni egy megfelelő hulladéklerakó építésébe. Ezt bizonyos értelemben gazdasági diktatúrának nevezhetjük, de a probléma itt nem fejeződik be. Ugyanis ezzel egy időben a korábbi lerakó felszámolását is meg kellene kezdeni. A dolog kettős, mert csak akkor lehet megkezdeni a meglévő szeméthegy feldolgozását, ha már megvan az új lerakó is.- Egyre több helyen döntenek úgy az önkormányzatok, hogy az adott településen ingyenes a szemétszállítás. Mi erről a véleményük? A.-né O. É.:- A szeméttelepek előírt kezelése mindenképpen drágább, mintha kiviszik a falu szélére. Amennyiben ezt vállalják az önkormányzatok, megszüntetik ugyan az illegális lerakókat, de hamis szemléletet alakítanak ki, mert azt tudatosítják, hogy a szemétszállítás soha nem kerül semmibe. Más kérdés, hogy a két regionális depó ötlete azért hiúsult meg, mert hihetetlenül magas szállítási költségek merültek fel. K. S.:- Előrelépés az is, hogy a Környezetvédelmi Alapból csak akkor adnak támogatást szemétlerakó építésére, ha regionális depó valósul meg. De visszatérve a „szakmai diktatúra” kérdéséhez. Csakis szakmailag dönthető el, hogy Nógrádban 2 regionális depóra van szükség, mint azt annak idején kiszámították. E kérdésben nem lehet mindenkit megkérdezni! Ráadásul mindenki azzal fetisizálja a saját lerakóját, hogy a szállítási költségek miatt nem lenne gazdaságos két központi szeméttelep. Nem igaz! Megfelelően modem eszközökkel, amelyek menet közben is tömörítenék, megoldható a probléma, ráadásul a terv átrakók közbeiktatását is tartalmazza. De hadd ragozzam tovább. Magyarországon 3100 hulladéklerakó van, ennek 30 százaléka elfogadható a szakemberek szerint. Szerinteirt legfeljebb 50! Ha csak a pásztói szeméttelepre gondolok, a technológia váltását már régen meg kellett volna lépni, de a felügyelőségtől még nem jött válasz. B. M.:- Egyet ígérhetek, utánanézek, miért halad ilyen lassan az ügy. K. S.:-Előre is köszönöm. De hadd folytassam. Bátonyte- renyén közel 80 millióért készült egy vadonatúj telep, de pang az ürességtől, hasonlóan az új rétságihoz. Eközben Szé- csényben, Balassagyarmaton és - mint említettem - Pásztón tarthatatlan a helyzet. Mire Gyarmat megkapja az engedélyt, három év telik el. Szerettem volna érzékeltetni, hogy nem rózsás a helyzet, nincs kellő összhang az önkormányzatok és a szakma, valamint á hatóságok között. B. B.:-A szelektív hulladékgyűjtés - melynek révén csökkenne a telepek terhelése - 92-ben indult el Salgótarjánban, papírra és üvegre. A papírt ellopták, az üveges konténerbe vegyesen dobják a fehér és színes üveget, ezért az ipar nem veszi át. A tudati problémák és a háttéripar fejletlensége miatt Magyarország még nem érett az ilyen megoldásra. Apróbb lépésekben látom a fejlődést. Épp most pályáztunk helyben képződő veszélyes hulladékok elszállítására és tárolására. K. S.:-Egy országban csak akkor érdemes beindítani a szelektív hulladékgyűjtést, ha kialakult a környezetvédelmi háttéripara. Kategorikusan ki merem jelenteni, hogy mi még messze vagyunk ettől. Viszont Magyarország a Nyugat potenciális hulladéklerakó országává vált, gondoljanak csak k százezres nagyságrendű autóbehozatalra. Magyarország à környezetvédelmi törvénykezés oldaláról már felmutatott valamit, viszont a törvények értelmezése még sántít, s a törvények betartatása szintén megoldatlan. Vajon meg tudjuk-e őrizni az élő természetet?
