Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-27 / 148. szám

1997. június 27., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek - Nyugdíjasok rovata lapunkban A tanító szeretete kibontja, kiteljesíti a gyermek személyiségét - Nem múlik el nyomtalanul az áldozatkészség „Csak az fáj, hogy a féljem nem élhette meg” Varga Lajosné nyugdíjas tanítónő - és férje, posztumusz - kapta kenységét jelzi. Külön elisme meg a karancssági önkormányzat és az I. István Általános Iskola elismerését, melyet első alkalommal nyújtott át a napokban Gréczi-Zsoldos Miklós polgármester és Szabó Miklós iskolaigaz­gató az évtizedekig áldozatos munkát végző tanítónőnek.- A falunk lelke az iskola. Ezért településünk jelene és leginkább jövője számára egyik legfontosabb feladatunk, hogy az új nemzedék fejlődéséhez, gyarapodásához erőnk szerint hozzájáruljunk- így fogalma­zott Gréczi-Zsoldos Miklós, Karancsság polgármestere a szerény, meghitt hangulatú díjátadó ünnepségen. Hozzá­tette: talán ezért sem véletlen, hogy az István-díj adományo­zásával a faluért, a közösségért legtöbbet tevőket - kicsiket és nagyokat -, munkálkodókat kí­vánjuk jutalmazni évente egy alkalommal. Ezzel is értéket, követésre méltó jó példát aka­runk mutatni az itt élők szá­mára. A tavaly szeptemberben el­hunyt Varga Lajos tanár úr és özvegye, Varga Lajosné em­berségükkel, fáradhatatlan, ál­dozatos munkájukkal rászolgál­tak erre az elismerésre. Ka- rancsságiak generációját készí­tették fel az életre, egyengették fejlődésüket, növelve esélyei­ket a falu határain kívüli életre: a szó valódi, nemes értelmében tanítói voltak ók a falunak. Vajon, hogyan értékeli a dí­jat, illetve az iránta megnyilvá­nuló figyelmességet a kedves Varga Lajosné tanítónő.-Sikerült eltitkolni előttem, hogy milyen „merényletre” ké­szülnek - mondja mosolyogva.-Férjem tavaly szeptemberi elvesztése óta különösen visz- szavonultan élek, de az embe­rek többsége szeret, tisztel, s ez jólesik, erőt ad, biztonságot. Úgy tűnik, nem múltak el nyom nélkül az évtizedek, az elülte­tett mag erős, jó termést hozott. Persze ez nemcsak kettőnk munkáját, hanem az általános iskola minden régi és jelenlegi pedagógusának áldozatos tevé­rés, hogy első alkalommal volt tanítóknak ítélték ezt a nemes díjat, de jól tudom: a helyi kö­zösségért mások is tesznek, akik legalább úgy megérdemel­Varga Lajosné Karancs­ság első István-díjasa ték volna, s ezt nem valamiféle álszerénység mondatja velem, hanem az igazságérzet. Nekik tartozom ennyivel. Csak az fáj, hogy férjem már nem élhette meg ezt a napot, tudom: most nagyon boldog lenne szegény. Majd elmesélem neki, kint a temetőben...- Hogyan emlékezik az együtt töltött évekre?- Csodálatos harmincnyolc év volt örömökkel, gondokkal, de boldogan. A férjem magyar­történelem szakos tanárként negyvenegy évet tanított a ka­rancssági általános iskolában, jómagam valamivel több mint harmincat álltam a katedrán ta­nítóként. Nálunk a családban vita csak az iskoláról volt. Mit lehetne jobban, mit lehetne másként. A férjem nagyon sze­rette a gyerekeket, findig azt mondta: csak így lehet nevelni. Csak akkor bánkódott, ha va­laki csalódást okozott, s a ren­geteg munka, türelem, fárado­zás ellenére sem „hozta” az el­várható eredményt. - Ez a ta­nító sorsa -mondta ilyenkor, miközben fájdalmas mosollyal tárta szét a kezét. Egymást biz­tattuk ilyen esetben, s adtunk erőt, lendületet a további mun­kához.- A lányom és a vejem is pe­dagógus. Bár más korban élnek és dolgoznak, boldog vagyok, hogy régi elveinkből sikerült beléjük plántálni valami hasz­nálhatót, maradandó tanácsot, hasonlóan, mint mesebeli sze­gényember tette azt gyermeke­ivel a halála előtt. Legfőbb különbség, hogy a Varga házaspár nemegyszer, hanem évtizedeken keresztül osztogatta értékes tanácsait.- Csak a jó ég tudná meg­mondani, mennyi volt a hasz­nos, vagy a kevésbé az, de mindkettőnket a gyerekek sze­retete vezérelt utunkon.- Nem valamiféle bűvös va­rázsszó ez! A gyereket ki­bontja, kiteljesíti a tanító szere­tete, ellenkező esetben bezárul, mint tulipán szirma. Nem volt kedvenc gyerekem, mert aki va­lami miatt borsot tört az orrom alá, arra is csak két percig hara­gudtam, aztán szent volt a béke, örömmel dolgoztunk tovább.- Régi tanácsomat máig örö­kérvényűnek tartom: mindig azt tégy a másikkal, ami neked jó, ami számodra rossz lenne, azt mással se cselekedd! Szabó Gy. Sándor Estikék - Hírek Idősek otthona - 130-an várnak Nógrád megyében arra, hogy bejussanak a há­rom telephellyel működó időskorúak otthonába, mely­nek Mizserfán van a köz­pontja. A várakozók száma évről évre növekszik, az idős­korúak főként egészségi álla­potuk, valamint szociális helyzetük miatt szorulnak rá az ellátásra. Jövő év elejére lesz fogadókész a Bátonyte- renyén készülő új, 200 férőhe­lyes otthon, ahol a szentkúti részleg is helyet kap. Ügyfélfogadás - A Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon (Salgótarján, Mérleg út 2.) az ügyfélszolgá­lati irodán munkanapokon 8- tól 13-ig fogadják az ügyfele­ket. Dr. Viczián Gyula igaz­gató hétfői napokon kereshető fel 8-tól 12-ig, illetve 13-tól 16,30 óráig. Előzetes bejelent­kezés alapján az ettől eltérő időpontokban is az érdeklődők rendelkezésére állnak. A nyugdíjbiztosító balassagyar­mati kirendeltségén ugyanez az ügyfélfogadás rendje. Amennyiben az új szabályok az egyénre nézve kedvezőbbek, akkor választhat - Egyetlen réteg számára lesz kedvezőtlen Milyen változásokkal és hatásokkal jár az új özvegyinyugdíj-rendszer? Az Országgyűlés ezekben a napokban tárgyalja a nyugdíjre­form-tervezetet, amelynek részét alkotják az özvegyinyugdíj­rendszerben tervezett változások is. Ezekről, a sokakat érintő és érdeklő kérdésekről Juhász Gábor honatya, Nógrád megye 2. számú választókörzetének képviselője, a költségvetési bizott­ság tagja az alábbi tájékoztatást adta lapunk számára. Az özvegyinyugdíj-rendszer je­lenlegi és 1997. december 31-e utáni szabályai szerint az özve­gyi ellátásra jogosultság alap- feltétele, hogy az elhunyt jog­szerző megszerezte-e a (rok­kantsági, öregségi) nyugdíjra való jogosultságot, illetőleg nyugdíjasként halt-e meg. Ez a szabály jelenleg is él és az új rendszerben is fennmarad. A házastárssal azonos jogot szerez az özvegyi ellátásra az élettárs is, megszakítás nélküli 10 éves együttélés után. Abban az esetben, ha az élettársi kö­zösségből gyermek született, egyéves együttélés is jogosít özvegyi ellátásra. Kizáró felté­tel, ha az özvegy ezen időtar­tam -vagy ennek egy része alatt- özvegyi ellátásban ré­szesült. Ez a jelenlegi szabály is, és a jövőben sem változik. Ugyancsak változatlan az ideiglenes özvegyi nyugdíj jo­gosultsági feltétele és mértéke. Az ideiglenes ellátás a házas­társ halálától számított egy évig jár, mértéke annak az ellátásnak az 50 %-a, amely öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rok­kantsági nyugdíjként az elhuny­tat megillette, vagy megillette volna. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően az jogosult özvegyi nyugdíjra, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt be­töltötte, vagy rokkant, vagy há­zastársa jogán legalább két ár­vaellátásra jogosult gyermek el­tartásáról gondoskodik. E jogo­sultsági feltételek azonosak a jelenlegivel, e tekintetben vál­tozás nem lesz. Az (állandó) özvegyi nyugdíj alapja azonos az ideiglenes öz­vegyi nyugdíjéval, mértéke azonban a jelenlegi 50 % he­lyett 20 %-os lesz. Megszűnik azonban az a mai szabály, mely szerint: „A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg. Aki több nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat.” Az özvegyi nyugdíj ún. „feléledési” szabályai nem vál­toznak. Tehát, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek va­lamelyike a házastárs halálától számított 10 éven belül bekö­vetkezik, az özvegyi ellátásra a jogosultság megnyílik. A felé­ledési időt minden esetben a jogszerző halálától kell számí­tani. 1993. március 1-je előtti időponttól megállapított özve­gyi feléledés átmeneti szabálya sem változik; ebben az esetben a 10 évet 1993. március 1-jétől kell számítani, de a feléledési idő ekkor sem haladhatja meg a 15 évet. Ugyancsak változatlanok az időskorú társsal kötött házasság özvegyi ellátásra vonatkozó előírásai, az elvált, valamint házastársától egy évnél hosz- szabb ideje külön személyek özvegyi ellátásra való jogosult­ságai is. Hatályát veszti az a korábbi rendelkezés, hogy amennyiben az özvegyi nyugdíjra jogosult­ság újabb házasságkötés foly­tán szűnik meg, az özvegy ré­szére egy évi özvegyi nyugdíj­jal egyenlő összegű végkielégí­tés jár. A végkielégítési rend­szer fenntartása az 1998-tól ér­vényes özvegyinyugdíj-szabá- lyok mellett nem indokolt. Változatlanul megmarad az a szabály, hogy minden esetben az özvegyi nyugdíj alapja az elhunyt házastárs halálozáskori nyugdíja, az időközben emelé­sekkel együtt. Egy évig 50 % Azok, akik 1997. december 31- e után özvegyülnek meg, házas­társuk halálát követő egy évig változatlanul 50 %-os mértékű ideiglenes özvegyi nyugdíjban részesülnek. Ezt követően az özvegy ak­kor jogosult - 20 %-os mérté­kű - özvegyi ellátásra, ha a már említett feltételek valamelyiké­nek megfelel (korhatár, rok­kantság, árvaellátásra jogosult gyermekek eltartása). Az új szabályok értelmében a saját jogú öregségi, rokkant­sági, baleseti rokkantsági nyugdíj mellett is -és annak összegétől függetlenül - az öz­vegynek 20 %-os özvegyi nyugdíj korlátozás nélkül jár. Amennyiben az özvegy a szükséges feltételeknek az ide­iglenes özvegyi nyugdíj meg­szűnésekor nem felel meg, de a jogosító feltételek valamelyike 10 éven belül bekövetkezik, megnyílik a joga a 20 %-os öz­vegyi ellátásra. Ahhoz, hogy az 1998 után megözvegyülök közül a saját jogú öregségi és rokkantsági teljes nyugdíjra is jogosultak közül senki ne járjon kedvezőt­lenebbül, a jelenlegi együtt fo­lyósítási összeghatár kiterjesz­tése indokolt az érintetteknél is egy „kvázi” minimumellátás­ként. Jelenleg a két minimum­nyugdíjra jogosult (11 500 Ft + 10 700 Ft = 22 400 Ft) 20 400 Ft-os együtt folyósítási össze­get kap. Az új rendszerben ugyanez az özvegy 11 500 Ft + 4280 Ft = 15 780 Ft-os ellátást kapna. Számukra a 20 400 Ft- os együtt folyósítási összegha­tár minimális ellátásként fenn­marad. Négy eset - másként Az 1998. január 1-je előtt öz­vegyi nyugdíjra jogosulttá vált özvegyek lehetőségei. A nyugdíjas özvegy jelenleg: a. / vagy saját jogú nyugellá­tásban részesül és özvegyi ellá­tásának folyósítása szünetel, b. / vagy özvegyi ellátásban részesül és saját jogú ellátásá­nak folyósítása szünetel, c. / vagy saját jogú ellátása - kormányrendeletben meghatá­rozott összeghatárig - kiegé­szül az elhunyt házastárs után járó özvegyi nyugdíjból, d. / vagy azért részesül csak özvegyi ellátásban, mert saját jogú nyugdíjra nem szerzett jo­got, vagy azt még nem igé­nyelte (korhatáron túl dolgozó özvegy). Az a./ és a b./ esetben a fo­lyósítás szüneteltetésére azért került sor, mert a jelenlegi sza­bályok a két nyugellátás együt­tes folyósítását nem, illetőleg csak meghatározott összeghatá­rig teszik lehetővé. Amennyi­ben akár a saját jogú, akár az özvegyi ellátás összege megha­ladja az együtt folyósítási hatá­rösszeget, az özvegy a két ellá­tás közül a számára kedvezőb­bet kapja. Juhász Gábor képviselő 1997. december 31-e után mind a négy esetben fennáll a lehetősége annak, hogy a jelen­legi ellátást az özvegy részére változatlanul tovább folyósít­sák. Lehetőség nyílik azonban arra is, hogy amennyiben az új szabályok az egyénre kedve­zőbbek, akkor azt választhas­sák. Az a./ esetben a saját jogú ellátás mellé igényelheti az öz­vegy a 20 %-os ellátást. Ez a személyi kör egyértelműen ezt a megoldást fogja választani. A b./ esetben már lesz, akinek a régi és lesz, akinek az új sza­bály lesz a kedvezőbb. A saját jogú ellátás melletti 20 %-os özvegyi nyugdíj már megha­ladhatja a ma folyósított 50 %-os mértékű özvegyi ellátást. Az c./ esetben az özvegy dön­tése attól függ, hogy mekkora összeggel egészül ki saját nyugdíja az özvegyi ellátásból. Ha a saját és az özvegyi ellátás meghaladja az együtt folyósí­tási összeget, akkor az özvegy nyilvánvalóan az új ellátást fogja igényelni, ellenkező eset­ben változatlanul az együtt fo­lyósítási konstrukcióban ma­rad. A d./ esetben egyértelműen a jelenlegi 50 %-os özvegyi nyugdíj a kedvezőbb. Az érin­tettek számára akkor lesz valós választási lehetőség, ha később saját jogú nyugdíjat állapítanak meg. A még nem nyugdíjas (sem saját jogú, sem özvegyi ellátás­ban nem részesülő) özvegyek számára - a feléledési szabá­lyok értelmében - a következő esetekben nyílik meg a nyug­díjra a jogosultság: korhatárbe­töltés, rokkantság, árvaellátásra jogosult gyermek eltartása cí­mén. Az 1998. január 1-je előtt megállapított özvegyi nyugdíj a jelenlegi szabályok szerinti mértékben a korlátozó feltéte­lekkel „éled fel”, de ez esetben is választhatják az érintettek az új 20 %-os özvegyi nyugdíjat is. Az özvegyi nyugdíj feléle­dése esetén a jogosultat az öz­vegyi nyugdíj megszűnését kö­vető emelések, kiegészítések megilletik. Összefoglalva: A saját jogú ellátás mellett korlátozás nélkül folyósítható özvegyi nyugdíj az egész hoz­zátartozói rendszer leglényege­sebb változása, mely az 1998 előtt megözvegyülteket kedve­zően érinti, vagy helyzetük vál­tozatlan marad. Az 1998 után megözvegyülőknél mindazok, akik saját teljes nyugdíjjal is rendelkeznek, szintén nem jár­nak rosszabbul, ha az együtt fo­lyósítási összeghatár minimális ellátásként számukra biztosí­tásra kerül. Ezzel mintegy elismerésre kerül az elhunyt házastárs járulékfizetésből való részesedés, mely elsősorban a nem létszámarányos megélhe­tési költségekhez történő hoz­zájárulásként értelmezhető. Egyetlen réteg jár egyértel­műen rosszul az 1998 után megözvegyültek közül az új rendszerben. Azok ugyanis, akik saját ellátásra nem szerez­tek jogot, az eddigi 50 %-os mértékű helyett 20 %-os ellá­tásban fognak részesülni. Itt igényként merült fel, hogy a legalább a két gyermeket ne­velő aktív özvegyek és az 57- 62 év közötti korú özvegyek számára maradjon meg az 50 %-os özvegyi nyugdíj. Nem le­het azonban az alapvetően járu­lékokból finanszírozott társada­lombiztosítástól elvárni, hogy olyanok megélhetésének bizto­sítását vállalja magára, akik nem fizettek járulékot és a járu­lékfizetéssel jogot szerzettek­nek kedvezőtlenebb ellátást biztosítson. Ez diszkriminatív szabályozás lenne. A gyerme­ket nevelő özvegyeknél, ha át­lagos, vagy az alatti ellátásról van szó, akkor összességében mintegy 5000 Ft-tal kap keve­sebb ellátást a család. A most elfogadott gyermekvédelmi törvény szerint a rászorult csa­ládoknál gyermekenként 2300 Ft támogatás jár. Ez a rászorul­taknál (az 1 főre jutó jövedelem az öregségi minimumnyugdíjat nem éri el) a kompenzálást biz­tosítja. Azok a személyek, akik 57-62 év között a reájuk irány­adó átmeneti korhatáron 2009 előtt megszerzik az özvegyi nyugdíjra a jogot és saját nyug­díjat még nem kérték (tovább- dolgozók), vagy arra nem sze­reztek jogosultságot, 20 %-os özvegyi nyugdíjat kapnak és az időskori járadék szerinti kiegé­szítés csak majd 62 éves kortól jár. Számukra a társadalombiz­tosítás rendszere nemcsak a diszkrimináció miatt nem tud ellátást adni, hanem azért sem, mert nem tudja mérni, hogy tel­jes kereset mellett kapja az öz­vegyi ellátást, vagy nincs jöve­delme. Ezt a szociális ellátó- rendszer tudja kezelni, de ha az időskori járadék korhatárát csökkentenék, akkor ez máso­kat is érintene és „szélesre” nyílna a jogosultak köre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom