Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-26 / 147. szám

1997. június 26., csütörtök Mozaik 7. oldal „Karriertörténet” A Legfelsőbb Bíróság el­kezdte a híres-hírhedt Tribu- szer-ügy tárgyalását. A „karriertörténet” nem mindennapi: hogyan lesz a Me­cseki Szénbányák bérelszámo­lónője először az ország egyik leggazdagabb üzletasszonya, majd pedig miként kerül gya­núba, hogy legalább ekkora ka­liberű szélhámos. Mint ismeretes, a botrány 1994-ben robbant ki. Mintegy 15 ezer ember megközelítőleg 2,5 milliárd forint értékű beté­tet, készpénzt és valutát helye­zett el letétben a T és KG Be­fektetésszervező és Tanácsadó Gazdasági Társaságnál, amely­nek alaptőkéje mindössze 5 millió forint volt. A befekte­tőkkel kötött szerződésekben havi 10, negyedévre 40 száza­lékos kamatot ígértek. Ahogy ez a pilótajátékoknál lenni szokott, az első betéte­seknek még kifizették a nekik járó 711 millió forintot az 543 milliós kamattal. Jól „kaszál­tak” a beszervező ügynökök is, jutalékuk 180 millió forintot tett ki. Csakhogy a cégnek to­vábbi 1,8 milliárd forintos tő­kekövetelésnek és a vele járó hozamnak kellett volna eleget tennie, miközben semmilyen tényleges, jövedelmező gazda­sági tevékenységet nem folytat­tak. A játék eleve egyesélyes volt. A betétesek még mindig nem kaptak vissza egy fillért sem a vizsgálat elején, 1994-ben le­foglalt 450 millió forintból. Nem értik, hogy miért nem. Hisztériák az átvilágítás körül A magam részéről egyre job­ban unom, hogy rendszeressé válnak az ügynöktörvény kör­nyezetéből felröppenő bom­basztikus hírek és álhírek. Ezek időről időre helyettesítik a politizálás, a közélet érdemi esemény-beszámolóit. . . Ilyenkor már-már irigyeljük az országokat, ahol jól vagy rosszul régen lezárták az ügy­nökproblémákat, a számonké­réseket. Nálunk, úgy látszik, kitart az 1998-as választáso­kig, s alapot szolgáltat a min­dennapos botrányokhoz. Asze­rint, hogy az átvilágító bírák munkálkodása, döntése éppen hová irányítja az átvilágító reflektort, úgy születnek meg a hisztérikus vagy csendes-tár­gyilagos reagálások. Akár a kormányzópártok, akár az el­lenzékiek sorában hetente, kéthetente lehet produkálni botrány híreket: a „közbizalom mérlegén” élő képviselők, fő­tisztviselők, sajtóirányítók kö­réből éppen most ki esik az ügynöktörvény hatálya alá, kinek kell lemondania, kinek lesz kötelező közhírré tenni problematikus múltja tényeit. Talán nem elég köztudott: az ügynöktörvény hatálya alá tartozik az is, aki korábbi be­osztásánál fogva kapta és ol­vasta a jelentéseket, és az is, aki a titkosszolgálatok beszer­vezett ügynökeként írta azo­kat... Aki olvasta (s használta vagy nem használta) a titkos információkat, azért bűnös, mert „haszonélvezője" volt a konspirációs rendszernek, aki írta a jelentéseket, azért bűnös vagy ártatlan, mert politikai áldozatként csak rákényszerí- tették az ügynökszerepet. S az „érintettek", akár a ha­talmon lévők oldaláról, akár az ellenzék vezéralakjai köré­ből reggel, délben, este ott fe­szítenek, magyarázkodnak a közélet képernyőin, a lapok címoldalain. S mi esszük a ke­fét: mitől olyan nagyon izga­tottak a kérdezők és kérdezet­tek, hogy rendre egymás sza­vába vágnak? Tessék már végre tudomá­sul venni: az ország közvéle­ményét sem az „úgy rossz, ahogy van" minősítésű ügy­nöktörvény nem érdekli, sem a mai közszereplők érintettsége vagy feddhetetlensége. Nem csak azért, mert már megér­tük, hogy lelkes tömegek éljen- zik az ügynökpolitikust, aki bevallotta, hogy őt bizony be­szervezték. Nem baj, Pista! Szeretünk, Pista! De elsősor­ban azért nem, mert az ügy- nökmúltúak, vagy jelentésol- vasók titokzatos előélete 1997- ben annyira befolyásolja a po­litikai szerepeket, teljesítmé­nyeket, mint a gyűrű alá szo­rult szappan a közegészség- ügyet... A múlt, az álszocializmus konspirációi és ellenkonspirá­ciói ma már eleve megfejthe­tetlenek. S a polgárok több­sége a maga munkahelyén amúgy is átélte a hétköznapi kiskonspirációkat. Jött a mun­kahelyünkre az ügynökök ti­tokzatos főnöke, és órákra be­zárkózott a mi főnökünkkel. Minden információt megka­pott, amire csak szüksége volt „a gyanús elemek mozgásá­ról” . Ilyen világ volt! Ilyen szerepekre kényszerültek a be­csületes polgárok és a tisztes­ségtelen talpnyalók is. 1997- ben a közbizalom mérlegén senkit nem érdekelnek már ezek az amúgy is körbehazu- dott szerepek, csak az a fontos, hogy a mai közszereplők hasz­nálnak az ország felemelkedé­sének, vagy nem. A képviselő hölgyek, urak múltjánál sokkal jobban érdekelné az embere­ket a mai konspirációk megfej­tése. Miért kézigránátokkal üzengetnek egymásnak a maf­fiák? Miért nem olvasunk még egyetlen hírt sem olajszőkítő, meg borhamisító milliárdosok vagyonelkobzásáról? Miért igaz már nálunk is az amerikai aranyköpés: a kábí­tószer Isten botja, amellyel fi­gyelmeztet, hogy túl sok a pén­zünk, ahhoz képest milyen ke­vés az eszünk, és szókincsünk is gyakran csak öt-hatszáz szóra terjed ki... Az ügynöktörvény, az átvi­lágítás hisztériái bizony az élet dolgairól terelik el a fi­gyelmet. Erdős István Ollós merénylet a mezőhegyesi ménesben „Leértékelt” paripák Tizennégy versenyló vesztette el a farkát a mezőhegyesi mé­nesbirtok istállójában. Az is­meretlen behatoló ollóval csonkította meg az egyenként 2-12 millió forintot érő pari­pákat. A nem mindennapi ügyben nyomozás indult. Dr. Szollár István, a ménes­birtok állatorvosa, a helyi lovas szakosztály vezetője elmondta, hogy valószínűleg a cégnek akart ártani az elkövető, akinek tudnia kellett, hogy a 35 férőhe­lyes istállóban hol tartják a leg­értékesebb lovakat. Az állato­kat is ismerhette, egyébként nem mert volna a közelükbe menni. A díjugratásokon mindig ki­váló eredménnyel szereplő me­zőhegyesi paripákra kellemet­len napok várnak, hisz farok hí­ján képtelenek elhessegetni magukról a legyeket, szúnyo­gokat, s az élősködőket elri­asztó lemosó folyadék is csak átmeneti enyhülést hozhat. Arany? A szatirikus műfaj, a humor terén az elmúlt évben végzett kiemelkedő szerzői tevékenységéért Majláth Mikes László kapta idén a Karinthy Frigyes-gyűrűt. Külön érde­kesség, hogy először részesült az elismerésben az édesapa után a fiú is, Mikes Györgyöt tizenkilenc évvel ezelőtt tün­tették ki vele. Az immár huszonharmadik alkalommal odaí­télt díjat Hajdú István, a rádió elnöke adta át Karinthy Fri­gyes születésének évfordulóján. fotó: feb/kallus györgy Mozgalom Salgótarjánból - Magyarországon elsőként: családvédelem egyetemisták és főiskolások részvételével Virágozzék a virágmozgalom! Önkéntes gyermekvédők A Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézete - fennállásának 25. éves jubileumi ünnepségei keretében - kon­ferenciát tartott „Az egyetemisták és főiskolások részvétele a gyermek- és családvételemben; az izraeli Perakh(Virág)-moz- galom salgótarjáni adaptációja” címmel. A konferencia témája már eleve figyelemre méltó volt két okból is. Egyrészt meglehetősen új­nak, s fölöttébb szokatlannak tűnt, hogy egyetemista és főis­kolás fiatalok szervezetten vesznek részt a család- és gyermekvédelem igencsak fon­tos, s manapság különösen idő­szerű munkájában! Másrészt nem kevésbé meglepő, hogy egy ilyen, több, mint dicséretes öntevékeny szerveződés éppen Salgótarjánban indult el, még­pedig olyan főiskoláról, amely­nek sem nem pedagógiai, sem gyermekvédelmi, sem szociá- lismunkás-képzési feladatai nincsenek. Mint a konferencia témájá­ból is kitűnt, izraeli, úgyneve­zett Perakh(Virág)-mozgalmi példát követett a pénzügyi és számviteli főiskola, éspedig két izraeli egyetemen végzett diák Herendi Tamás budapesti és ifi. Paróczai Péter salgótarjáni fia­talemberek kezdeményezésére és közvetítésével. Ötletük va­lóra váltásához jó kapocsnak bizonyult, hogy a salgótarjáni volt egyetemista szülei egy­szersmind a helyi főiskola taná­rai. A szülők, s a téma iránt ér­deklődő tanártársaik, valamint a főiskola vezetői „vevők” vol­tak a nagyszerű ötletre. Végül, de korántsem utolsósorban an­nak köszönhetőek a kezdemé­nyezés, s immár az elkezdődött munka sarjadzó sikerei, hogy egyhamar akadtak többen is olyan lelkes, tenni akaró, s a feladat nemes voltára dicsérete­sen ráérző fiatalok, akik a meg­lehetősen széles körű tanári és ifjúsági előkészítő munka után tettre készen álltak ennek a sa­játos munkának, a megelőzés­nek a frontvonalába. Működésük kezdeti bázisa­ként a Salgótarján-baglyasaljai Általános Iskolai Hétközi Diákotthont, mint megelőző gyermekvédelmi intézményt választották. Olyan gyermekek segítését, nevelését vállalták - karöltve az intézmény dolgozóival - akik a családi körükből még nem szakadtak ki, akiknek van­nak ugyan szüleik, de akik kö­zül intenzív megelőzés híján, talán többen is egykönnyen „élő szülők árváivá” válhatná­nak. Szívvel és lélekkel S hogy ez nem holmi pesszi­mista aggályoskodás, arra iga­zolásul szolgálhat a hétközi diákotthon igazgatójának a konferencián tartott előadása, illetve az előadásban vázolt nem egy igen-igen aggasztó családi háttér. A főiskolás fiatalok öntevé­keny munkájukkal gyermeki személyiséget formálnak, csa­ládot, otthont védenek és men­tenek. Kontra György írta, hogy „Az otthon akkor válik lírai té­mává, amikor nincs”, amikor a gyermek támasz nélkül marad. E kényszerű esetekben kell, vagy kellene legalább megkö­zelítően családot pótló nevelő- otthoni, vagy az ennél jobb ne­velőszülő elhelyezést biztosí­tani. Új forma és korszerűbb lehetőségként jöttek létre a kis létszámú, a családi modellt in­kább közelítő úgynevezett csa­ládi házak. Nógrád megye ezen a terüle­ten úttörő szerepet vállalt, s ma is az elsők között van. Ám a manapság elfogadott, idevo­natkozó törvény a vérszerinti családban tartás, a családban nevelés elsődlegességét hatá­rozza meg. Ezzel természetesen együtt jár, hogy a veszélyhely­zet elkerülése érdekében a gyermek részére a szülők a szükséges mértékű érzelmi és anyagi biztonságot teremtsék meg. S, hogy erre képes legyen a család, meg kell adnunk réj szére a lehetséges anyagi és er­kölcsi segítséget! A pénzügyi és számviteli fő­iskola lelkes fiataljai a csalá­doknak anyagilag nem tudnak, nem tudhatnak segíteni. Erköl­csileg viszont igen. Hiszen, akikkel foglalkoznak, akik felé a saját pozitív példájukkal is a tisztább, a becsületesebb, a ká­ros, családrontó szenvedélyek­től mentes élet perspektíváit ve­títik ki, s enftek lehetőségét nemcsak elhitetik, de az embe­ribb élet „gyakorlását” velük együtt el is kezdik, azokon a gyerekeken keresztül közvetet­ten családot is nevelnek. Igen, mert akiket ezek a fiatalok ma­guknak megnyertek, s a szemé­lyiségük helyes irányba terelé­sét sikerrel elindították, azok a gyerekek otthon, a családjuk­ban, talán a szülők által is már érzékelhető javuló viselkedé­sükkel, esetleg gyermeki job­bító véleményükkel, kedvezően hathatnak vissza az elhanya­goló nevelést végző, vagy más módon veszélyeztető olyan szü­lőkre, akikben azért a saját gyermekük iránti szeretet és fe­lelősség még él vagy pislákol, még nem hunyt ki helyrehozha­tatlanul. A főiskolások gyermekekkel való foglalkozása azért is re­ményteljes, mert köztudott, hogy fiatal a fiatallal nyitottab- ban, gyorsabban és sikereseb­ben kommunikál. A gyermek a fiatal felnőttel való kapcsolata során aligha gondol a nevelési­oktatási intézményekben meg­tapasztalt, s nemegyszer ide­genkedve fogadott tanár-gyer­mek viszonyra. A főiskolások foglalkozásaik során indirekt módon nevelhetnek. Ezeknek az önkéntes és ön­zetlen főiskolás „gyermekvé­dőknek” nincs erre a munkára irányuló szakképzettségük, de van szívük és lelkűk! A gyer­mekekkel való foglalkozás so­rán az empátiakészségük to­vább szilárdulhat, és több sikert hozhat, mint egynémely amo­lyan sajnálatosan „maga minő­sítette” úgynevezett szakem­beré. , n ..... Ók, mert amit csinálnak, együttérzően, lélekből csinál­ják, nem kívülről „lökdösik” a gyereket, de belülről „húz­zák!”. Egymással karöltve A manapság gyakran, s tudjuk, indokoltan hangoztatott gyer­meki jogokkal kapcsolatosan, ők már tudva tudják, amit min­den pedagógusnak tudnia illik, hogy ami a gyermeknek jog, az a vele foglalkozó nevelőnek kö­telesség! Gyakran hallottunk már a család-, gyermek- és ifjúságvé­delemben a mindenki felelős­ségéről. Tapasztaltuk, nemegy­szer a saját bőrünkön is éreztük, hogy a csak hangoztatott min­denki felelőssége gyakran a senki felelősségébe csapott át. Mindez persze nem mondhat ellent annak a megállapítá­sunknak, hogy a család-, gyer­mek- és ifjúságvédelem tényle­gesen mindannyiunk ügye. Hi­szen ez az egyre sokasodó és gyakorta súlyosbodó társadalmi gond nap mint nap velünk van, kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de benne él a társadalom sejtjeiben. Á mostanában elfogadott törvény a gyermekek védelmé­ről és a gyámügyi igazgatásról utal a különböző gyermekvé­delmi feladatok összehangolá­sának szükségességére is. A sokféle család- és gyermekvé­delmi tevékenység koordinálat­lansága régi gond. Nagyon sze­rencsés lenne, ha az új törvény ereje rendet teremtene ezen a még eléggé rendezetlen terüle­ten. Hogy ne csak egymás mel­lett, netán egymás ellen, de egymással karöltve szolgálja mindenki a család- és gyer­mekvédelmet. Hogy a közös fe­lelősség ne üres szólam legyen csupán. A salgótarjáni főiskolá­sok eme gondoknak is, úgy­mond, elébe igyekeznek menni olyan módon, hogy a nagysze­rűen kidolgozott programjuk­ban a kapcsolatokat, s ezeken át a közvetlen segftségkérés mó­dozatait és szintjeit is gondosan megtervezték. Nem állva várják a segítséget. Ők mennek a se­gítségért! Mennek a közvetlen segítőkhöz, a főiskola vezeté­séhez, a tanáraikhoz, a hétközi diákotthon vezetőihez és neve­lőihez, az általános iskolák ve­zetőihez és tanáraihoz. De mennek a közvetett segítségért is: a Népjóléti Képzési Köz­ponthoz tanácsadásért és okta­tási célból a családsegítő köz­ponthoz, a nevelési tanácsadó­hoz, a gyámhatósághoz, az ifjú­sági tanácsadó irodához a segít­ségre szoruló gyermekek és családok felkutatásáért és vé­gül, de nem utolsósorban a vá­rosi önkormányzathoz tanácsa­dásért és a szervezésbe való ha­tósági bekapcsolódásért. így hát ezeket a fiatalokat nemcsak azért illeti elismerés, mert a rászoruló gyermekekkel foglalkoznak, hanem azért is, mert a kapcsolatkereséssel, a kapcsolatok élővé tételével és működtetésével hathatósan szolgálják a fentebb említett törvényi célkitűzést is, azaz a sokszínű gyermekvédelmi te­vékenység összehangolását. Azt mondják, visszatekintés nélkül nem lehet igazán előre­nézni sem. Gáti Ferenc, a ma­gyar gyermekvédelem kiemel­kedő személyisége írta, hogy „ . . . Ami ma van, és ami a jövő­ben lesz a gyermekvédelemben, annak az alapjait a múltban ve­tették meg, vagy vetették el." A főiskolai konferencia elő­adásai kapcsán önkéntelenül révedt fel a gyermekvédelem történetéből, s ez egyszersmind a fent írtakat is erősíti, hogy 1904 körül az első gyermekvé­delmi törvény megjelenésének harmadik éve után, mint azt Gergely Ferenc, a gyermekvé­delem egyik krónikása írta, „kezdett kialakulni egy bizo­nyos egyensúlyi viszony a tár­sadalom, az állami gyermekvé­delem erői között... Ebben a kooperációban az állam első­sorban az anyagi alapot, a tár­sadalom a lelket, a szívet adta.” Úgy tűnik, ez a régmúltbeli képlet napjainkban is adaptál­ható, ha az állam, illetve az ön- kormányzatok biztosítani tud­ják a szükséges anyagi alapot, s ha a társadalom, miként azt a Pénzügyi és Számviteli Főis­kola Salgótarjáni Intézetének fiataljai teszik, hozzáadja a lel­ket és a szívet. így kellene en­nek lennie, mert az önkor­mányzatok a már említett tör­vényi célt, a gyermekek lehet­séges családban tartását és ne­velését, s az ezzel kapcsolato­san megnövekedett gondokat, csupán anyagi támogatással, a társadalom hathatós erkölcsi segítsége nélkül aligha tudják megoldani. Múlt, jelen, jövő És, ha így lenne, talán elkerül­hető az a már nem egy területen tapasztalt, s a gyermekvéde­lemben is leselkedő veszély, hogy a múlt és jelen határvo­nala nem áthidaló, természetes választóvonal lesz, de esetleg nehezen áthágható törésvonallá szélesedik. S talán majd elér­hető az is, hogy a múlt és jelen mezsgyéjét a jelenbe és a jö­vőbe is ívelő szakmai egymásra épülés, s természetesen a szün­telen jobbítás jellemezze! S, hogy így is lehet, abban a salgótarjáni diákok is segíte­nek. S még többet segíthetnek majd ők is és az őket máshol is bízvást követő fiatalok, ha az általuk plántált, és immár nyi­ladozó mozgalom sikeresen to­vábbterjed, s „virágba borul” nemcsak Salgótarjánban, de Nógrád megyében, s bízunk, hogy egyhamar az országban is azoknak a gyermekeknek és családoknak a javára és épülé­sére, akikért ezt a nagyszerű mozgalmat városunk főiskolás fiataljai elindították. Nemes munkájukat e helyütt is ismerjük el és legyünk büsz­kék rájuk! Dr. Ponyi Béla a GYIVI nyugalmazott igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom