Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-25 / 146. szám

6. oldal Tarjáni Melléklet 1997. június 25., szerda Olasz napok zászlólengetővei: ez is nagy dolog volt! Idén is volt dixieland-fesztivál, szokás szerint szép sikerrel Egy kiváló muzsikus Kecskemétről fotó: gyurián-archívum Tavaszi emlékképek Növekvő szociális feszültségek - Foglalkoztatás-politika rugalmas programokkal Egy önkormányzat nem vonulhat vissza Évek óta tartós gazdasági válság sújtja Salgótarjánt. Jelentős ipari létesítmények szűntek meg, alakultak át olyan módon, hogy termelésüket és a foglalkoztatást is jelentékenyen csök­kentették. Folyamatosan magas a munkanélküliek - köztük a pályakezdők - aránya. A külföldi tőke beáramlása elmaradt, az évek óta tartó infláció pedig a középréteget sem kíméli... Mindezek a szociális feszültsé­gek kiéleződését idézik elő a lakosság körében. A lakónépes­ségi, halálozási és egyéb muta­tók a város vonzerejének el­vesztését is jelzik. A lakosság jelentős részét teszik ki a hat­van éven felüliek: a munkanél­küliekkel együtt arányuk csak­nem 63 százalékos. A munka­képes korú népesség csökke­nése, az egészségi állapot rom­lása óriási terheket ró az aktív korosztály eltartóképességére. Növekszik a megélhetési gondokkal küzdő családok száma, többségük számára a szolgáltatások egyre szélesebb köre válik elérhetetlenné. A fia­talok egy része is céltalanná vá­lik, magatartási zavarokkal küzd, a gyermekeknek sok esetben nem jut élelemre, tan­szerre, ruhára. Az idősek között egyre több a magányos, az egyedül élők igen alacsony jö­vedelme szintén problémák hordozója. A lakosság mintegy hét-tíz százalékát kitevő fogyatékosok társadalmi beilleszkedése ne­hezített, mert hiányoznak a ^ speciális közösségek, az önálló életvitelükhöz nélkülözhetetlen tárgyi-technikai berendezések. A városban élő cigány lakosság körében az említett folyamatok még inkább éreztetik hatásukat. Lakást, de mekkorát? Salgótarján lakáshelyzete az országos átlagnak megfelelő, önkormányzati tulajdonban kétezernél kevesebb lakás van. Egyre többen szeretnének ön- kormányzati bérlakást igé­nyelni, de ennek kapcsán figye­lembe kell venni azt, hogy a meglévőek csökkenő száma el­lenére folyamatosan nő az üzemeltetésre fordított költség- vetési támogatás. További je­lentős - és tartósnak számítható - anyagi terhet rónak a városra a lakóik által felhalmozott, több milliós nagyságrendű lakbér- és közműtartozások. (A munka- nélküliség is elsősorban az ön- kormányzati bérlakásokban élőket sújtotta.) A hátrányos helyzetű rétegek saját erőből nem tudnak lakás­hoz jutni, ezért az önkormány­zatnak meg kell teremteni a szociális alapú lakáshoz jutás feltételeit. Mivel évek óta tény, hogy a szociális szükségletek mindig nagyobbak az erre fordítható, meglévő forrásoknál, Salgótar­ján megyei jogú város szociális ellátó rendszerének hatékony működéséhez egyfajta lépésvál­tásra törekszik: az úgynevezett passzív eszközök (például a se­gélyezés) mellett az aktívakat részesíti előnyben. Bevált és továbbra is követendő gyakor­latnak tartja a pénzbeni kifize­tés helyett a természetbeni ellá­tást azon segélyezési formák estében, ahol jogszabály ezt le­hetővé teszi. Elengedhetetlen­nek tartja a civil szervezetek el­látásban való közreműködését. A rászorulók szociális bizton­ságát tartja szem előtt, a csalá­dot a szociális munka közép­pontjába állítja. Segélyek világa A támogatási formák sokfélék: a munkanélküliek közül átlago­san 1900 fő részére nyújtanak jövedelempótló támogatást. Azoknak, akik elvesztik az erre való jogosultságukat, az aktív korúak szociális segélyét adják. További problémát jelent, hogy az egyéb juttatások 60-70 szá­zalékát is ezek a családok kap­ják, mivel a munkanélkülivel együtt élő családtagok is több­nyire a szegényebbek közé tar­toznak, máról holnapra élnek. Vagyis egyre szélesedik az a családi réteg, amely arra ren­dezkedik be, hogy tartósan ön- kormányzati támogatásból él­jen. Tavaly három turnusban ha­vonta 128 közmunkást foglal­koztattak. Ebben az ellátási formában középtávon komoly elmozdulás nem várható. Egyre több a fiatal a rendszeres szoci­ális segélyben részesülők kö­zött. 1996-ban 2399 személy kapott lakásfenntartási támoga­tást, idén 4000 körüli család igényével számolnak. Hétszáz­ból 264 átmeneti segélykérelem felelt meg a helyi rendelet felté­teleinek, a költségvetésben az erre a célra szánt viszonylag alacsony összeget az indokolja, hogy a természetbem ellátáso­kat helyezték előtérbe. Intézményi és nyári napközis táborban több mint kétezer gyermek étkeztetését oldották meg a rendszeres nevelési se­gélykeret terhére. Pályázaton nyert pénzből 2180 család 3400 gyermeke kapott karácsonyra vásárlási utalványt. Ezerkétszáznál több moz­gáskorlátozott kért támogatást, s ebből 833 igény teljesült, a nagyszámú elutasítás oka a jog­szabályi feltételek és az igazo­lás módjának változásai. Eves szinten kétszázan nyújtottak be kérelmet hadi gondozotti ellá­tásokra, ezek egy részének elbí­rálása még folyamatban van. Szociális otthoni elhelyezésre mintegy hatvan személy vár. A személyes gondoskodás feladatait az Egészségügyi Szociális Központ látja el Sal­gótarjánban. A sokaknak elemi létfeltételt jelentő étkeztetésben - új vonás, hogy a, jövedelem- pótlós” fiatalabbak is rászorul­nak. Erre szóló elutasított kére­lem évek óta nem volt. A rend­szeres nevelési „segélyek” gyermekétkeztetésként való „utalása” révén bővül ez a szolgáltatás. A népkonyha ki­használtsága változó, megköze­líthetősége gondot jelent a vá­ros más részein lakóknak. A házi segítségnyújtás kere­tében egyre többen igénylik a szakápolást, ennek az elvárás­nak eleget téve vezette be a központ a 22 óráig működő házi ellátást. Évente csaknem 500 fő részesül ebben. Az in­tézmény a háznál történő gon­dozási alapfeladatok ellátását közhasznú foglalkoztatás for­májában megoldhatónak látja. Az évek óta csaknem százszá­zalékos kihasználtság nemcsak a négy, idősek klubja iránti fo­lyamatos igényt, hanem az idő­sek elégedettségét is jelzi. És ami még hiányzik... Idősek számára a hétvégén is nyitva tartó, legalább 15-20 fé­rőhelyes gondozóház, amely a kórházi elbocsátás után szak­szerűen ellátnák a lábadozót. Hosszabb távon ápoló-gondozó otthon kialakítása is indokolt a megyeszékhelyen. A hajlékta­lanok ellátásában egyre feszí­tőbb gond, hogy az intézmény­ben nem átmeneti, hanem hosz- szas elhelyezésre kényszerül­nek. Hiányzik egy „kiléptető” ház, amely társadalmi beillesz­kedésüket segítené elő. Az önkormányzat a munkaerő­piaci problémákat eszközök és lehetőségek híján nem tudja felvállalni, csak a szociálpoliti­kához kapcsolódó foglalkozta­tási gondokat kívánja kezelni. A passzív segélyezés fenntar­tása mellett célja az aktív szo­ciális eszközök minél nagyobb arányú alkalmazása. Foglalkoz­tatás-politikája bővíthető, tehát rugalmas, úgynevezett rétegspecifikus programok in­dítását tartja szem előtt, mivel a munkanélküliek tábora össze­tett. Az egyes típusok: vállalko­zóvá válást segítő program, bér­támogatásos rendszer és a köz­hasznú foglalkoztatás. Válságkezelés új utakon Utóbbi lehetséges területei közé tartozik egyebek mellett a szociális ellátás, az egészségü­gyi és kulturális intézményhá­lózat, közétkeztetés, kommuná­lis feladatok ellátása. A prog­ram sikeréhez elengedhetetlen a szervezésben résztvevők kap­csolattartása például a munka­ügyi központtal, a megyei munkaügyi tanáccsal, a szociá­lis és egészségügyi osztállyal. Salgótarján közgyűlése a fentiek alapján feladatának te­kinti a segélyezési módszerek, a családsegítés továbbfejleszté­sét. Rendszeresen időszerűsített szociális térkép elkészítését, célzott programok kidolgozását tartja szükségesnek az életveze­tési és családi gazdálkodási problémák megoldására. Új módszerek alkalmazásá­val kívánja erősíteni az átfogó családgondozást, s a mentálhi­giénés tevékenységek össze­hangolását is szükségesnek véli. Az ellátási feszültség mér­séklése érdekében a városnak vizsgálnia kell a megyei ellátó- rendszertől független bennlaká­sos ápoló-gondozó otthon lét­rehozásának lehetőségeit. Kiemelt figyelemmel a lak­hatás feltételeinek megőrzé­sére, további cél annak elérése, hogy a lakbér és közüzemi kinnlévőségek városi szinten ne növekedjenek. Ki kell dolgozni a szociális lakásépítés beindításának ter­vét, a szociális területen az em­lítetteken kívül a szakmai elis­merésre is gondot kell fordí­tani: meg kell vizsgálni kitünte­tés alapításának lehetőségét. Múltidéző: amikor még nem készülhetett fénykép a településről Salgótarján a kortársak szemével Városunk mai képe ismert előttünk, de vajon milyen le­hetett az a település, amelyről még nem készülhetett fény­kép, képeslap? Milyennek lát­ták az akkori idők krónikásai az egykori jobbágyközséget. Ennek felidézésére két kortárs leírását használtuk fel. A tu­dósítások sok eleme megegye­zik, hiszen az újabbak átvették az előzőekben leírtak nagy ré­szét, de azért hozzátették saját időszakuk aktualitásait. ' Az elsőt Radványi Ferenc vármegyei jegyző készítette 1726-1729 között, Adalékok Nógrád megye történetéhez címmel. Ebben a következő­ket olvashatjuk: „Salgó- Tarjány. Nevét a közeli vár­tól kapta, annak birtokához is tartozik; valaha a Balas­sink jószága volt, nemrégi­ben Wóikra (Ottó) gróf bir­tokolta, most pedig Szluha Ferenc báróé; a völgyben épült falu közepes terje­delmű, földesúri rezidencia és a hozzá épült, kőből készí­tett majorsági ház teszi tekinté­lyesebbé. Van záporok idején működő malma, ennek közelé­ben a földesúrnak hasznot hajtó serfőző háza is; szántó­földje és kaszálója azonban kevesebb, mint amennyi szük­séges lenne a lakosság és a földesúri háztartás szükségle­teire, a hiányt az ugyancsak urasági Pony majorból fede­zik. Van szabad és makktermő erdeje is a lakosságnak. Ugyancsak van templomuk is, módosán épült plébániájuk is. Efalu két mérföldre esik Salgó várától." Az idézetben szereplő csa­ládok voltak - többek között - a település egykori urai. A Ba­lassi család 1573-tól gróf Volkra Ottó 1709-től, és ikladi báró Szluha Ferenc komáromi birtokos 1726-tól ült benne a salgói uradalomba, amelybe Salgótarján is tartozott. A templomra való utalás a mai római katolikus templom előd­jére vonatkozik, amely 1821- ben leégett, és Jankovich Antal kegyúrasága alatt épült újjá. A plébánia épülete a templom északi részén állt, az országút mellett. A fenti leírás egy részét Fé­nyes Elek is átvette az 1851- ben elkészült Magyarország Geographiai Szótára számára, azonban néhány új informáci­óval ő is szolgált az utókor számára. Ezt írja: „Salgó-Tar- ján, magyar falu, Nógrád v(árme)gyében, 808 kath(o\i- kus) /adossai) s teZt(olikus) paroch(ia) templommal. Éke­síti az uraság kastélya, és szép kertje. Határja nagy, hegyes, de azért hasznos; különösen szép makkos erdeje, és egy va­das kertje is van F(öldes) n(ra) Jankovics Antal. Nevét vette ezen helység a régi salgói vár­tól, melly egy egész uradalom­nak feje volt." Fényes idejében a település ura Jankovich Antal volt, akit a kortársak a „salgótarjáni ná- bob” néven emlegettek. 1855 decemberében halt meg. Leá­nyainak házasságai révén ke­rült kapcsolatba a település a Szilárdy, a Luby és Balás csa­ládokkal. Fényes 808 fő kato­likus vallású lakosról ír, de az 1851. évi népszámlálás szerint a település népessége 611 személy volt. Az „uraság kas­télya” megjegyzés a Szluha György földesúr idején, az 1730-as években felépült kúri­ára vonatkozik, amely a ké­sőbbiekben az új földesúri csa­ládról kapta az ún. Jankovich- kúria elnevezést. Az épület a mai csillagházak helyén állt. Az író említést tesz a vadas­kertről, amely a település északi végén, a Somoskő felé vezető országút bal oldalán te­rült el. Kialakulását annak kö­szönhette, hogy 1803-ban a vármegye jóváhagyta a Janko- vichok vadászati tilalmát az uradalom egy részére, így erre a területrészre is, ahonnét a jobbágyokat minden tekintet­ben - legeltetés, faizás - kire­kesztették. Dupák Gábor levéltáros Természetvédelmi területek települése Pocikvártól Pécskőig Bizonyára kevesen tudják, hogy Salgótarján közigazga­tási területén öt természetvé­delmi terület található: műem­lékekben nem bővelkedik a megyeszékhely, de a csodálatos természeti környezet minde­nért kárpótolja a látogatót. Természetvédelmi oltalom alatt áll a városközponttól csak jó negyedórányi sétára eső Bag- lyaskő. A sziklán az Árpád- korban szerény váracska állt. Maga a szikla és az itt tenyésző növényzet szép látványt nyúj­tana, ha nem lenne a környék rendkívül elhanyagolt. Sajnos, a fatolvajok nem kímélik a ter­mészetvédelmi területen álló fákat sem: a télen többet de­rékba vágtak közülük. Zagyvarónát Cered irányába elhagyva, jobb oldalt húzódik a Pocikvár nevű terület. Főleg nyírfák állnak ezen a helyen, így kora tavasszal, lombfaka- dáskor nyújt szép látványt, il­letve ősszel, amikor a fák lomb­jai sárgára színeződnek. (Ez persze nem azt jelenti, hogy máskor nem érdemes ide ellá­togatni.) Salgótarján központjából is több helyről jól látható a Pécskő csúcsa. A város fölé magasodó hegy ugyancsak természetvédelmi terület, több irányból is jól megközelíthető. Emiatt sokan is látogatják, saj­nos, jó páran nem úgy visel­kednek az erdőt járva, ahogyan kellene... Salgótarján és Cered közös területe a Báma-patak forrásvi­déke: ez elsősorban hidrogeo­lógiai értékei miatt áll termé­szetvédelmi oltalom alatt. Az előbbiek helyi, a Ka- rancs-Medves Tájvédelmi Körzet azonban országos jelen­tőségű természetvédelmi terü­let. Csaknem 15 ezer hektár a kiterjedése; ekkora terület per­sze több település közigazga­tási határát öleli fel, de a zöme Salgótarjánhoz tartozik. A táj­védelmi körzet két részből áll: a Karancs és a Medves-hegység oltalom alatt álló részeit So­moskőújfalu és a határra vezető 21-es számú főút vágja ketté. A területhez északról csatlakozik a szlovákiai Füleki-hegység Tájvédelmi Körzet, jó példáját adva a határokon átnyúló ter­mészetvédelemnek .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom