Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-25 / 146. szám
1997. június 25., szerda Tarjáni Melléklet 5. oldal Salgótarján polgármestere nemcsak a képviselői, hanem a megyeszékhelyi szerepvállalást is küldetésnek tekinti Félidőn túl, az önkormányzati hajráról A választási ciklus felén túl egyáltalán nem lehet arra panaszkodni, hogy az önkormányzatok számára eseménytelenül múlt volna el a több mint két év. A költségvetések szó szerint is érthető mindennapi szorításában, a múlt terheit is felvállalva kellett az adott település jelenéről és jövőjéről gondoskodni. Nem volt ez másképp’ Salgótarján esetében sem. Puszta Béla, a megyeszékhely polgármestere az önkormányzati félidő legfontosabb intézkedéseire, s nem utolsósorban tanulságaira tekint vissza az alábbiakban.-Miről szól az ön olvasatában az eddigi önkormányzati munka, és hogyan értékeli?-Az önkormányzati munka -mint minden más munka- egy adott feladat vállalásáról és teljesítéséről szól. A vállalást esetünkben az a választási program jelenti, amiért a városlakók nagy többsége a baloldali koalíciót alkotó pártokra, illetve közvetlenül rám szavazott. Tehát mi a saját programunkért tartozunk felelősséggel a választópolgárok közösségének és nem a jelenlegi - korábban városvezető- ellenzék vágyai, pártpolitikai szándékai, esetenként hiányos emlékezete jelentik a minősítő mércét. 1994-ben mi elsősorban azt vállaltuk - és nem jókedvünkben-, hogy megállítjuk a város leépülését: a korábbi tehetetlen sodródás helyett érdemben kezeljük a kialakult pénzügyi csődhelyzetet, mégpedig úgy, hogy eközben megőrizzük a város működőképességét. Költségvetés: egyensúly Ma már persze könnyű vitáz- gatni, „számháborúzni” arról, hogy volt-e egyáltalán, illetve milyen súlyos volt a pénzügyi válság, hiszen 1996-ra egyensúlyba hoztuk a költségvetést, miközben az adósságot a harmadára csökkentettük. A város működőképességét is sikerült megőrizni: igaz, a talpon maradást népszerűtlen intézkedésekkel, pénzügyi szigorral, a túlméretezett és elkényelmese- dett önkormányzati cég- és intézményrendszer ésszerűsítésével, a fejlesztések visszafogásával értük el. Másodsorban azt vállaltuk, hogy összehangolt önkormányzati-kormányzati szerepvállalással megalapozzuk és elindítjuk Salgótarján és térsége hosszú távú és fenntartható fejlesztését. Végül, de nem utolsósorban vállaltuk, hogy rendezzük az ön- kormányzat szétzilált kapcsolatait a lakossággal, a térség ön- kormányzataival és az országos kormányzati szervekkel. Ezt a három dolgot vállaltuk alapvetően, és állítom, hogy mindhárom területen érdemi lépéseket tettünk, mérhető eredményeink vannak. Csoda persze nem történt, nem is történhetett, de az tény, hogy ez az önkormányzat stabilizáló és a fejlődést elősegítő tényezője volt Salgótarjánnak az elmúlt két évben.- Mennyire elégedett a beruházás, illetve a fejlesztés terén megtett lépésekkel, hiszen nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt szerették volna?-Nem vagyok elégedett és elsősorban nem is a kívánatos beruházások és fejlesztések hiánya miatt. Salgótarján az évtizedes általános válság következtében még mindig súlyos helyzetben van, ezért elégedettségre -kézzelfogható eredményeink mellett - nincs okunk. A beruházások és fejlesztések dolgában egyébként minden épeszű ember tudta, hogy ez a négy év, legalábbis annak első fele, nem a látványos fejlesztések időszaka Salgótarjánban. Ilyen helyzetben olcsó és átlátszó politikai trükk számon kérni a nagyobb fejlesztéseket, különösen azok részéről, akik közvetlen előidézői voltak az örökölt állapotnak. Fejlesztések, beruházások persze így is voltak, hiszen egyrészt mi fizettük, fizetjük az előző időszak fejlesztéseinek jó részét. Másrészt, például az orvosi rendelők, iskolák, utak korszerűsítésében évről évre tudunk eredményeket felmutatni. Tény, hogy növekvő összegeket költünk ezen a területen, de még így sem sikerült elérni a költségvetésen belül kívánatos 15 százalékos fejlesztési részarányt. Az is nyilvánvaló, hogy a saját önkormányzati erő mindig is kevés lesz és ezért a hangsúlyt a külső pénzforrások megszerzésére helyeztük. Ebben is egyre jobb eredményeket érünk el, a hivatal szakmunkája és a koalíció érdekérvényesítő teljesítménye révén. Központ maradt a város-Salgótarján mindig többet jelentett, mint ameddig a városhatár terjedt. Hogyan sikerült ezt figyelembe venni, azaz tekintettel lenni a környező térség helyzetére is?- Salgótarjánt az előző ciklusban megyeszékhelyi, térségi szerepében is megkérdőjelezték, okkal, ok nélkül. Mára ez a helyzet alapvetően megváltozott, városunk elismerten a megye gazdasági, kulturális, kereskedelmi és közigazgatási központja. Ezt két dologgal értük el: egyrészt azzal, hogy stabilizáltuk Salgótarján helyzetét, másrészt élére álltunk a térségimegyei fejlesztési programnak. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy ez új minőségi térségi vezetőszerep, hiszen nem politikai, hatalmi alapon szerveződött és a megyei jogú város partnernek tekint minden települést. A leglényegesebb eredmény e szerepkörünkben, hogy sikerült elfogadtatnunk a kormányzattal Nóg- rád megye hátrányos helyzetének tényét és ezzel együtt azt, hogy emiatt nagyobb támogatás kell a térségnek. Ennek a munkának döntő szakaszához érkeztünk azzal, hogy rövidesen a kormány elé kerül az a fejlesztési program, amelyben meghatározó szerepünk van, és aminek révén több mint kétmilliárd forint juthat közvetlenül érdemi fejlesztésre az egész megyében. Különleges övezet lesz- Konkrétan Tarján számára milyen feladatok fogalmazódnak meg a kitűzött célok megvalósítása érdekében?-Salgótarján számára nem elkülönülten fogalmazódtak meg a feladatok, az itteni tennivalók szorosan beépültek a megye középtávú fejlesztési programjába. Ezt már el is fogadta a megyei terület- fejlesztési tanács és erre épül a már említett kormány-előterjesztés is. Ami ezen belül, csak néhány példával, Salgótarjánra vonatkozik: különleges vállalkozási övezet kijelölése Salgótarján és Bátonyterenye térségében, az acélgyár és az öblösüveggyár magánosítása, magyarszlovák kereskedelmi központ kialakítása, a kórházi rekonstrukció folytatása, a bányamúzeum megóvása és bővítése, a 21-es számú út és egy nemzetközi kamionparkoló építése, a szennyvízgondok megoldása, hulladéklerakó létesítése. Mindezek persze több évre szóló munkát jelentenek. A legfontosabb most, hogy „kiverekedjük” a kormány kedvező döntését és megkezdjük az 1997-re rangsorolt feladatok végrehajtását.- Tapasztalja-e már esetleg ennek az elképzelésnek a figyelemfelkeltő hatását?- Feltétlenül. Miután nyilvánosságra került, hogy a kormány tényleg tesz valamit a válságtérségek felzárkóztatásáért, több befektető keresett meg terveivel bennünket néhány hónap alatt, mint a megelőző két évben összesen. A legnagyobb vonzerőt a különleges vállalkozási övezet jelenti, de a lényeg az, hogy szerencsére a fejlesztésnek éppen úgy híre ment, mint a leépülésnek. Mindezek, a pénzügyi stabilizációval együtt,- már egy kedvezőbb Salgótarján-képet mutatnak, olyat, amire gazdasági szempontból is érdemes figyelni itthon és külföldön. Ettől nem kevésbé fontos, hogy az itt élő emberek növekvő számban gondolják - a lakossági, gazdasági fórumok tapasztalatai alapján -, hogy minden gondunk és bajunk ellenére lehet Salgótarjánban élni, érdemes a városért dolgozni.- Az önkormányzati munka során milyen friss stratégiai lépések fogalmazódtak meg?-Nincsenek merőben új elképzelések. Hármas célkitűzésünk, a válságkezelés, fejlesztés, kapcsolatépítés továbbra is érvényben van. Ezen belül a hangsúlyok szerencsére átkerülhetnek a kapcsolatépítésre és a fejlesztésre. Ez utóbbinál nemcsak a beruházásokra gondolok, hanem a várospolitika különböző területeinek - oktatás, kultúra, szociálpolitika és foglalkoztatás, kömyezetvédePuszta Béla: Partnerünk minden település lem - fejlesztési terveire is, amelyeket a közelmúltban fogadott el az önkormányzat. Mindezek együttesen jelölik ki, most már az adott választási cikluson túlmutatóan, az ön- kormányzati munka stratégiai irányait, lépéseit.- Megfelelő külső, elsősorban központi források híján milyen intézkedésekkel kívánják elérni a hőn áhított belső stabilitást?- A stabilizáció és a fejlesztés kulcskérdése hosszabb távon egyaránt az, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni Salgótarjánt a hazai és külföldi befektetők számára. Nagyon remélem, hogy ehhez most már a központi források is érdemi segítséget adnak az általunk kezdeményezett kormányzati szerep- vállalás révén. A belső stabilitást, a város költségvetési egyensúlyát nem áhítani, hanem megteremteni kell. A baloldali koalíció kivezette a várost a pénzügyi csődből és ígérem, hogy mi nem is juttatr ' juk ilyen helyzetbe Tarjánt. Ez nem kívánságműsor! Ennek persze ára is van. A működési kiadásokat továbbra is szigorúan kordában tartjuk és elsősorban a kötelező önkormányzati feladatokat valósítjuk meg. Ezeket viszont szakmailag átgondolt módon, hatékonyan és színvonalasan kívánjuk ellátni. Mindez azt is jelenti - és erről őszintén kell beszélni -, hogy továbbra sincs itt az ideje az „önök kérték, mi teljesítjük” kívánságműsornak. Sajnos, még akkor sem, ha a kívánságok egyébként jó és hasznos ügyeket hordoznak. A másik eszközünk a saját bevételeink emelése. Az elmúlt időszakban a költségvetésen belül saját bevételeink részaránya átlépte a 30 százalékot. Ezzel a lehetőséggel továbbra is élnünk kell, még akkor is, ha terheket jelent a lakosságnak és a vállalkozásoknak. A már említett lakossági és a gazdasági fórumok egyébként arról is meggyőztek, hogy a józan közteherviselést elfogadják az emberek, mert látják, hogy forintjaikat a város működtetésére, fejlesztésére fordítjuk é*, hogy van beleszólásuk a város- politikába.- Az önkormányzati ülések egyáltalán nem nevezhetők könnyed matinéknak, illetve teadélutánoknak. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a fejlődés mozgatója mindig is az ellentétek harca volt. Egy közös szekeret húzó ön- kormányzat esetében ön, mint polgármester, hogyan viszonyul a vitákhoz, a koalíció és az ellenzék kapcsolatához?- Az előző kérdésre adott válaszom végén nem nyelvbotlás, hogy várospolitikát említettem. A baloldali koalíció és személy szerint én várospolitikát és nem pártpolitikát csinálunk az önkormányzatban. Ebből következik, hogy minden várospolitikai kérdésben nyitott vagyok az érdemi vitára és sohasem azt néztem, hogy kik, hanem csak azt, hogy mit mondanak. Nem veszek részt viszont olyan mesterségesen gerjesztett ideológiai-politikai vitákban, amelyek mindig elterelik a figyelmet a munkáról. Egy meghirdetett program alapján - amivel tényszerűen mindig szembesíthetnek - dolgozom és nem szaladgálok naponta pártirodákba azért, hogy mit és hogyan tegyek egy-egy szakmai kérdésben. Ide tartozik egy mondatban, hogy (az előző két polgármesterrel ellentétben) engem nem a testület választott a pártfrakciók paktuma alapján, hanem Salgótarján város polgárai közvetlenül. A „várospolitikát és nem pártpolitikát az önkormányzatban” alaptételen belül természetesen nagyon komolyan veszem az ellenzéket. De engedtessék meg azt is komolyan vennem, hogy a jelenlegi - korábbi városvezető - ellenzéket a szavazópolgárok teljesítményük alapján leváltották és bennünket bíztak meg erre a négy évre. Mi ezzel a felhatalmazással élünk, amikor a törvényes keretek között végrehajtjuk programunkat - még akkor is, ha van, akiknek pártpolitikai érdekeik miatt ez nem tetszik. A koalíció és az ellenzék érdekkülönbségeit, a vitákat ebben a koordinátarendszerben jól élem meg. Azt viszont nehezen viselem el, hogy azok leckéztetnek demokráciából, önkormányzati működésből, akiknek az elmúlt négy év tanúsága és a jelenlegi megyei önkormányzati ténykedés alapján igencsak lenne mit megtanulniuk... Az ellenzék tevékenysége abból a szempontból sem hitelesíti a kritikai össztüzet, hogy leggyakrabban nincsenek érdemi javaslataik a város előtt álló igazi feladatok megoldására - tehát maradnak a „zűrös, olcsó, kis komédiák”. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az ellenzék nincs „egyen- szósszal” leöntve, azaz a különböző pártok eltérő módon is megmutatkoznak az ellenzéki szerepben. Az eltelt időszakban a Fidesz-MPP-KDNP-MDF- frakció helyenként mutatott valamit a kívánatos „konstruktív ellenzéki” magatartásból. Szánalmas e szerep Azt viszont nagyon sajnálom, hogy az SZDSZ-nek eddig nem futotta többre, mint a főideológus frakcióvezetőjük által deklarált „kötözködöm, tehát vagyok” szánalmas szerepére. Ezzel nem tudok és nem akarok mit kezdeni. Majd a mellesleg kormánypárt-SZDSZ szavazók eldöntik, hogy ilyen helyi politizálásra adtak-e felhatalmazást képviselőiknek, vagy sem. Mint ahogyan rólunk, munkánkról is a szavazók mondanak majd érvényes értékítéletet. A félidő után - az elvégzett és befektetett munka alapján - minden esélyünk megvan arra, hogy emelt fővel állhassunk választóink elé azzal, hogy amit vállaltunk, azt teljesítettük. Ettől pedig nincs fontosabb. BENKŐ MIHÁLY Győzelmes szarvas- A karancsberényi Lég- rády-kastélytól idáig csupán néhány kilométer a távolság. Vígh Tamás szobra, a „Szarvas győzelme” azonban sokkal nagyobb utat tett meg ennél. A két helyszín - és értelemszerűen a két szoboravató közötti távolságot ugyanis nem hosszmértékben kell mérni, hanem a felgyorsult történelmi időben, amelyben gyökeresen megváltozott a műalkotás társadalmi környezete. Honnan és hová érkezett tehát a „győzelmes szarvas”? A Légrády-kastély - mi tagadás - az előző rendszer kultuszhelyszíne volt és ennek megfelelően kultuszszoborként állt a „szarvas” az egykori partizánlak előtt - ráadásul elrejtve a világ szeme elől. Két évtizednyi kötelező tisztelet és kötelező értelmezés után a „partizángyanús emlékmű” a szobordöntögetők célkeresztjébe került. Egy szó mint száz: mind az egykori szoboravatás ténye, mind a szobordöntés szándéka az adott politikai liturgia része volt. Ezzel szemben a mai szoboravatás nem politikai, hanem kulturális esemény, amelyen egy kitűnő műalkotással gazdagszik Salgótarján közössége. „A kép vagy szobor mindig jó lehet, ha címbe foglalható tárgya van is, de ez a tárgy soha nem menthet meg egy rosszul festett, vagy rosszul mintázott művet. Mindebből az következik, hogy a képnek vagy a szobornak tárgya, ama címbe foglalható tárgy másodlagos elem a műremek erényei között és egymaga még sohasem tett képet, szobrot naggyá.” Lyka Károly gondolatmenetét követve a „Szarvas győzelme” nem a címbe foglalt tárgya miatt fontos elsősorban, hanem azért, mert vitathatatlan „plasztikai erényei” ezután nap mint nap gazdagítják mindazokat, akik akár csak egy pillantást is vetnek rá. De gazdagabbak lettünk azáltal is, hogy e kitűnő szobor „címbe foglalt tárgya” is szabaddá lett, kiteljesedett. A Szarvas győzelmét már nem kell ideológiai-politikai alapon tisztelni, vagy elutasítani és minden kötelező értelmezés és kirekesztés nélkül nagyon sokan vallhatják magukénak. Emlékműve nemcsak az egykori partizánnak, hanem a polgári és katonai ellenállás minden résztvevőjének. Örök mementója az 1944. június 13án Salgótarjánból indult auschwitzi halálvonatnak és ezzel együtt a háború, a fasizmus valamennyi áldozatának vallási és nemzetiségi különbség nélkül. Mindezzel általános és örök emberi vágyat és értéket is hordoz Vígh Tamás alkotása: azt a humanista reményt, hogy a Szarvas legyőzheti a Farkast. Ezzel a „címbe foglalt tárggyal” a szobor mindnyájunké lett, és gazdagítja városunkat a műremek most már minden erényével. E gondolatokkal átadom Salgótarján közönségének Vígh Tamás a „Szarvas győzelme” című - miden tekintetben megújult - szobrát. Puszta Béla polgármester szoboravató beszéde i