Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-25 / 146. szám

1997. június 25., szerda Tarjáni Melléklet 5. oldal Salgótarján polgármestere nemcsak a képviselői, hanem a megyeszékhelyi szerepvállalást is küldetésnek tekinti Félidőn túl, az önkormányzati hajráról A választási ciklus felén túl egyáltalán nem lehet arra pa­naszkodni, hogy az önkormányzatok számára eseménytele­nül múlt volna el a több mint két év. A költségvetések szó szerint is érthető mindennapi szorításában, a múlt terheit is felvállalva kellett az adott település jelenéről és jövőjéről gondoskodni. Nem volt ez másképp’ Salgótarján esetében sem. Puszta Béla, a megyeszékhely polgármestere az önkor­mányzati félidő legfontosabb intézkedéseire, s nem utolsó­sorban tanulságaira tekint vissza az alábbiakban.-Miről szól az ön olvasatá­ban az eddigi önkormányzati munka, és hogyan értékeli?-Az önkormányzati munka -mint minden más munka- egy adott feladat vállalásáról és teljesítéséről szól. A vállalást esetünkben az a választási program jelenti, amiért a város­lakók nagy többsége a baloldali koalíciót alkotó pártokra, il­letve közvetlenül rám szava­zott. Tehát mi a saját progra­munkért tartozunk felelősség­gel a választópolgárok közös­ségének és nem a jelenlegi - korábban városvezető- ellen­zék vágyai, pártpolitikai szán­dékai, esetenként hiányos em­lékezete jelentik a minősítő mércét. 1994-ben mi elsősor­ban azt vállaltuk - és nem jó­kedvünkben-, hogy megállít­juk a város leépülését: a ko­rábbi tehetetlen sodródás he­lyett érdemben kezeljük a kia­lakult pénzügyi csődhelyzetet, mégpedig úgy, hogy eközben megőrizzük a város működő­képességét. Költségvetés: egyensúly Ma már persze könnyű vitáz- gatni, „számháborúzni” arról, hogy volt-e egyáltalán, illetve milyen súlyos volt a pénzügyi válság, hiszen 1996-ra egyen­súlyba hoztuk a költségvetést, miközben az adósságot a har­madára csökkentettük. A város működőképességét is sikerült megőrizni: igaz, a talpon mara­dást népszerűtlen intézkedé­sekkel, pénzügyi szigorral, a túlméretezett és elkényelmese- dett önkormányzati cég- és in­tézményrendszer ésszerűsítésé­vel, a fejlesztések visszafogá­sával értük el. Másodsorban azt vállaltuk, hogy összehangolt önkormány­zati-kormányzati szerepvállalás­sal megalapozzuk és elindítjuk Salgótarján és térsége hosszú távú és fenntartható fejlesztését. Végül, de nem utolsósorban vál­laltuk, hogy rendezzük az ön- kormányzat szétzilált kapcsola­tait a lakossággal, a térség ön- kormányzataival és az országos kormányzati szervekkel. Ezt a három dolgot vállaltuk alapve­tően, és állítom, hogy mindhá­rom területen érdemi lépéseket tettünk, mérhető eredményeink vannak. Csoda persze nem tör­tént, nem is történhetett, de az tény, hogy ez az önkormányzat stabilizáló és a fejlődést előse­gítő tényezője volt Salgótarján­nak az elmúlt két évben.- Mennyire elégedett a be­ruházás, illetve a fejlesztés te­rén megtett lépésekkel, hiszen nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt szerették volna?-Nem vagyok elégedett és elsősorban nem is a kívánatos beruházások és fejlesztések hi­ánya miatt. Salgótarján az évti­zedes általános válság követ­keztében még mindig súlyos helyzetben van, ezért elégedett­ségre -kézzelfogható eredmé­nyeink mellett - nincs okunk. A beruházások és fejleszté­sek dolgában egyébként min­den épeszű ember tudta, hogy ez a négy év, legalábbis annak első fele, nem a látványos fej­lesztések időszaka Salgótarján­ban. Ilyen helyzetben olcsó és átlátszó politikai trükk számon kérni a nagyobb fejlesztéseket, különösen azok részéről, akik közvetlen előidézői voltak az örökölt állapotnak. Fejleszté­sek, beruházások persze így is voltak, hiszen egyrészt mi fizet­tük, fizetjük az előző időszak fejlesztéseinek jó részét. Másrészt, például az orvosi rendelők, iskolák, utak korsze­rűsítésében évről évre tudunk eredményeket felmutatni. Tény, hogy növekvő összege­ket költünk ezen a területen, de még így sem sikerült elérni a költségvetésen belül kívánatos 15 százalékos fejlesztési résza­rányt. Az is nyilvánvaló, hogy a saját önkormányzati erő mindig is kevés lesz és ezért a hang­súlyt a külső pénzforrások megszerzésére helyeztük. Eb­ben is egyre jobb eredményeket érünk el, a hivatal szakmunkája és a koalíció érdekérvényesítő teljesítménye révén. Központ maradt a város-Salgótarján mindig többet jelentett, mint ameddig a vá­roshatár terjedt. Hogyan si­került ezt figyelembe venni, azaz tekintettel lenni a kör­nyező térség helyzetére is?- Salgótarjánt az előző cik­lusban megyeszékhelyi, térségi szerepében is megkérdőjelez­ték, okkal, ok nélkül. Mára ez a helyzet alapvetően megválto­zott, városunk elismerten a me­gye gazdasági, kulturális, ke­reskedelmi és közigazgatási központja. Ezt két dologgal ér­tük el: egyrészt azzal, hogy sta­bilizáltuk Salgótarján helyzetét, másrészt élére álltunk a térségi­megyei fejlesztési programnak. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy ez új minő­ségi térségi vezetőszerep, hi­szen nem politikai, hatalmi ala­pon szerveződött és a megyei jogú város partnernek tekint minden települést. A leglénye­gesebb eredmény e szerepkö­rünkben, hogy sikerült elfogad­tatnunk a kormányzattal Nóg- rád megye hátrányos helyzeté­nek tényét és ezzel együtt azt, hogy emiatt nagyobb támogatás kell a térségnek. Ennek a mun­kának döntő szakaszához ér­keztünk azzal, hogy rövidesen a kormány elé kerül az a fejlesz­tési program, amelyben megha­tározó szerepünk van, és ami­nek révén több mint kétmilliárd forint juthat közvetlenül érdemi fejlesztésre az egész megyében. Különleges övezet lesz- Konkrétan Tarján számára milyen feladatok fogalma­zódnak meg a kitűzött célok megvalósítása érdekében?-Salgótarján számára nem elkülönülten fogalmazódtak meg a feladatok, az itteni tenni­valók szorosan beépül­tek a megye középtávú fejlesztési program­jába. Ezt már el is fo­gadta a megyei terület- fejlesztési tanács és erre épül a már említett kormány-előterjesztés is. Ami ezen belül, csak néhány példával, Sal­gótarjánra vonatkozik: különleges vállalkozási övezet kijelölése Salgó­tarján és Bátonyterenye térségében, az acélgyár és az öblösüveggyár magánosítása, magyar­szlovák kereskedelmi központ kialakítása, a kórházi rekonstrukció folytatása, a bányamú­zeum megóvása és bő­vítése, a 21-es számú út és egy nemzetközi ka­mionparkoló építése, a szennyvízgondok meg­oldása, hulladéklerakó létesítése. Mindezek persze több évre szóló munkát jelente­nek. A legfontosabb most, hogy „kiverekedjük” a kormány kedvező döntését és megkezd­jük az 1997-re rangsorolt fel­adatok végrehajtását.- Tapasztalja-e már esetleg ennek az elképzelésnek a fi­gyelemfelkeltő hatását?- Feltétlenül. Miután nyilvá­nosságra került, hogy a kor­mány tényleg tesz valamit a válságtérségek felzárkóztatásá­ért, több befektető keresett meg terveivel bennünket néhány hónap alatt, mint a megelőző két évben összesen. A legna­gyobb vonzerőt a különleges vállalkozási övezet jelenti, de a lényeg az, hogy szerencsére a fejlesztésnek éppen úgy híre ment, mint a leépülésnek. Mindezek, a pénzügyi stabili­zációval együtt,- már egy ked­vezőbb Salgótarján-képet mu­tatnak, olyat, amire gazdasági szempontból is érdemes fi­gyelni itthon és külföldön. Ettől nem kevésbé fontos, hogy az itt élő emberek növekvő számban gondolják - a lakossági, gazda­sági fórumok tapasztalatai alap­ján -, hogy minden gondunk és bajunk ellenére lehet Salgótar­jánban élni, érdemes a városért dolgozni.- Az önkormányzati munka során milyen friss stratégiai lépések fogalma­zódtak meg?-Nincsenek merőben új el­képzelések. Hármas célkitűzé­sünk, a válságkezelés, fejlesz­tés, kapcsolatépítés továbbra is érvényben van. Ezen belül a hangsúlyok szerencsére átke­rülhetnek a kapcsolatépítésre és a fejlesztésre. Ez utóbbinál nemcsak a beruházásokra gon­dolok, hanem a várospolitika különböző területeinek - okta­tás, kultúra, szociálpolitika és foglalkoztatás, kömyezetvéde­Puszta Béla: Partnerünk minden település lem - fejlesztési terveire is, amelyeket a közelmúltban fo­gadott el az önkormányzat. Mindezek együttesen jelölik ki, most már az adott választási cikluson túlmutatóan, az ön- kormányzati munka stratégiai irányait, lépéseit.- Megfelelő külső, elsősor­ban központi források híján milyen intézkedésekkel kí­vánják elérni a hőn áhított belső stabilitást?- A stabilizáció és a fejlesz­tés kulcskérdése hosszabb tá­von egyaránt az, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni Salgótarjánt a hazai és külföldi befektetők számára. Nagyon remélem, hogy ehhez most már a köz­ponti források is érdemi segít­séget adnak az általunk kezde­ményezett kormányzati szerep- vállalás révén. A belső stabili­tást, a város költségvetési egyensúlyát nem áhítani, ha­nem megteremteni kell. A baloldali koalíció kivezette a várost a pénzügyi csődből és ígérem, hogy mi nem is juttatr ' juk ilyen helyzetbe Tarjánt. Ez nem kívánságműsor! Ennek persze ára is van. A mű­ködési kiadásokat továbbra is szigorúan kordában tartjuk és elsősorban a kötelező önkor­mányzati feladatokat valósítjuk meg. Ezeket viszont szakmai­lag átgondolt módon, hatéko­nyan és színvonalasan kívánjuk ellátni. Mindez azt is jelenti - és erről őszintén kell beszélni -, hogy továbbra sincs itt az ideje az „önök kérték, mi telje­sítjük” kívánságműsornak. Saj­nos, még akkor sem, ha a kí­vánságok egyébként jó és hasz­nos ügyeket hordoznak. A má­sik eszközünk a saját bevétele­ink emelése. Az elmúlt idő­szakban a költségvetésen belül saját bevételeink részaránya át­lépte a 30 százalékot. Ezzel a lehetőséggel továbbra is élnünk kell, még akkor is, ha terheket jelent a lakos­ságnak és a vállalkozások­nak. A már említett lakos­sági és a gazdasági fóru­mok egyébként arról is meggyőztek, hogy a józan közteherviselést elfogad­ják az emberek, mert lát­ják, hogy forintjaikat a vá­ros működtetésére, fejlesz­tésére fordítjuk é*, hogy van beleszólásuk a város- politikába.- Az önkormányzati ülések egyáltalán nem nevezhetők könnyed ma­tinéknak, illetve teadél­utánoknak. Ez egyáltalán nem baj, hiszen a fejlődés mozgatója mindig is az ellentétek harca volt. Egy közös szekeret húzó ön- kormányzat esetében ön, mint polgármester, ho­gyan viszonyul a viták­hoz, a koalíció és az ellenzék kapcsolatához?- Az előző kérdésre adott válaszom végén nem nyelvbot­lás, hogy várospolitikát emlí­tettem. A baloldali koalíció és személy szerint én várospoliti­kát és nem pártpolitikát csiná­lunk az önkormányzatban. Eb­ből következik, hogy minden várospolitikai kérdésben nyi­tott vagyok az érdemi vitára és sohasem azt néztem, hogy kik, hanem csak azt, hogy mit mondanak. Nem veszek részt viszont olyan mesterségesen gerjesztett ideológiai-politikai vitákban, amelyek mindig elte­relik a figyelmet a munkáról. Egy meghirdetett program alapján - amivel tényszerűen mindig szembesíthetnek - dolgozom és nem szaladgálok naponta pártirodákba azért, hogy mit és hogyan tegyek egy-egy szakmai kérdésben. Ide tartozik egy mondatban, hogy (az előző két polgármes­terrel ellentétben) engem nem a testület választott a pártfrak­ciók paktuma alapján, hanem Salgótarján város polgárai köz­vetlenül. A „várospolitikát és nem pártpolitikát az önkor­mányzatban” alaptételen belül természetesen nagyon komo­lyan veszem az ellenzéket. De engedtessék meg azt is komo­lyan vennem, hogy a jelenlegi - korábbi városvezető - ellenzé­ket a szavazópolgárok teljesít­ményük alapján leváltották és bennünket bíztak meg erre a négy évre. Mi ezzel a felhatalmazással élünk, amikor a törvényes kere­tek között végrehajtjuk prog­ramunkat - még akkor is, ha van, akiknek pártpolitikai érde­keik miatt ez nem tetszik. A koalíció és az ellenzék érdekkü­lönbségeit, a vitákat ebben a koordinátarendszerben jól élem meg. Azt viszont nehezen vise­lem el, hogy azok leckéztetnek demokráciából, önkormányzati működésből, akiknek az elmúlt négy év tanúsága és a jelenlegi megyei önkormányzati tényke­dés alapján igencsak lenne mit megtanulniuk... Az ellenzék tevékenysége abból a szempontból sem hite­lesíti a kritikai össztüzet, hogy leggyakrabban nincsenek ér­demi javaslataik a város előtt álló igazi feladatok megoldá­sára - tehát maradnak a „zűrös, olcsó, kis komédiák”. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az ellenzék nincs „egyen- szósszal” leöntve, azaz a kü­lönböző pártok eltérő módon is megmutatkoznak az ellenzéki szerepben. Az eltelt időszakban a Fidesz-MPP-KDNP-MDF- frakció helyenként mutatott va­lamit a kívánatos „konstruktív ellenzéki” magatartásból. Szánalmas e szerep Azt viszont nagyon sajnálom, hogy az SZDSZ-nek eddig nem futotta többre, mint a főideoló­gus frakcióvezetőjük által dek­larált „kötözködöm, tehát va­gyok” szánalmas szerepére. Ezzel nem tudok és nem akarok mit kezdeni. Majd a mellesleg kormánypárt-SZDSZ szavazók eldöntik, hogy ilyen helyi poli­tizálásra adtak-e felhatalmazást képviselőiknek, vagy sem. Mint ahogyan rólunk, mun­kánkról is a szavazók monda­nak majd érvényes értékítéletet. A félidő után - az elvégzett és befektetett munka alapján - minden esélyünk megvan arra, hogy emelt fővel állhassunk vá­lasztóink elé azzal, hogy amit vállaltunk, azt teljesítettük. Et­től pedig nincs fontosabb. BENKŐ MIHÁLY Győzelmes szarvas- A karancsberényi Lég- rády-kastélytól idáig csupán néhány kilométer a távolság. Vígh Tamás szobra, a „Szarvas győzelme” azonban sokkal na­gyobb utat tett meg ennél. A két helyszín - és értelem­szerűen a két szoboravató ­közötti távolságot ugyanis nem hosszmértékben kell mérni, hanem a felgyorsult történelmi időben, amelyben gyökeresen megváltozott a műalkotás tár­sadalmi környezete. Honnan és hová érkezett te­hát a „győzelmes szarvas”? A Légrády-kastély - mi ta­gadás - az előző rendszer kul­tuszhelyszíne volt és ennek megfelelően kultuszszoborként állt a „szarvas” az egykori par­tizánlak előtt - ráadásul el­rejtve a világ szeme elől. Két évtizednyi kötelező tisz­telet és kötelező értelmezés után a „partizángyanús em­lékmű” a szobordöntögetők célkeresztjébe került. Egy szó mint száz: mind az egykori szoboravatás ténye, mind a szobordöntés szándéka az adott politikai liturgia része volt. Ezzel szemben a mai szo­boravatás nem politikai, hanem kulturális esemény, amelyen egy kitűnő műalkotással gaz­dagszik Salgótarján közössége. „A kép vagy szobor mindig jó lehet, ha címbe foglalható tár­gya van is, de ez a tárgy soha nem menthet meg egy rosszul festett, vagy rosszul mintázott művet. Mindebből az következik, hogy a képnek vagy a szobor­nak tárgya, ama címbe foglal­ható tárgy másodlagos elem a műremek erényei között és egymaga még sohasem tett ké­pet, szobrot naggyá.” Lyka Ká­roly gondolatmenetét követve a „Szarvas győzelme” nem a címbe foglalt tárgya miatt fon­tos elsősorban, hanem azért, mert vitathatatlan „plasztikai erényei” ezután nap mint nap gazdagítják mindazokat, akik akár csak egy pillantást is vet­nek rá. De gazdagabbak let­tünk azáltal is, hogy e kitűnő szobor „címbe foglalt tárgya” is szabaddá lett, kiteljesedett. A Szarvas győzelmét már nem kell ideológiai-politikai alapon tisztelni, vagy elutasí­tani és minden kötelező értel­mezés és kirekesztés nélkül nagyon sokan vallhatják ma­gukénak. Emlékműve nemcsak az egykori partizánnak, hanem a polgári és katonai ellenállás minden résztvevőjének. Örök mementója az 1944. június 13­án Salgótarjánból indult auschwitzi halálvonatnak és ezzel együtt a háború, a fasiz­mus valamennyi áldozatának vallási és nemzetiségi különb­ség nélkül. Mindezzel általá­nos és örök emberi vágyat és értéket is hordoz Vígh Tamás alkotása: azt a humanista re­ményt, hogy a Szarvas legyőz­heti a Farkast. Ezzel a „címbe foglalt tárggyal” a szobor mindnyá­junké lett, és gazdagítja váro­sunkat a műremek most már minden erényével. E gondolatokkal átadom Salgótarján közönségének Vígh Tamás a „Szarvas győ­zelme” című - miden tekintet­ben megújult - szobrát. Puszta Béla polgármester szoboravató beszéde i

Next

/
Oldalképek
Tartalom