Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-19 / 141. szám

2. oldal Salgótarján és Környéke 1997. június 19., csütörtök Tanulókat várnak Jó hír azoknak, akik az álta­lános iskola befejezése után nem döntöttek továbbtanu­lásukról, vagy nem nyertek felvételt a középiskolába: a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. és a Borbély Lajos Műszaki Középiskola várja a kovács, lakatos és gépi forgácsoló szakmát megtanulni kívánó­kat. Az acélgyár a sikeres szakmunkásvizsgát tevők­nek munkahelyet biztosít. Félidős értékelés Kazáron Javuló életfeltételek Valamennyi utcában sikerült bevezetni a vizet, az igények alapján teljes a gázellátás, s ki­épült a telefonhálózat is - álla­pítja meg Kazár önkormány­zatának félidős értékelése. A két és fél éves munka nyo­mán 14 millió forintot szereztek pályázat útján, melynek segítsé­gével javult a műszaki infrastruk­túra, megkezdődhetett az iskola felújítás, kialakult a templom környezete. A jövő esztendő leg­nagyobb feladata a szennyvízcsa­torna-program elindítása, a felső tagozatos iskola gázfűtésre való átállítása, a Kossuth úti csomó­pont életveszélyének megszünte­tése, a hivatal munkafeltételeinek további javítása. Próbaüzem az Iparfém új gyárrészlegében Felépült a kandallógyár Közép-Európa egyik legna­gyobb és legkorszerűbb kan­dallógyára valósult meg Sal­gótarjánban, az Iparfém Kft. telephelyén. A technológiai sor teljes kiépítése a terület- fejlesztési alap segítségével valósult meg. A szeptemberig tervezett próbaüzem alatt kell elérni a teljes kapacitást, azaz napi nyolcvan kandalló összeszere­lését - mondotta el érdeklődé­sünkre Tari Miklós műszaki igazgató. Egyúttal arról tájé­koztatott, hogy június 25-én mintegy száz szakember rész­vételével „Fűtés 2000” című konferenciát rendeznek. A gyár termelésének több mint a fele Németországba ke­rül, bár a napokban egy holland partner is kopogtatott kooperá­ciós ajánlatával - tudtuk meg Gressai Gábortól, az Iparfém Kft. ügyvezető igazgatójától. A gyár ünnepélyes avatására vár­hatóan szeptemberben lesz. A tervek szerint szeptemberben lesz az ünnepélyes avatás Negyedszázad az üst és a fokoló társaságában - Már csak szívességből jár régi munkahelyére Borbarát a pálinkafőzőiében üsttel indultak. Az igény nagy volt, ezért 1973-ban Csömör Ignác javaslatára bővítették, s egy 600 literes üst is beindult. A konkurencia 50 forinttal ol­csóbb, mégis sokan ide hozzák bánya leállásáig, 1972- ig dolgozott.-Már egy fél éve voltam nyugdíjas, ami­kor az áfésztől megke­restek - emlékszik. - Otthagyta a szeszfőz- dést az elődöm, s hív­tak, menjek oda, segí­tenek a betanulásban. Néhány napot gondol­kodtam, de elvállaltam, mert a magamfajta nem marad meg otthon a tét­lenségben. Három hónapos be­tanulás és vizsga után önálló lettem, s én ve­zettem a szeszfőzdét egészen tavalyig, ami­kor eladták, s a buda­pesti NONPROFI Kft. vette meg. Azóta csak tanácsadóként járok ide, kedvtelésből, hogy segítsek az új üzemve­zetőnek, Stefán Sán­dornak. A mátraszelei szesz­főzde 1960-ban épült, akkor egy 300 literes Csömör Ignác munka közben FOTÓ: ÁN a cefrét, mert ragaszkodnak Ig­nác bácsihoz. Az ő személye garancia a pálinka minőségére!-Nem szeretem a pálinkát, inkább boros vagyok - ül le a megszokott priccsre. - Itt leginkább a szilva megy, úgy 80 százalékban, de főztünk már őszibarackot is, és vilmoskörtét is. Azok nagyon finomra sikerültek, nem hasonlít az üzletihez! Huszonöt év alatt sokat fel­tettem, évente úgy 50-60 ezer litert kifőztünk. Mint mondja, szívesen csinálja, jól érzi itt magát. Az udvaron rend, tiszta­ság, látszik, a szeszfőzde gondos kezekben volt. Evente egyszer elengedhe­tetlen volt egy nagytakarí­tás, festés, a berendezések tökéletes tisztítása. Csak a fokoló a régi.- Nádújfaluból járok ki, ha épp nincs otthon mun­kám - mondja. - Mert azért akad, s egy-két órát jólesik a ház körül, vagy a kertben bíbelődni. Fiam Budapestre került, az APEH-hez, az asszony is nyugdíjas, a jánosaknai fe­hérneműgyártói. Ide meg eljárok, amíg bírok - mondja, s búcsúzóul körbe vezet élete művén. t. n. 1.- Egy-két stampedlivel megkóstolok, persze, ha én főztem - mondja a másfél hónap híján hetvenhét éves Csömör Ignác, a mátraszelei szeszfőzde tanácsadója. - Tudja, az üzleti pá­linka nagyrészt nem látott gyümölcsöt. Hogy is teremne any- nyi! Ha valaki jó pálinkát szeretne fogyasztani, az össze­gyűjti a cefrét, s elhozza hozzánk kifőzetni. Nem olcsó a pálinkafőzés, mégis sorban állnak az embe­rek. Van, akire csak most került rá a sor, pedig a cefrét a szezon­jában kell kifőzni, mert veszít az alkoholfokából, s ezáltal az élvezeti értékéből.- Amit most feltettünk, an­nak a kihozatala 4-5 százalé­kos, tehát nem túl jó alapanyag - mondja, miközben előveszi a fokolót. - Ideális esetben jó gyümölcsből 10 százalék öt- venfokos pálinka lesz. Annál gyengébbet nem csinálunk ...-Azt már meginni sem ér­demes, olyan mint a víz! - veti közbe Földi István fűtő. Csömör Ignác géplakatos­ként kezdett a zagyvarónai centrálénál épp 40 évvel eze­lőtt, június 17-én. Két év múlva a nováki bányához került, ahonnan 41-ben vonult be.-Hat évig voltam katona: három évet ténylegesen, kettőt a fronton, egyet pedig fogság­ban. Münchenbe vittek ... Sze­rencsére ... A fogság után ismét a Csurgó-táró következett, ahol a Cered *a fejlett idegenforgalom nyomába ered - Nógrád nincs a világ végén Magasan jegyzett falusi turizmus Nem bánt mostohán a természet a nógrádi határszéllel. Cered vadregényes erdögyürüje például minden bizonnyal újabb versremekre ragadtatná az országjáró Petőfit. Persze mások sem behunyt szemmel közlekednek a községben és környékén. Közéjük tartozik Tajti László helybeli lakos is. A vállalkozó kedvű fiatalember ceredi fába vágta fejszéjét egy évvel ezelőtt. Pontosabban helyben kezdte megvalósítani régóta dédelgetett álmát - Ce- redben is kialakítani a falusi tu­rizmust. Vendégházában azóta már egymásnak adják a kilincset a visszajáró és az új vendégek. Leginkább kisgyermekes csa­ládok és a könnyed léptű fiata­lok keresik fel a „Tajti-lakot”, de nem kevésbé népszerű a va­dászok, a horgászok és a síelők körében. Utóbbiak innen járnak át Szilváskő közkedvelt havas lesiklójára. Ceredet így aztán nem csak földrajzilag jegyezhetik maga­san a pihenésre, kikapcsoló­dásra vágyók. Talán kevesen tudják azt is, hogy itt található az ország négy legmagasabban fekvő tava. A horgászok kitün­tetett figyelmet szentelnek neki: elmondhatják, akárcsak a vadászok, magaslesről figyelik a zsákmányt. A turizmuspalettán egyéni színt képvisel az évenként itt verbuválódó művésztelep, ahol grafikusok és festők találkoz­nak. A budapesti, de pásztói származása révén Nógrádhoz kötődő Fürjesi Csaba közben­járása nyomán nemzetközivé szeretnék alakítani a művészte­lepet. A nyári turistaszezon egyébként már beindult. Nem­rég a magyarok mellett egy finn család is a Táj ti-vendégház la­kója volt. A fővárosi Bánya ut­cai, valamint a ceredi általános iskola között pedig csereüdülés révén látogatnak egymáshoz - Cereden a vendégházban is megszállva -t a gyerekek. Lovak egyelőre még nem tar­toznak a házhoz, de aki lovag­lásra vágyik, Tajti László még azt is elintézi. Mint hírlik, a fa­lusi turizmus érdekképviseletét, jövőjét előmozdítandó, a me­gyei közgyűlés illetékeseivel karöltve újabb ötleteken töri fe­jét a ceredi vállalkozó. Ezek után még mondja va­laki, hogy Cered a világ végén van ... B. M. Elsődleges a munkahelyteremtés és a műszaki infrastruktúra javítása Merre, s kivel tovább, megyeszékhely ? Salgótarján és térségének fejlesztési programját vitatta meg igen kritikus szellemben a Salgótarjáni Polgári Kör. A keddi összejövetelen Puszta Béla polgármester vázolta az önkor­mányzat számára fontos kitörési irányokat. A Horváth István körelnök ve­zetésével zajlott beszélgetésen Puszta Béla hangoztatta, hogy Salgótarjánnak vissza kell sze­reznie egykoron volt - Bir­minghamhez hasonlított - gaz­dasági szerepét. Egyik lehetsé­ges irányként a meglévő üze­mek, mint ipari zónák fejlesz­tése kínálkozik, illetve a zöld­mezős beruházásokat igénylő multinacionális cégek ide csá­bítása, egy kedvezményezett vállalkozási övezetbe. A pol­gármester szerint a kettő kom­binációjában kell gondolkodni. A kormányzat csak térsége­ket preferál, ezért Salgótarján, Bátonyterenye, Pétervására és Ózd együttműködése hozhat eredményt az adókedvezményt nyújtó övezet kialakítására. El­sődleges a munkahelyteremtést szolgáló eszközrendszer megte­remtése, s csak utána jöhet a műszaki infrastruktúra fejlesz­tése - állapította meg. Ezen belül kiemelt fontos­ságú a 21-es út Hatvan-Salgó- tarján közötti szakaszának to­vábbi fejlesztése, Kisterenyéig négysávos út kiépítése, Salgó­tarján előtt pedig az előzősávok kialakítása. Nem odázható to­vább a várost elkerülő út befe­jezése, már csak a térség szá­mára nagyon fontos szlovák kapcsolat felélesztése miatt sem. A város természetes fejlő­dési irányának nevezte Puszta Béla a besztercebányai együtt­működést, mivel Trianon ketté­szelte az egykoron egységes gazdasági régiót. A kereskede­lemben jótékony vérfrissítés­ként említette a multinacionális cégek várható érdeklődését, be­fektetését, mely elé nem gördí­tenek akadályt. Szvircsek Ferenc a kör szá­mára kiosztott anyag pongyola­ságára hívta fel a figyelmet, s szintén a szlovák kapcsolat, mint természetes fejlődési irány kimunkálását erősítette. Meg­hökkentette, hogy az idegen- forgalom címszó alatt mindösz- sze a rendezvényturizmus fej­lesztését találta. Sürgette Sal- góbánya idegenforgalmi kon­cepciójának kidolgozását. Pa- róczai Csaba szerint túl későn ébredt rá a város a csomag ki­dolgozására. Felvetődött az is, hogy túl­ságosan önkormányzat-kor­mányzat tengelyű az anyag, s a program kiszolgáltatott lehet a mindenkori, esetleg szélsősé­ges politikai áramlatoknak. Ugyancsak szóba került az út­hálózat fejlesztése, ezen belül a Salgótarjánt Somoskőújfalu­val összekötő kerékpárút. Homoga József szerint ren­dezni kellene végre a somos­kői vár látogathatóságát, még a szlovákoknak fizetendő bérleti díj árán is, hiszen a forgalom haszna itt csapódna le. Lukács György a pár évvel ezelőtt ké­szült, ugyancsak fejlesztést szolgáló anyagokra hívta fel a figyelmet, melyeket csak le kellene porolni. Dr. Gâtai László szerint rendezni kellene a megyei közgyűléssel fennálló vi­szonyt, hiszen a megosztottság a központi pénzek elosztásánál vétó érv lehet. Varga László je- lezte: az elkövetkező években 800 millió forintos közmű-re­konstrukció várható. Dr. Gyurkó György felvetette, hogy az Egri csillagok mintá­jára pályázatot kellene kiírni, egy image-javító, Salgótarján­ról szóló regény elkészítésére. Tóth Csaba szerint kultúr- program nélkül a város híre a megyehatáron sem száll át. Brunda Gusztáv azt hangsú­lyozta, hogy e történelmi pil­lanatban a városlakók közérze­tére pozitívan ható módon kel­lene tálalni a fejlesztési prog­ram részkérdéseit. Gazsi Fe­renc azt erősítette: hangot kel­lene adni végre a sikereknek, a pozitív adottságoknak. Horváth István körelnök ki­fejtette, hogy a hivatali appará­tus leterheltsége miatt a város értelmiségét aktívabban be kellene vonni a döntés előké­szítésekbe, s meglehetősen szakszerűtlennek találta a hu­mán infrastruktúráról szóló fe­jezetet. Tévedésnek nevezte, hogy Salgótarján és Közép- Szlovákia között együttműkö­dés lenne. Puszta Béla a jelzéseket fi­gyelemre méltónak nevezte, s jelezte, hogy az anyag még ko­ránt sincs végleges formában, egyes kérdések - mint például a cigányság helyzetének javí­tása - beépíthető. A sok szem­pontból rangsorolt anyagban az önkormányzat feladatait kö­tik csokorba, de számítanak a civil szféra kezdeményező készségére is. Az, hogy a vá­rosban nincs helyi képeslap, nem az önkormányzat bűne. T. Németh László Üzemet épít az áfész Karancsberényben Ma fal ropog, holnap Ropi Harmadik Ropi-gyártósorát a ka- rancsberényi volt kaszárnya épü­letében helyezi üzembe a Salgó­tarján és Vidéke Áfész. Az épület megvásárlása, teljes felújítása és a technológia mintegy 15 milli­óba került. A munkálatok már megkezdődtek, s Dóra Gyula el­nök szerint augusztus közepén indul a próbaüzem. A „Ropi- gyár” az első időszakban 10, ké­sőbb 15-18 embernek nyújt biz­tos megélhetést a munkanélküli­ségtől sújtott faluban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom