Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-13 / 136. szám

1997. június 13., péntek Mozaik 7. oldal Alkonyévek Nyugdíjasok rovata lapunkban A természetjáró nem sajnálja, hogy letette a festőecsetet „Bolondja lettem ennek a tájnak” Keresztrejtvény fejtésébe merülve üldögél a rövid folyosó asztalánál. Az asztalbontás, rendrakás megszokott zajait meg sem hallja, csak akkor néz fel, amikor a nevét hallja: - Jöjjön csak, Lajos bácsi! - Második otthonának, az idősek klubjá­nak vezetője, Vasas Mihályné szólítja őt, Petró Lajost, Diós- jenő egyik legkorosabb lakóját, aki talán mindenkinél többet tud itt a klubindítás kezdeteiről. Sok év eltelt már azóta, hogy pár előrelátó helybeli nyakába vette a falut, magányűző kö­zösségi házat ajánlva az egye­dül élő öregeknek.- Házról házra jártak, puha­tolóztak, de többen tiltakoztak a gondolatától is annak, hogy „szegényházba” menjenek. - így emlékszik az indulásra a nyolcvanéves férfi. - Tizen­öten aztán mégis eljöttek, majd egyre többen nekibátorodtak. Mostanra pedig egészen meg­változott a klubbal kapcsolatos felfogás - mondja. Petró Lajos - ha jó az idő - reggelenként a temetőbe, fele­sége sírjához zarándokol.- Két éve halt meg sze­génykém, harmincöt évet él­tünk együtt. Elcsuklik a hangja. Kettő és harmincöt esztendő... Kétévnyi magára maradottság rideg ténye ho­gyan is győzhetné le a három és fél évtizeden át tartó boldog együttlét hiányát? Petró Lajost, a sokat próbált embert mindenki ismeri a fa­luban. De vajon tudják-e róla, hogy a természetjárás vezé­Petró Lajos második otthonának az idősek klubját tekinti reite Diósjenőre. Feleségével járták be a környéket.- Mikor idekerültem, bo­londja lettem ennek tájnak, melynek szépségét a fekvése adja. Nagyon sokat túráztunk, bámultuk és megmásztuk a hegyeket, s még versenyeken is részt vet­tünk. Meg nem untuk azt az együtt- létet, amikor kilométereket bírtunk le gyaloglással, s a legmeg- kapóbb he­lyen pihen- gettünk. Új utakra új erőt gyűjtöttünk.- Ha va­laki azt kérdi tőle, mivel foglalkozott fiatalabb éve­iben, hosszú felsorolásnak lehet fülta­núja. Hat­vanból tele­pült Nóg- rádba. Érett­ségi után dolgozott ügyvédi iro­dában, volt hivatásos ka­tona, hadifo­goly, lapnál rovatvezető, hiva­talnok. Később a faluközösség lelkes patriótája, aki gyakran hallatta hangját a falugyűlése­ken, s akit még halottbúcsúzta­tásra is felkértek. S lehetett volna például gra­fikus vagy festő, de taníttatá­sára nem tellett a családjának. A klubvezető az itt-ott, a szek­rényekben talált ecsetrajzait egy mappába rejtve őrzi. Fes­tett képeslapok ezek, nőnapi, karácsonyi, húsvéti üdvözle­tek. Valamennyi egy be nem teljesedett ígéret nyomait, egy tehetséges kéz mozdulatait sej­teti. Szépérzékét, szomját azért mégsem tudta elfojtani: egy- egy táj csodálatában merült ez ki. Petró Lajos ma már csak mosolyogva legyint az ecset- vönásait őrző gyűjteményre. Úgy tűnik, nincs számára je­lentősége, másra tereli a szót. Dicséri a jó szociális érzékkel bíró polgármestert, akinek kö­szönhetően a tágasabb, ké­nyelmesebb volt polgármesteri hivatalba költözött az idősek klubja. Beszél a hétköznapok­ról, a hamarosan bekövetkező szüreti „málnaszünetről”, ar­ról, hogy 23-ától zárva lesz a kis intézményük. De ebédet kaphat, aki kéf. Majd csende­sen visszavonul keresztrejtvé­nyéhez. (mj) Vasdiploma és gyémántoklevél a Chmely családba Tarjám tanítómesterek A salgótarjáni öt Chmely testvér közül négyen a tanítói pályát választották. Ketten már elhunytak: a meseszavú Ilonka tanító néni és Kiss Ist­vánná (Chmely Erzsébet), Anna ikertestvére. Chmely Anna és Jolán az idei pedagó­gusnapon vehettek át kitünte­tést. Annak idején az Angol- kisasszonyok Egri Érseki Ta­nítóképző Intézetében végez­tek. Mivel ez az intézet nem működik, az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola adományozta a vasdiplomát és a gyémántoklevelet. Együtt élnek a szülői házban, a József Attila utcában. Ezer­mester édesapjuk, háztartásbeli édesanyjuk kitűnő útravalóval látták el őket. Idős korukban nehezen él­nek, hol ragyogóan emlékeznek mindenre, hol szinte semmire, nem beszélve a testi gondokról. Hat évvel ezelőtt a 60 éves jubileumot majdnem elfelejtet­ték. Annuska néninek az utolsó pillanatban jutott eszébe. Futár­ral üzent Böske nővérének, aki elment az önkormányzathoz. Egy kedves ügyintéző fogadta. - Sajnos, elkésett Chmely néni. Mire megírja a kérvényt, el­hozza, mi továbbítjuk, lekéssük a határidőt. - Jaj, kedves, én már írni sem tudok, annyira reszket a kezem, pedig hajdan sok ezer diákot én vezettem be a betűvetés rejtelmeibe. Az egyik szemem nem tökéletes. Az ügyintéző azonnal hívta a gépírónőt és fogalmazta a kér­vényt. Annuska néni arra a leg­büszkébb, hogy a Csizmadia úti iskola igazgatójaként sikerült jó iskolát teremtenie. A Rákóczi úti iskolából ment nyugdíjba. Szívesen emlékszik a 45 előtti acélgyári tanítóéveire (Ilonka nővérével tanítottak itt), ingyen használhatták az iskola fürdő­jét. Joli néni biológia-földrajz szakos pedagógusként a mai Petőfi iskolából lett nyugdíjas. Hosszabb ideig idegenvezető­ként tevékenykedett. Sok turis­tával ismertette meg Salgótar­jánt, Salgót, Somoskőt. Voltak olyan csoportok a Dunántúlról, akik kizárólag vele akartak menni a szomszédos Szlováki­ába. Tanítottak Bámában is. Nem felejtették el, amikor gyalog mentek a Petik láza-völgyön keresztül tanítani, édesanyjuk hosszan integetett utánuk. Sokat köszönhetnek a szom­szédoknak. Amikor nem tudnak felkelni, integetésre jön a segít­ség. Gondot okoz az is, hogy szénnel-fával nem fűthetnek, az olajfűtés pedig drága. Ma is tovább élnek a Chmely-hagyományok. Ágnes (Boros Istvánné), Chmely Er­zsébet lánya magyar-ének sza­kos általános iskolai és magyar szakos középiskolai tanár. Tagja a salgótarjáni szimfoni­kus zenekarnak.- miskolczv ­Pontosan olyan mint a többi, csak egy kicsit más Mit (nem) rejt a mai nap ? A péntek és a tizenhármas szám összefonódása évszáza­dok óta hol jót, hol pedig rosszat jelent szinte világ­szerte. Ami az utóbbit jelentheti mindkettőben, az a keresztény vallásból ered, egyrészt a nagy­pénteki gyász, Krisztus ke­resztre feszítésének tragikuma, és a 13, mint az utolsó vacsora emléke, hisz Jézus itt a 12 apos­tolával volt együtt, akik közül az egyik, Júdás áruló volt. Igaz, a korábbi időkből is akad rossz emlék, főleg a rómaiaknál, akik eleve szerencsétlennek, a halál és a rombolás jelképének tartot­ták ezt a számot. Nagy-Britannia egyes ré­szein az a hagyomány járja, hogy a pénteken született gyermeket a Bibliára kell fek­tetni, hogy ne érje rontás. A magyar Tunyogmatolcson a pénteki, éhgyomorra történő tüsszentést vélik a bajok jelé­nek. Penyigén jegyezték fel, hogy a lényegesebb elvégzen­dőkbe nem érdemes pénteken belefogni, mert az nem fog si­kerülni. Londonban a Carlton Hotel - igaz, 18 emeletes - emeleti számozása így alakul: 1,2,.. . 12,12/A, 14 . . . A házasságkötésekkel össze­függésben is eltérő a vélemény, hisz amíg a legtöbb helyen a 13-át, vagy a pénteket, netán együtt mindkettőt mellőzik, ad­dig a norvég arák és vőlegé­nyek direkt pályáznak a pénteki házasságkötésre, mivel náluk ez Freya istennő szent napja. A salgótarjáni anyakönyvve­zetőtől a tavalyi szeptemberi, il­letve decemberi péntek 13-án történtekről ezt a választ kap­tuk: a szabadabbá vált vallás­gyakorlás érvényéről úgy, hogy péntekenként a polgári eskü­vők, másnap egyházi ugyan­azon pároknak, de a tavalyi két jelzett nap üresen maradt. A salgótarjáni gyermekáldás ará­nya a két napon: 4 fiú és 6 kis­leány. Érdekes felmérést végeztek 1990-92-ben, egyrészt a péntek 13-ákon (összesen ötször volt ilyen nap) Délkelet-Anglia egy útszakaszán, a forgalmat te­kintve, és ugyanitt egy áruház- láncolatban a vásárlási arányt mérték le ugyanezeken a napo­kon. Átlagban (összehasonlítva valamennyit az egy héttel előbbi, tehát hatodikai adatok­kal is) kevesebb volt az utakon a forgalom, az említett áruházi vásárlások viszont pár száza­lékkal nőttek. A neves számmisztikus, Che- iro mindenütt védelmébe veszi a 13-ast, mivel szerinte csak a két számjegy összegeként (1+3) kell felfogni, és máris csupa jó tulajdonság mondható el róla, amely egyben a január hónap száma is a Maltagliati- féle „álomlottóban”. Néhány híresség kifejezetten kedvelte a tizenhármas számot: Richard Wagner életében lega­lább tíz esetben hozott szeren­csét, szívesen használta művei­ben Gárdonyi és Csehov is, po­zitív értelemben. Egy biztos: ez is olyan nap, mint a többi: csak egy kicsit más. (d. f.) Riasztja az orvost az egészséggyűrű Amerikában kifejlesztettek egy elektronikus gyűrűt, amely folyamatosan méri vi­selőjének pulzusát és vér­nyomását és az adatokat rá­dióhullámon egy vevőkészü­lékhez továbbítja. A készüléket telefonvona­lon keresztül rácsatlakoztatják a körzeti orvos számítógépére, amely azonnal riasztja a dok­tort, ha bármi rendelleneset észlel. Éppen ezért az egész­séggyűrűt elsősorban idős, egyedül élő embereknek szán­ják. Hasonló elv alapján mű­ködő szerkezeteket már régóta alkalmaznak a világ fejlettebb felén. A rendőrség speciális bokaperecet lakatolhat a gya­núsítottakra, hogy ellenőrizze hollétüket, illetve a feltétele­sen szabadlábra helyezettek­nél például azt, hogy nem hagyják-e el a számukra kije­lölt területet. A szociális ott­honokban is hasonló eszköz­zel óvják meg az elcsatango- lástól a szellemileg már nem teljesen ép bennlakókat. A gyűrűt akár még zuha­nyozás közben is viselni lehet. A statisztikák szerint ugyanis az idősekre a legtöbb veszély a fürdőszobában leselkedik! Á fejlesztők célja, hogy az egészséggyűrű a jövőben to­vábbi paraméterek folyamatos mérésére is alkalmas legyen, például a vércukorszintről is tájékoztassa az orvost. Dönd és a péntek tizenhárom-Ne ma , hogy a kék csibe a Maggitól tojja a Kinder to­jást!? - dörrent rá Dönci ba a „Négy feles” törzsközönsé­gére, amely per momentán csak négy munkanélküliből és három jövedelempótlásból állt, mivel a többiek a pénzes­postást várták türelmesen a postahivatal bejáratánál, igen nagy fürtökben. Merthogy a nagy lottós milliókat elvitték épp az imént.- Hát, most megy fölfelé bennem a vegetatív ideg, ha­mar egy felest, de teli a kétde- kás bögrét, mert itt a vég. Rá­adásul ez a péntek tizenhárom is, meg a Medárd-napok esői. Majd bolond leszek az új er­nyőmet kirakni ebben a fene nagy esőben, még vizes lesz a végén. Szóval az a nagy nó- menklatúrás eset van, hogy nem lehet bízni a haverokban se. Mert azt mondja nekem az egyik: - Te, Dönci, nézd meg ma este a tévét, nagy duma lesz ott levágva, mert jóra for­dul minden. Hát, aztán mit lá­tok, meg hallok, hogy a Tor- gyán meg a Szekeres vagdos­sák egymás fejéhez a kérdése­ket meg a feleleteket. At is kapcsoltam egy másik csator­nára, ha már van kanálisvál­tója az embernek, miért ne használhatná, ott meg a Fridi Sanyi tette a szépet a Cindy Crawfordnak, de az asszony átrakatta a kettesre, mert ott ment a vágópistás nagy műve­lődési vetélkedés, hogy a gomba milyen családhoz tar­tozik, hát, a filozófus mondta meg legelőbb, hogy a Beatles családhoz; de őt lepontozták emiatt. Igaz is, minek megy va­laki filozófusnak. Nem? Hát, aztán következett egy olyan ombudsmanos műsor, meg hogy kell-e nekünk Nem­zeti Színház, mondta is a „b” nejem hajcsavarás közben - minden este betekeri ilyen lehetetlen spulnikba, úgy néz ki benne, mint aki a szondaip- szoszban nőtt fel -, szóval mondta a nej, hogy előbb lesz Salgótarjánban McDonald’s étterem, mint Pesten új szín­ház. Ebben spéciéi igaza is volt, mert úgy kinőtt a vasúti sínek mellől, szinte hetek alatt. Legalább nem kell az ember­nek szégyenkezni, mármint a számla miatt, mint ott abban a Dreher-halászcsárdában, amikor a dánt megvágták egy millcsivel. Szerintem a pincér utálta a dánokat, mert valami­kor megbukott az érettségin, Hamlet dán királyfi miatt. Meg aztán az utazást is meg kell gondolni, mert az embert könnyen kint felejtik valahol a musztángok, meg a travelek: Aztán meg lelécelnek. De nem baj, úgy kell a sok hiszékeny­nek. En már nem tudok az ilyeneknek bedőlni. Igaz, a múltkor vettem a piacon egy színtiszta arany nyakláncot, potom tízezerért, de tényleg színtiszta huszonnyolc karátos volt, csak a belsejében volt ol­vasztva egy kis alumínium. De hát ki látja azt messziről? To­vábbadom holnap a duplájá­ért. Csak ez a péntek tizenhá­rom ne lenne! Mert nem is va­gyok én babonás, azt csak a buta ember képzeli be magá­nak, hogy az nem hoz szeren­csét, ha valaki pénteken ki­megy az utcára mezítláb, csak ott kezdődik a baj, amikor a fekete macska keresztbe akar tenni neked. Na, úgy látszik, hatott a kétdekás vegykó nyug­tató, mert már nem is vagyok olyan vegetatív. Csak ideges. Na, ne ma , hogy a Pannon GSM legyen az életszínvonal! (feró) Tévénézés, magnózás, sport, beszélgetés, vásárlás, alkoholbódulat Taktikák a stressz ellen Egyre többen szenvednek a stressztől. A megkérdezettek hatvanöt százaléka jelezte: a hét legalább egy napján annyi feszültség éri, hogy képtelen feldolgozni az egyébként szo­kásos technikákkal. Az 1257 válaszoló felnőtt 64 százaléka megpróbál valamit tenni a felgyülemlett feszültségek levezetésére. 82 százalékuk be­kapcsolja a televíziót, a magnót, vagy elkezd könyvet olvasni. 76 százalékuk párjával vagy barátjá­val való csevegés közben engedi ki a gőzt. 69 százalékuk sportol vagy sétálni megy. 36 százalékuk bevásárló körútra indul. 22 száza­lékuk rágyújt. 18 százalékuk al­koholt iszik. A nők inkább az emberi kapcsolatokat keresik ilyenkor. 83 százalékuk megpró­bálja kibeszélni magából a prob­lémát. A stresszt a gyengébb nem szívesen oldja bevásárlással. A férfiak 26 %-a viszont inkább az alkohol bódulatát választja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom