Nógrád Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-12 / 109. szám
Megyei Körkép 1997. május 12., hétfő Országos idegenforgalmi esemény is lehet a szamarasok és galambosok párviadala Várkapitányi nyitótánc az utcabálon Nemcsak a szép történelmi környezet a ragyogó idő is kedvezett az ötödik alkalommal megrendezett szécsényi városnapnak. Nem csoda, hogy kitűnő volt a hangulat. Az évek során változó szereplőkkel rendezett esemény a város polgárainak egyik legön- kifejezőbb, szórakoztató programjává nőtte ki magát. Beérett az igyekezet, az önzetlenség. Egymásra találtak az őslakók és a betelepültek, akiket szamarasoknak és galambosoknak neveznek. Valóban össznépi kavalkád alakult ki, amely egyaránt árasztja a majális és a vursli hangulatát. Az tény, hogy sok ezren lépték át a városkapukat és amire eddig nem volt példa, már délelőtt tíz órakor sorban álltak az érdeklődők, hogy szemlélőik lehessenek az első eseményeknek, rendezvényeknek is. A hónapokon át készülő két csapat a választott kapitányok parancsai szerint cselekedett, a játékmesterek pedig hozzáértően a nagy nyilvánosság szabályainak megfelelően vezették le a több fordulós összecsapást. A városnap iránt érdeklődőknek új elnevezéseket kellett megtanulni: Sárkányosház, Régiségtár, Rendbiztosok útja, Körösi árkádosház, Föveny, Bástyák körüli mező, ugyanis itt voltak a rendezvények helyszínei. Légvárakat nem kellett építeni, akadt több is. Egész nap forgott a körhinta és az óriáskerék, póni lovagoltak a gyerekek, polgárbarát jellegüket mutatták be a rendőri beavatkozó alosztály tagjai és a helyi tévések. A színpadon egymást követték a szebbnél szebb, jobbnál jobb programok, meghívott profi vendégcsoportoknak tapsoltak a nézők. Nagy sikert aratott Oszter Sándor színművész, akit sok emlék köt Szécsény- hez. Nem talált legyőzőre Gyebnár Sándor sakkmester, aki tizenöt táblás szimultánt adott. Sokan strandröplabdáz- tak és lábteniszeztek és lőttek nyíllal célba. ízlett a borsodi sör és a jégkrém, Ispánék palacsintája. Volt kirakodó és nép- művészeti vásár, akrobatikus mutatványokat láthatott a közönség a görkorcsolyázóktól. Eljöttek a BMW Budapesti Motoros Klub tagjai is, akik járműbemutatót tartottak. És végül szóljunk azokról, akik nélkül a rendezvény nem valósulhatott meg. Az eseményt szervező egyesület elnöke Velenczei Ferenc. A rendezvény „szülőatyja” Ra- dácsi László. A két kapitány Dudok Tamás és Felker József, a két játékvezető Szenográdi Ferenc és Máté Csaba volt. Információink szerint több mint százan támogatták a városnap megrendezését. Közpénz nem forgott veszélyben. Sok vélemény szerint a szécsényi városnap már méltó arra, hogy az országos turisztikai események közé is bekerüljön. Mások vonzerőfokozó „társításra” adtak javaslatot, de ez még a jövő kérdése. Velenczei Ferenc szerint az egyesület nyitott, nem zárkózik el a tagfelvételi kérelmektől. A tény azonban tény marad: nagy mulatság volt az ötödik városnap. Lapzártakor még tartott a nemes versengés, s nem tudhattuk meg, hogy melyik csapat nyeri a végső ütközetet, és várkapitányként ki járja el a nyitótáncot az esti utcabálon. Rácz András Kinek sikerül szebbre? Ügyeskedő kisfazekasok ... Sok embert vonzott a város utcáira, tereire a kirakodóvásári forgatag Dániai tanulmányúton járt húsz Nógrád megyei könyvtáros Sok pénz jut a kultúrára Dániai tanulmányúton jártak a közelmúltban a Nógrád megyei könyvtárosok. A huszonöt fős delegációban húszán képviselték megyénket, ketten Kecskemétről, ketten Szegedről, egy fő pedig Szombathelyről utazott Kovács Gábor alelnök vezetésével Slagelse-be. A küldöttség tagjai között volt Érdi Éva, a kistere- nyei Kastélykerti Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója is. — Miként adódott az utazás lehetősége?-A Kecskeméti Dán Kulturális Intézet nyertes pályázata tette lehetővé számunkra ezt a csodálatos utat, amelyet a Dán Demokráciáért Alapítványhoz nyújtottak be. A delegáció tagjait úgy állították össze, hogy minden szakterület képviseltette magát. Arra is nagyon ügyeltek, hogy ne csak a „nagy”, hanem a kisebb települések könyvtáraiban dolgozók közül is eljöhettek néhányan. Művelődési házak nélkül — Milyen volt a program?- Rendkívül színes, változatos. Megismerhettük a dán társadalmat, a parlamenti demokráciától kezdve az önkormányzati berendezkedésig, az egyszerű dán család költségvetéséig. Sok helyen jártunk, így a Dán Állami Könyvtári Szolgálatnál, a könyvtáros egyesületnél, a szakszervezetnél, de elvittek bennünket a megyei iskolai könyvtárakba is. Mi a Vestsjaelland megyei Slagelse- ben voltunk, de jártunk kisebb településeken és Koppenhágában is. Megismerhettünk egyéb művelődési területeket is, mint például az ismeretterjesztő társulatok, népfőiskolák. Nagyon érdekesnek tartottam, hogy a dán művelődésügyben nincsenek művelődési házak, hanem sok és nagy létszámú civil szervezet működik. — Mennyiben más a dán könyvtár, mint az itthoni?- Vestsjaelland megye könyvtára Slagelse-ben van, bár nem ez a harmincezres lakosú város a megyeszékhely. A központi könyvtár teljesen más, mint nálunk. Nekem legjobban a teljes körű számítógépesítés tetszett. Nincs cédulakatalógus- A kölcsönzéstől az állományba vételig mindent gépek segítségével végeznek. Az olvasók rendelkezésére áll az Internet. A nálunk jellemző cédulakatalógus egyáltalán nincs, számítógépeken keresztül lehet megtekinteni a könyvtárak katalógusát. Nagyon jól működik a könyvtárak közötti kölcsönzés is. A nagy könyvtárak úgynevezett kis könyvtárakat működtetnek, ahol szintén teljes a számítógéppark. Az is nagyon megragadott, hogy a könyvtárak csodálatra méltóan támogatják a hátrányos helyzetűeket. Hangos könyvek vannak az állományban, de mellette ott a nyomtatott változat, sőt egy nagy betűkkel nyomtatott példány is a gyengénlátók, vagy olvasási nehézséggel küszködök számára. Minden nagyobb könyvtár hangos újságot ad ki ennek a rétegnek. Sok pénzt fordítanak a kultúrára, a könyvtárügyre.-Milyen a dán könyvtárak látogatottsága?-A beiratkozás ingyenes, a lakosság 60-70 százaléka rendszeresen jár könyvtárba. Azt már csak súgva teszem hozzá, hogy nálunk ez a szám húsz százalék alatt van ... De felvállalnak a könyvtárak egyéb kulturális funkciókat is. Slagelse- ben például van olyan terem, ahol kisebb színházi előadásokat lehet tartani és foglalkoznak rendezvényszervezéssel is. Más szemlelettel — Az tudjuk, hogy nálunk egyre csökkentik a könyvtárosok létszámát. Mi a helyzet ebben a vonatkozásban ?- Személyi feltételek szempontjából is nagyon jól vannak ellátva. Az is megragadott, hogy nagyon nyitottak ugyan, de mégis okosan, megfontoltan politizálnak. Fontosnak tartják a lakosság képzését és továbbképzését, a jóléti állam nagyon sokat fordít a kultúrára. A bizonyítványnak viszont nincsen olyan jelentősége, mint nálunk. A népfőiskolák nem bizonyítványt adnak ki, hanem csak igazolást. Ugyanakkor egyetemi felvételinél pontelőnyt jelent, ha valakinek népfőiskolái végzettsége van.- Mi az, amit itthon hasznosítani tud a látottakból?- Legfőképpen a szemlélet- módot: nagyon vigyáznak értékeikre, mindent, amit csak meg lehet menteni, felújítanak. Szeretném alkalmazni a nyitottságot a modem technika vonatkozásában vagy a hátrányos helyzetűek segítésében. Láthattuk, hogy mennyire a könyvtár köré lehet szervezni egy település életét, vagy éppen a civil szervezetek működését. Köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette egy idegen ország sokrétű megismerését. Hegedűs Barátunk a kutya, de szigorúan be kell tartani az ebrendeletet Póráz nélkül nagy a veszély Salgótarjánban egymás után történnek olyan balesetek, amelyeket kutyák okoznak. Egy nemrégiben történt esetet követően a hét elején egy újabb szörnyű esemény történt az Arany János utcában. Mindkét esetben kisgyermeket támadott meg a kutya és okozott nekik súlyos, életveszélyes sebeket. A város önkormányzata az érvényben lévő ebrendeletében kellően szabályozta a kutyatartást, ennek betartása azonban már a kutyatulajdonos állampolgárokon múlik. Nos, a múlt héten napi akciók keretében ezt ellenőrizték rendőri támogatással a közterület-felügyelők.- Hétfőtől az egyik legveszélyeztetettebb területen, a Besz- terce-lakótelepen tartottunk naponta ellenőrzéseket — mondta érdeklődésünkre: Földe si László, a városi közterület-felügyelet vezetője. — Mintegy 60 esetben figyelmeztettünk kutyatartó gazdit, hogy tartsa be az előírásokat, vagyis a közterületre pórázon vezetve, szájkosárral ellátva vigye a kutyáját. Három-három esetben helyszínbírságolást, illetve szabálysértési feljelentést alkalmaztunk. Hiányzó szájkosár A felügyelőket egyik délután mi is elkísértük, hogy közvetlen tapasztalatokról is beszámolhassunk. Az Ybl Miklós út végén éppen érkezett egy ugrándozó dalmata kutya egy férfi kíséretében. A közterület-felügyelő kérdésére a gazdi így válaszolt.-Igen, tudom, hogy pórázon kellene hozni a kutyát, de itt már senki sincs, egyébként is oda a túloldalra viszem a füves térre - mutatott a Tóstrand bejárata irányába. Közben a kutyus ürített, de a produktum ott maradt, ahol hagyta. A gazda megvonta a vállát, amikor figyelmeztették, és arra hivatkozott, hogy nálunk nem lehet kapni speciális kesztyűket, mint Franciaországban. A felügyelő jó szándékkal világosította fel, hogy erre a célra megfelelne egy nejlonzacskó is. Az egyik belső parkolóban vékony dongájú fiatalember rángatott pórázon egy megtermett, harcias kinézetű bo- xert. A felügyelő megállította őket, mire a kutya csaknem az arcáig ugrott. Szerencsére, hogy volt póráz. De miért nem volt szájkosár? Erre bizonytalan választ kaptunk. Az ezer forintos helyszín- bírságot az illető nem tudta kifizetni, ezért szabálysértési eljárást indítanak ellene. Tovább folytattuk a járőrözést. Közben elmesélték, hogy egy úriember egy staffords- hire-t sétáltatott, amikor megszólították. A kutyán rajta volt a szájkosár, és a gazda az oltási bizonyítványt is azonnal elővette a zsebéből. Ez a jogkövető állampolgár példaszerű esete volt. Szigorúbb fellépést! A tapasztalatok szerint a megszólított kutyatulajdonosok nagy része helyesli az ellenőrzéseket. S ha nincs is náluk az oltási igazolás, másnap beviszik bemutatni a hivatalba.- A telepi lakosok döntő része egyetért a járőrözéssel - mondta Földesi László -, de azt is megfogalmazzák, hogy sokkal szigorúbb fellépést várnak. Különösen azokkal szemben, akik felelőtlenül tartanak nagy testű, támadó jellegű kutyákat. Ezen az ellenőrzésen nem találkoztunk néhány hírhedt kutyával, amelyekről félelemmel beszélnek a telepiek. Lehet, hogy a gazdáik benntartották őket, s nem mernek kockáztatni, mert ott járt a hatóság. No, meg esett az eső is. „Majdcsak hazajön” Jó időben a hegyoldalon több kutya is látható, a Gedőc-tető környékén is gyakorta találkozni póráz nélküli vicsorgó németjuhászokkal, pitbull gyanús kutyákkal. Az egyik újságban azt olvastam, hogy a hatóság nem tesz meg mindent a kutya okozta tragédiák ellen. Nem tudom mi többet tehetne, ha még emberi ereje és több pénze is lenne hozzá? Mit tesznek viszont a kutyatartó gazdik? Számosán futtatásra sem kísérik ki a kutyát, csak elengedik a lépcsőházból, hogy majdcsak hazajön. Hogy közben agyonharap valakit? Erre egyikük sem gondol. Az ebrendelet világos, betartása biztosíthatná a veszélymentességet. Ez lenne a legcélravezetőbb, nem a büntetések, amiket egyébként sem mindig fizetnek meg a gazdák. Pádár András
