Nógrád Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-07 / 105. szám

1997. május 7., szerda

Látóhatár

7. oldal

„Fergetegben álló fácska”- Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Legszebb örökségünk

Ki tudná megmondani teljes pontossággal, hogy annak idején a még le nem telepedett népek mennyi - számukra - idegen nyelvvel, kifejezéssel találkoztak vándorlásaik során?

Teljes pontossággal talán a legjobb történészek, s a téma nagy kutatói sem ismerik a választ. Annyi azonban bizonyos, hogy a népek keveredésének ténye leglátványosabban minden esetben a nyelv változásain mérhető le. A találkozások alkalmával új szavak „cseréltek gazdát”, másokat elhagytak a nagy ősök, de a nyelv legalapvetőbb jellegében - legtöbb esetben - nem változott.

Ma viszont, amikor már nincs kommunikációs akadály országok, s emberek között, a nap minden percében találkozunk idegen nyelvekkel. Szép dolog persze ismerni más népek kultúráját, s nyelveket tanulni is érdemes, hiszen az idegen szavak végigkísérik életünket, így a reklámvilágot is. Például a samponról és a kutyaeledelről szóló kisfilmeket. S ha urambocsá' magyarul lenne elmagyarázva, hogy miért is ezt vásároljam meg, akkor az, hogy úgy mondjam, kutyául lenne megfogalmazva. Nekünk meg - mint kedves fogyasztónak -, ki kell találnunk, mit is jelent az a többszörösen telítetlen zsírsav az infarktusunk miatt; mi a csoda az a provitaminos jojoba a fényesebb hajunkért, meg hát mért jó nekünk a bikarbonátos mikro- , szemcse fogmosásra, amiről a

jó ég tudja, hogy mi lehet.

Hitelesnek vélt forrásból úgy hallottam, hogy kizárólag mosóporreklámra több milliárdot költenek naponta a gyártók. E szerint megéri nálunk reklámozni, lévén teljesen mindegy, hogy kémiai képletekből tudjuk meg, ez a kefir miért jobb; netán busmanul magyarázza el egy kedves bennszülött fickó. Mi megyünk, megvesszük.

Persze banálisnak tűnhet - ismert helyzetünkben - a magyar nyelvben nem természetesen megjelenő „újításokról” szólni, de a nyelv olyan rengeteg értéket őriz(ne), mely talán a legfontosabb hagyaték lehetne(ne) a mindenkori utókor számára. Ennek ellenére „projekt”-et hallunk, a terv helyett; a piacszervezést meg illendő „marketing”-nak nevezni, mert hát az olyan jól hangzik. Ilyen és efféle szavakat hallhatunk nap mint nap a „menedzser”-ek (magyarul: szervezési szakember) nyilatkozataiban, akik, úgy néz ki, vajmi keveset törődnek nagyon gazdag, választékos magyar nyelvünkkel.

Habár az is igaz, hogy e szakemberek sokszor saját szakmájukat sem értik igazán, így nem várhatjuk el tőlük az ilyesféle törődést. Ettől függetlenül úgy gondolom, érdemes óvni nyelvünket, hogy a fölöslegesen beültetett, magyartalan kifejezések nélkül adjuk át egyik legszebb örökségünket utódainknak.

Dukay Nagy Adám

Havonta nyelvművelő rovat a Nógrád Megyei Hírlapban

„Érték a szó és hatalom”

„Egy kincse van minden nemzetnek adva, / Míg azt megőrzi híven, addig él. (Jókai Mór: Prológus)

A múlt hónapban Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum adott helyet az Anyanyelvápolók Szövetsége V. közgyűlésének. 1989 áprilisában „bontott” zászlót a szövetség. Jelenleg 1702 fő a tagja. Társszervezetei: a Honismereti Szövetség, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága,i a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Társadalmi Egyesülések Szövetsége (527 tagszervezettel).

Maróti István főtitkár beszámolójában főképpen nyelvünk jelenéről, a jövő feladatairól „meditált”. Beszélt a szövetség eddigi időszakának gondjairól, eredményeiről, feladatairól.

Legfontosabb teendőként az elszaporodó idegen szavak elleni küzdelemre - „idegenforgalmi adó” kellene? -, az elbur- jánzó közhelyek káros hatására hívta fel a résztvevők figyelmét.

Dr. Grétsy László ügyvezető elnök a „Veszélyeztetett nyelvünk”, „Biztonságunk záloga a nyelv” gondolatok köré csoportosította a nyelvművelés feladatait:

1. A magyar nyelv hetének méltó megrendezése, 2. Anyanyelvi táborok szervezése, ezek támogatása, különböző pályázatok, konferenciák megrendezése, versenyek számának szaporítása. 3. Különböző anyanyelvi kiadványok megjelentetése. 4. A vidéki napilapok nyelvi rovatainak felújítása 5. A család, az iskola, a rádió, televízió tegyen többet nyelvünk ápolásáért. 6. Pályázat a rokon értelmű szavak gyűjtésére. (Lásd lentebb.)

Mindannyiunk feladata, hogy határozottabban, öntudatosan lépjünk fel a verbális „szószátyárkodás”, a hadarás, a durvaság, a szórendi vétségek, s az idegen szavak ellen. Hiszen a nyelvápolás - lélekápo- lás. „Érték a szó és hatalom.

„Ezt ne feledd, hát légy igényes! / Durvaságra, szófacsa- rásra / divat sose ragadjon téged!" (Molnár G. Judit.)

Pályázati felhívás rokon értelmű szavak gyűjtésére

Életerő, fogalmi gazdagság

(A teljes szöveg megjelent az Édes Anyanyelvűnk című folyóirat 1997 áprilisi számában.)

Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Honismereti Szövetség közös pályázatot hirdet abból a célból, hogy a pályázók munkája nyomán még jobban megmutatkozzék nyelvünk életereje s gazdagsága. A pályázók feladata rokon értelmű szavak gyűjtése három témakörből, de úgy, hogy a választott témakörbe Uartozó szavak minél nagyobb bőségben kapjanak helyet a pályázatban.

1. Hányféleképpen veszekszik a magyar ember? (A feladat azoknak a veszekszik szavunkkal rokon értelmű igéknek az összegyűjtése, amelyek azt fejezik ki, hogy valaki másokkal indulatosan beszél, bosszúságát, elégedetlenséget érez.)

2. Minek nevezzük azt a szerkezetet, gépezetet, amelyet vagy nem tudunk, vagy nem akarunk pontosabban megnevezni, körülírni? (Azokat a főneveket kell összegyűjteni, amelyek a szóban forgó tárgyak, dolgok

megnevezésére akár a köznyelvben, akár bármely más nyelvi rétegben használatosak.)

3. Milyen ember az arrogáns ember? (Azokat a mellékneveket kell összegyűjteni, amelyek a másokat lenéző, kihívóan önhitt emberek jellemzésére szolgálnak.)

A pályázat díjalapja 100 ezer Ft. Beküldési határidő: szeptember 20-a. Cím: Anyanyelvápolók Szövetsége, 1360 Budapest, Pf.: 6. Eredményhirdetés decemberben: Kodály születésének 115. évfordulóján lesz.

Közkincsünk

Beszédünk olyan, amilyenek mi vagyunk . A beszéd „a jellem tükre”. Hiszen nem a nyelvünk romlik; használói, mi silányítjuk, ködösítünk általa, mást mondunk vele, mint amit gondolunk. A goromba, durva ember szavai, kifejezései már komoly társadalmi gondok-bajok vetü- letei . . .

így elmondhatjuk manapság, hogy beszélgetésünk nem „meghitt” és vidám, úgy estebéd után...”

Ratkó József költő szerint: „Kétféle ember rontja nyelvünket: az idegen és a tisztátalan."

E gondolatok jegyében fogant ,az a feladatunk (nem csak az anyanyelv hetében, napjában, hónapjában), hogy „vigyázzunk, amikor beszélünk”. - Hiszen „Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség.” (Fábry Zoltán)

Van szelleme, történelme, s általa közelebb kerülünk egymáshoz, nemzetünk történetéhez. Legyen hát beszédünk adás, befogadás, nyitottság és szeretet.

Felelősek vagyunk nyelvünkért - ahogy Kazinczy írta - „a nyelv nem enyém, nem a tiéd, hanem az édes miénk.” Az anyanyelv mindnyájunké.

Tóth Norbertné

Május 16-án 24 órás ügyeletben lesznek a telefon másik végén

Halló, lelkisegély-szolgálat?

Ha sikerekről kérdez, olyan beszélgetéseket említhetek, mint amikor az egyik kollégánk nyolc perc hallgatás után meg tudta szólaltatni a hívóját. A balassagyarmati telefonos lelkisegélyszolgálatnál 11 éves volt a legfiatalabb, s 75 éves a legidősebb telefonáló. Egyedüllét, családi problémák, a munkanélküliségből adódó gondok mind-mind megoldatlan helyzetek elé állíthatnak embereket - mondja a szolgálat vezetője.

Közösséget teremtő erő a fílatelista kör - Városiak, öblösüveggyárnak, kohászok

Országos számvetés előtt a bélyeggyűjtők

Az országos küldöttgyűlésre készülődő nógrádi filatelisták a napokban tartották megyei küldöttértekezletüket Salgótarjánban. Az elkeserítően kis létszámra csökkent nógrádi bélyeg- gyűjtők hat felnőtt és öt ifjúsági szakkörben tevékenykednek.

Aki éjszaka rádióműsort hallgat, annak a telefonálókról lehet némi fogalma. Hányán, hányféle problémával hívják föl a műsorvezetőket, hogy az éter hullámainak segítségével juttassák el gondolataikat valakihez? Van, aki megoldási javaslatot vár, van, aki csak ki akarja beszélni magát. Ha a telefonáló indulatosan beszél arról, hogy, mondjuk, a szomszédos országban micsoda felháborító esetek történnek, akkor könnyen lehet, hogy őt nem is az országos ügyek bosszantják. Mindannyiunk életében adódnak pillanatok, mikor feszültségeinket oldani kell. A reménytelenség, a magány érzése mindannyiunkat elérheti.

Problémáink feldolgozásához legtöbbször szükség van egy társra. Valakire, aki mellé oda húzhatjuk a széket, valakire, aki meghallgat. Nem kell ahhoz magányosnak lenni, hogy rádöbbenjünk, sokszor nincs kihez fordulni.

Ennek az első lépésnek a megkönnyítésére hívták életre az első telefonos lelkisegélyszolgálatokat. Magyarországon ma 35 telefonszámon 35 stáb ügyel éjszakánként. A MATÁV által biztosított ingyenes vonalak végén nemegyszer hajnalban is megcsörren a telefon: halló, lelkisegély-szolgálat?

Balassagyarmatra három és fél évvel ezelőtt futott be az első segélyhívás. A mentálhigiénés csoport szervezői már korábban is bekapcsolódtak volna a telefonos lelkisegély-szolgálat programjába (Salgótarján két évvel korábban lépett ez ügyben), csakhogy akkor a telefonhálózat még nem volt felkészülve a feladat ellátására - tudtuk meg a szolgálat vezetőjétől.

Az olvasó ennél a mondatnál bizonyára hiányol egy nevet, mely tudatosan maradt ki az írásból. Az anonimitás ugyanis védelmet és biztonságot jelent mind a hívóknak, mind pedig e társadalmi feladatot ellátó ügyelőknek. Ugyanígy nem írjuk le a szolgálat helyét, működési rendjét sem. Arról azonban meggyőződhettünk, hogy komoly tréningeken, hosszas felkészülésen estek át azok, akikkel a 35/301-000 telefonszám tárcsázásakor beszélgethetünk. A lelkisegély-szolgálatnál ügyeletet adó egészségügyi végzettségűek, pedagógusok, műszaki területen dolgozók közös vonása, hogy képesek odafigyelni a másik emberre. Őket nem az érdekli, hogy ki a hívó, hanem az, hogy aki segítségüket kéri, annak miért jelent problémát az, amivel nem tud egyedül mit kezdeni. Ahány telefonhívás, annyi sors, annyi élettörténet. Vannak egyszeri, visszatérő, sőt notórius hívók is. Ők nemegyszer tesztelik is az ország 35 szolgálatát, s annál maradnak, ahol elfogadóbbnak érzik az ügyelőt. Balassagyarmatra is érkeznek még Baranyából is hívások. Persze sok a

nógrádi telefonáló. Gondolatban az öngyilkossággal foglalkozók kevesebben, viszont a beszélgetésekben megjelennek a társkapcsolati problémák, a munkanélküliség, a remény- vesztettség és persze az alkohol. Legfiatalabb hívójuk eddig egy 11 éves kislány volt. A szolgálat számára nagy öröm volt, hogy segíthettek, hisz sajnos lapunkban is olvashattak már tudósítást a rossz bizonyítvány, vagy hasonló dolog miatt bekövetkezett tragédiáról: A 35/301-000 legidősebb hívója egy 75 éves bácsi volt, aki halálos beteg felesége közelgő elvesztéséből adódó fájdalmában keresett vigasztalást. Aztán vannak azok a hívások, melyeknél nem szól bele senki a telefonba. Ha játéknak, próbálkozásnak szánják az ilyet, akkor sem ingerült az ügyelő. Vár, és nem teszi le kagylót. Türelmesen beszél a néma készülékbe, ahol csak a telefonáló lélegzéséről tudja, hogy az ott van még. Egyik alkalommal nyolc perc csönd után szólalt meg először a hívó. A telefonos lelkisegély-szolgálatok országszerte - beleértve a salgótarjáni és a balassagyarmati stábot is - 24 órás ügyeletet adnak május 16-án 18-tól május 17-én 18 óráig. A telefonos nap keretében szakembereket hívott Balassagyarmatra a helyi lelkise-; gély-szolgálat, akik május 16-án délután kettő és este hét óra között személyesen is segítséget nyújtanak a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ1 ban. Nevelésről, jogi kérdésekről, életünk fordulópontjairól éppen olyan őszintén beszélgethetünk majd el velük, mint az ügyelőkkel a magányos éjszakai órákban. Tarnóczi L.

Életükben a köri taggyűléseken kívül jelentősebb fílatelista események nem történtek. A pénztelenség, a szegénység, a támogatás hiánya miatt a köri élet elszürkült, a legtöbb filate- lista csak a bélyeg vásárlására szorítkozik.

A működő körök közül is csak ritkán vállalkoznak egy- egy bemutató vagy kiállítás rendezésére. A szécsényieken, mohoraiakon kívül jobbára csak a salgótarjáni filatelisták rendeztek és rendeznek kiállításokat. Itt is azonban csakis közös erővel, illetve az éremgyűjtőkkel közösen sikerül eredményt elérni. A tavalyi siker

után néhány nap múlva, Salgótarján várossá nyilvánításának 75. évfordulója alkalmából rendeznek bélyeg-, érem- és képeslap-kiállítást. De már formálódnak az elképzelések a jövő évről is, amikor a salgótarjáni szervezett bélyeggyűjtés 75. éves évfordulójáról emlékeznek meg kiállítással. Juhász László megyei elnök a kiábrándító helyzet dacára is biztató állapotokról számolt be a körök egymás közti kapcsolatának, a rimaszombati és a gyöngyösi fi- latelistákkal, valamint a szövetséggel és a területi irodával való kapcsolatok alakulásában. A jelenlévő filatelisták a négy

salgótarjáni, a diósjenői, a bá- tonyterenyei, a tari és a moho- rai kör tagságát képviselték. A tanácskozáson jelen lévő Kur- dics Sándor, a MABÉOSZ elnöke - a rendszerváltás óta szövetségi elnök először járt a városban - többek között a szövetség anyagi helyzetének javulásáról, a taglétszám stabilizálódásáról, a közösségi élet fontosságáról beszélt.

Elismeréssel szólt a salgótarjáni filatelisták munkájáról, a városi, a kohász és az öblösü- veggyári bélyeggyűjtők példamutató tevékenységéről. Szavaiból az derült ki, hogy a magyar filatelisták nagy erőfeszítésekkel túljutottak helyzetük mélypontján, s biztató jelek mutatkoznak a jövőre, ami sokkal kedvezőbb is lehetne a Magyar Posta támogatásával. p. a.

Rokoni koncert a zeneiskolában - A Finn-Magyar Baráti Társaság salgótarjáni szervezete és a Bolyai János Gimnázium közös koncertet rendezett a megyeszékhely zeneiskolájában. Északi rokonainkat a vantaai Vaskivuoren Lukion kamarakórus képviselte és fellépett a Bolyai János Gimnázium Leánykara (felvételünkön) is. fotó: gyurián tibor