Nógrád Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-17-18-19 / 114. szám

1997. május 17., szombat Mozaik 9. oldal Tarcsányi Ottilia tárlata a Balassi könyvtárban Virágfestő Szentivánból Azt tartja a szólás: aki a virágot szereti, rossz em­ber nem lehet. A salgótar­jáni Balassi Bálint Könyv­tárban látható kiállítás alapján kijelenthető: Tar­csányi Ottilia jó ember. Hiszen a virág a legfőbb motívuma festészetének, s egyáltalán, a természet. Napsütötte erdők, behavazott tájak, fák, bokrok közé bújtatott kecses templomok, tavak, hegyoldalak, mosolygó és rán­cos felhők. S a szülőfalu, Cser- hátszentiván emlékezetből megidézett utcái, házai. Vissza­fogott színvilágú, mégis pom­pázatos, a népművészettel ro­kon, ugyancsak tiszta forrásból táplálkozó művészet ez, amely humáncentrikus akkor is, ha konkrétan alig látni alakokat a képeken. A kerekes kútnál szorgoskodó nénike a ritka ki­vételek egyike. S hogy miért nincs ember még a félig rakott taliga mellett sem, az éppen úgy Tarcsányi Ottilia titka, mint ahogyan az a jelenség is nehezen megfejt­hető, hogy mi okból kezd el fes­teni valaki ötvenéves kora tá­ján. Jóllehet a rajz - csakhogy a fekete-fehér vonalú műszaki ábrák formájában- évtizede­ken át kenyérkereső foglalatos­sága volt, ecsetet először víz- festékbe, aztán olajba mártottat - nem kisebb mester, mint Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművész biztatására igencsak későn fogott kezébe, azon túl, hogy gyermekkorában szívesen festegetett, mint oly sokan mások. Talán ha nincs a makacs, helyhez parancsoló be­tegség, soha nem derül ki, hogy miféle készsége, tehetsége van Tarcsányi Ottiliának a képző- művészethez, amely talentum egy bő fél esztendő során im­már féltucatnyi önálló, illetve csoportos kiállítás keretében is napvilágra jutott. Amint hírlik, a Pesthideg- kúton élő Tarcsányi Ottilia tár­lata hamarosan otthon, a Cser­hát ölelte Szentivánban is be­mutatkozhat. - csébé ­Végleg gyökeret vert a Tarjáni Tavasz — Svéd vélemény: ide érdemes visszatérni Show-ból ért az ember... A nemrég befejeződött Tarjáni Tavasz rendezvénysorozata, s azon belül is a dixieland-fesztivál sok-sok éber napot, s különö­sen éjszakát követelt Tóth Csabától, a József Attila Művelődési Központ igazgatójától, valamint segítőtársaitól. Most, hogy visszatért jól megérdemelt tavaszi álmából, a rendezvényről és a jövő évi folytatásról beszélgettünk vele. szerintem most is a nemzetközi dixieland-fesztivál bizonyult, immár tizenharmadik alka­lommal.-Nincs ellenvetésem. A di­xie az idén a „leg”-ek feszti­válja volt, időtartamban, a Ketten a Salgótarjánban is népszerű Benkó együttesből-Hogyan látta az idei Tarjáni Tavaszt mint egyik fö illetékes?-A Tarjáni Tavasz -ame­lyet az idén már tizedszer ren­deztünk - véleményem szerint végleg gyökeret vert, de úgy is mondhatnám, hogy az itteni kulturális diplomácia meghatá­rozó eseménye.-Amikor elkezdték, remény­kedett a már tapasztalt folyta­tásban?- Családias légkörben kez­dődött, szinte „bölcsőt” körülál- ló meghittséggel. Természete­sen már akkor is voltak elkép­zeléseink, céljaink, s azt hi­szem, örültünk volna neki, ha egy jövőbe látó mozigépész le­vetíti előttünk a következő ki­lenc év eseményeit.- Az idei programból mit tart említésre méltónak?- Szinte mindent, olyan gaz­dag volt a kínálat, a közönség is a bőség zavarával küszködött. Sikerült folytatnunk azt a jól bevált gyakorlatot, hogy min­den évben egy-egy ország áll az eseménysorozat középpontjá­ban. Idén ez a főszerep annak az Olaszországnak jutott - egyébként már másodszor -, amelynek egyik kisvárosával, Vigarano Mainardával testvér- városi kapcsolatot létesített Salgótarján. A rendezvények meghittségét, bensőséges han­gulatát ez a tény tovább fo­kozta. A két város közösen pá­lyázott a Phare-fiál a progra­mok finanszírozására.- Ön számára melyek voltak különösen kedvesek? '- Nos, kuriózum volt az öt- ventagú GinoNeri Plectron pengetőhangszeres együttes Ferrarából, szó szerinti szín­foltnak számított az El Palio zászlós együttes bemutatója, fiatalos hangulatot teremtett a szintén olasz Melamara rocke­gyüttes, magasztos volt a Pieve kórus szereplése, sokakat le­nyűgözött Dante Pisano festő­művész kiállítása, még mindig fogyaszthatóak voltak az olasz filmnapok, de még inkább a szentendrei Da Carlo Étterem tulajdonosának, Carlo Matisá- nak a gasztronómiai költemé­nyei. Matisa úr amúgy az olasz nagykövetség fogadásainak nélkülözhetetlen szervezője, már ami az asztalra kerülő ínyencségeket illeti.-A tavaszi show borsának résztvevők számában egyaránt. Külön öröm számomra, hogy minden évben sikerül felül­múlni az előző fesztivált. A szakmai rang stabil, nincs stag­nálás, s ez kevés nemzetközi rendezvény kapcsán mondható el.- Hogyan tudják az igen gazdag tavaszi kínálat anyagi hátterét megteremteni?- Salgótarján önkormány­zata 3 millió forintot biztosított a kéthetes Tarjáni Tavaszra, amihez a mi intézményünk nem kis erőfeszítéssel még közel 7 millió forintot teremtett elő. A nézőközönség csak a show-t látja, a csillogást, ami így ter­mészetes, de amíg idáig eljut a szervezés, bizony rengeteg utánjárásra van szükség. A szponzorok csak olyanba fek­tetnek bele, ami elnyeri a tet­szésüket, s ezért - a kollégáim a megmondhatói - rengeteg pluszt kell nyújtani. Sajnos a JAMK helyiségbérleti bevételei megszűnnek, ezért célszerű lenne az önkormányzatnak az ilyen és hasonló eseményekre tartalékkeretet képezni. Nem kis segítséget jelenthet a jövő- tervezés szempontjából, hogy hamarosan szőkébb szakmai körben, majd az önkormányzat vezetőivel is leülünk megbe­szélni a hogyan továbbot.- És, hogyan tovább?- Már most meg kell fogal­maznunk a következő év pon­tos programját. Az idei értéke­lést követően arra törekszünk, hogy már szeptember-októ­berre 80-90 százalékban össze­álljon a program. Különösen a dixie vonatkozásában kell fris­seknek lennünk, mivel nemzet­közi porondon is meg szeret­nénk jelenni egy Salgótarjánba csalogató kiadvánnyal. A zene­karokkal mindig érkezik egy bizonyos „holdudvar”, szak­mabeliek,-illetve turisták. Nem mindegy, hogy milyen képet alkotnak Salgótarjánról, milyen hírünket viszik a világba.- Volt valamilyen személyes tapasztalata a külföldiek általi megítélést illetően?- Sok külföldivel találkoz­tam, közülük a svéd Carling Family vezetőjének a megálla­pítása emlékezetes számomra. Carling úr elmondta, hogy a tő­lünk sokkal gazdagabb Svédor­szágban nincsenek ilyen ha­gyományai a jazz-fesztiválok- nak. Egy percig sem érezték magukat idegen környezetben, hangulatos, vendégszerető vá­rosnak ismerték meg Salgótar­jánt, ahová érdemes visszatérni. Benkő Mihály A tolókocsihoz kötött Christopher Reeve súlyos balesete után „csak” rendez Superman újra szárnyal ! Igaz, hogy még nem a tőle megszokott, csillagos magas­ságokban, de előbb-utóbb az az idő is eljön majd, amikor a felhőkarcolók felett átsu­hanva látjuk Amerika első számú szuperhősét. Hogy kiről van szó? Hát, magáról, a Krypton bolygóról származó Superman filmbéli alakítójáról, Christopher Re­eve-rő\\ Nagyjából két évvel ezelőtt az egész világsajtót be­járta a hír, miszerint a nép­szerű színész lovasbalesetet szenvedett. Komoly csigolya- és gerincsérülése azóta is to­lókocsihoz köti és csak igen korlátozott mozgásteret tesz lehetővé. Tavaly, az Óscar-gálán több száz szupersztár, színész, ren­dező és más filmes személyi­ség felállva tapsolva ünnepelte a színpadon tolókocsijával megjelenő színészt, aki vicce­sen elmondta: már az előző ősszel elindult New Yorkból, hogy a márciusi díjkiosztóra Los Angelesbe érjen és jelen lehessen a filmgyártás legna­gyobb eseményén. Christopher Reeve most tényleg itt van! Több hírt lehe­tett már hallani felőle az el­múlt évben, miszerint a szí­nészre számító Hollywood nem feledkezik meg róla: a filmesek továbbra is vissza­várják. Superman már vissza is tért az álomgyárba, igaz, még nem színészként. A HBO mozicsa- toma produkciójában ugyanis elsőfilmes rendezőként elké­szítette az In the Gloamin című drámát, amelyben olyan jelentős színészeként irányít­hatott, mint Glenn Close, Bridget Fonda, Whoopi Gold­berg vagy Robert Sean Leo­nard. Reméljük, hogy a szenzáci­ósnak ígérkező alkotás nem­sokára Magyarországon is lát­ható lesz. Annál is inkább, mert úgy hírlik, hogy a War­ner Bros berkein belül javában folynak egy bizonyos Super­man Reborn című film munká­latai - a piros-kék-sárga szere­lés pedig a viselőjére vár... Szilágyi Gábor Évadzáró est a Kohász Művelődési Központban Nem adják fel, tehát vannak Tizenhat örökzöld, ranglistavezető világsláger Markos György előadásában Doppingszer „A magam részéről” A népszerű humorista énekesként is közkedvelt A Salgótarjánban vendéges­kedő holland rendőrök állító­lag azt mondták, hogy ha ne­kik a magyar kollégáknak biztosított pénzből kellene közbiztonságot teremteni, akkor azonnal a korenged­ményes nyugdíjaztatásukhoz folyamodnának. Hogy kerül a holland rendőr az asztalra, azaz a Kohász Művelődési Központ témájához? Nos, úgy, hogy amennyiben néhány kultúrhivatásos megis­merné a nagy múltú intézmény költségvetését, úgy körülbelül Sopronon túlról valahonnan, akkor hasonló véleményt mon­danának. Szerencsére a műve­lődési központ falai még állnak, *-s'a* működtetők akarata’is* Vfi- lárd. Ennek köszönhető, hogy az idén is - május 14-én - eljutot­tak odáig, hogy évadzáró mű­sort rendezhessenek, ami ön­magában sejteti az előző hóna­pok programhátterét. A pótszilveszteri és a far­sangi bálokkal párhuzamosan minden hónapban sor került színházi rendezvényre, még­hozzá nemegyszer telt házzal. A Kohász Művelődési Központ színházában (aki esetleg nem tudná) nem a tíz és százezer fo­rintok „csinálják” a programot. A művelődési központban, Nógrádban egyedülállóan, a szinte már őshonosnak számító amatőr művészeti együttesek szórakoztatják a közönséget. így volt ez a már említett évadzárón is, ahol a Kohász fú­vószenekar, a Petőfi színjátszók és a szintén a házhoz kötődő Family Manöken Stúdió nö­vendékei léptek fel. Csupán a kulisszák mögötti kapcsolótáb­lán keletkezett rövidzárlat (bi­zony ezt az „elektromos” cso­dát is múzeumban lehetne mu­togatni...), a színpadon minden gördülékenyen ment. Az előadást a végén Petrák Károly meditációvezető show- zta meg. Volt olyan reumás néző, aki térden állva adott há­lát a Gyógyítóként ismert Pet­ráknak, miután segített kínjaitól megszabadulni. Most már csak azt kellene elérni, hogy Petrák a művelő­dési központ viseltes berende­zését is regenerálja, télen ener­giát sugározzon a radiátorokba, s- mellesleg egy kis pénzesőt is csinálhatna. B. M. A kiváló tehetség először Al- fonzó fiaként mutatkozott be a hazai közönség előtt. Felülmúlhatatlan édesapja árnyékából azonban hamar sikerült kitörnie, és sajátos egyénisége, humora hama­rosan „Markos Györggyé” változtatta. De, mint lapunk sajtónapi salgótarjáni ren­dezvényén olvasóink tapasz­talhatták, énekesnek is ki­tűnő. Egyéni, senki másra nem jel­lemző stílusa hozta létre a ma is sokat emlegetett Markos-Nádas kettőst. Ebben a felállásban éveken keresztül járták az or­szágot, sikert sikerre halmozva. Nem múlt el rádió- vagy tv-ka- baré nélkülük. Fürödtek a nép­szerűségben, de mint minden­nek, ennek is vége lett egyszer. Volt erejük a csúcson abba­hagyni, így ma is jó emlékeket ébresztenek együttes szereplé­seikről. Manapság külön utakon jár­nak, kevesebb nyilvános fellé­péssel, de semmivel sem keve­sebb sikerrel. Autogramkérők gyűrűjében Az elmúlt évek politikai vi­harai Markos Györgyöt sem ke­rülték el, de erős egyénisége, elképzeléseibe vetett hite nem engedte megtépázni a róla kia­lakult képet. Az elmúlt húsz év alatt is előfordult, hogy egy-egy kaba­részám betétjeként énekelt, sőt egy klip is készült róla a tévé­ben, de intenzíven csak mosta­nában, barátai évek óta tartó unszolására szánta rá magát, hogy énekesként is bemutat­kozzon. A tizenhat örökzöld dalt tar­talmazó hanghordozó fényes bizonyítéka annak, hogy Mar­kos György tehetsége, sokolda­lúsága szinte kimeríthetetlen. A világslágerek, amelyeket ango­lul, franciául és olaszul énekel, valaha mind ranglistavezetők voltak. Markos -aki kitűnően be­széli ezeket a nyelveket - elő­adásában olyan válogatás kerül most a zenei piacra, amely azo­kat a.zenerajongókat, célozna meg, akik még mindig a fülbe­mászó slágereket, a szórakoz­tató, kellemes zenét szere­tik, akiknek fontos a lelkivilá­guk is. Mert Bobby Solo, Tom Jo­nes, Adamo és a többi nagy sztár még abban az időben va­rázsolta el a közönséget, ami­kor még hinni lehetett az ér­zelmekben, a jövőben, önma­gunkban. Amikor még nem kel­lettek kiszámíthatatlan hatású, káros következményeket ma­guk után hagyó szereket hasz­nálni, ahhoz, hogy jókedvünk legyen, hogy kikapcsolódhas­sunk. Amikor jóval kevesebb volt a félelem, a szorongás, amikor még alig volt ismert a pánikbetegség és csak elvétve lehetett találkozni agyongyö­tört, pszichológushoz járó vagy arra szoruló emberekkel. Nos, aki Markos György „A magam részéről” című kazettá­ját vagy CD-jét meghallgatja, visszatérhet ezekbe a szép, nyugalmas időkbe. A zene pe­dig olyan doppingszer, ami neinhogy tikot). haneifi kifeje­zetten ajánlott! Sz. J. Pompáznak vázában, cserépben, „lélekben”

Next

/
Oldalképek
Tartalom