Nógrád Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17-18-19 / 114. szám
1997. május 17., szombat Mozaik 9. oldal Tarcsányi Ottilia tárlata a Balassi könyvtárban Virágfestő Szentivánból Azt tartja a szólás: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban látható kiállítás alapján kijelenthető: Tarcsányi Ottilia jó ember. Hiszen a virág a legfőbb motívuma festészetének, s egyáltalán, a természet. Napsütötte erdők, behavazott tájak, fák, bokrok közé bújtatott kecses templomok, tavak, hegyoldalak, mosolygó és ráncos felhők. S a szülőfalu, Cser- hátszentiván emlékezetből megidézett utcái, házai. Visszafogott színvilágú, mégis pompázatos, a népművészettel rokon, ugyancsak tiszta forrásból táplálkozó művészet ez, amely humáncentrikus akkor is, ha konkrétan alig látni alakokat a képeken. A kerekes kútnál szorgoskodó nénike a ritka kivételek egyike. S hogy miért nincs ember még a félig rakott taliga mellett sem, az éppen úgy Tarcsányi Ottilia titka, mint ahogyan az a jelenség is nehezen megfejthető, hogy mi okból kezd el festeni valaki ötvenéves kora táján. Jóllehet a rajz - csakhogy a fekete-fehér vonalú műszaki ábrák formájában- évtizedeken át kenyérkereső foglalatossága volt, ecsetet először víz- festékbe, aztán olajba mártottat - nem kisebb mester, mint Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművész biztatására igencsak későn fogott kezébe, azon túl, hogy gyermekkorában szívesen festegetett, mint oly sokan mások. Talán ha nincs a makacs, helyhez parancsoló betegség, soha nem derül ki, hogy miféle készsége, tehetsége van Tarcsányi Ottiliának a képző- művészethez, amely talentum egy bő fél esztendő során immár féltucatnyi önálló, illetve csoportos kiállítás keretében is napvilágra jutott. Amint hírlik, a Pesthideg- kúton élő Tarcsányi Ottilia tárlata hamarosan otthon, a Cserhát ölelte Szentivánban is bemutatkozhat. - csébé Végleg gyökeret vert a Tarjáni Tavasz — Svéd vélemény: ide érdemes visszatérni Show-ból ért az ember... A nemrég befejeződött Tarjáni Tavasz rendezvénysorozata, s azon belül is a dixieland-fesztivál sok-sok éber napot, s különösen éjszakát követelt Tóth Csabától, a József Attila Művelődési Központ igazgatójától, valamint segítőtársaitól. Most, hogy visszatért jól megérdemelt tavaszi álmából, a rendezvényről és a jövő évi folytatásról beszélgettünk vele. szerintem most is a nemzetközi dixieland-fesztivál bizonyult, immár tizenharmadik alkalommal.-Nincs ellenvetésem. A dixie az idén a „leg”-ek fesztiválja volt, időtartamban, a Ketten a Salgótarjánban is népszerű Benkó együttesből-Hogyan látta az idei Tarjáni Tavaszt mint egyik fö illetékes?-A Tarjáni Tavasz -amelyet az idén már tizedszer rendeztünk - véleményem szerint végleg gyökeret vert, de úgy is mondhatnám, hogy az itteni kulturális diplomácia meghatározó eseménye.-Amikor elkezdték, reménykedett a már tapasztalt folytatásban?- Családias légkörben kezdődött, szinte „bölcsőt” körülál- ló meghittséggel. Természetesen már akkor is voltak elképzeléseink, céljaink, s azt hiszem, örültünk volna neki, ha egy jövőbe látó mozigépész levetíti előttünk a következő kilenc év eseményeit.- Az idei programból mit tart említésre méltónak?- Szinte mindent, olyan gazdag volt a kínálat, a közönség is a bőség zavarával küszködött. Sikerült folytatnunk azt a jól bevált gyakorlatot, hogy minden évben egy-egy ország áll az eseménysorozat középpontjában. Idén ez a főszerep annak az Olaszországnak jutott - egyébként már másodszor -, amelynek egyik kisvárosával, Vigarano Mainardával testvér- városi kapcsolatot létesített Salgótarján. A rendezvények meghittségét, bensőséges hangulatát ez a tény tovább fokozta. A két város közösen pályázott a Phare-fiál a programok finanszírozására.- Ön számára melyek voltak különösen kedvesek? '- Nos, kuriózum volt az öt- ventagú GinoNeri Plectron pengetőhangszeres együttes Ferrarából, szó szerinti színfoltnak számított az El Palio zászlós együttes bemutatója, fiatalos hangulatot teremtett a szintén olasz Melamara rockegyüttes, magasztos volt a Pieve kórus szereplése, sokakat lenyűgözött Dante Pisano festőművész kiállítása, még mindig fogyaszthatóak voltak az olasz filmnapok, de még inkább a szentendrei Da Carlo Étterem tulajdonosának, Carlo Matisá- nak a gasztronómiai költeményei. Matisa úr amúgy az olasz nagykövetség fogadásainak nélkülözhetetlen szervezője, már ami az asztalra kerülő ínyencségeket illeti.-A tavaszi show borsának résztvevők számában egyaránt. Külön öröm számomra, hogy minden évben sikerül felülmúlni az előző fesztivált. A szakmai rang stabil, nincs stagnálás, s ez kevés nemzetközi rendezvény kapcsán mondható el.- Hogyan tudják az igen gazdag tavaszi kínálat anyagi hátterét megteremteni?- Salgótarján önkormányzata 3 millió forintot biztosított a kéthetes Tarjáni Tavaszra, amihez a mi intézményünk nem kis erőfeszítéssel még közel 7 millió forintot teremtett elő. A nézőközönség csak a show-t látja, a csillogást, ami így természetes, de amíg idáig eljut a szervezés, bizony rengeteg utánjárásra van szükség. A szponzorok csak olyanba fektetnek bele, ami elnyeri a tetszésüket, s ezért - a kollégáim a megmondhatói - rengeteg pluszt kell nyújtani. Sajnos a JAMK helyiségbérleti bevételei megszűnnek, ezért célszerű lenne az önkormányzatnak az ilyen és hasonló eseményekre tartalékkeretet képezni. Nem kis segítséget jelenthet a jövő- tervezés szempontjából, hogy hamarosan szőkébb szakmai körben, majd az önkormányzat vezetőivel is leülünk megbeszélni a hogyan továbbot.- És, hogyan tovább?- Már most meg kell fogalmaznunk a következő év pontos programját. Az idei értékelést követően arra törekszünk, hogy már szeptember-októberre 80-90 százalékban összeálljon a program. Különösen a dixie vonatkozásában kell frisseknek lennünk, mivel nemzetközi porondon is meg szeretnénk jelenni egy Salgótarjánba csalogató kiadvánnyal. A zenekarokkal mindig érkezik egy bizonyos „holdudvar”, szakmabeliek,-illetve turisták. Nem mindegy, hogy milyen képet alkotnak Salgótarjánról, milyen hírünket viszik a világba.- Volt valamilyen személyes tapasztalata a külföldiek általi megítélést illetően?- Sok külföldivel találkoztam, közülük a svéd Carling Family vezetőjének a megállapítása emlékezetes számomra. Carling úr elmondta, hogy a tőlünk sokkal gazdagabb Svédországban nincsenek ilyen hagyományai a jazz-fesztiválok- nak. Egy percig sem érezték magukat idegen környezetben, hangulatos, vendégszerető városnak ismerték meg Salgótarjánt, ahová érdemes visszatérni. Benkő Mihály A tolókocsihoz kötött Christopher Reeve súlyos balesete után „csak” rendez Superman újra szárnyal ! Igaz, hogy még nem a tőle megszokott, csillagos magasságokban, de előbb-utóbb az az idő is eljön majd, amikor a felhőkarcolók felett átsuhanva látjuk Amerika első számú szuperhősét. Hogy kiről van szó? Hát, magáról, a Krypton bolygóról származó Superman filmbéli alakítójáról, Christopher Reeve-rő\\ Nagyjából két évvel ezelőtt az egész világsajtót bejárta a hír, miszerint a népszerű színész lovasbalesetet szenvedett. Komoly csigolya- és gerincsérülése azóta is tolókocsihoz köti és csak igen korlátozott mozgásteret tesz lehetővé. Tavaly, az Óscar-gálán több száz szupersztár, színész, rendező és más filmes személyiség felállva tapsolva ünnepelte a színpadon tolókocsijával megjelenő színészt, aki viccesen elmondta: már az előző ősszel elindult New Yorkból, hogy a márciusi díjkiosztóra Los Angelesbe érjen és jelen lehessen a filmgyártás legnagyobb eseményén. Christopher Reeve most tényleg itt van! Több hírt lehetett már hallani felőle az elmúlt évben, miszerint a színészre számító Hollywood nem feledkezik meg róla: a filmesek továbbra is visszavárják. Superman már vissza is tért az álomgyárba, igaz, még nem színészként. A HBO mozicsa- toma produkciójában ugyanis elsőfilmes rendezőként elkészítette az In the Gloamin című drámát, amelyben olyan jelentős színészeként irányíthatott, mint Glenn Close, Bridget Fonda, Whoopi Goldberg vagy Robert Sean Leonard. Reméljük, hogy a szenzációsnak ígérkező alkotás nemsokára Magyarországon is látható lesz. Annál is inkább, mert úgy hírlik, hogy a Warner Bros berkein belül javában folynak egy bizonyos Superman Reborn című film munkálatai - a piros-kék-sárga szerelés pedig a viselőjére vár... Szilágyi Gábor Évadzáró est a Kohász Művelődési Központban Nem adják fel, tehát vannak Tizenhat örökzöld, ranglistavezető világsláger Markos György előadásában Doppingszer „A magam részéről” A népszerű humorista énekesként is közkedvelt A Salgótarjánban vendégeskedő holland rendőrök állítólag azt mondták, hogy ha nekik a magyar kollégáknak biztosított pénzből kellene közbiztonságot teremteni, akkor azonnal a korengedményes nyugdíjaztatásukhoz folyamodnának. Hogy kerül a holland rendőr az asztalra, azaz a Kohász Művelődési Központ témájához? Nos, úgy, hogy amennyiben néhány kultúrhivatásos megismerné a nagy múltú intézmény költségvetését, úgy körülbelül Sopronon túlról valahonnan, akkor hasonló véleményt mondanának. Szerencsére a művelődési központ falai még állnak, *-s'a* működtetők akarata’is* Vfi- lárd. Ennek köszönhető, hogy az idén is - május 14-én - eljutottak odáig, hogy évadzáró műsort rendezhessenek, ami önmagában sejteti az előző hónapok programhátterét. A pótszilveszteri és a farsangi bálokkal párhuzamosan minden hónapban sor került színházi rendezvényre, méghozzá nemegyszer telt házzal. A Kohász Művelődési Központ színházában (aki esetleg nem tudná) nem a tíz és százezer forintok „csinálják” a programot. A művelődési központban, Nógrádban egyedülállóan, a szinte már őshonosnak számító amatőr művészeti együttesek szórakoztatják a közönséget. így volt ez a már említett évadzárón is, ahol a Kohász fúvószenekar, a Petőfi színjátszók és a szintén a házhoz kötődő Family Manöken Stúdió növendékei léptek fel. Csupán a kulisszák mögötti kapcsolótáblán keletkezett rövidzárlat (bizony ezt az „elektromos” csodát is múzeumban lehetne mutogatni...), a színpadon minden gördülékenyen ment. Az előadást a végén Petrák Károly meditációvezető show- zta meg. Volt olyan reumás néző, aki térden állva adott hálát a Gyógyítóként ismert Petráknak, miután segített kínjaitól megszabadulni. Most már csak azt kellene elérni, hogy Petrák a művelődési központ viseltes berendezését is regenerálja, télen energiát sugározzon a radiátorokba, s- mellesleg egy kis pénzesőt is csinálhatna. B. M. A kiváló tehetség először Al- fonzó fiaként mutatkozott be a hazai közönség előtt. Felülmúlhatatlan édesapja árnyékából azonban hamar sikerült kitörnie, és sajátos egyénisége, humora hamarosan „Markos Györggyé” változtatta. De, mint lapunk sajtónapi salgótarjáni rendezvényén olvasóink tapasztalhatták, énekesnek is kitűnő. Egyéni, senki másra nem jellemző stílusa hozta létre a ma is sokat emlegetett Markos-Nádas kettőst. Ebben a felállásban éveken keresztül járták az országot, sikert sikerre halmozva. Nem múlt el rádió- vagy tv-ka- baré nélkülük. Fürödtek a népszerűségben, de mint mindennek, ennek is vége lett egyszer. Volt erejük a csúcson abbahagyni, így ma is jó emlékeket ébresztenek együttes szerepléseikről. Manapság külön utakon járnak, kevesebb nyilvános fellépéssel, de semmivel sem kevesebb sikerrel. Autogramkérők gyűrűjében Az elmúlt évek politikai viharai Markos Györgyöt sem kerülték el, de erős egyénisége, elképzeléseibe vetett hite nem engedte megtépázni a róla kialakult képet. Az elmúlt húsz év alatt is előfordult, hogy egy-egy kabarészám betétjeként énekelt, sőt egy klip is készült róla a tévében, de intenzíven csak mostanában, barátai évek óta tartó unszolására szánta rá magát, hogy énekesként is bemutatkozzon. A tizenhat örökzöld dalt tartalmazó hanghordozó fényes bizonyítéka annak, hogy Markos György tehetsége, sokoldalúsága szinte kimeríthetetlen. A világslágerek, amelyeket angolul, franciául és olaszul énekel, valaha mind ranglistavezetők voltak. Markos -aki kitűnően beszéli ezeket a nyelveket - előadásában olyan válogatás kerül most a zenei piacra, amely azokat a.zenerajongókat, célozna meg, akik még mindig a fülbemászó slágereket, a szórakoztató, kellemes zenét szeretik, akiknek fontos a lelkiviláguk is. Mert Bobby Solo, Tom Jones, Adamo és a többi nagy sztár még abban az időben varázsolta el a közönséget, amikor még hinni lehetett az érzelmekben, a jövőben, önmagunkban. Amikor még nem kellettek kiszámíthatatlan hatású, káros következményeket maguk után hagyó szereket használni, ahhoz, hogy jókedvünk legyen, hogy kikapcsolódhassunk. Amikor jóval kevesebb volt a félelem, a szorongás, amikor még alig volt ismert a pánikbetegség és csak elvétve lehetett találkozni agyongyötört, pszichológushoz járó vagy arra szoruló emberekkel. Nos, aki Markos György „A magam részéről” című kazettáját vagy CD-jét meghallgatja, visszatérhet ezekbe a szép, nyugalmas időkbe. A zene pedig olyan doppingszer, ami neinhogy tikot). haneifi kifejezetten ajánlott! Sz. J. Pompáznak vázában, cserépben, „lélekben”
