Nógrád Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-02 / 101. szám

2. oldal § SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. május 2., péntek Félszáz iskolai osztályban oktathatják: hogyan védekezzünk Vizsgáztak a nógrádi oktatók- Nógrádban négy éve zajlik a rendőrség biztonságra nevelő programjának, a népszerűén csak D.A.D.A ( dohányzás, alko­hol, drog, aids ) programnak az iskolai terjesztése. Kezdetben csak egy, később kettő, ma négy munkatárssal - magyarázza Medve Judit százados, az első kiképzett D.A.D.A.-oktató, a program gazdája a megyei rendőr-főkapitányságon. kilenc új oktató lát munkához, ami azt jelenti, hogy Nógrád­ban legalább 40 új D.A.D.A.- osztály kapcsolódik a prog­ramba. Ez huszonöt fős osztá­lyokkal számolva szép szám. Ha azt vesszük, hogy országo­A végzett oktatók csoportképe - ők segíthetnek az áldatlan helyzeten- Úgy gondoltuk, hogy a Nóg- rád biztonságáért program ke­retében ki kell terjeszteni az oktatást. Ehhez több oktató kell. Ezt ugyanis nem akárki oktathatja, hanem csak olyan rendőr, aki a feltételeknek megfelel, önként vállalja, megfelelő rendőri tapasztalat­tal rendelkezik és olyan kész­ségekkel, hogy a 6-14 éves gyerekekkel megfelelő kom­munikációt tud teremteni. Ezért rendezték Bánkon azt a háromnapos oktatást, ame­lyen alapképzést kapott a 19 résztvevő. Ezzel a felkészítés­sel már szeptembertől oktat­hatják a programot az iskolák­ban. Az anyagi feltételeket a főkapitányság biztosította, a gyakorlati megvalósítás a bűnmegelőzési osztályra há­rult. A tematika pedig szigo­rúan ugyanaz volt, akár csak az Országos Rendőr-főkapi­tányság által szervezett tanfo­lyamokon. Előadók Budapest­ről érkeztek, de helyben segítő támogatóra találtak Telek Er­vin tanárban és az szívesen együttműködő egészségügyi és szociális központtal. Szeptemberben tehát tizen­san a gyerekek 3 százaléka vesz részt jelenleg ebben a programban, akkor megyénk eredménye igen jónak mond­ható. A jelenlegi állapottal számolva a tanulók létszámá­hoz viszonyítva meghaladhat­juk az országos átlagot.- Minden kapitányságról érkeztek résztvevők a tanfo­lyamra - mondja végül Medve Judit. - Nagyon lelkes csapa­tot alkotunk, amelynek min­den egyes tagja kiválóan fel­készült feladatára, ami az eredményességben is kamato­zik majd. - pádár ­Fél évszázadnyi múltjára tekintett vissza a mátraverebélyi úttörőcsapat Közösségi élet formaságok nélkül Ötven évvel ezelőtt, 1947. április 4-én alakult meg Mátravere- bélyben az úttörőcsapat, Gábor Áron néven. 1955-ben ketté­vált, a a leánycsapat Zrínyi Ilona nevét vette fel, a fiúcsapat neve változatlan maradt. 1963-ban újabb névváltoztatás tör­tént, azóta Zrínyi Miklós úttörőcsapat. A csapatvezetői tisztsé­get 25 év óta Tóth László - ma már nyugdíjas - pedagógus látja el, helyettese, fő segítője felesége, Irénke.- Persze nagyon sok változás történt az évek során - főkép­pen az utolsó években - az úttö­rőélet terén - mondja Irénke. - A közösségi élet a fontos, min­den formaság nélkül. A gyere­kek ma is nagyon szeretik, minden évben ellátogatunk a fővárosba, akadályversenyt rendezünk, és lehetne még so­rolni. Terveink szerint ez év­ben, május 31-én megyünk majd Csillebércre, ezt egybe­kötjük városnézéssel is: az idén a Parlamentet és a dinosza­urusz-kiállítást nézzük meg. Az úttörőavatás - mint for­maság - ma már nem létezik, az utolsó avatás 1990. május 26- án volt. Azóta jelentkezés útján lehet kérni a felvételt az úttörő- csapatba, jelenleg hetven gyermek rendelkezik tagkár­tyával. Az ötvenéves jubile­umra szervezett ünnepség hí­rére megmozdult a falu. A szü­letésnapi rendezvényt május el­sején tartották a mátraverebélyi millecentenáriumi parkban. Nem csak a mostani, hanem a valamikori úttörők is műsorral készültek, amelyek felidézték a régi úttörőemlékeket, együtt nosztalgiáztak és énekeltek a mai fiatalokkal. A gyerekek ké­résére felelevenítették az úttö­rőélet ma már elfeledett forma­ságait is - így például volt dob­pergéssel kísért ünnepélyes zászlóbehozatal is. A programban szerepelt sport- és tréfás vetélkedő, tom­bola, modellezés, dalverseny. Az ötvenéves évforduló kap­csán kiállítást rendeztek az álta­lános iskolában, amire töménte­len mennyiségű kiállítási anyag gyűlt össze, jelvényektől kezdve a régi őrsi- és csapat­naplókig, zászlók, fényképek, egyebek. Az ünnepség megszervezése nem sikerülhetett volna a régi úttörők nélkül, akik mostanra gyakorló szülők - sőt nagyszü­lők. Nagyon sokat segített Ka­sza Gáborné, Sári György, Ve- rebélyi Lajosné, a mátraverebé­lyi önkormányzat, de szinte az egész falut fel lehetnek sorolni. Kivették részüket a munkából a gyerekek is: már az ünnepség előtt egy héttel takarítottak, szemetet szedtek.- Jó dolog az úttörőcsapat - mondja Tóth Zsuzsanna nyol­cadikos tanuló. - Mégis csak egy közösségben tanulunk, szó­rakozunk. Minden évben me­gyünk Csillebércre, ahol sza­badtéri színpadokon szórakoz­tatnak bennünket, de ellátoga­tunk ilyenkor a múzeumokba is. Legjobban az esti tábortüzet szeretem!-Én sajnálom, hogy olyan kevés úttörőcsapat maradt meg - mondja Petre Orsolya, aki szintén nyolcadikos. - Nálunk Tóth tanár bácsi és Irénke néni rengeteg programról gondos­kodik. Mindenesetre az biztos, hogy ahol nincs úttörőcsapat, azok a gyerekek nem tudják, miből maradnak ki! Hegedős Vetélkedtek a legjobb elsősegélynyújtók Pásztó - A Vöröskereszt székházában rendezték meg az általános iskolák ez évi első­segélynyújtó versenyét, me­lyen hat csapat vett részt. A helyi mentőállomás dolgozói által kidolgozott versenyfela­datok között általános elsőse­gélynyújtási tesztfeladatok, Vöröskereszt történeti kérdé­sek, valamint gyakorlati fel­adatok szerepeltek. A gyakor­lati feladatok között szerepelt, hogyan kell gyorsan hívni a mentőket telefonon, miként kell ellátni a törést, áramütést szenvedett sérülteket. A vetél­kedőn a kállói iskola ötfős gárdája bizonyult a legjobb­nak Halasi Márta, vöröske­resztes tanáreiök vezetésé­vel. A győztes sapat pénteken a megyei döntő vesz részt. A néhány appal ezelőtt megtartott egézségügyi ve­télkedő területé győztes va- nyarci csapat anegyei döntő megnyerésével ljutott a Ceg­léden megrengendő orszá­gos döntőbe. A dániai „esélyegyenlőséget” tanulmányozták nógrádi szakemberek (1.) Makarenkói módszerek Makarenko nélkül A dániai falvak, de különösen a városok lakóházainak egyhan­gúsága, sok helyen egyöntetű színvilága néha nyomasztóan hat és az idelátogató némi csalódással tekint rájuk. A sok egyforma ház mintha valami közös parancsra épült volna, mintha az 50- es évek Magyarországának bérházai előtt állnánk. Sok a koló­niára emlékeztető házsor, összezsúfoltnak tűnik a családi há­zak rengetege. A bérházak még ennél is nagyobb egyhangúság benyomását keltik. Az ablakok csupaszsága, füg­gönynélkülisége szegénységet sejtetnek, de ne siessünk a jel­zővel, Dánia gazdag ország. Polgárainak többsége jó mód­ban él. A házak méretei, belső elrendezései ellentmondanak a külső látványnak. Gazdag és szegény Nem véletlen, hogy a Nógrád Megyei Esélyegyenlőség Ala­pítvány már évek óta szoros és liasznos együttműködést folytat a silkeborgi hasonló jellegű, de több évtizedes múlttal rendel­kező alapítvánnyal, szervezet­tel. Jól egymásra talált a gazdag és tapasztalt, a szegény és fiatal alapítvány. Közös pályázatot is nyertek, amelynek eredménye, hogy Kányáson elkezdődött egy, a Dániában működő in­tézményekhez hasonló létesít­mény megalkotása. Ez az együttműködés tette lehetővé, hogy a közelmúltban Nógrád megyei pedagógusok, szakemberek, polgármesterek tanulmányozhatták Dániában az esélyegyenlőséget elősegítő intézmények munkáját. A pályázaton nyert anyagiak megteremtik az alapját annak, hogy Kányáson egy régi épület átépítésével létrejöjjön az az in­tézmény, amely befogadja, ne­veli a magyarországi hátrányos helyzetben lévő fiataljainak egy kis részét és alapja lehet annak, hogy közös összefogással, ala­pítványokkal az országban még több ehhez hasonló intézmény létesüljön. A Nógrád megyei és a silke­borgi alapítványok közös veze­tőséggel rendelkeznek, mind­amellett, hogy alapítványok közös jogi személyként tevé­kenykednek. A tapasztalatcsere során a vezetőség is ülésezett. Döntött a 225 ezer ECU felhasználásá­ról, az építkezés üteméről. Át­fogó cselekvési programot fo­gadott el. A négy dán-magyar vegyes munkacsoport külön- külön is ülésezett. Pedagógiai, módszertani, szervezési, infor­mációs kérdések feladatairól döntöttek. Megállapodások születtek számos kérdésben, de legfontosabb feladatnak a ká- nyási építkezés felgyorsítását határozták meg. A bűvös szám Dániában a vendéglátók feszes programot diktáltak a magyar csoportnak. Mindent szerettek volna megmutatni és elmon­dani a többévi tapasztalatukról. És minden előadás után gyakor­lati szemlére is sor kerülhetett. Hagyományaik nemcsak a hátrányos helyzetű fiatalok tár­sadalmi életbe történő beillesz­kedését elősegítő képzésben, de az alapítványok létrehozásá­ban, a polgárok mozgósításá­ban, az oktatás közüggyé téte­lében is számottevőek. A Silkeborgi Városi Önkor­mányzat (amelynek zászlórúd- ján egy napig lobogott a ma­gyar zászló) fogadásán mond­ták el az előadók, hogy a fiata­lok 80 %-a állami oktatásban vesz részt, a 20 %-ban a magán­iskolák, illetve az alapítványok töltenek be nagyobb mint hé­zagpótló szerepet. A szociális osztály vezetője előadásában kimondta a bűvös számot is: az önkormányzat évi költségve­tése 1,3 milliárd dán korona, azaz csaknem 38 milliárd fo­rint. (A hasonló nagyságú Sal­gótarjánnak a fenti összeg 1/10- vel kell beérnie!) Munka a bársonyszékben Négyszáz fő az önkormányzati alkalmazottak száma. A 21 tagú képviselő többségében a szoci­áldemokrata párt tagja. így ők vezetik a várost, amely gazdag, de nem hivalkodó. A polgárok takarékosak, praktikusak és számos dolgot sajátos módon oldanak meg. A szociáldemok­rata polgármester már három ciklusban ül a bársonyszékben, és - mint mondják - kap még egy ciklust, fejezze be művét, Silkeborg fejlesztését. Kesernyésen jegyezték meg, hogy Dániában is növekszik a munkanélküliség (8%). A vá­rosban is e körül van az arány, de gondoskodó rendszerré vál­tak, a munkanélküliek megélhe­tését biztosítják. Az adókból és egyéb befizetésekből szociális intézkedésekre is jut. A mun­kanélkülieknek a város külön­böző területén munkát kell vé­gezniük. Jelenleg park és ifjú­sági ház építésén vesznek részt. A szakszervezeteknek a mun­kanélküli segély megítélésében meghatározó szerepük van. A dán alsófokú oktatás 9 éves. Ez kötelező, a 10-ik év választható. Elvileg 16 éves korban befejezheti a fiatal az alsófokú oktatást, de erre nem kötelezhető, tarthat még a 20- on éves korban is. A lényeg, hogy megszerezze az alap­fokú képzettséget. Az általá­nos iskola után közép, illetve egyetemi tanulmányaikat folytathatják az ifjak. 10 %- uk azonban nem tanul tovább és 8-10 %-ra tehető azok ará­nya, akik helyzetüknél fogva hátrányos körülményeik miatt — vagyis születési, fejlődési stb. rendellenesség következ­tében - nem tudják „időben” elvégezni az általános iskolát. Ezt a réteget célozta meg az általunk tanulmányozott okta­tási rendszer. Minden huma­nitárius anyagi és szellemi segítség, állami támogatás el­lenére sem tudja ez a fontos szervezet a teljes létszámot felölelni, intézményrendsze­rébe bevonni. „Próbabeilleszkedés” Számos intézményt látogattunk meg. Több évtizede tevékeny­kedő és az utóbbi évtizedben alapítottak Az iskolákba 16 év után pályázhatnak, jelentkez­hetnek a fiatalok, sőt ezek az in­tézmények lehetővé teszik, hogy próbabeilleszkedésen ve­gyenek részt. 1-3 hónap alatt kiderül, hogy a gyermek rendelkezik-e azzal az alappal, toleranciával, amely lehetővé teszi számára a közös­ségben történő munkálkodást. Egy kis százalékuk a próbaok­tatás után elhagyja az inté­zetet. A Hírlap postáéból A Pf. 96 - A Hírlap postájából • az olsók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magánakjogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerfetve közölje. A közölt levelek tartalmával a sisesztőség nem feltétlenül ért égj A papír mindent kiír A Nógrád Megyei Hírlap áp­rilis 17-1 számában olvastam Baráthi Ottó úr jegyzetét. Ebben a kormány tehetetlen­ségén füstölög, amiért nem csökkentette eddig a parlamenti képviselők létszámát. Ha ugyanis ezt megtette volna, ak­kor szerinte ez „gesztus értékű lehetett volna még akkor is, ha ez az elbocsátott tanárok és or­vosok tízezreit aligha vigasz­talta volna.” Ez a tízezres szám az, amit a papír ellenében én nem bírok ki megjegyzés nélkül. Akkor, amikor az cágban összesen 40 ezer keli az orvosok száma, nehélképzelni a több tízezres elbcátást, még ha az elbocsátott edagógusok pár százas szár: is hozzáadjuk. Közeli és Dlabbi környeze­temben pechem tudok egyet­len elbocsát orvosról sem. A több tízez számot még a mérges pviselőnő sem mondta sc a parlamentben, pedig ő isond néha nagyo­kat... ! Kovács Bertalan Pásztó Magyar-finn iskolalrátság A salgótarjáni Kodály Zol­tán Általános Iskolát 12 éves testvérbarátság fűzi a vantaai Kaivokselani Álta­lános Iskolához. A több mint egy évtized nem múlt el nyomtalanul. Rendsze­res levelezések, kölcsönös láto­gatások fémjelzik a szoros együttműködést. A két iskola arculata hasonló, az ének-zenét emelt szinten oktatják. A vantaai iskola ének-zene tagozata a napokban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ez alkalomból 3 tagú kis dele­gáció utazott Finnországba a , salgótarjáni testvérintézmény­Lr Kálovits Géza y bői. A két tanuló és a kísérő pe- • (E^lgtfrtRkk ^dagógus a közös ünneplésen tJÖpZ w.e£-C\ kívül tantányozta a finn ok­tatást, aúyi sajátosságokat, részt ve»z ottani iskolások szabadieprogramjaiban. A mar vendégek finn csa- ládoknáktak, így bepillant­hattak anek mindennapi éle­tébe is.rándulásokon ismer- kedhetta szép északi ország értékei a szép tájakkal, Hel­sinki, .város nevezetessége­ivel. Sokigít a tájékozódásban a közödvismeret: az angol. A ontlátogatásra május 16-átó-áig kerül sor Salgó­tarján Nádasdi István iskolaigazgató Salgótarján

Next

/
Oldalképek
Tartalom