Nógrád Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-10 / 83. szám

1997. április 10., csütörtök SporTTüköR 9. oldal Az SBTC - Diósgyőr labdarúgó-mérkőzések háromnegyed évszázados történetéből Szomszédvárak párviadala Szombaton a tóstrandi pályán a Diósgyőr labdarúgócsapatát fogadja az SBTC. A Borsod megyei együttes jelenleg három pont előnnyel vezeti az NB II Keleti csoportját, a tarjáni gárda pedig a nyolcadik. Ám a helyezéstől függetlenül igazi rangadót láthat majd a közönség, hiszen a két szomszédvár már háromnegyed évszázada vívja párviadalát egymással. Egykoron pedig az NB I-ben is vitézkedtek. A két csapat máig tartó küzde­lemsorozatának 1923 nyarán volt a nyitánya. Az SBTC megnyerte az alosztályi baj­nokságot, s így megszerezte a jogot, hogy megmérkőzzön a Diósgyőri VTK-val az „Észak-kerület” bajnoki cím­ért. 3-0-ás félidő után 4-0-ra nyert a borsodi csapat. Vereségek után győzelem A következő bajnoki év újabb alosztályi címet hozott a Bá­nyásznak, s így ismételten szembe került a Diósgyőrrel. Az első találkozó a hosszabbí­tás után is 0-0-val ért véget, ezért megismételték a mécs­esét. Ezen a DVTK 2-0-ra bi­zonyult jobbnak. Esztendő múltán a sors me­gint összehozta a két gárdát. Az 1925. május 17-én és 24- én lejátszott mérkőzéseken egyaránt 1-0-ra maradtak alul a salgótarjániak. A következő bajnokságban az SBTC a 4. helyen végzett a tabellán, s végre sikerült 4-3- ra legyőznie északi riválisát. Az 1932/33-as bajnokság új korszakot nyitott a tarjáni csa­pat életében. Fölényesen nyerte a bajnoki címet, s 2-1- re legyőzte a DVTK-t is. Ez­után az együttes az országos amatőr bajnokságig verekedte magát, s első alkalommal sze­rezte meg az „Ország legjobb csapata” címet. ..... Az SBTC indulhatott az 1935. augusztus 20-án -kezdő­dött egységes nemzeti bajnok­ságban, ugyanez nem sikerült a DVTK-nak. Más kérdés, hogy a Zsengellér Gyula által is erősített csapat kiesett az első osztályból. Legközelebb, de már az NB Il-ben, 1937. november 21-én, Diósgyőrben mérkőztek meg egymással a nemes ellenfelek, s a vendéglátók 5-2-re nyer­tek. A visszavágón is az acél­gyáriak győztek 1-0-ra. Az 1939/40-es bajnokság­ban viszont sikerült törleszte­niük a tabániaknak, hiszen idehaza 3-0-ra, idegenben 4-0-ra páholták el a diósgyő­rieket. Az első meccsen Ba­lázs Pál három gólt lőtt, s a visszavágón is betalált egyszer a diósgyőri kapuba. A Stécé magabiztosan nyerte a bajnok­ságot, mindössze három pon­tot vesztett, csatárai pedig 135 gólt rúgtak. Rangadók változó sikerrel A Bányász ezután hat évig ját­szott az első osztályban, s ez idő alatt háromszor nyert és háromszor vesztett, kétszer döntetlenre mérkőzött nagy riválisával szemben. Minden idők legnagyobb, 6-1 arányú győzelmét 1942. november 8- án, Salgótarjánban aratta az akkori DIMAVAG-gal szem­ben a Stécé, az alábbi összeál­lításban: Géczy - Simonyi, Kiss, Szabó I, Debreceni, Bognár, Balázs, Csuberda, Vincze, Laczkó, Pribilovics. A hat gólból Csuberda hármat, Balázs és Vincze egyet-egyet jegyzett, s a diósgyőri Sós is besegített egy öngóllal. Az SBTC 1946-ban kiesett az első osztályból, de egy év múlva visszakerült a legjob­bak közé. Bajnokin legköze­lebb viszont csak 1950. au­gusztus 27-én, Diósgyőrben találkozhattak az ellenfelek, mert a kohászok kiestek az első vonalból. „Gólzáport” láthatott a nyolcezer néző, hi­szen 4-4 lett a végeredmény. Ezután a Diósgyőr „liftezett” az első és a másodosztály kö­zött, a Stécé viszont őrizte he­lyét az NB I-ben. Sőt, 1957- ben, az egyidényes bajnok­ságban a vidék legjobbja lett. Ez év őszétől a két csapat sorsa megint összekapcsoló­dott, s váltakozó sikerrel vív­ták harcukat a zöld gyepen. Az SBTC 1960/61-es bajnokság­ban megint kiérdemelte a „Vi­dék legjobbja” címet, Salgó­tarjánban csak a későbbi baj­nok Vasas tudott győzni. A DVTK 3-0-val „úszta meg” a tarjáni látogatást. Ám tizenhét év után, 1963- ban a tarjáni csapat kiesett az NB I-ből, s két évig az NB I B-ben játszott. Az első osz­tályban 1966. május 29-én, Salgótarjánban mérkőzött meg ismét a két szomszédvár, s a hazaiak 2-0-ra nyertek. A visszavágón viszont a DVTK győzött ugyanilyen arányban. Néhány évig megint váltakozó sikerrel küzdöttek egymással a csapatok, s a folyamat a diós­győriek újbóli kiesésével sza­kadt meg. Az 1971/72-es baj­nokságban minden eddiginél eredményesebben szerepelt a Stécé, hiszen bronzérmével harmadszor is kiérdemelte a „Vidék legjobbja” címet. Az újfent az NB I-ben szereplő DVTK három „dugóval” tér­hetett haza Tarjánból. Az SBTC 1977-ben kiesett az NB I-ből, de dr. Lakat Ká­roly vezérletével a következő évben újra visszakerült. Ám tiszavirágéletűnek bizonyult az első osztályban való szerep­lése, mert 1980-ban, ötödször és mindmáig véglegesen bú­csút mondott az első osztály­nak. A DVTK 1984-ben kö­vette ősi ellenfelét a második vonalba. Pozitív a mérleg Az SBTC összesen 51 első osztályú mérkőzést játszott a Diósgyőrrel, s ellenfelei közül a harmadik legtöbb, 54 pontot szerezte tőle. A meccsek közül 18-at megnyert, 18-szor dön­tetlent ért el, 15-öt elvesztett, 83 gólt lőtt és 65-öt kapott. Kolaj László Helytálltak kézilabdázóink a Balázs Kupa nemzetközi leány és fiú kézilabdatornán Nem bánták meg a gyerekek sem A tavaszi szünetben rendezték meg Győrben a nemzetközi Ba­lázs Kupa leány és fiú kézilabdatornát. Mindkét nemben négy­négy korosztály 10-16 éves játékosai mérték össze tudásukat a kupasorozaton, melyen összesen tíz nemzet 136 csapata indult. Bizonyította Nógrád, hogy itt is van kézilabdaélet! A tornán olyan nagy kézilabda­hagyományokkal rendelkező nemzetek fiataljai vettek részt, mint Svédország, Németország, Szerbia, Szlovénia, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Al­géria, Bosznia és persze Ma­gyarország, ahonnan olyan is­kolák csapatai vettek részt, amelyek az élmezőnyhöz tar­tozó NB I-es csapatok utánpót­lás-bázisaként szerepelnek, vagy a diákolimpiákon nyújta­nak kimagasló teljesítményt. Nógrád megyét a salgótar­jáni Beszterce-lakótelepi Álta­lános Iskola és Szakiskola kézi- labdás fiataljai képviselték. A besztercés gyerekek Szabóné Sipos Éva és Szabó Attila test­nevelő tanárokkal, illetve segí­tőjükkel, Szilágyiné Szentpéteri Katalinnal vettek részt a tornán. Eredményeikről Szabó Attilá­val beszélgettünk.- Három csapatot indított is­kolánk a tornán, mégpedig tíz- és tizennégy éves lányokat, il­letve tizennégy éves fiúkat - kezdte a kézilabdás szakember. - Mindhárom csapatunk hét­hét mérkőzést játszott a négy játéknap alatt. A tízéves korcsoportban lá­nyaik tizenkét csapat közül a hatodik helyen végeztek három győzelemmel. A csapatból Spa- lek Nikoletta, Angyal Dóra, Molnár Agnes és Ú jházi Éva tel­jesítménye emelkedett ki.-Hogyan szerepelt a másik lánycsapat? - faggattuk tovább a testnevelő tanárt. — A tizennégy éves lányok gárdája sajnos, tartalékosán kelt útra, mert a csapat két jó képes­ségű játékosa, Márta Aliz és Urbán Katalin nem tarthatott a csapattal, így hatodikosokkal kellett helyettesíteni őket. Az első három mérkőzésen így is nagyszerűen teljesítettek, két döntetlent és egy győzelmet aratták, melyből különösen ér­tékes volt a Debreceni Sportis­kola ellen elért „iksz”.-Szavaiból úgy érzem, ez­után már nem ment ilyen jól a lányoknak...- Sajnos, a baj nem jár egye­dül. Nem elég, hogy tartaléko­sán indultunk el, de gondjainkat még tetézte, hogy a negyedik mérkőzésen a csapat és korosz­tály egyik legjobbja, Blaskovits Adrien bokasérülést szenvedett és nem játszhatott tovább. En­nek ellenére a huszonnégy csa­patos mezőnyben lányaink a ti­zenkettedik helyen végeztek.-Kik nyújtottak kiemelkedő teljesítményt?- Mindenképp’ kiemelném Blaskovits Adrien teljesítmé­nyét, akit a debreceni és a győri szakvezetők is szívesen látná­nak a csapatukban, mellette na­gyon szépen és hasznosan ját­szott még Kocsis Anita is.- A fiúk milyen eredményt ér­tek el?- Csoportjukban, a tizennégy éves fiúk mezőnyében húsz csapat indult, ahol a nagyon erős mezőnyben fiaink a kilen­cedik helyen végeztek, ötször győztek. Csak a debreceni Ka­zinczy és a győri Gárdonyi is­kola csapatától kaptak ki a fiúk. A kilencedik helyért lejátszott helyosztón drámai küzdelem folyt, a rendes játékidő után döntetlen volt az eredmény, majd következett a „hirtelen ha­lál”, ahol fiaink diadalmaskod­tak Kiskunhalas csapata fölött. Közülük nem emelnék ki senkit név szerint, az egész torna ideje alatt minden csapattag kiválóan teljesített. Ismert, sokáig kétséges volt, hogy össze tudjuk-e szedni a pénzt az elutazásra. Szeren­csénkre voltak olyan sportbarát cégek és személyek - Silco Kft., Nógrád Megyei Kézilabda Szövetség, Gusztos István, Sal­gótarján önkormányzati képvi­selője, Salgó-Pneu Bt., Sal-Kon Rt., Nógrád Volán Rt., Nógrád Megyei Hírlap - amelyek, il­letve akik érdemesnek tartották fiataljainkat a támogatásra. Kö­szönjük nekik!- Összességében hogyan ér­tékeli a nyújtott produkciót?-A torna nagyon jól szol­gálta a felkészülést a közelgő diákolimpiára. Úgy érezzük, hogy leányaink, fiaink a kor­osztályukban méltóan képvisel­ték szűkebb hazánkat, s bizony­ságot adtak arról, hogy Nógrád megyében él a kézilabda, s van megfelelő utánpótlás. Külön öröm, hogy a szerve­zők a szabadidő hasznos eltöl­tését is megszervezték, így a já­ték mellett a különböző prog­ramokon is jól érezték magukat a gyerekek, s nem bánták meg, hogy feláldozták a tavaszi szü­netüket erre a tornára. Mulicza Ferenc (F)elszabadult öröm - Az angol labdarúgó ligakupa döntőjén - melyen a Leicester City és a Middlesbrough 1-1-et játszott - egy szurkoló ruháitól megszabadulva rohant be a pályára, s az őt üldöző biztonsági őr csak az alsónadrágjánál fogva tudta megállítani. fotó: feb Országos döntőbe kerültek a szécsényi erőemelők Megjöttek a fehérvári huszárok Velenczei Norbert, a szécsé- nyiek „erős embere”, s három tanítványa a napokban Szé­kesfehérvárott megszerezte az Erőemelő Országos Baj­nokság döntőjében való sze­replés jogát. Huszonegy induló volt Ve­lenczei Norbert súlycsoportjá­ban, a kilencven kilogrammo­sok között a hét végén, Székes­fehérvárott rendezett Erőemelő Országos Bajnokság-selejte­zőn, melyen Norbert ezüstér­met szerzett. A minősítőverseny első hat helyezettje indulhat április 26- án a fehérvári „nagy döntőn”, melyre a szécsényiek közül Ku- ris Norbert és Geczkó Csaba negyedik, Szép Róbert hatodik hellyel váltott belépőt. A szé- csényiekkel kiegészült pesti Universal erőemelői megsze­rezték a csapatbajnoki címet. A kilencedik helyen végzett Lackó Jánossal, valamint Péter Tamással kiegészülő fiatal csa­pat az OB második köréig még beiktatott programjába egy ver­senyt: Egerbe, a középiskolás csapatbajnokságra utaznak, mégpedig aranyeséllyel. Tavaly a középiskolások or­szágos versenyében második helyet szereztek a szécsényi Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola tanulói, s bár a „kiöregedett” Pifka már nem lehet tagja a szécsényi különít­ménynek, azért erős a csapat. A székesfehérvári versenyen egyébként sajnálatos módon sé­rülést szenvedett Velenczei Norbert, akit azóta a Sportkór­házban kezelnek. Velenczei bi­zakodó, hiszen ha a dereka ápri­lis végére rendbe jön, akkor ta­lán még egyet léphet az OB do­bogóján felfelé. - tarnó ­Új mez Lapujtőn Megállapodási szerződést írt alá nemrégiben a Ka- rancslapujtői Sportegyesü­let és lapunk. A Karancs-völgyében az utóbbi időben élénk sportélet zajlik, elég csak a labdarú­gókra, kézilabdázókra vagy a sakkozókra gondolni. Úgy vettük észre, olvasóink köré­ben is egyre nagyobb az igény, hogy minél több min­dent megtudjanak lapunkból kedvenceikről. Megállapodásunk első „ál­lomásaként” a lapujtői labda­rúgóknak kedveskedtünk egy garnitúra új szereléssel, melynek „avatóünnepsége” vasárnap délután lesz, amikor a házigazdák összecsapnak a Villtesz tizenegyével. Persze nem csak az „aranylábúakra” gondoltunk: tombolasorsolá­sunkon a szurkolók is értékes nyereményekhez juthatnak. t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom