Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-06 / 55. szám
2. oldal Pásztó És Környéke 1997. március 6., csütörtök Pozsgay Pásztón Eredményes hónapokat tudhat maga mögött a Magyarok Világszövetségének pásztói tagozata. Előadásokat szerveznek, melyek vendége volt többek között Sinkovits Imre színművész és Makovecz Imre építész. Mára várják dr. Pozsgay Imrét, a Szent László Egyetem rektorát. Az idén Erdélyből és Kárpátaljáról jó tanuló, de nehéz sorsú diákok táboroztatását tervezik. Irodából turistaszálló - A felszámolás alatt álló bu- jáki termelőszövetkezettől vásárolta meg volt irodáját egy budapesti vállalkozó. A tervek szerint az átmenő bakancsos turisták számára biztosít majd olcsó szálláshelyet. A nyolcszobás szállót még az idén ősszel szeretnék megnyitni. Már az iskolában megtanultuk: kegyetlenek a kereskedelem törvényei Vevőkre vár a pásztói piac Színes kavalkád, nyüzsgés, hangos kínálgatás fogad a pásztói piacon. Áruk sokasága várja a vásárlót: van itt minden, akár tetőtől talpig felöltözhet bárki, vevő azonban csak elvétve érkezik. Alkudozás, pénzszámolgatás, lemondó legyintés - és a kiszemelt áru visszakerül az asztalra.- Katasztrofális a helyzet - tárja szét a kezét Kiss Ferenc, aki öltönyöket, zakókat, nadrágokat, kosztümöket árul. - Igazán bőséges a kínálat, de az emberek inkább csak barátkoznak az árakkal. A hideg is ellenünk volt, mire kifizették a rezsit, nem maradt jóformán semmi pénzük. Az áru tetszik, ígérik, hogy majd visszajönnek. A saját rezsinket, a helypénzt, a benzinköltséget alig tudjuk „kiárulni”. Kiss Ferenc 7 éve foglalkozik árusítással, a pásztói piacra két éve járnak. Szerinte tavaly ilyenkor jobb volt a helyzet, többen vásároltak húsvétra, ballagásra, különböző alkalmakra. A készlet valóban bőséges, ta- lál(hatna) mindenki kedvére és pénztárcájához valót. Csak egyben bízhat: húsvét előtt talán megmozdul az állóvíz.-Nézelődünk, mert azért itt csak olcsóbban lehet néhány dolgot megvenni, mint a butikokban - mondja a pásztói Káposzta Jánosné. - Sokan vásárolnak élelmiszert is, de én azt soha nem szoktam itt venni. Apróságokat, ruházati cikkeket néha egész olcsón ki lehet fogni. Most éppen egy inget hoztam vissza kicserélni, amit a múlt héten vettem, és nem lett jó a méret. Nézelődöm még egy kicsit, de mást már nem tervezek vásárolni. Nagyon hiányzik innen, Pásztóról egy áruház, magam is szívesebben mennék oda. De hát, ha nincs, marad a piac. Adrienn tisztítószereket, mosóporokat, kozmetikumokat, édességet árul. Látszólag nagy a jövés-menés a kirakott portékák előtt, ám ha figyelmesen szemléljük, láthatjuk: vásárló bizony alig akad.- Inkább csak nézelődnek az emberek - mondja. - Csak azt veszik, amit nagyon muszáj. Még az a szerencse, hogy tisztítószerek, mosópor minden ház- tartartásban kell. A legjobban talán az öreg nénikék vesznek főként édességet, gondolom, az unokáknak. Adrienn lassan már három éve foglalkozik árusítással. Korábban gyermekruhákat adott el, ennek a forgalma azonban elmondása szerint jóformán nullára esett vissza, ezért váltott profilt. Akár az ő gondolatát is folytathatná Simon Gézáné, aki három éve rendszeresen árulja itt gyermekruháit: - Kevés a pénze az embereknek, már gyerekruhából is csak azt veszik, amit feltétlenül szükséges. Jászberényből járunk ide, az árut el kellene adni, kellene a pénz a tavaszi kollekcióra. Tavaly ilyenkor sem ment túlságosan jól az üzlet, az idén azonban kifejezetten rossz hónapot tudhatunk magunk mögött. Sándor Józsefné is ráérősen sétál, meg-megáll a standok előtt, de inkább csak tájékozódási, mint vásárlási szándékkal: - Csak szétnézni jöttem. Panaszkodnak az árusok, hogy nem megy az üzlet. De hát hogyan is menne, amikor egyre kevesebb pénzük van az embereknek. Hegedűs Erzsébet Kínálat bőséggel van, a kereslet hibádzik Egy hétig vendégeskednek Bujákon az északiak Tehénfejő dán diákok A koppenhágai International Kontakt szervezésében dán középiskolások vendégeskednek március 9-17-ig a bujáki Szent-Györgyi Albert Általános Iskolában. 28 tanuló érkezik két tanár és egy képviselő kíséretében. Az iskola gazdag programról gondoskodik, ■ figyelembe véve a külföldiek célját: részt venni a falu mindennapi életében, mezőgazdaságában. Megtanulhatnak tehenet fejni, túrót készíteni, vajat köpülni. Ellátogatnak a pásztói kéttannyelvű gimnáziumba, a salgótarjáni öblösüveggyárba, bányamúzeumba, kirándulást tesznek Hollókőre. Az általános iskola diákjai haza is viszik a dán vendégeket: lehetőséget kapnak ezzel a család életének, mindennapjainak megismerésére. Szálláshelyről is az iskola gondoskodik, a vendégek kérésére az intézmény tornatermében, hálózsákokban tervezik az éjszakákat. Az ebéd és szállás- költség fejében mintegy 100 ezer forintra számíthat az iskola, melyből szeretnének egy bujáki népviseletet vásárolni, az esetlegesen fennmaradó ösz- szeget a számítógéppark bővítésére fordítják. (zso) Hírek A Falvakból Szarvasgede- Egyensúlyban van a költségvetés a településen. A testület az idei bevételi főösszeget 24. millió 500 ezer forintban határozta meg, a kiadási főösszeg ugyanennyi. Az ön- kormányzat általános tartaléka 474 ezer forint. Szurdokpüspöki-A telefonhálózat munkálatainak befejezése után az úthálózat helyreállítása lesz soron az idén. A felújítási, fejlesztési keretből a Kápolnasor útjának kiépítéséről, az Arany János út felújításáról és járdák építéséről döntöttek a testület tagjai. Szirák- A kastélyszálló galériájában Szabó Zoltán festőművész kiállítása látható. A tárlat április 24-éig várja az érdeklődőket. Fűrészporos beszélgetés egy fakanálgyártóval, akinek egész családja űzi a mesterséget Már a kanalat is feketén faragják ! Nagy Tivadar gépei és kanalai között Mátrakeresztesen mintegy 25 évvel ezelőtt találta ki a fakanalak faragását Csernyák János. Akkoriban még minden egyes darabot kézzel faragtak ki, azóta azonban nagyot változott a világ: szalag- fűrész, különféle profilmarók segítik a mesterek munkáját. A településen ritka az olyan ház, ahol nem áll rakásban a szárításra való fa, amely aztán majd a fakanalak alapanyagát adja. Ám két helyen is hiába kopogtatunk, a háziak elzárkóznak attól, hogy beszélgessenek velünk. De legalább kapunk egy jó tanácsot: keressük meg Nagy Tivadart, ő kiváltotta az ipart is, biztosan szívesen beszélget velünk. A fiatal mester a feje búbjáig fűrészporos, jöttünkre lekapcsolja a gépet: - Éppen ez a mi egyik bajunk, hogy sokan csinálják ezt feketén - mondja szinte dühösen. - Mi, vállalkozók meg fizethetjük a kézműves-kamarai tagságot, a műhelyadót, az iparűzési adót, a tébét, felsorolni is sok! Aki meg feketén csinálja, azt nem húzza a sok fizetnivaló, persze, hogy olcsóbban tudja adni. Ő is kényszerből váltotta ki az ipart, eredetileg mezőgazda- sági szakközépiskolában végzett.-Egyfajta családi vállalkozás a miénk - higgad le egy kicsit. - Szüleimmel együtt csináljuk, de még a nagymamám is besegít. Itt aztán reggel fél hattól este hatig dolgozhatunk, nincs se szombat, se vasárnap. A fát a környező erdészetekből szerezzük be, de ez is rengeteg gondot jelent. Az erdészetek is inkább eladják az alapanyagot külföldre, valutáért, mi meg csak forinttal tudunk fizetni érte. Sok pénzt kell belefektetni, mert az alapanyagot télen kell beszerezni, annak száradni kell, úgy- ■ hogy csak valamikor az év vége felé jön vissza a pénzünk. Többen vannak a településen, akik nemcsak fakanalat, hanem például húsvágó deszkát, különféle, fából készült konyhai eszközöket is gyártanak. Nagyék azonban csak különböző méretű fakanalakkal foglalkoznak. A készterméket aztán több nagyobb felvásárlónak adják le, akik azonban egyre kevesebbet fizetnek érte. Ezek a termékek zömmel Németországba, az ottani felvásárlóhoz kerülnek, aki aztán a környező országokban „teríti”.-Régebben többet kaptunk érte, most már külföldön is egyre többen foglalkoznak a gyártással. Nem olyan jó minőségű, mint amilyet mi készítünk, viszont sokkal olcsóbb. De olcsóbban meg nem tudjuk adni, egyrészt a már felsorolt rengeteg fizetnivaló miatt, másrészt meg nagyon sokba kerül az alapanyag is: minőségtől függően 8-14 ezer forint köbméterenként. Nem is gondolná az ember, mennyi mindenen megy keresztül egy darab fa, mire fakanál lesz belőle: a fatönkök szárítása, feldarabolása, előrajzolás, nagyolás, majd jöhet a szalag- fűrész, a különféle profilmarók, a késztermék szárítása, csiszolása. Orromban érzem a fűrészpor illatát, és fülembe csengenek a fiatal mester búcsúzáskor mondott szavai: - Valamiből élni kell... (Hegedűs) Az apa, aki gyakran besegít: Nagy Ferenc Két falu példaértékű összefogása a szennyvíztisztítóért „Hiteltelen” gazdálkodás Taron Az önkormányzatok költség- vetéseit látva lassan már csodaszámba megy, ha valahol egyensúlyban van a költség- vetés bevételi és kiadási oldala: Taron pedig éppen ez a helyzet. A második ciklusban is megválasztott Becze Lajos polgármestert arról kérdeztük, hogyan tudják elkerülni hitelek felvételét?-Amióta önkormányzatként működünk, semmilyen hitel felvételére nem szorultunk. Polgármester kollégák is nehezen hiszik el, hogy ez így van, pedig nincs itt semmiféle csoda. Arról sijics szó, amit már sokan megjegyeztek nekem: mint a Magyar Falvak Szövetségének az elnöke, bizonyára valamiféle anyagi előnyt harcoltam ki a településnek. Annyiban valóban segít ez az elnökségi tevékenység, hogy nagyobb rálátásom van a dolgokra. A polgármesternek, a településnek önmagán kell segíteni ebben az új gazdasági szabályzórendszerben. Nem lehet várni, mint a régi tanácsi rendszerben, hogy majd „föntről” segítenek. Hogyan csináljuk? Sokszor elcsépelt szó ma már a takarékosság. Ez nálunk nem kampány, nem azért takarékoskodunk, mert pillanatnyilag meg vagyunk szorulva. Nyugaton például akkor is takarékoskodnak, ha jól állnak. Nálunk is át kellene venni, hogy egy fillért se adjunk ki feleslegesen, és csak a szükséges létszámot alkalmazzák mindenhol. Taron egyetlen pedagógust sem kellett elküldeni, mert folyamatosan karbantartottuk a létszámot: 1994-ben, az új iskola építésekor sem vettük át automatikusan a régi létszámot. Igyekeztünk olyan irányító tevékenységet megvalósítani az intézmények irányába, hogy mindegyik takarékoskodjon.- Valóban csak ennyi lenne a „titok”?- Ez csak egy része ennek a titoknak, ha ezt annak lehet nevezni. Aztán a másik, ami nálunk a mindennapi munka szerves részévé válik, a pályázati lehetőségek maximális kihasználása. így építettük meg útjainkat, az általános iskolát, a helyi saját erőt is hozzátéve. Ez magától persze nem működik, éppen ezért kidolgoztunk egy ösztönzőrendszert, amelynek az a lényege, hogy a megnyert pályázati összegek után (minimum 50 ezer forint) bizonyos összeg megilleti azokat, akik részt vettek a pályázati munkában. Az a tapasztalatunk, hogy ez nagyszerűen működik, tavaly is számtalan pályázaton nyert az óvoda, iskola, könyvtár, a hivatal. A másik, amelyen megint csak sokat tudunk megtakarítani, hogy az önkormányzati apparátus a nómenklatúra 50 százalékával működik a létszám tekintetében. Mindenki aktívan részt vesz az operatív munkában, szakmailag jól felkészült emberek nagyon sokat dolgoznak, viszont rendesen meg is vannak fizetve. Aztán első évben bevezettük a helyi adót, az idén 2 millió 742 ezer forint bevételt tervezünk ebből. Évek óta folyamatosan szüntetjük meg a körkifolyókat, így a lakosság-is rákényszerült, hogy bevezettesse a vizet. Jelenleg még négy működik a településen, de április elsejétől csak a temetőben és a polgármesteri hivatal előtt lesz közkifolyó.-Mekkora költségvetésből gazdálkodnak az idén?-105 milliós költségvetéssel számolunk ebben az évben. Megtervezzük a havi bevételeket és a kiadásokat, a szabad pénzeszközöket pedig azonnal bankba tesszük és lekötjük. Tavaly is jelentős kamatbevételhez jutottunk ilyen módon.-Terveznek-e az idén jelentősebb beruházást?- A városkörnyék nyolc településének azon egyike vagyunk, ahol még nincsen vezetékes gáz. Az igazsághoz tartozik, hogy a gázberuházás elindítása esetén mi sem úsztuk volna meg hitel felvétele nélkül. Ez a feladat még előttünk áll. Mint ahogy előttünk van még a szennyvízhálózat és a szennyvíztisztító kérdése is, nem is tudtunk egyben pályázni a megvalósításra. Most Mátra- szőlőssel közösen pályáztunk a szennyvíztisztítóra ’97-98-ra. Nógrádban szerintem most nincs olyan település, amely ézt egy szuszra meg tudná valósítani. Ha nyerünk a céltámogatási pályázaton, akkor a két település együtt képes lesz a megvalósításra. Egyébként a közös pályázat miatt 10 százalékkal többet kapunk, mintha külön- külön pályáztunk volna. Ha nyerünk is, a legjobb esetben is csak év vége felé tudjuk indítani a beruházást. (H. E.)
