Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-05 / 54. szám
1997. március 5., szerda Látóhatár 7. oldal Az erdész szeme másképp lát, mint a laikusé, de a fák csak hiányoznak Dolinka: sajnos már csak díszlet Hogy változnak a „szokások”! Pár éves koromban Salgótarján közkedvelt ligetében, a Dolinkában még óriáscsúszda volt, a fenyőfák között kút, ápolt környezet, no meg rengeteg fa. Ma? Széttört padok és büféajtó, meg fa fa hátán. A földön, kivágva. A dolinkai büfé ajtaja már hetek óta tárva-nyitva. Először csak az ablaka volt bezúzva, aztán valaki könnyedén bevette az elhagyott várat. Hiába, errefelé sem megy a bolt. Csak tönkre ... A múlt hét végén aztán beindult az erdészet gépesített hadosztálya is. A szalonnasütőhelyek fölötti erdőrészt szinte máról holnapra a földdel tették egyenlővé, a megmaradt fáknak csupán díszletszerepük maradt. A Pécskő-hegyen és környékén már korábban is jelentős területeken vágtak ki fákat. Légifelvételen lehetne igazán nyomon követni az erdőrészek eltűntét. Mint ahogy eltűnt a forráshoz vezető kedves kis ösvény is. Van persze helyette utcányi széles út, nem is egy, az erdészet járművei részére. Talán pár év sem kell hozzá, hogy legfeljebb bokrok maradjanak az egykori erdőrengeteg helyén, mint ahogy néhány év alatt juttatták el jelenlegi állapotába. A szomorú helyzetet csak fokozza, hogy a közelmúltban már a falopásból is sportot űznek. Félő, hogy a fakoszorúk eltűntével a megye- székhely nem völgyben, hanem inkább egy csupasz teknőben fog feküdni. Füstben, szennyben, hiszen a bokrok nem helyettesítik a fákat, erdőket. Szabó Ferencet, a salgótarjáni erdészet vezetőjét az okokról kérdeztem.- A Dolinka mögött akáctermelés folyik - mondja a szakember. -"BaF"az ' akacnak 30-35 éves a vágásfördulója, i ‘ nluncwoiov I < különösen a városok környékén ezt akár 60 évre is fölemelik, hogy ne fosszák meg a lakosságot az erdőktől.- Én úgy tapasztalom, hogy egyre több a tarvágás.-Ez tévedés. Itt néni tarvágásról van szó. Egy újságírónak például egyszer beszéltem a hosztolásról, aztán kosztolásról írt az újságban.- Ön a szakember, az viszont, gondolom, egyértelmű, hogy a megkopaszított területek sokáig üresen maradnak.- Igen, ez így van, amit én is sajnálok, de higgye el, hogy teljesen kívülállók döntenek a fa- kitermelesroLMinden tíz évben megjelenik a Váci Erdőrende-| zési Szolgálat, végigjárják a területet, besorolják a műveleteket, amelyeket mi egy-egy évre bontunk le, s hajtunk végre. Az engedélyezés pedig az Egri Állami Erdészeti Szolgálat birtokában van. Egyébként Salgótarjánt 20 kilométernyi erdő szegélyezi, s a 2000 erdőrészből évente 200-ban dolgozunk. A 8100 hektárból 4300 ráadásul természetvédelmi terület, 834 hektár pedig fokozottan védett.-Indokolt-e, hogy az erdőkbe széles utakat tipornak?- Nézze, lovas kocsival nem lehet elszállítani a fákat. A 20- 25 tonnás járművek másképp’ nem tudnak közlekedni, csak ha megfelelő széles utakat vágunk az erdőben. Az erdészet vezetője elmondta, hogy akár fél napot is tudna beszSnt árról,"hogy az erdők kapcsán a különböző munkálatok mikor és miért válnak szükségesen elvégzendőkké. Bizonyára olvassa ezeket a sorokat Szabó úr, akinek a hozzáértését egy percig sem vitatom, hiszen az az alapvető különbség közöttünk, hogy én elsősorban szeretem az erdőket, ő pedig érti az erdőket. Ennek ellenére, vagy épp’ ezért, fél nap múlva sem tudnám azt elfogadni, hogy erdeinknek ilyen hirtelen meg kellett ritkulniuk. Hosszú-hosszú éveken keresztül megbontatlan természet, erdőkaréj vette körül Salgótarjánt, ami ma már csak emlék. Ezt nem csak én tudom, és látom, hanem mindazok, akik régebb óta itt élnek. Lehet, hogy a tízévente idelátogató váci erdőrendezőknek nem csak az erdészettel kellene elképzeléseiket egyeztetni? Benkő Mihály Egyre inkább úgy tűnik, kopasz teknőben fekszik majd Salgótarján fotó: gyurián Drágán mérik a tudást (Folytatás az 1. oldalról) Sok szülőt szorongással tölt el az egyetemi, főiskolai évek egyre növekvő anyagi terhe. Pásztón akadt olyan tehetséges diák, aki azért volt kénytelen lemondani a továbbtanulásról, mert szülei nem bírnák finanszírozni tanulmányait - mondta érdeklődésünkre Bottyán Zoltán, a pásztói Mikszáth Kálmán Kéttany- nyelvű Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola igazgatója. Az általános gimnáziumi szakon 24 végzősből 16 készül továbbtanulásra. A hagyományos magyar-francia kéttannyelvű szakon a 29 végzős mindegyike szeretne továbbtanulni. Ahány egyetem és főiskola, annyiféle fajtájú és mértékű anyagi terhet rónak a leendő hallgatókra. Ilyen szempontból - mondhatni - a „közepesek” közé tartozik a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének tandíjtervezete: az 1997/98-as tanév I.—II. félévében a nappali tagozaton 2000 forintot kell fizetni havonta a diákoknak, ez az összeg a levelező tagozaton 4500 forintra rúg. Kollégiumi elhelyezés várható havi díjaként 3200 forintot kémek majd hallgatóként. Egyéb díjak - ismételt vizsgadíj, külön eljárási díjak - 200 és 2000 forint körül alakulhatnak havonként. A már főiskolai, egyetemi diplomával rendelkező hallgatók havonként 8000 forintot kénytelenek fizetni. A Bolyai János Gimnázium mind a 93 negyedikese tovább szeretné folytatni tanulmányait. Székyné Sztrémi Melinda igazgató elmondta, hogy érezhető a diákok és szülők praktikus gondolkodása. Azt próbálják „feltérképezni”, hogy 4-5 év múlva milyen elhelyezkedési lehetőségeik lesznek, illetve milyen területen jobb a megélhetési lehetőség. Az igazgatónő szerint, míg öt-tíz évvel ezelőtt az orvosi, műszaki és pedagógusi pályák iránt volt kereslet, addig most a jogi és gazdasági jellegű egyetemek, pénzügyi főiskolák jelentik a fő irányokat. A műszaki egyetemeket is választják a gyerekek, ott is leginkább a gazdasági mérnöki, informatikai karokat, s a legújabb környezetmérnöki, biomémöki szakokat. Az orvosi, pedagógusi pályát osztályonként csak 1-2 tanuló választja. A leépítések, létszámcsökkentések elriasztják ezektől a pályáktól a gyerekeket, illetve a szülőket. Az iskolákban elmondták: a diákok az államilag finanszírozott felsőoktatási intézményekbe adják be jelentkezési lapjaikat, mert a szülők nem tudják vállalni a költség-1Ï térítéses továbbtanulást. Sokuknak a magas tandíjak is gondot okoznak, és csak reménykednek abban, hogy gyermekük tandíjmentes lesz. Sokszor az is meghatározta a jelentkezést, hogy az adott intézmény biztosít-e kollégiumi elhelyezést, sok szülő ugyanis nem tudja vállalni az albérletet. Iszonyú költségek várnak rájuk - kollégium, albérlet, étkezés, tankönyv, tandíj, napi kiadások -, emiatt elkeseredettek, kétségbeesettek a szülők. Már régen nincs szó esélyegyenlőségről. Sokan gondolják úgy: a gyerek sorsa már az általános iskolában eldől. ■ ., Szabó Gyula Sándor Nógrádi Kovács György: Végzetes nászút a kastélyban Réka bőröndjeit elvitték. Ki más, ha nem az öreg?- Brr! - borzongott. - Ferkó! Simogatja, fogdossa, közben táncol és röhög! Na, hiszen! Dühroham, harag, ingerültség kínozta. Hiába szerette Rékát, ezekben a pillanatokban - ha nem is gyűlölte - kifejezetten haragudott rá, mintha máris megcsalta volna. Ezekben a pillanatokban erkölcsileg magasan fölényben érezte magát Rékával szemben, összehasonlítva az ő kristálytiszta szerelmét a nő zavaros érzelmeivel. Arisztotelész etikájának egyik részlete jutott eszébe, amely szerint: az erkölcsileg fogyatékos emberek nem élhetnek egymással egyetértésben, legföljebb rövid időre. Nem hagyja itt, amint pillanatnyi felindulásában elképzelte. Egyelőre vár, aztán lesz, ahogy lesz! Kipakolt a bőröndjeiből, ám gondolatai eközben is tovább csapkodta, mint a szélmalom óriási lapátjai. Mígnem lefeküdt. Kezét a feje alá rakta, szemét szomorúvá vált sorsának átláthatatlan sötétjébe fúrta és belehallgatott a tárt ablakon beszűrődő, szokatlan csendbe. Sokára nyomta el az álom. Végén már nem szomorú sorsa miatti gondja izgatta, az elmaradt esti futása, megszokott tornája miatt szenvedett. * * * Az égen, az elvonult viharfelhő maradványaiként erősen bekormozódott felhőpamacsok úsztak. Elkésett galambfalka húzott a hazafelé vezető, kitaposott úton. A közeli tó felől lövés dördült, nyomában menekülő, ijedt vadkacsák hápogása hallatszott. A környéken - nyílván a lövés okozta félelemtől- minden más elcsendesedett. Vince Alfonz, Pap Endre és Vígh Józsefe közeli fűrész- és fafeldolgozó üzem telepén dolgoztak fűrészgépkezelőként. Régen végeztek. Egyik munkatársuk névnapi köszöntése miatt maradtak szokatlanul késő ideig. Sokat ittak, viszont egyáltalán nem részeged- tek le. Csupán a rosszul menő fatelep miatti bo- rongós, felhős közérzetük vált ismét rózsaszínűvé. (7.) Vaskos vicceket meséltek, ugratták egymást és csipkelődtek, hogy behozzanak valamit a késésükből, ne kapjanak ki nagyon a feleségüktől, bár azok így is, úgy is megszidják őket. Nem a megszokott úton, hanem a kastélypark végén lévő ősbozótoson átvágva igyekeztek megrövidíteni a hazafelé vezető útjukat. A telehold teljes pompájában tündökölt az ég közepén, mit sem adva felhőkre, amelyek méltóságteljesen úsztak alatta. A három férfi az így keletkezett derengésben teljes biztonságban haladhatott a bozótokkal tarkított csapáson.- Bezzeg, ha meglátná a tulaj! - mondta Pap Endre, miközben széttolta a kiálló ágakat, figyelmeztette a társait, nehogy megsértsék őket a visszacsapódó gallyak végei. Ledniczky Aport, Réka apját, a budapesti részvénytársaság elnökét nevezték tulajnak, aki szigorúan megtiltotta alkalmazottainak, hogy a kastélyhoz tartozó, egyelőre bekerítetlen parkot útnak használják, egyáltalán belépjenek oda.- A tulaj ! - vihogott ércesen Vígh József. - Mit tehet velünk?- Egy szívességet - röhögött közbe Vince Alfonz.- Ha megengednéd neki.- Könnyen ugrál - fordította komolyra beszélgetésük élét Pap Endre -, mert ha ez az üzem bezár, neki ott marad a bank és a többi üzem. Nem megy munkanélküli segélyre, mint mi.- Szerinted is szanálják a fűrészmalmot? Mert a falusiak és a dolgozók nem fűrész- és fafeldolgozó telepnek nevezték az üzemet, hanem - régiesen - fűrészmalomnak.- Lassan egy hónapja, hogy teljesen leállt a szállítás - nyekergett Pap Endre. - Ennek ellenére csak termelünk és termelünk. Maholnap nem tudjuk hol tárolni a deszkákat. A fafeldolgozó üzemünk egyáltalán nem kap megrendelést a bútorgyártól. Lassan leállnak a nyílásosok is. Az építkezésekhez szükséges ajtó és ablak - nyílászáró szerkezetek - bizonyos részeit gyártó üzemet nevezték így. Itt leszabták, megmunkálták a megrendelt részeket, amelyeket valamelyik, Budapest melletti üzembe szállították, ahol a kész terméket szerelték. (Folytatjuk) Egyedülálló képeslapgyűjtemény Dorogházán - Salgótarján saját szükségpénzei Hétszáz régi kép a városról Különös kedvtelésnek hódol a dorogházi Juhász László: csaknem hétszáz darabból álló képeslapgyűjteménye, melyet folyamatosan gyarapít, a régi Salgótarjánt mutatja be. Hajlandó pénzt is áldozni azért, hogy egy-egy ritkaságot megszerezzen.- Hogyan kezdődött ez a hobbija?- Gyermekkoromban is kedveltem a régi dolgokat, -nagy előszeretettel bujkáltam a rokonok, ismerősök, szomszédok padlásain. Ha valami régiségre akadtam, gondosan elpakoltam. A képeslapgyűjtemény első darabjait is elrakosgattam. Nem gondoltam én még akkor tudatos gyűjtésre! Akkoriban inkább az éremgyűjtemény gyarapítása érdekelt. Később aztán gyűjtöttem bélyegeket, könyveket, iratokat is. A képeslapokat három-négy éve gyűjtöm.- Válogatás nélkül mindenfajta képeslapot gyűjt, vagy csak egy bizonyos fajtát?- Eleinte csak a Nógrád megyéből valókat rakosgattam el, aztán a megyeieket is elcserélgettem és csak a régi Salgótarjánról és a szűkebb értelemben hozzá tartozókat gyűjtöm. Vannak benne egyedi darabok is, mint például az első képeslap, amit Salgótarjánról kiadtak, vagy egy összehajtható tájkép, amit még nem láttam senkinél.- Hogyan szerzi be az újabb darabokat?- Rendszeresen tartom a kapcsolatot a megyei gyűjtőkkel, de az ország legtávolabbi részeiből is vannak partnereim.-Melyik a gyűjtemény legrégebbi darabja?-Az 1890-es évek végéről való, a millenniumi emléksorozat egyik darabja. De abból a szempontból is ritkaság, hogy egyike az igazi magyar képeslapok első darabjainak. Utána indult tulajdonképpen a magyarországi tájképek gyűjtése, ami a századforduló táján és utána nagyon nagy divat volt.- Volt-e már kiállítása? A „tulaj” büszkeségeivel- Több alkalommal is, de ezek a kiállítások összevontak. Az éremgyűjtők, bélyeggyűjtők, egyéb képeslapgyűjtők összefognak és közös kiállítást szerveznek. Volt már a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban is, múzeumokban, de érem- és pénzgyűjteményemet például az OTP- ben is meg lehetett nézni. Ebben vannak római pénzek, a IIIIV. századból valók a leggyakoribbak. De a legbüszkébb a salgótarjáni szükségpénzekre vagyok. Éppen most készültem el egy tanulmánnyal, amely a salgótarjáni szükségpénzeket mutatja be, mint például a százkrajcáros a Zagyvapálfal- vai Élelmezési Egylettől, Weisenbacher konyakgyáros szükségpénze, vagy a pálfalvai üveggyár szükségpénze. Ezek a századforduló környékén szolgáltak fizetőeszközként. A képeslapok katalogizálását folyamatosan végzem, Salgótarjánról már több mint ezerféle képeslapot sikerült találni. Még háromszázról tudok, amit eddig nem sikerült megszereznem.- Ezek szerint hajlandó anyagi áldozatot is hozni egy-egy új darabért?- Ha átlagot veszünk, 100-300 forint között lehet meghatározni azt az összeget, amibe egy-egy új darab kerülhet. A gondot azonban az okozza, hogy a gyűjtők nagyon nehezen válnak meg a képeslapoktól. De péK dául egy kőnyomatos, a századforduló tájáról való képeslap már több ezer forintot is kóstálhat. Az utóbbi években már képeslapokra is vannak árverések. Egyébként készült egy kiadvány „A régi Salgótarján - képeslapokon” címmel. A hetvenöt éves város tiszteletére ezer példányban került kiadásra, amely 60 képeslapot tartalmaz. Érdekessége ennek a kiadványnak, hogy úgy készítettük el: a régi mellett bemutattuk azt is, hogy mi van azon a helyen ma. Sajnos, az épületek nagy többsége ma már nem áll. H. E. f
