Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14-15-16 / 62. szám

1997. március 14., péntek Múlt A Jövőnek 9. oldal Nem élnek hiába azok, akik mások örömére cselekednek Amikor Homokterenyén jártak munkatársaink, még hó borította a takaros udvart Bölcső, népviseletes baba, feszület - a régi ház berendezésének lényeges darabjai Tavaly decemberben falu­házzal gazdagodott Homok- terenye Susán Erzsébet és férje, Berze József jóvoltából. Az idős házaspár saját költ­ségén hozatta rendbe a régi parasztházat, és gyűjtötte össze a berendezési, valamint használati tárgyakat. De meg­található itt az életnagyságú, terenyei népviseletbe öltözte­tett babapár is.- Hogyan jött az ötlet, hogy faluházat rendezzenek be? - kérdeztük Erzsiké nénit.-Bennem nagyon él a régi dolgok szeretete. Szerettem volna megőrizni, hogy megma­radjon majd az utókornak. Ez a ház eredetileg a szüléimé volt, édesapám 1967-ben, édesa­nyám 1981-ben hunyt el. Halá­luk után elhatároztuk a férjem­mel, hogy az öreg házat felújít­juk őseink és szülőfalunk tiszte­lete jeléül, és egy állandó kiállí­tást alakítunk ki benne. Igye­keztünk olyan eredeti berende­zési és használati tárgyakkal felszerelni, amelyeket egy átla­gos falusi parasztcsalád hasz­nált a századforduló táján.- Mikor kezdtek hozzá az anyag gyűjtéséhez?- Két évvel ezelőtt fogtunk a gyűjtőmunkához. Sok minden megvolt a szüleimnek, de azért jó pár dolog hiányzott is. A fa­luban szerencsére többen is vol­tak, akik támogatták elképzelé­sünket, és felajánlották a hi­ányzó tárgyakat. Persze volt olyan is, amit meg kellett vásá­rolnunk, mint például a tányé­rokat, kályhát, ami így hirtelen eszembe jut. Lehetett volna itt sok mindent vásárolni, de nem vagyunk nagy jövedelműek, így aztán igyekez­tünk okosan eldön­teni, mi az, amire elengedhetetlenül szükségünk volt. Tavaly tavasszal fogtunk hozzá a ja­vításokhoz, mesze­léshez, takarításhoz, nyáron aztán elér­keztünk odáig, hogy hozzáfoghattunk a ház berendezéséhez. Többnyire ketten csinálgattuk a fér­jemmel, de besegí­tett az egyik án­gyom és a nagyné- ném is. A nagyné- ném főként abban segített, hogy amit nem tudtam, tőle kérdeztem meg. Jómagam is emlékeztem dol­gokra, például annak idején én még rendszeresen fontam, szőt­tem, csináltam a kendermunká­kat és a mezőgazdasági mun­kákat. Habár apuka jó ideig bá­nyász volt, volt háromholdnyi földjük, amit nagyon szépen rendben tartottak.-Melyik tárgy a legré­gebbi?- Legrégebbi ez a hutai szekrény. Ez tulajdonkép­pen ruhásszekrény, még a nagymamámé volt, a nagynénémtől kaptuk. A korát pontosan nem tu­dom, de olyan 120-150 éves közötti lehet. Ugyan­csak régi a láda is, amely még anyósomé volt, ez va­lamikor a századelőn ké­szült. A rokka anyukáé volt, de ezt már kettőből kellett összerakni, mert nagyon rossz állapotban volt.- Van-e belépődíj?- Nem azzal a szándék­kal indultunk, hogy mi eb­ből meg akarnánk gazda­godni. En nagyon akartam ezt a házat, féltem is attól, hogy meghalok, még mielőtt elké­szülne .. . Én már 68 éves va­gyok, férjem 72, öregek va­gyunk már.- Mit szólt hozzá a család?- Egy fiunk van, benne még ugyan élnek ezek a régi dolgok, de nem lelkesedett túlságosan. De tudja, mi nem nagyon fog­lalkoztunk azzal, hogy ki mit mond, ezt mi elhatároztuk, és nagyon jó érzés, hogy meg is tudtuk csinálni.- Tervezik, hogy megnyitják a nagyközönség előtt is?- Bárki megnézheti most is, de lehet, hogy majd lesz egy időpont, amikor biztosan lesz itt valaki, mert nem itt lakunk. De már most is szép számban vannak, akik megkérnek ben­nünket, jöjjünk le, és mi szíve­sen teszünk eleget a kérésnek.- Kaptak-e valamiféle támo­gatást az önkormányzattól?- Pénzbeli támogatást nem kaptunk eleddig, ha erre gon­dol, de arról van szó, hogy eset­leg megvásárolják. A falunak csináltuk, nem magunknak. Amíg bírjuk, addig csináljuk, de már lassan lefelé épülünk. A polgármestertől annyi segítsé­get kaptunk, hogy két embert adott a nehezebb munkák el­végzéséhez. Hegedűs Erzsébet Az elmúlt kor emlékei: festett tányérok és házi áldás rigó tibor felvételei Bemutatóbabák - ilyen volt a terenyei népviselet Hogyan kell fonni? Ma már alig néhány an emlékeznek rá A házaspár a szépen átalakított épület előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom