Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-14-15-16 / 62. szám
1997. március 14., péntek Múlt A Jövőnek 9. oldal Nem élnek hiába azok, akik mások örömére cselekednek Amikor Homokterenyén jártak munkatársaink, még hó borította a takaros udvart Bölcső, népviseletes baba, feszület - a régi ház berendezésének lényeges darabjai Tavaly decemberben faluházzal gazdagodott Homok- terenye Susán Erzsébet és férje, Berze József jóvoltából. Az idős házaspár saját költségén hozatta rendbe a régi parasztházat, és gyűjtötte össze a berendezési, valamint használati tárgyakat. De megtalálható itt az életnagyságú, terenyei népviseletbe öltöztetett babapár is.- Hogyan jött az ötlet, hogy faluházat rendezzenek be? - kérdeztük Erzsiké nénit.-Bennem nagyon él a régi dolgok szeretete. Szerettem volna megőrizni, hogy megmaradjon majd az utókornak. Ez a ház eredetileg a szüléimé volt, édesapám 1967-ben, édesanyám 1981-ben hunyt el. Haláluk után elhatároztuk a férjemmel, hogy az öreg házat felújítjuk őseink és szülőfalunk tisztelete jeléül, és egy állandó kiállítást alakítunk ki benne. Igyekeztünk olyan eredeti berendezési és használati tárgyakkal felszerelni, amelyeket egy átlagos falusi parasztcsalád használt a századforduló táján.- Mikor kezdtek hozzá az anyag gyűjtéséhez?- Két évvel ezelőtt fogtunk a gyűjtőmunkához. Sok minden megvolt a szüleimnek, de azért jó pár dolog hiányzott is. A faluban szerencsére többen is voltak, akik támogatták elképzelésünket, és felajánlották a hiányzó tárgyakat. Persze volt olyan is, amit meg kellett vásárolnunk, mint például a tányérokat, kályhát, ami így hirtelen eszembe jut. Lehetett volna itt sok mindent vásárolni, de nem vagyunk nagy jövedelműek, így aztán igyekeztünk okosan eldönteni, mi az, amire elengedhetetlenül szükségünk volt. Tavaly tavasszal fogtunk hozzá a javításokhoz, meszeléshez, takarításhoz, nyáron aztán elérkeztünk odáig, hogy hozzáfoghattunk a ház berendezéséhez. Többnyire ketten csinálgattuk a férjemmel, de besegített az egyik ángyom és a nagyné- ném is. A nagyné- ném főként abban segített, hogy amit nem tudtam, tőle kérdeztem meg. Jómagam is emlékeztem dolgokra, például annak idején én még rendszeresen fontam, szőttem, csináltam a kendermunkákat és a mezőgazdasági munkákat. Habár apuka jó ideig bányász volt, volt háromholdnyi földjük, amit nagyon szépen rendben tartottak.-Melyik tárgy a legrégebbi?- Legrégebbi ez a hutai szekrény. Ez tulajdonképpen ruhásszekrény, még a nagymamámé volt, a nagynénémtől kaptuk. A korát pontosan nem tudom, de olyan 120-150 éves közötti lehet. Ugyancsak régi a láda is, amely még anyósomé volt, ez valamikor a századelőn készült. A rokka anyukáé volt, de ezt már kettőből kellett összerakni, mert nagyon rossz állapotban volt.- Van-e belépődíj?- Nem azzal a szándékkal indultunk, hogy mi ebből meg akarnánk gazdagodni. En nagyon akartam ezt a házat, féltem is attól, hogy meghalok, még mielőtt elkészülne .. . Én már 68 éves vagyok, férjem 72, öregek vagyunk már.- Mit szólt hozzá a család?- Egy fiunk van, benne még ugyan élnek ezek a régi dolgok, de nem lelkesedett túlságosan. De tudja, mi nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki mit mond, ezt mi elhatároztuk, és nagyon jó érzés, hogy meg is tudtuk csinálni.- Tervezik, hogy megnyitják a nagyközönség előtt is?- Bárki megnézheti most is, de lehet, hogy majd lesz egy időpont, amikor biztosan lesz itt valaki, mert nem itt lakunk. De már most is szép számban vannak, akik megkérnek bennünket, jöjjünk le, és mi szívesen teszünk eleget a kérésnek.- Kaptak-e valamiféle támogatást az önkormányzattól?- Pénzbeli támogatást nem kaptunk eleddig, ha erre gondol, de arról van szó, hogy esetleg megvásárolják. A falunak csináltuk, nem magunknak. Amíg bírjuk, addig csináljuk, de már lassan lefelé épülünk. A polgármestertől annyi segítséget kaptunk, hogy két embert adott a nehezebb munkák elvégzéséhez. Hegedűs Erzsébet Az elmúlt kor emlékei: festett tányérok és házi áldás rigó tibor felvételei Bemutatóbabák - ilyen volt a terenyei népviselet Hogyan kell fonni? Ma már alig néhány an emlékeznek rá A házaspár a szépen átalakított épület előtt
