Nógrád Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14-15-16 / 62. szám

1997. március 14., péntek A Nemzet ünnepe 5. oldal Ünnepségek, koszorúzások a fővárosban, a megyében és a határon túl Gyertyagyújtás a hősök emlékére Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 149. évfordulója al­kalmából rendezett budapesti ünnepségsorozat a Kossuth téren 9.30 órakor zászlófelvonással és koszorúzással kezdődik. 11 órá­tól a Múzeum-kertben lesz a történelmi megemlékezés, ahol Gál Zoltán, az országgyűlés elnöke tartja meg ünnepi beszédét. 13 órától a Március 15-e téren, a Petőfi-szobomál a Fővárosi Önkormányzat megemlékezé­sét tartják. 19 órától a Magyar Állami Operaházban rende­zendő ünnepi műsort megelő­zően Horn Gyula miniszterel­nök mond beszédet. * Salgótarjánban 14-én, pénte­ken 10 órakor kezdődik Nóg- rád Megye Közgyűlésének ünnepi ülése a megyeháza nagytermében, ahol Smitnya Sándor, a közgyűlés elnöke tart ünnepi beszédet. A megyeszékhelyi önkor­mányzat és a József Attila Művelődési Központ szomba­ton 11 órakor rendez ünnepsé­get a Múzeum téren. Megko­szorúzzák a Széchenyi-szob- rot, ünnepi beszédet mond Sarló Béla alpolgármester, va­lamint Kertész Norbert, a Sal- g'ótarjáni Ifjúsági Tanács tit­kára. Műsort adnak a Kodály iskola diákjai. A Tájak-Korok-Múzeumok Szervezet és az Erdély Kör március 15-én 12 órakor tart megemlékezést a somoskői temetőben. Az ünnepségen képviselteti magát a POFOSZ Nógrád Megyei Szövetsége, az MDF és a KDNP Salgótar­jáni Szervezete, a Rákóczi Szövetség Salgótarján - Lo­sonc városok közötti szerve­zete és a Domyay cserkész- csapat is. Bátonyterenyén az ünnep­ség és koszorúzás március 15- én 10 órakor kezdődik a kiste­renyei Kossuth-szobor előtti parkban. Ünnepi köszöntőt mond Érdi Éva, a művelődési ház igazgatója, a műsorban közreműködnek a Kossuth La­jos Általános Iskola tanulói és a Bányász Fúvószenekar. Balassagyarmaton szom­baton 15 órától a Palóc liget­ben ünnepelnek. A Petőfi-szo­bomál Juhász Péter polgár- mester mond beszédet, majd koszorúzás lesz a Csupaszáj Színjátszó Kör részvételével. A művelődési központban Pilvax kávéház és kirakodóvá­sár várja az érdeklődőket. Az összeállítás szintén 15 órakor, a „Kossuth Lajos azt üzente” címmel rendezendő történeti játszóházzal indul. 16.30 órá­tól táncházba hívják a felnőt­teket, fiatalokat. 18 óra a kez­dési ideje a lemezbemutató jazz-koncertnek. Pásztón március 15-én 11 órára az 1848/49-es emlék­parkba várják a helybelieket. A Himnusz után megemléke­zést tartanak a Mikszáth gim­názium Ill/f osztályos tanulói. Az ünnepi események koszo­rúzással és a Szózattal feje­ződnek be. Rétságon Mocsári Gergely alpolgármester megemlékezé­sével 18 órakor veszi kezdetét a szombati ünnepi program. Helye a városi közművelődési intézmény színházterme. A műsorban fellép Majnik László, valamint a Grupp Színpad. Az összejövetel zá­róeseménye az intézmény be­járatánál elhelyezett emlék­tábla megkoszorúzása lesz, itt a hősök emlékére gyertyát gyújt az ünneplő közönség. Szécsény polgárait március 14-én, pénteken 18 órára a vá­rosi művelődési és művészetoktatási központ színháztermébe, a városi ön- kormányzat és a házigazda in­tézmény közös rendezvényére invitálják a lakosokat. Varga Tibor polgármester köszöntője nyitja meg az eseményt, ez­után a II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola művészeti cso­portjai mutatkoznak be. Az idén is átadják a Szécsényért Emléklapot, valamint Bakos Ferenc grafikusnak a várost ábrázoló tűzzománcalkotását. Mohorán március 14-én 17 órakor Petőfi-domborművet avatnak. Nagylócon a megemléke­zés március 14-én 11.30 óra­kor kezdődik. Kovács Tibor alpolgármester köszöntője után az óvodások és az iskolá­sok tartanak előadást. Diósjenön szombaton 10 órától rendeznek ünnepélyes összejövetelt, melynek szó­noka Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke. * A Rákóczi Szövetség Szé­csény Városi Szervezete és a Rákóczi Városa Alapítvány kuratóriumának képviselői Szlovákiába utaznak 15-én. Ott hajtanak fejet a hősök em­léke előtt. Füleken 14-én amatőr cso­portok műsorával indul az ün­nepi program, a Füleki Férfi­kórust a salgótarjáni Fehér Miklós vezényli. Vasárnap kezdődnek Losoncon a Kár­mán József-napok. Hetven éve lett először hivatalos ünnep a hányatott sorsú március 15-e Egy történelmi évforduló átváltozásai Nincs még egy olyan napja nemzeti történelmünknek , amelyet annyiféleképpen értelmeztek, s amelyet annyian próbáltak ki­sajátítani, mint március 15-e. Ami közös volt a különböző re- zsimek, kormányok törekvéseiben, az az, hogy saját politikai legitimitásukhoz próbálták felhasználni az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc eszméit. E sajátos jelenségről beszélget­tünk Dobszai Tamással, az ELTE Új- és Legújabb Kori Ma­gyar Történeti Tanszékének munkatársával.-A történelmi nap, 1848. már­cius 15-e eszméivel és ese­ménysorozatával egyaránt azo­nosulni tudtak a nemesi liberá­lisok, a nemesi radikálisok és a plebejus forradalmárok is - mondta a történész. 1849. március 15-ét a Ma­gyar Szabadság és Független­ség Emléknapjaként ünnepel­ték. A szabadságharc leverése után sokáig nem emlékezhettek meg nyilvánosan a forradalom­ról. 1860-ban például az ifjúság felvonulását karhatalmilag pró­bálták megakadályozni. A kö­vetkezmény: egy halott és több letartóztatás. Változást hozhatott volna 1867, ám a kiegyezés pártiak és a függetlenségiek szembenál­lása, valamint az uralkodó el­lenérzései miatt hivatalos ün­neplésre nem volt lehetőség. Jellemző, hogy még 1898-ban sem március 15-ét, hanem ápri­lis 11-ét, a 48-as törvények szentesítésének napját nyilvání­tották állami ünneppé. A Horthy-korszak idején, 1927-ben, Bethlen István mi­niszterelnök előterjesztése nyomán született először rende­let a forradalom napjának hiva­talos ünneppé nyilvánításáról. A rezsim azonban megtalálta a maga mondanivalóját a márci­usi ifjak követeléseiben:- a nemzeti függetlenség és a naci­onalizmus közé egyenlőségjelet tett. Az ezt követő években kor­látozottan liberális, társadalmi reformokat nélkülöző, a revizi­onista, nacionalista törekvése­ket alátámasztó ünnepként em­lékezett meg a hatalom március 15-éről. A hivatalos ünnep kiü­resedéséhez hozzájárult az is, hogy a forradalom hagyomá­nyát egy ellenforradalmi rend­szer próbálta legitimációs mito­lógiájába építeni. Újabb törvény 1848-ról a centenáriumkor született. A formálódó állampárti kommu­nista rendszer az 1848-as esz­mék kizárólagos letéteménye­seként tüntette fel magát. Az akkori kommunista vezetők a napi aktualizálásban egészen odáig mentek, hogy Kossuth, Táncsics és Petőfi képe mellé a magukét is felhelyezték a transzparensekre. Nemzeti füg­getlenség alatt a kapitalista vi­lágtól való elszakadást, szabad­ság alatt pedig a társadalmi formációváltást értették. 1951 sajátos fordulópontot hozott március 15-e történeté­ben: Rákosiék munkanappá nyilvánították, helyette április 4-e lett az ország nemzeti ün­nepe. S ahogy mind nyíltabbá vált a diktatúra, úgy vált mind gyanúsabbá és veszélyesebbé az emlékezés március 15-ére. Nem csoda tehát, hogy 1956 októberében a márciusi ifjak, az 1848-as forradalom hősei nagy vonzerejű példaként lelkesítet­ték a felkelők tömegeit. 1956 követelései között ott voltak az 1848-ban megfogalmazott kö­vetelések, s a jelképrendszer­ben megjelent a Kossuth-címer. Március 15-e helyének, sze­repének újabb változására utal, hogy a 60-70-es években a há­rom tavaszi ünnepet: március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét együtt, mintegy összevon­tan illesztette be a rezsim a For­radalmi Ifjúsági Napok kere­tébe. Részint azért, hogy csök­kentse március 15-e jelentősé­gét, részint, hogy a központilag szervezett rendezvénysorozat­tal elejét vegye a spontán megmozdulásoknak. Ez azon­ban csak egy ideig sikerült, mert a 80-as évek elejétől kezdve esztendőről esztendőre nagyobb tömeg tartott külön megemlékezést, tüntetést. Már­cius idusa ezekben az években a karhatalomnak egyre több munkát jelentett. 1989-ben, már a rendszervál­tás részeként, nagy tömeg ün­nepelt az utcákon. Ekkor az el­lenzék még egységesen mél­tatta a polgári átalakulás ha­gyományát, hangsúlyozta a szabad sajtó- és vélemény- nyilvánítás jogát. Azóta azon­ban erősödik a pártokban a haj­lam, hogy saját szájuk íze sze­rinti politikai rendezvényekkel idézzék a másfélszáz évvel eze­lőtti eseményeket. Pedig március 15-ét mindannyian a modem, szabad, polgári Magyarország születés­napjaként idézhetjük. Hiszen a jobbágyfelszabadítás az egyéni szabadságjogok biztosítását, minden korszerű politikai kö­zösség alapjának megteremté­sét jelentette. Az önrendelkezés pedig mai olvasatban annak igénye és követelése, hogy a társadalom maga dönthessen sorsáról - mondotta Dobszai Tamás történész. Mérce a mának Az ember reménykedik: érdemes ma is a gondolkodni és csele­kedni kész magyarság számára mércéül állítani azt a történelmi tettet, amit éppen a legnagyobbak - Kossuth, Petőfi és mások - ösz­tönzésével és vezetésével a formá­lódó polgári nemzet közössége 1848149-ben véghez vitt. Azt, hogy miért tudott fordula­tot hozni, a katonai vereség elle­nére átalakulást alapozni és nem­zedékeknek irányt adni a forrada­lom és szabadságharc, ilyen rö­viden nem lehet leírni. Azt azon­ban kiemelhetjük: politikai tet­tekben, jogalkotásban, emberi helytállásban is világraszóló „teljesítmény” született. 149 évvel ezelőtt is voltak a forradalom és az átalakulás iránt közönyös emberek, miként karri­eristák és ingadozók, szélkakas módjára forgolódók is, a kudar­cok után hitehagyottak számosán. De a túlnyomó többség vállalta az áldozatot, magának tekintette a haza szabadságának ügyét, népe sorsát. Milliónyi kisebb-na- gyobb jele volt ennek. Nógrádban az is például, hogy amikor betil­tották a szabadságharc leveré­sére emlékeztető gyászruhavise- lést, az asszonyok olyan fekete ruhát öltöttek magukra, amelyen hímzett, piros cirádák figyelmez­tettek a véráldozatokra. Jó hét évvel a rendszerváltás után szerencsére véráldozatokra nincs már szükség, de a célok megvalósítása érdekében bizo­nyára sok verejtéket kell még hul­latnunk. Az ünnepi évforduló al­kalmas lehet a nemzeti lelkiisme- ret-vizsgálatra, amely próbaté­telre szólít minden magyart. Mert ahogy Kossuth mondotta: ......a h aza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely le­het, s lesz.” De szép lenne gondo­latát érvényre juttatni. Baráthi Ottó Történészszemmel a hazafiságról, honszeretetröl Kevesebbet beszélni, többet tenni a nemzetért! Böngészem a Petőfi Sándor életművének gazdag szókészletét tartalmazó 1978-ban kiadott Petőfi-szótárt, s megakad a sze­mem az egyik kulcsszaván: hazafiság. A hazáját szerető, s a haza javáért lelkesen küzdő embert nevezi hazafinak. Ettől alig tér el az Akadémiai Kiadó 1982-ben készült Magyar Ér­telmező Kéziszótára, amelyben olvashatjuk: Hazafi a hazáját szerető, érte önzetlenül tevékenykedő ember. A két példa kö­zött még ezernyi árnyalata a fogalomnak, hiszen ahogy haladt a kor, változtak az idők. Vajon mit jelent sokszor megdicső- ült, s annyiszor porba taszított gyönyörű szavunk a ma embe­rének 1997 március idusán. „Történelemközelben” dolgozók véleményéből gyűjtöttünk szerény csokorra valót. Árpádné Vincze Marietta, tanár, Salgótarján: Árpádné Vincze Marietta- Hazafinak, jó hazafinak lenni mást és más jelentett a különböző történelmi korok­ban, s az egyes társadalmi csoportok tudatában. Például a XVI. században fontos eleme volt a szülőföld, a haza védelme a török hódítóval szemben. A reformkor ma­gyarjainak hazafias cseleke­deteihez tartozott a nemzeti függetlenségért és a polgári szabadságjogokért folytatott küzdelem, hiszen „Haza csak ott van, hol jog is van ...” A képhez tartozik, hogy a rend­szerváltás előtti jó negyven évben a hivatalosan szentesí­tett hazafiság meghatározó eleme volt a proletár interna­cionalizmus, s a Szovjetunió­hoz való hűség . .. Szabadságunk egyik fok­mérője, hogy ma már min­denki szabadon gondolkod­hat, fogalmazhatja meg, hogy mit is mond ez számára. Ne­kem a magyarsághoz tarto­zást, múltunk, kultúránk, nyelvünk ismeretét és megbe­csülését jelenti. S ami ezzel szorosan összefügg; munkám tisztességes elvégzését, vala­mint gyermekeim felnevelé­sét. Majdán Béla, várostörténész, Balassagyarmat:-A nemzettudat számomra egyrészt a magyarság törté­nelmi küzdelmének ismeretét, megbecsülését és következetes vállalását jelenti. Másrészt, vé­leményem szerint a magyar­sághoz önmagához, más né­pekhez, más kultúrákhoz, az egyetemes emberi értékekhez fűződő viszonyát is kell, hogy jelentse. A kettőt egymástól elválaszthatatlannak ítélem meg, bármelyik oldal hiánya Majdán Béla torz nemzettudatot eredmé­nyezhet. Dupák Gábor, történész, le­véltáros, Salgótarján:- Véleményem szerint a ha­zafiság egyet jelent a hazasze­retettel, a cselekvő patriotiz­mussal. Ez jelenti a hazához, a Dupák Gábor szűkebb szülőföldhöz, az itt élt és élő néphez, a közös nyelv­hez, illetve az évszázadok alatt kialakult hagyományokhoz fű­ződő érzelmi-értelmi kötődést, szeretetet és tiszteletet. Ezek a fogalmak tulajdonképpen egy nép közös érzés- és gondolko­dásmódját fejezik ki, amelyek az átélt történelmi, erkölcsi sors élményvilágából táplál­koznak. Sajnos voltak olyan korsza­kok, amelyek egybemosták a hazafiságot, az „egészséges” nacionalizmust a sovinizmus­sal, vagy pedig másféle eszmei hajtóerőt, az internacionaliz­must próbálták tudatosan ráte­lepíteni az egyén, az állampol­gár érzelem- és gondolatvilá­gára. Azt gondolom, nyugodt szívvel kiállhatunk magyarsá­gunkért, büszkék lehetünk ér­tékeinkre és hagyományainkra. Ezek az érzések nem velünk született tulajdonságok. For­málásukban nagy szerep hárul a családra, az iskolára, a médi­ákra, illetve azokra a kulturá­lis, tudományos intézetekre és szervezetekre, amelyek felada­ta a közös történeti sors, és az ebben levő értékek és hagyo­mányok feltárása, gondozása és közvetítése. Csak így erő­södhet honfitársaink identitás- tudata, válhat lehetővé a szű­kebb szülőföldhöz való ra­gaszkodás és a közös gyökerek megtalálása: élhet, erősödhet, maradhat talpon egy nemzet. Dr. Hír János, múzeumigaz­gató, Pásztó:- Igen, a hazafiság ma is ér­tékkel és jelentéssel bír, még ha nem is mindig vesszük észre azonnal, mert túlharsog­ják a reklámok, vagy a nagy­szájú politikai percemberkék. Itt vannak például azok a ma­gyar közalkalmazottak, akik a hátukra veszik egy kórház, is­kola, könyvtár, vagy más in­tézmény összes gondját és ba­ját, de nem csak azok, beszél­hetnénk bárkiről, aki felelős­ségteljes polgárként vívja har­cát, s győz vagy vérzik el ép­pen a jóért, a tisztességért. Mi ez, ha nem a legnemesebb érte­lembe vett hazafiság? Most a boldog és sikeres győzteseknél Dr. Hír János sokkal több az elvérző, vesztes ember! Munkájuk közben azzal a közhatalommal kell dacolniuk, amelynek az lenne a feladata, hogy szolgálva működésükhöz a lehető legjobb körülménye­ket teremtse meg, és helyette arra törekszik, hogy kibújjon a közszolgálat, a közfeladatok alól. Az egymásra épülés hiá­nya, a széthúzás országunk egyik tragédiája. Szabó Gy. Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom