Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

4. oldal Interjú - Hirdetés 1997. február 12., szerda Hogyan látja a „Coloniapharma-dossziét” Puszta Béla, a megyeszékhely polgármestere ? Taiján nem akadékoskodik és nem perel (Folytatás az 1. oldalról) Ennek ellenére a megbeszélé­sen egyértelműen az derült ki, hogy nem a települések között, hanem a települések és a me­gyei közgyűlés között van vita Coloniapharma-ügyben.- Mivel a megyei közgyűlés elnöke is ott volt a találkozón, szerintem ez a tény számára is ki kellett volna, hogy derüljön.- Milyen tényezők hatására alakult ki ellentét a megyei és a megyeszékhelyi közgyűlés kö­zött?- Elöljáróban annyit, hogy nemcsak Salgótarján, hanem más települések is, saját térsé­gük nevében határozottan nyi­latkozva léptek föl, sőt többen még írásban is, így például Nógrádi László, megfogalmaz­ták a témában számukra fontos mondanivalót. Nem feledkez­hetünk meg Szegner Lászlóról sem, a megyei közgyűlés egyik képviselőjéről, aki megkö­szönte Salgótarján korrekt hoz­záállását.- A megyei közgyűlés az elmúlt időszakban semmit nem tett annak érdekében, hogy feloldja az előző időszakban a Coloniapharma sorsában a te­lepülések között kialakult ellen­téteket. Visszaélt a vagyon­átadó bizottság felhatalmazásá­val. Állítom, hogy sem a gyógyszerészekkel, sem a tele­pülésekkel soha nem egyezte­tett a cég alapvető dolgaiban. Pedig a felsoroltak és a Coloni­apharma jelenlegi vezetése nem hagyhatók ki a folyamatból. A megyei közgyűlés saját belátá­sai szerint hozott döntéseket.- Politikai szereplőkkel rakta tele a cég igazgatóságát és felügyelő bizottságát anélkül, hogy a településekkel ebben egyeztetett volna. Úgy bízta meg az SZDSZ-hez közel álló Kárpát Holdingot a cégátvilágí­tással, a privatizációs elképze­lés kidolgozásával, hogy a tele­pülések ennek a véleményezé­séből is kimaradtak. A megbe­szélésen azt is jeleztem, hogy a cégalapítás, a cégbejegyzés jo­gilag milyen pontokon vitat­ható.- A települések milyen állás­pontot alakítottak ki?- Smitnya úr azt mondta, nem derült ki számára, hogy a települések mit akartak. Szá­momra azonban egyértelműen megfogalmazódott a települé­sek akarata. A települések azt akarják, hogy a megyei közgyű­lés nevesítse a vagyont, nyom­tassa ki a részvényeket és adja át a tulajdonosoknak az őket megillető részben. Ezután pe­dig hívja össze a tulajdonosok közgyűlését, ahol visszamenő- legesen is, előre tekintve is el lehet rendezni a Coloniaphar- mával kapcsolatos alapvető kérdéseket. Addig senki sem hajlandó a privatizációról ér­demben tárgyalni, amíg a tulaj­donosi jogaikba vissza nem he­lyezik őket.- A megyei közgyűlés el­nöke arra hivatkozott, hogy mi­vel Ecseg pert indított, sem a vagyon nevesítésében, sem a részvények kiosztásában nem tudja végrehajtani a va­gyonátadó bizottságtól kapott feladatot. Pedig Ecseggel már régen meg lehetett volna egyezni. A fórumon is az derült ki, hogy Ecseg nem akarja gá­tolni a folyamat előrehaladását, hanem bizonyos feltételek mel­lett kész a megegyezésre.- Smitnya úr a korrekt egyeztetés helyett úgy gon­dolja, hogy a megyei közgyűlés elnökeként kényszerhelyzetet teremthet. Nos, ezt nem teheti meg. Nem fogadom el a céggel kapcsolatos korábbi döntései­ket, sem a céget érintő értékesí­tési lépéseiket. Salgótarján me­gyei jogú város és térsége ne­vében is azt nyilatkozom, mert erre felhatalmazásom is van, hogy a tulajdonosi közgyűlés az, ahol a tulajdonosok a tény­leges tulajdoni részaránynak megfelelően hivatottak a Colo- niapharmához fűződő vissza­menőleges ügyekre pontot tenni, illetve a cég jövőjét meg­határozó lépésekben megálla­podásra jutni. Mindaddig, amíg nem kapjuk meg a részvénye­inket és nem szerepelhetünk tu­lajdonosként, privatizációról senkivel sem tárgyalunk.- Lesz-e per?- Salgótarján nem akadé­koskodik és nem perel. Pert he­lyeztünk viszont kilátásba arra az esetre, ha feltételeinket nem teljesíti a megyei közgyűlés el­nöke. Smitnya úrnak be kell látnia, hogy nem tehet azt a céggel, amit akar, még ha bizo­nyos felhatalmazása is van a vagyonátadó bizottság részéről. Ha ő a települések együttmű­ködését kéri, akkor a települé­sekkel való egyetértés birtoká­ban tehet meg közösen kialakí­tott lépéseket. Amennyiben erre nem lesz hajlandó, akkor a te­lepüléseknek az új helyzetben is megoldást kell tudniuk ta­lálni. Benkő Mihály A mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek utáni adózásról A mezőgazdasági jöve­delmek 1997. évi adóztatása jelentős mértékben eltér a ko­rábbi évekétől. A változtatás azonban nem az adóbevéte­lek növelését célozza, hanem a jövedelemtulajdonosok és a jövedelmek számbavételének igénye (ezt biztosítja az ős­termelői igazolvány beveze­tése), továbbá az, hogy a be­vételekre vonatkozó adat­szolgáltatás és a költségel­számolás általánossá tételé­vel a feketegazdaság is csök­kenjen. Mindez annak érde­kében történik, hogy az ará­nyos közteherviselés elve érvényesüljön, ezen túlme­nően pedig, hogy a mezőgaz­dasági termeléshez kapcso­lódó jelentős kedvezmények célozottan a termelőkhöz jus­sanak. A jelentős változtatások szükségessé tették az érintett lakosság megfelelő tájékozta­tását, amelyet a pénzügyi és a földművelésügyi tárca szak­emberei a személyi jövede­lemadó törvény módosítását követően a Magyar Agrár­kamarával együttesen folya­matosan végeztek és végez­nek. Ennek keretében az ős­termelői igazolvány kiadásá­val foglalkozó gazdajegyzők tájértekezleteken kaptak rész­letes tájékoztatást, emellett számos lakossági fórumon az érintett gazdák közvetlenül is megismerhették az új adó­szabályokat. Ezen túlmenően számos napilapban, szakfo­lyóiratban, külön kiadvány­ban, valamint adójogszabá­lyokat ismertető könyvben jelent meg ismertetés az adó­változásokról. A köztudatban elterjedt tévhitekre, félremagyarázá­sokra is tekintettel az őster­melői tevékenység, valamint a bor értékesítéséből szár­mazó jövedelem adóössze­függéséről a következőket szükséges kiemelni. 1. A mezőgazdasági! ős­termelői igazolvány bármi­kor kiváltható, a felvásárlók pedig 1997. július 1 -je előtt akkor sem vonnak le adóelő­leget, ha az őstermelői ter­méket eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Ezt követően - ha az eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal - állat, állati termék értékesítésének ellen­értékéből 4 %, más termék esetében 12 % adóelőleget kell a kifizetéskor levonni. Az őstermelői igazolvány bemutatása esetében nincs adóelőleg levonás, az értéke­sítés adatait a felvásárló be­jegyzi az igazolvány részét képező értékesítési betét­lapra. Az őstermelői igazol­ványt a lakóhely szerinti gazdajegyzőnél lehet kivál­tani, a kiváltás 1999. év vé­géig ingyenes. Az őstermelői igazolvány kiváltása termé­szetesen nem kötelező, de számos adózási előnnyel jár, ezért az érintettek számára ajánlatos, mivel az ősterme­lői kedvezmények ezen iga­zolvány tulajdonosait illetik meg. Az őstermelői igazolvány­ban lévő értékesítési betét­lapra a kifizetők jegyzik be a vásárolt termék ellenértékét. A betétlapok száma nincs korlátozva, így, ha valaki egyidejűleg több felvásárló felé is értékesít és nem akarja, hogy ezek egymásról tudomást szerezzenek, nincs akadálya a külön-külön veze­tett betétlapok rendszeresíté­sének sem. 2. A mezőgazdasági ős­termelő fontosabb kedvez­ményei a személyi jövede­lemadóban a következők.- Ha az őstermelői tevé­kenységből származó évi bevétele nem haladja meg a 250 ezer forintot, akkor a bevétel jövedelemtartalma után nem kell adóznia.- A tételes költségelszámo­lást alkalmazó őstermelő (akinek az éves bevétele meghaladta a 250 ezer fo­rintot) az őstermelői igazol­vány kiváltásának évében költségként elszámolhatja az 1994., 1995. és 1996. években beszerzett termelő- eszközei, anyagai (pl. mű­trágya, növényvédő szer) értékét, ha korábban még költségként nem érvényesí­tette.- A tárgyi eszközök (traktor, mezőgazdasági épület stb.) beszerzési árat értékcsök­kenési leírás formájában az egyéni vállalkozókkal azo­nos módon elszámolhatja.- A tárgyévi bevételét meg­haladó költséget a követ­kező 5 év bevételével szemben is - veszteségelha­tárolás formájában - elszá­molhatja.- Az őstermelői tevékeny­ségből származó jövedelme után legfeljebb 100 ezer fo­rint adókedvezmény illeti meg. Az a mezőgazdasági ős­termelő, akinek évi bevétele nem haladja meg a 3 millió forintot, mezőgazdasági kis­termelőnek minősül, a kis­termelő az előzőeken túlme­nően a következő kedvezmé­nyekben részesül.- A bevételének 40 %-át igazolás (számla stb.) nél­kül is költségként elszámol­hatja (ez az ún. átállási költ­séghányad), de ez az elszá­molás nem eredményezhet veszteséget.- Választhatja a kistermelői átalányt (ennek nem felté­tele a főállású tevékenység, tehát munkaviszony mellett is lehet átalányt alkal­mazni). Átalányadózás ese­tén állat, állati termék bevé­telének 8 %-át, más.őster­melői terméknél pedig a be­vétel 20 %-át kell jövede­lemnek tekinteni. Átalány- adózás alkalmazása esetén viszont a 100 ezer forintig terjedő adókedvezmény nem vehető igénybe. 3. A saját fogyasztás „megadóztatása” számos félreértés tárgya. A szabályo­zás lényege az, hogy a saját előállítású termék, termény saját célra történő felhaszná­lása (fogyasztás) nem számít bevételnek akkor, ha az eh­hez kapcsolódó előállítási költségeket nem számolják el az adóköteles jövedelem megállapítása során. Ehhez képest a szemé­lyenkénti 50 ezer forintos összeghatár egy könnyítő rendelkezés, amely szerint, ha az önfogyasztás ennél nem több, elégséges a költsé­gek egyszerű arányosítása, ha ennél több, az erre eső költ­ségeket tételesen kell kimu­tatni. Szó sincs tehát a saját fo­gyasztás megadóztatásáról, ennek megfelelően, ha valaki csak saját szükségletre termel (azaz értékesítésből nincs bevétele) az adóval nem is ta­lálkozik. 4. A mezőgazdasági ős­termelő az általános forgalmi adó (áfa) kötelezettség szem­pontjából egy sajátosan egy­szerűsített eljárás (áfa-rend­szerbeli kompenzációs felár) alá tartozik. Ennek lényege az, hogy - ha nem választja az áfa szerinti általános adó­zást - mentesül az áfa beval­lási, befizetési, a számlaadási és más - ehhez kapcsolódó - kötelezettségek alól. A kom­penzációs felár szerinti eljá­rás során a mezőgazdasági tevékenység folytatásához beszerzett termékek és szol­gáltatások árában megfizetett áfa nem igényelhető vissza, viszont ehelyett a termények, termékek felvásárlását végző kifizető kompenzációs felárat (is) fizet a saját előállítású termény, termék eladójának. A kompenzációs felár mér­téke növénytermelési termék esetén 12 %, állat, állati ter­mék esetén 7 %. 5. A társadalombiztosítási törvény általános hatálya 1997. január 1-jétől nem ter­jed ki a mezőgazdasági ős­termelést, illetőleg a mező- gazdasági tevékenységet folytató személyekre. Egész­ségügyi szolgáltatásra azon­ban azok a mezőgazdasági tevékenységet folytató sze­mélyek is jogosultak, akik­nek egyidejűleg fennálló és biztosítással járó egyéb tevé­kenységük van, nyugdíjban, vagy járadékban részesülnek vagy eltartott hozzátartozók. Eltartott hozzátartozónak azt a házastársat, szülőt, nagykorú gyermeket, unokát és testvért kell tekinteni, aki az eltartójával közös háztar­tásban él és havi jövedelme nem haladja meg a naptári év első napján érvényes mini­málbér összegét. Mindebből következően nekik tehát nem kell járulékot és egészség- ügyi hozzájárulást fizetniük. Akiknek a mezőgazdasági tevékenység folytatása mel­lett más biztosítással járó jogviszonyuk nincs, nem mi­nősülnek eltartott hozzátarto­zónak, illetőleg nem része­sülnek nyugdíjban, vagy já­radékban, 1997. január 1-jé­től egészségbiztosítási járu­lékot és egészségbiztosítási hozzájárulást kell fizetniük. Ez vonatkozik a bort terme­lőkre is, ha nincs egyéb biz­tosítási jogviszonyuk. Az egészségbiztosítási já­rulékot a mezőgazdasági te­vékenységből származó és a személyi jövedelemadó-elő­leg alapján képező jövedelem után, de legalább a tárgyhó­napot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11.5 %-ának megfelelő ösz- szegben kell fizetni (1997. januárban az egészségbiztosí­tási járulék legkisebb összege 14.500 Ft 11.5 %-a azaz 1.668 Ft). Az egészségbiztosítási já­rulék fizetése biztosítja a fő­állású mezőgazdasági tevé­kenységet folytató személy és eltartott hozzátartozói egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát. Az egész­ségügyi hozzájárulás havi 1.800 Ft (napi 60 Ft). Az egészségbiztosítási já­rulék és egészségügyi hozzá­járulás fizetési kötelezettség teljesítése érdekében szemé­lyesen vagy posta útján fel kell keresni a lakóhely sze­rint illetékes egészségbiztosí­tási pénztárt vagy kirendelt­séget és a rendelkezésre bo­csátott „Bejelentő lap”-ot kell kitölteni. A járulékfize­tést pedig a pénztár által adott csekken az egészségbiztosí­tási hozzájárulással együtt kell befizetni a tárgyhónapot követő 10. napjáig. Akik e tevékenységük alapján nyugdíjra jogosító szolgálati időt is kívánnak szerezni, a lakóhelyük szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál erre külön megál­lapodást köthetnek. 6. A bor értékesítéséből származó jövedelem 1997. évtől nem tartozik a mező- gazdasági őstermelői körbe. Abban az esetben azonban, ha a mezőgazdasági kister­melő a saját gazdaságában termelt szőlőjét borkészítési céllal saját maga használja fel - vagyis nem értékesíti - akkor a bor (amely nem ős­termelői termék) előállítási költségeként ennek a szőlő­nek az értékét is figyelembe veheti a következők szerint: Dönthet úgy (az általános költségelszámolási szabályok helyett), hogy a borkészítés­hez felhasznált saját szőlő ér­tékét - árát és mennyiségét ­őstermelői igazolványában - mint értékesítést feltünteti és ezt az értéket minden külön bizonylat nélkül a bor értéke­sítéséből származó adott évi bevételével szemben költ­ségként veheti figyelembe. Ez utóbbi megoldás melletti döntésre ösztönöz az a meg­fontolás, hogy ebben az eset­ben az őstermelői termékként figyelembe vett szőlő „bevé­telével” szemben érvénye­síthető a mezőgazdasági kis­termelés adókedvezménye, miközben a bortermelés költ­ségei között a szőlő teljes ér­téke költségként vehető fi­gyelembe. Fontos, hogy nem azt a szőlőt lehet (kell) figye­lembe venni, amelyből a bor készült, hanem azt, amelyet a bor eladásának évében ter­melt meg a kistermelő. Az őstermelői igazol­ványba bejegyzett, a saját gazdaságban megtermelt és borkészítésre felhasznált szőlő becsült értékeként a hegyközség által megállapí­tott és a helyi közigazgatási önkormányzat hirdetőtáblá­ján meghirdetett termőhelyi védőárat kell figyelembe venni. Azokon a helyeken, ahol hegyközség nem működik, ott a kistermelőnek a föld­művelésügyi miniszter által közzétett kistermelői elszá­moló árat kell alkalmaznia. Ez az elszámoló ár a közeljö­vőben a Magyar Közlönyben jelenik meg. A bor értékesítés az általá­nos szabályok szerinti áfa kö­telezettség (25 %) alá tarto­zik, tehát a kompenzációs felár szerinti elszámolást ez esetben nem lehet alkal­mazni. Az ilyen termék érté­kesítése előtt az értékesítő­nek adószámot kell kérnie (ami nem azonos az adóazo­nosító jellel) és az értékesíté­séről számlát kell adnia a vevő felé. Az adószám kiváltásakor a bor értékesítője választ­hatja az alanyi adómentes­séget is, feltéve, hogy az abból származó várható éves bevétele nem haladja meg a 2 millió Ft-ot. Ebben az esetben áfa-kapcsolata nincs, kötelezettsége kizáró­lag a számlaadásra korláto­zódik. Pénzügyminisztérium

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom