Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-04 / 29. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Diákköszöntő Megyénk iskoláiban ezekben a napokban tűzték fel tanáraik és az alsóbb évfolyam tanulói, hallgatói a szülők, családta­gok, barátok jelenlétében a végzős diákok szalagjait. léggömbjei nem biztos, hogy mindig és egyfolytában épek maradnak. Sőt szétpukkad­hatnak. De nekünk már nem is ez jelenti a világot. Azok a dolgok, amelyek eddig jelen­„... és egyszer véget ér a lázas ifjúság” - énekelték a na­pokban Máté Péter „örökzöld” dalát, a Salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium negyedikes diákjai. fotó: g. sz. l. Köszöntsük együtt me­gyénk valamennyi általános iskolai, közép- és felsőfokú tanulmányait befejező diákját egy szalagavatón elhangzott köszöntő gondolataival. Szalagavatóra Most mi vagyunk azok, akikre mindenki figyel, akik mellére feltüzik a zöld szalagot. A sza­lagot, amely jelzi, s mindenki számára láthatóvá teszi, hogy tanulmányaink végéhez köze­ledünk. Fordulópont ez az életünk­ben - egy új fejezet. Úgy gon­dolom, hogy azt, amit most érzünk, legszebben talán Agai Agnes verse fejezi ki: „Múltkor azt álmodtam, hogy léggömbök nyílnak a fűben. Leszakítottam őket és elpukkadtak. Sírtam. De színes könnye­ket.” Ez hát a dolog lényege. Mármint a felnőttségé. A költő sajátos nyelvén így mondja ki azt a szót, hogy: „felnőttem”. Felnőttem - azt az állapo­tot jelöli, amikor az álmaim tősek voltak, ezután jelenték­telenekké válnak és fontosabb - s mindenesetre más - dol­gok veszik át a helyüket. Már tudom, hogy felnőt­tem, de azért érzem, hogy be­lül ugyanaz maradtam: attól én bárhol és bármikor sírha­tok színes könnyeket! Ez a le­hetőség ezután is mindig az enyém marad. Mert mássá vált a világ körülöttem, de ne­kem nem kell a világhoz telje­sen igazodnom. S neked sem kell a világhoz igazodnod! Amíg így élhe­tünk, addig nem lesz semmi baj. Ezért vigyázz magadra! Vigyázz magunkra! Vigyázz arra, amit megtanultál! Mindez kellett, s kell ahhoz, hogy most, a szalagavatódon kimondhasd a szót: felnőttem! S erre ismét nincsen talá­lóbb gondolat, mint Ágai Ág­nes verse: „Ha nagy leszek, állatisko­lákat nyitok. Megtanítom őket min­denre: írni, olvasni, számolni. És arra, hogy ne egyék meg egymást. Még ha megnőnek, akkor sem!" Szűcs Dóra Közalapítvány az értelmiségi réteg utánpótlásáért Ösztöndíj fiataloknak Tehetségek támogatására, az értelmiség utánpótlására, ta­nulmányi eredmények elis­merésére és nehéz körülmé­nyek között élő gyermekek támogatására hozta létre Sal­gótarján a „Salgótarján Jövő­jéért Közalapítványt”. Az alapítvány most ösztön­díjpályázatot hirdet felsőfokú tanulmányaikat folytató fiata­lok számára. A féléves ösztön­díj legkisebb összege havonta 5000 forint. A pályázatot adat­lapon (melyet a városháza hu­mánpolitikai irodáján lehet be­szerezni) lehet benyújtani zárt borítékban február 15-éig az alábbi címre: Bihary Lajos, Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Hu­mánpolitikai Irodája. Meghurcolt emberek - Kifosztott kolostorok - Elveszett műkincsek Feloszlatott szerzetesrendek Nem én beszélek, hanem a dokumentumok - mondja Galcsik Zsolt, aki a Szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében című könyvével a katolikus egyház szétzúzására tett kísérletek, a szerzetesek elhurcolásának, a működési engedélyek megvo­násának, a rendházak kifosztásának stációit tárja az olvasó elé. A szécsényi Galcsik Zsolt hely- történeti kutató és levéltáros. Még harmincéves sincs, de a Szécsényi Hírmondó éveken át történő életben tartásával, szer­kesztésével, az egyesült álla­mokbeli publikációival, a Páli Szent Vincéről elnevezett szé­csényi irgalmasnővérek hármas intézményéről írt könyvével, egyházi vonatkozású művek reprint kiadásával lassan ön­maga is a helytörténeti kutatás tárgyát képezheti. Legújabb műve olyan titkos dokumentu­mokat hoz nyilvánosságra, me­lyekhez korábban kutatók is alig férhettek hozzá.-Galcsik műve elsősorban az igen gondos anyaggyűjtés miatt az egyik legértékesebb alkotása a magyar szerzetes- rendek feloszlatásával foglal­kozó irodalomnak. Roppant ér­dekes és nagyra becsülendő könyv, mivel a Nógrád megyé­ben lévő és feloszlatásra kerülő rendek és kolostoraik tekinteté­ben nemcsak a megszüntetéssel kapcsolatos intézkedéseket és azok végrehajtását közli, ha­nem közzéteszi az elvett rend­házakban talált anyagi javak, így a bútorok, személyi haszná­lati tárgyak, élelmiszerek, állatállomány, gazdasági esz­közök és egyéb ingóságok mel­lett az egyházi felszerelések és kultúrkincsek (festmények, szobrok stb.) leltárát is. Ugyanakkor röviden ismer­teti az illető rendház történetét. A leltárak közlése által még alaposabb képet nyerhetünk ar­ról a társadalmilag is kimond­hatatlanul hasznos munkáról, amelyet az utcára dobott szer­zetesek végeztek. Megtudjuk továbbá, hogy a feloszlatás és a lefoglalt javak kezelése során mennyi - főleg kultúrérték - kallódott el, vagy ment tönkre - értékeli a Magyar Egyháztörté­neti Enciklopédia Munkakö­zösség kiadásában a közel­múltban megjelent könyvet a téma jó ismerője, P. Dr. Szántó Konrád OFM, ferences egyház­történész.- Mi történt valójában a szerzetesrendekkel a címben is jelzett 1950-es esztendőben? - kérdem a szerzőt, aki évek hosszú sorát szentelte ennek a műnek.- Ebben az évben indult meg a dunántúli, elsősorban a ju­goszláv határ közelében élő szerzetesek internálása. Lu- dányhalásziba például 150 apá­cát költöztettek, s néhány hó­nappal később a megyénkbeli szerzeteseket internálták. A ba­lassagyarmati kórházi nővérek például Budapestre kerültek, ugyanígy a fővárosi szerzetesek a pásztói ciszterciekhez kerül­tek. A cél világos volt: megfé­lemlítés, bizonytalanságban tar­tás. Ez a folyamat valójában már 1948-ban, Mindszenty bí­boros bebörtönzésével elkez­dődött.- Milyen indokkal történtek a kitelepítések?- A mondvacsinált okok olyanok voltak, mint a nemzet- biztonság veszélyeztetése, vagy a valutával való üzérkedés. Olyan légkört teremtett az ak­kori hatalom, melyben a püs­pöki kar vezetésére Rákosi-Ká- dár-Darvas rákényszeríthette a politikáját. Arra való hivatko­zással, hogy a szociális ügyeket az állam irányítja, s az oktatás is állami feladat, gyakorlatilag deklarálni tudták, hogy nincs szükség a szerzetesrendekre. 1950 szeptemberében a püs­pöki kar a hatalommal csúfos egyezséget kötött, melynek ré­vén 1951-ben létrejöhetett az Állami Egyházügyi Hivatal. Ez pedig az összes felekezetet az irányítása alá vonta. Létrejöttek a békepapi bizottságok, s szol­gálatba álltak azok a papok, akik már a hatalmat voltak kénytelenek képviselni.- Megyénkben hol, és milyen rendek estek áldozatul ezen in­tézkedéseknek?- Balassagyarmaton a sza- lézi rendház, a ferences sze­génygondozó nővérek, a Páli Szent Vincéről elnevezett ir­galmasnővérek (ők teljesítettek szolgálatot a kórházban). To­vábbá a szintén Páli Szent Vin­céről elnevezett szatmári ir­galmasnővérek, mely tanítói rend volt. Ludányhalásziban a ferences szegénygondozó nővérek, kik­nek tartományi- és novícius- háza volt itt. Mátraverebély- Szentkúton a ferences kolostor és lakói, Pásztón a ciszterci rend és a szent keresztről neve­zett kórházi irgalmasnővérek. Salgótarjánban a ferences ko­lostor és a ferences szegény­gondozó nővérek, Szécsényben pedig a ferences kolostor szer­zetesei, a ferences szegénygon­dozó nővérek, valamint a Páli Szent Vince irgalmasnővérek tanítói rendje.- Milyen értékek vesztek el akkoriban? Tisztában lévén az­zal, hogy az erkölcsi vesztesé­get, egy társadalmi rend szétzú­zását nem lehet számszerűsí­teni.-Akkoriban napvilágot lát­tak olyan újságcikkek, hogy: Páter Ammand házfőnök és a kulákok hiába kötöttek szövet­séget Szécsényben! Ezek az írások azt sugallták, hogy itt műkincseket vittek el a szerze­tesek. A leltárakból azonban kiderül, a rendek valójában szegények voltak. Az arany többnyire csak aranyozott szentségi tárgyakat jelentett, a nagy értékű festmények mind szentképek vagy vallásos té­májú képek voltak. Az állam előszeretettel kutatta a muzeális értékű könyveket is. Szécsény szerzetesi közössége ebből ér­tékes darabokkal rendelkezett.-Mi lett -a sorsa a műkin­cseknek, s a nagy értékű köny­veknek?- A nyolcezer kötetes könyv­tárat, s az itt őrzött levéltári anyagot lefoglalták. Egy részét a Palóc Múzeum vette át, eze­ket ’89-ben visszaadták az idő­közben visszatelepült szerzete­seknek. A festmények felkuta­tása még ma is tart. A kolostor könyvtárát 1951-ben a debre­ceni tájraktárba vitték. Az északi régió feloszlatott szerze­tesi rendjeinek, egyleteknek, főúri könyvtárainak anyagát itt őrizték meglehetősen mostoha körülmények közt. Egészen 1968-ig, amikor az Országos Széchenyi Könyvtár szétosz­totta azokat - mint fölös példá­nyokat - országszerte. Szécsény esetében egy XV. századból való Ciceró-kódex, 1485-ből származó ősnyomtat­vány, egy herbárium is így ke­rült el. À századelőn még 63 minervát tartottak itt nyilván. Ma a muzeális értékű, nemzeti kincsnek számító ősnyomtat­ványokból mindössze négy van a kolostor gyűjteményében. A nyolcezer kötetből pedig 3-400 könyvet kapott vissza a szécsé­nyi rend.- Mi lesz a könyvének folyta­tása?- Mikor elkészültem ezzel a gyűjtéssel, akkor láttam, mi mindent kellene még felkutatni. Eltűnt dokumentumokat, eltűnt embereket ebből a sötét korból. Ha sikerül az ország minden megyéjében elkészíteni ezt a leltárt, akkor talán segítséget adhatunk ahhoz, hogy helyükre kerülhessenek az értékek. Tarnóczi László Programok Salgótarján várossá nyilvánítása 75. évfordulójának tiszteletére Tűzijáték nélküli „születésnap” 1997 jeles évforduló Salgótarján történetében, hiszen a telepü­lés első, oklevélben történő említésének 750. és várossá nyilvá­nításának 75. évfordulója kapcsolódik hozzá. A nógrádi me­gyeszékhely ennek szellemében ünnepel. A szándékban részt vállalnak a városban működő kulturális, közművelődési és oktatási in­tézmények, kutatók, szakmai műhelyek, civil szervezetek, s természetesen a lakosság. Az évfordulóra három olyan törté­nelmi kiadvány jelent meg, amely régi adóssága a városnak saját történelmi múltja felé. Elkészült a nógrádi megye- székhelyet bemutató városfilm is, melynek Salgótarján jól fel­készült filmese, Kovács Bodor Sándor az alkotója. Az év hátra­lévő ünnepi eseményei közül februárban rendezik a Bóna Kovács Károly műveiből ké­szült kiállítás a Balassi Bálint Könyvtárban. Márciusban a Domyay Béla Általános Iskola és a Bátki József Általános Is­kola névadója, áprilisban pedig a tavaszi tárlat és a tavaszi fesz­tivál sokszínű programjai sze­repelnek az ünnepi naptárban. Októberben regionális várostör­téneti konferencia színhelye lesz a Nógrádi Történeti Mú­zeum, Salgótarjánból elszár­mazott művészek kiállítását rendezik meg a József Attila Művelődési Központban, ün­nepi hangversenyt tartanak a város zeneiskolájában, és ven­dégkiállításon vesz részt a vá­ros Besztercebányán, „Mik­száth szlovákiai kapcsolatai” címmel. Érdekesnek ígérkezik, novemberben, a kárpát-meden­cei mesemondóverseny, amelynek az Illyés Gyuláné Ál­talános Iskola, valamint a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont lesz a színhelye. B. M. Eddig háromszázan kértek őstermelői igazolványt - Még tízszer ennyit várnak Bosszantó agrárkérdések Megyénk mezőgazdasági termelőit, őstermelőit élénken foglal­koztatja az adózással kapcsolatos új követelmény, szeretnének tisztán látni, tudni, hogy a felkínált lehetőségek közül szá­mukra melyik a legelőnyösebb. Az őstermelői igazolvány kivál­tásával kapcsolatos feladatokat a Nógrád Megyei Agrárka­mara bonyolítja le gazdajegyzői hálózatán keresztül. A kezdeti időszakról, az őstermelőket érintő kérdésekről, gondokról, a kamara segítéséről kérdeztük dr. Radván Mihályt, az agrár­kamara vezető gazdajegyzőjét.- Milyen az érdeklődés az igazolványok iránt?-Az eltelt egy hónap alatt csaknem háromszáz őstermelői igazolványt adtak ki gazda­jegyző kollégáim, elsősorban azoknak, akik mindennap a pi­acon árulnak, folyamatosan ér­tékesítenek. Többek között tej­termelőknek, méhészeknek. Májusban, júniusban jelentkez­nek majd a növénytermesztők és a kertészek. A törvényben előírt június 30-ai kiváltási ha­táridőig háromezer őstermelőre számítunk, bár nagyon nehéz megbecsülni, hogy a családon belül hányán váltanak ki iga­zolványt.-Melyek azok a kérdések, amelyek legjobban foglalkoz­tatják az őstermelőket?- Hogy az adózás szempont­jából melyik lehetőséget vá­lasszak. Minden gazdaságnál, társaságnál más és más szem­pontokat kell figyelembe venni. Például, hogy milyen a terme­lés nagysága. 250 ezer forintig ugyanis a bevétel adómentes! Erről még adóbevallást sem kell adni, csak a bizonylatokat kell megszerezni. 3 millió fo­rint bevételig kétféle adózási módszer között lehet válasz­tani: - az egyik a tételes, a má­sik az átalány.- Ön gazdálkodóként melyi­ket választaná?- Számomra az idén, mivel a választás egy évre szól, a téte­les költségelszámolás lenne az előnyös. A döntés előtt érdemes alaposan kikérdezni a gazda­jegyzőket, vagy más hozzáértő szakembereket, a hasonló cipő­ben járó gazdatársakat.-Mi bosszantja, bizonytala­nba a gazdákat?- A társadalombiztosítási já­rulékfizetéssel kapcsolatos el­lentmondó megnyilvánulások, nyilatkozatok, főleg a külön­böző beosztásokban dolgozó politikusok részéről. A valóság, hogy akinek eddig is volt be­tegkártyája, vagyis biztosított, annak ezután sem kell tb-járu- lékot fizetni. Az új rendelkezés a kiegészítő tevékenységet végző vállalkozókat érinti, nem vonatkozik az őstermelőkre.- Mikorra szűnnek meg a jo­gos kételyek, aggályok?- Reméljük, a közeljövőben az illetékesek tisztázzák a fél­reértéseket.-A gazdajegyzői hálózaton Dr. Radván Mihály keresztül nyújtott konkrét segít­ség, támogatás, mennyiben nö­veli az agrárkamara tekinté­lyét?- Ezt elsősorban a termelők­től lenne érdemes megkérdezni. Úgy gondolom, hogy az eddig nyújtott szaktanácsadás előbb- utóbb elismerést vált ki az ag­rártermelőkből, tagságunkból, ha jól elvégezzük állandó fel­adatainkat.- Kapcsolódva előbbi gon­dolatának befejező részéhez, kérdem: mit tesznek elismertsé­gük növelése érdekében?- A Magyar Agrárkamara és megyei szervezetei közérthető szakmai ismereteket, írásos tá­jékoztatókat juttatnak a terme­lőkhöz. Az elmúlt évek ked­vező gyakorlatának megfele­lően, ez évben is 5 körzetben (Salgótarján, Balassagyarmat, Rétság, Szécsény, Pásztó) meg­tartjuk az agrártermelők ta­nácskozását, ahol számot adunk eddigi munkánkról, elképzelé­seinkről, az adózásról, a szak­hatóságok által előírt követel­ményekről, termeltetési, terme­lési, piaci információkról, szak- tanácsadásról. V. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom