Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-30 / 25. szám

2. oldal Rétság és Környéke 1997. január 30., csütörtök Berkenyéi „csúcs” Együttműködési megállapodást írt alá január 27-én Berkenyén Schmidt Józsefné polgármester és Hertelendi Péter, a pester­zsébeti kisebbségi önkormány­zat elnöke. A mindkét települé­sen nagy számban élő német ajkú lakosság kulturális együttműködését, közeledését szolgálja a most született megállapodás. Elhatározták, hogy Pesterzsébet és Berkenye közös pályázatot fog benyúj­tani, amely a nemzetiségi gye­rekek berkenyéi üdültetését, nyelvi oktatását szolgálja majd. Sok a segítségre szoruló, kevés a lehetőség Szeretet és adománygyűjtés Több mint harminc település rászoruló családjain segít a Vöröskereszt rétsági cso­portja. A helyi területi titkár teendőit Janecskó Andrásné látja el. Fáradtságot nem tűrve szervezi a különböző segítő akciókat. Sok olyan község van, ahol az önkormányzattal közösen beszélik meg, hogy a nagy csa­ládok közül kik szorulnak se­gítségre. Tavasszal nagyobb hangsúlyt fektetnek a ruhagyűj­tésre: az a tapasztalat, hogy a kinőtt, feleslegessé vált gyer­mekholmit ilyenkor hozzák be a legtöbben. Az összegyűjtött ruhaneműt aztán kiviszik az önkormányzatokhoz, ahol min­den rászoruló maga választ­hatja ki a számára szükséges holmit. Legutóbb Szátokon és Tereskén volt ruhaosztási ak­ció. A rászorulók az utóbbi időben nemcsak a nagycsaládo­sok közül kerülnek ki: egyre inkább jellemző, hogy két-há- rom tagú család is jelentős gondokkal küzd. A kapott segítségre a csalá­dok különféleképpen tekinte­nek: van olyan, aki természe­tesnek tartja, viszont a gyakor­lat mutatja, hogy az igazán rá­szorulók szégyellik helyzetü­ket, ezért önszántukból nem szívesen kémek segítséget. Rétságon már bevett szokás, hogy ebbe a felderítő munkába bevonják a védőnőket is, akik közelről látják a családokat, hi­szen sok helyen megfordulnak. Az utóbbi időben sokszor elő­fordult, hogy az ő jelzéseik alapján hívták be a családot azért, hogy segíthessenek raj­tuk. Sokkal több azonban az igény, mint amennyi lehetőség van. Az adományok pedig itt sem potyognak az égből: a terü­leti titkár gyakran felkeresi a környező üzemeket, vállalko­zókat, segítséget kérve. Rend­szeresen meghirdeti a nagycsa­ládosok segítésére a szeretet- és támogatási akciót, amikor élelmiszercsomagot gyűjtenek, aztán osztanak. Az sem könnyű feladat, amikor 125 rászoruló család van, de csak harminc csomag áll rendelkezésre. Ilyenkor aztán vándorútra indul a titkár asszony, meglátogatja a diszkont áruházakat, a sava­nyúsággyártó üzemet, a tészta­gyárat és még lehetne sorolni: soha nem mond mennyiséget, mindig az adományozó saját belátására bízza: annyit adjon, amennyit tud. Minden évben szerveznek jó­tékonysági rendezvényeket is, az idén február 8-án lesz ilyen. A bál bevételéből idősek nap­ját, gyermeknapot rendeznek, és minden év májusában egész napos rendezvénnyel ünnepük a Vöröskereszt napját. Minden évben máshol találkoznak: ta­valy Nézsán ünnepeltek, az idén Nőtincs és Diósjenő is kérte a rendezés jogát. (H.E.) Szívesen adnak, köszönettel fogadnak Egy emberként kiált á gondozóház összes dolgozója a rászorulók felé: vagyunk, segítünk ! Látogatás az alkonyat békés otthonában Szeretetet, gondoskodást és biztonságot nyújt az idősek gondozóháza Mint valami védő, ölelő kar fogja át és nyújt hosszabb-rö- videbb ideig gondoskodást és biztonságot a romhányi idő­sek háza a helyből, vagy ép­pen Nógrád községből, Ér- sekvadkertről, Rétságról, Szátokról, Diósjenőről, Két- bodonyból érkezett öreg, ma­gányos emberek számára. Urbánné Dobrocsi Zsu­zsanna és munkatársai szívvel- lélekkel azon vannak, hogy mindenki jól érezze magát. A vezetőnő, akit mindenki csak Zsuzsikának hív, szinte min­dennapos kapcsolatban van a nagyközség és a környező tele­pülések önkonnányzataival, egészségügyi, szociális szak- szolgálataival, a körzeti orvo­sokkal, akik „veszik” a romhá- nyiak jelzését: vagyunk, s akin tudunk, segítünk. A sokmilliós Phare-támogatásból épült ház­ban összetett területi gondozás folyik. A 16 bennlakásos hely közül csak kettő szabad, ez is ritkaság. Kórházi ápolás után, lakásfelújítás miatt, vagy ép­pen, ha télvíz idején valakinek elfogyott a tüzelője,- befogadják a jelentkezőket. Az idősekről való gondosko­dásnak négy formájáról beszélt a vezető. A szociális étkeztetést sokan igénybe veszik. A házi szociális gondozás az ottho­nukban, magukról gondoskodni tudó, de időközi felügyeletet igénylőkre terjed ki. A nappali ellátást kérők a gondozóházban töltik napjaikat, számukra há­romszori étkezést, közös prog­ramokat, rendszeres orvosi ellá­tást, hitéletet, lelki gondozást biztosítanak. Őket az intéz­mény saját kisbusza hozza-vi- szi otthonukba, s végezetül em­lítette a bennlakás lehetőségét. Erő és szándék, emberség és szakértelem, nemes akarat mind együtt van ahhoz, hogy megismételjük a romhányiak kiáltását: vagyunk, segítünk! De az ő szándékaik tisztasága és életrevalósága is megérde­melné a külvilág figyelmét, na­gyobb segítségét. Átvették a nők a hatalmat a Rétság környéki pálinkapiacon Nem issza főztjét a bánki szeszfőzdés A nyugat-nógrádi kis fa­lucska, Bánk, ottjártunkkor mintha téli álmot aludna a fehér takaró alatt, csak a füs­tölgő kémények jelzik: itthon vannak a falusiak. A Bánki-tó is fehér lepellel borított, már a nádaratók sem serényked­nek, elvégezték munkájukat. A falu végére érve találkoz­tunk csak sürgés-forgással a szeszfőzdénél. A szeszfőzdést keresve törékeny asszonyka vá­laszolt: -Tessék, mi tetszik? Elképedésünket látva moso­lyogva mondta: - Nem olyan meglepő dolog, ha egy nő főzi a pálinkát!- Hogyan lesz egy nőből szeszfőzdés?- Nem most kezdtem már én, huszonegy éve lesz lassan, hogy csinálom. Közel is lakunk - pontosan szemben áll a há­zunk -, így egy évig segédként dolgoztam. Aztán nyugdíjba ment az elődöm, én pedig vál­laltam a vezetői megbízást. Ez a munka nők számára már nem számít ritkaságnak, hiszen van­nak kolléganőim a környéken is: Nagyorosziban, Ősagárdon, Nézsán, Borsosberényben is „átvettük” a hatalmat a szesz­főzdében.- Mekkora a forgalom?- Szinte megállás nélkül hozzák a cefrét, elég nagy a forgalom. Nem csak Bánkról, a környékről, Romhányból, Rét­A hölgy, aki az ivást inkább meghagyja a férfiaknak Ha valaki főzetni jön, maga vágja fel a szükséges tűzifát FOTÓK: rigó TIBOR ságról, Tolmácsról, Kétbodonyból, Szé- csénkéből is ide jönnek főzetni. Most éppen Verőcé­ről vannak itt. A fő­zés idejét először előjegyzésbe ve­szem, aztán telefo­non pontosítunk, és a határidőt tartom is. Szeptembertől már­ciusig tart a szezon, általában reggel öt­kor kezdek, de van úgy, hogy még este 9-10- órakor is itt vagyok.- Mi kell ahhoz, hogy a pálinka jó minőségű legyen?-Mindenekelőtt jó cefre, a legjobb pálinka az igazi szilvából van. De nagyon sokan szeretik és főzetik a tör­kölyt is. Nekem arra kell fi­gyelnem, hogy ne folyjon túl gyorsan, mert akkor zavaros lesz vagy büdös. Ugyancsak fi­gyelni kell a tűzre is, nem sza­bad nagyon égnie, mert akkor odakozmál az alapanyag. A fát mindenki magának hozza és maga vágja föl, az én gondom csak a tüzelés.- Megkóstolja a maga főzte pálinkát?-Dehogy, Isten ments’! Nemhogy pálinkát, de másfajta szeszt sem ittam soha életem­ben. A főzést átvettem, de az ivást inkább meghagyom a fér­fiaknak . . . (Hegedűs) Szaván fogott önkormányzat Új nyelvi labort és felújított számítástechnikai szaktan- termet vehettek birtokukba a kisdiákok a diósjenői általá­nos iskolában. Mocsáry Gergely igazgató elismerően beszélt a szülőkről és a település vállalkozóiról, akik a vezetés tavaly szeptem­beri ígéretét önzetlen anyagi támogatásukkal segítettek megvalósítani. Ilyen módon szaván fogták a községi ön- kormányzatot, miszerint a tes­tület megígérte: ha a költségek felét állják a szülők, akkor ők vállalják a másik felét. Végül is a szülők és vállalkozók 170 ezer forinttal, az önkormányzat 130 ezer forinttal segítették a célok megvalósítását. Most a szaktanárokon a sor, dolgoznak azon az új óraren­den, programon, amely az an­gol, francia és a német nyelvi és a számítástechnikai oktatás fej­lesztését szolgálja, elsősorban a 7-8. osztályosok továbbtanu­lási esélyeit növelve. Mocsáry igazgató úr öröm­mel újságolta, hogy a 264 tanu­lóból 36 nyolcadikos, közülük mindenki tovább szeretne ta­nulni. Többségük Vácra jelent­kezett szakközépiskolába, ke­vesebben gimnáziumba, szak­munkásképzőbe. Kértünk és kaptunk - meséli mítógépet be­szerezték, fá­radtságot nem ismerve, sorra járva a ban­kokat és in­tézményeket, elszántan me­nedzselve in­gyenes meg­valósítását. Szíve szerint az igazgató mindenkit felsorolna, de csak egyet te­hetünk: a ta­nári karnak egy hatalmas jelest írunk a képzeletbeli nap­lóba.- szgys— Hírek Telefon Szátokon ® Ötven család rendelkezik telefonkészülékkel Szátokon. Közülük harmincnégynek szereltek be vonalat a közel­múltban a Matáv szakembe­rei. Mindezért 37 ezer 500 fo­rintot kellett fizetni a meg­rendelőknek. Szécsénkei szennyvíz • Előkészítési szakban van a kis község szennyvízhálóza­tának a kiépítési terve. A kör­nyezetvédelmi szempontok­ból igen fontos és szükséges beruházást a községi önkor­mányzat és a helyi - harminc munkást foglalkoztató - festő- és galvanizálóüzem együtt kezdeményezte, a be­ruházás finanszírozását is kö­zösen vállalja. Felsöpetényi tréning # A svéd adaptációs központ anyagi támogatásával a felső­petényi nevelőotthonban a napokban fejeződött be az a szupervíziós foglalkozás-so­rozat, amely az intézetben dolgozó pedagógusok és gyermekfelügyelők lelki, szellemi kondícióját erősí­tette. az igazgató a számítástechnikai tanterem felújításának kezdetét és végét, ahogyan a hat új szá­íme, a vadonatúj számítástechnikai tanterem

Next

/
Oldalképek
Tartalom