Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25-26 / 21. szám
1997. január 25., szombat Mozaik 5. oldal Barátai révén örök érvényű Nógrádhoz kötődése Megmaradt Baranyi Ferencnek Alig hihető, mégis igaz a hír, Baranyi Ferenc hatvanéves. 1937. január 24-én született. A költő, műfordító, lapszerkesztő, televíziós személyiség, a magyar-olasz szakos középiskolai tanár, a hatvanas évek második felének ifjú lázadója, megannyi fiatal példaképe. Üstökösként tűnt fel húszegynéhány éves korában, s valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe. Az Eötvös Kollégiumból -amelyet akkoriban lefokoztak diákotthonnak - indult útjára, hogy meghódítsa az emberi szíveket. A zsúfolt, füstöt és savanyú dohányszagot árasztó szobákban születtek az első, folyóiratokban és kötetekben megjelent költeményei. Sietősen, többnyire éjjel, emeletes vaságyon, takaróul szolgáló durva pokróc alá eldugott lámpa fénye mellett, hogy a többiek fel ne ébredjenek. Mert a vers, az nem várhat. Vagy napvilágot lát a pillanat varázsa alatt, vagy elvész örök időkre. Első költői bemutatkozása, megmérettetése is a Ménesi úti kollégiumban történt. Az ötvenes évek legvégén, másodéves egyetemistaként. Ott állt a szőke hajú fiatalember a nagy társalgó piros linóleumán, figyelő tekintetek kereszttüzében, kipirultan és kissé zavartan. Mellette a verseit előadó két színészjelölt a Színművészeti Főiskoláról és Ágh István, későbbi költőtársa. Aligha élt még Magyarországon poéta, aki akkora közérdeklődésnek és közszeretetnek örvendett volna, mint ő. Szinte naponta hívták író-olvasó találkozókra az ország legkülönbözőbb részeibe. Nem véletlenül. Elsősorban A 60 éves költő nemrégiben járt Karancsságon (is) azért hívták szívesen és oly nagy szeretettel, mert mindig tudott azokhoz szólni, akik a nyílt beszédre, az őszinte emberi hangra vágytak. Mondanivalójának aktualitása mellett főképpen ezt érezték meg olvasói, hallgatói. A Pest megyében született költő kötődése Nógrádhoz régi keletű és most már örök érvényű. Akár második hazájának is lehetne tekinteni a megyét, ha lenne valahol „második haza.” S nem csak a Palócföld című folyóirat révén, amelynek a nyolcvanas évek elején néhány esztendeig a főszerkesztői tisztét töltötte be. Inkább azért, mert nemigen van még hely az országban, ahol annyi társa, barátja, jó ismerőse lenne, mint éppen itt. Népszerűségének legmagasabb csúcsaihoz közeledett már, mikor megkérdeztük tőle: eljönne-e hozzánk is? A mi városunkba, a mi iskolánkba? Ezt válaszolta: -Én veletek, volt diáktársaimmal, nemhogy Tarjánba, de a Szahara kellős közepébe is bármikor elmegyek. És eljött. Nem egyszer, nem kétszer. Ha kértük rá, mindig jött. Soron kívül, és azonnal is. Azt szerette igazán, ha nem a hivatal, nem a protokoll hívja. Jött legjobb barátaival; Gerelyes Endrével, majd Simon Lajossal, Soós Zoltánnal, Simor Andrással. Aztán egyedül a„közgé”-be a gépipariba, a Madáchba. Zö- työgő tarjáni vonaton rövid ujjú ingben, hetykén, lezseren. Magának sem tette fel soha a kérdést, hogy megéri-e annyi időt ráfordítani a középiskolásokkal való találkozásokra. Tudta, hogy megéri. Csillogó diákszemek fényében volt a fizetsége. Itt volt azok ellenére is, akik nem szívesen látták, akik félreértették, s tudatosan elferdítették szép, tiszta szavait, őszinte hangvételét, jobbító szándékát. Mikor elment, itt hagyta emlékezetül verseinek, szavainak hevét és néma bánatát, a hazatérő diákok és felnőttek orcáin. Kedves Baranyi Ferenc! Tudjuk, a homokszemek lassan leperegnek, a pillanatok egymás után szép lassan elvonulnak. Változik a világ és változik benne az ember. Ma már más minden, nem olyan, mint annak idején volt! Te azonban vallód ma is, miszerint nem igaz az az állítás, hogy a művésznek mindenben idomulnia kell a korhoz, a gyakorta változó viszonyokhoz. A költőnek is saját magához kell elsősorban igazodnia, önmaga lelkiismeretével kell számot vetnie. S ez ma sem könnyű. Mikor oly egyszerűen történik az átállás egyik oldalról a másikra. Ellenségeid sokat bántottak. Hozzá nem értők, ismerethiányban szenvedők kritizáltak. De igaz barátaid azt nyugtázták, nagy-nagy örömmel, hogy megmaradtál annak, aki voltál. Népben, nemzetben valóban gondolkodni képes, az egyszerű honpolgárok és az elesettek sorsát mindig a szívén viselő művésznek, őszinte és igaz embernek. Megmaradtál Baranyi Ferencnek. Míg e sorokat rovom, tucatnyi könyved közül az egyik legújabbat, a Dante-fordításo- kat lapozgatom. Tolmácsolásodban a nagy humanista példaképednek csodálatos gondolataival ismerkedem. Vezéreljen hát Dante szelleme ezen a világon még jó hosszú ideig! Baranyi Ferenc, az Isten éltessen (sokáig) hatvanadik születésnapodon! Bozó Gyula * Baranyi Ferenc József Attila- díjas költőt irodalmi munkássága elismeréseként a közelmúltban, a magyar kultúra napján a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjé- vel (polgári tagozat) tüntették ki. Gratulálunk a megérdemelt elismeréshez! (A szerk.) Erény lett a hét főbűnből Nyakunkon a XXI. század. És, hogy könnyű lélekkel lépjünk át a jubileumi évnek hirdetett 2000 küszöbén, erre máris itt a múlt bűneitől való feloldozás. A hét főbűn ugyanis új értelmezést kapott a tekintélyes orvosi szaklap, a British Medical Journal szakértő orvosaitól és pszichológusaitól. íme: 1. A bujaság nem más, mint a természetnek a szaporodásban kifejezett ereje. 2. A kevélység az egyén maga- biztosságának a kovácsa. 3. A torkosság a mindennapi örömeink egyik megnyilvánulási formája. 4. A fösvénység a modem ember gazdagodásának hajtóereje. 5. A harag a bűn megtorlásának vágya. 6. A restség nem azonos a lustasággal, az ember feltöltődé- sének állapota. 7. Az irigység az egyetlen főbűn, melynek nincs pozitív karaktere. Szépségrecept mai lányoknak Sophia Loren visszatekint „Öregnek születtem. Sohasem volt gyermekkorom.” E meglepő vallomással kezdi emlékiratait Sophia Loren, akit Sophia Scicolone néven anyakönyveztek Nápolyban, 1934. szeptember 20-án. A dúsgazdag színésznő miért vágyódik ma is a pénz, a luxus, a drága autók, a pompás villák, a vagyont érő ékszerek után? Törleszt a nehéz gyermekkorért. Zavarba ejtő őszinteséggel emlékezik arra a kislányra, „akivel a lehető legrosszabb történt” - sovány, lompos, alaktalan volt. Annyira vézna, hogy a „gyufaszál” csúfnevet kapta. Igaz, 15 éves korában már észrevette a helybéli tanító Sophia szépülését, mert megkérte a kezét, a mama azonban kidobta a vőjelöltet. Első szépségversenyén földig érő ruhában állt a zsűri elé, hogy eltakarja: mezítláb van ... Szépségreceptje a mai lányoknak: mértékletesen enni, sok zöldséget fogyasztani, teljesen mellőzni a dohányzást és az alkoholt. És sokat aludni, amennyi csak jólesik! Tanulhatunk a hangyáktól Az embert ősidők nia foglalkoztatja a hang tos közössége. Számos nagy tudós, korai gondolkodó megállapította, hogy az állítólag sokkal fejlettebb emberekkel ellentétben a hangyák együttélése megvalósította azokat a paradicsomi állapotokat, amikről a homo sapiens álmodott. A hangyabolyok csodálatos világában a francia Bemard Webber szerint nincs főnök, nincs irigység, nincs rendőrség és nincs munkanélküliség. Ugyancsak nem létezik idegengyűlölet: a tudós szerint az újonnan érkezett jövevények és a boly régi lakói között oly harmonikus az együttélés, mint „egy napsütötte strand vendégei között”. Banderas, a bandita - Bár a jó oldalon áll filmbeli címszerepe alapján: Zorrót alakítja majd, a legyőzhetetlen „becsület bajnokát”. Antonio Banderas (balra) a forgatás megkezdése előtt tartott sajtótájékoztatón spanyol úriemberhez méltó módon egy szál rózsával kedveskedett filmbéli partnemőjének, Catherine Zeta Jonesnak. A film másik címszereplője Anthony Hopkins. Megnyugszik a gyermekét szoptató anya - Békülés, simogatás, ölelés, csók Meghosszabbítja az életet a szeretet A szeretet nélkül felnövő gyerekek zavart, félénk, időnként agresszív viselkedésű felnőttek lesznek. Ezt a nemrég megtartott New York-i Tudományos Akadémia tanácskozásán állapították meg a világ minden részéről összesereglett tudósok, akik az utóbbi évek idegbiológiai kutatásaiban különös figyelmet fordítottak a barátságos viselkedést - így a békü- lést, az ölelést, a simogatást és a csókolózást - kísérő, az emberekben végbemenő élettani változásokra. Összehasonlították azoknak az embereknek az életfolyamataival, akik nem voltak képesek barátságos, szeretetten érzelmeiket kimutatni és viselkedésbeli, jellembeli hozzáállásuk miatt a családon kívül rekedtek. A dühöngő, kezét ökölbe szorító ember szervezetében megemelkedik a stresszhor- monok - a kortizon és az epi- nefrin - szintje. A vérnyomás és a vércukor is felszökik, miközben a szervezet a feltételezett ellenség legyőzése érdekében mozgósítja összes energiatartalékát. A szervezetben a bo-. nyolult vegyi folyamatok egyszerű vegyületekké alakulnak vissza, tehát önpusztító folyamat indul meg. Ezzel szöges ellentétben áll a szoptató anyákban érzékelhető csodálatos átalakulás. A középkori ikonfestőknek, a gótikus szobormadonnáknak mintául szolgáló kisgyermekes anyákban mihelyt a gyermeket mellükre helyezik, máris lecsökken a kortizon- szint és a vérnyomás, eltölti őket a megnyugvás és a nagyfokú békesség. Egyidejűleg az anya testében az egyszerű vegyületek bonyolultakká állnak össze, amelyek mind édesebbé teszik az anyatejet és a kicsi számára megköny- nyítik az emésztést. Az anyai gondoskodásnak köszönhetően a kisgyermek agyának több ideje van egészségesen kifejlődni, aminek a következtében életerősebb, kiegyensúlyozottabb és intelligensebb utód növekedhet fel. Németországban magyar állampolgárként él Pálma Offenbachban is zenész- Hiszen ez Deák Pálma! - mondja majd sok tarjáni, ha meglátja az alábbi fotót, bár 1993 óta csak vendégségben, testvérét meglátogatni jár a városban a Németországban élő zongorista, zenetanár. Legutóbb a karácsonyi vakációt töltötte itthon, de nem egyedül jött: vele volt két és fél esztendős kislánya, a huncutul mosolygós Veronika is. Mint a régi ismerősök egyike, közhelyszerű, de ez esetben végképp kikerülhetetlen kérdéssel kezdtem a beszélgetést:- Hogy van, hogyan szokott meg a messzi távolban?- Jól érzem magam Németországban, s ennek elsősorban személyes okai vannak. Férjem német, általa kerültem külföldre. Családja, barátai nagyon szívélyesen fogadtak, ilyen értelemben semmi gondot nem okozott a beilleszkedés. Meg aztán ott született a kislányom is, aki, mondanom sem kell, mekkora örömet okozott és okoz azóta is folyamatosan.-Felvette a német állam- polgárságot is?-Nem. Megmaradtam magyarnak. Annál is inkább, mert azt tervezzük, hogy majd egyszer, nyugdíjaskorban Magyarországon telepedünk le.- Nincs honvágya sem?- Azt azért nem mondanám, hiszen, ha európai életformában is, de mégiscsak idegenben élek. Kizárólag a család miatt érte meg ez a döntésem. Semmi más miatt nem lennék képes ilyen hosszú távú külföldi távollétre.-Beszéljünk a zenéről is, hiszen önt itt a szereplései miatt ismerték olyan sokan.- Nem lettem hűtlen a szakmámhoz, hivatásomhoz sem. Amikor Németországba kerültem, Offenbachban egy evangélikus templomban or- Milyen nyelven beszélnek a kicsivel?- Miután ő nem tud magyarul, csak németül szól hozzá. Én ugyan beszélem a németet - ha észrevehető akcentussal is -, mégis kizárólag magyarul Kislányával, Veronikával gonáltam, s zongoráztam frankfurti sétahajón is havonta egy alkalommal. Gyertyafényes vacsorákhoz kellett este nyolctól éjjel fél 12-ig aláfestő komolyzenét játszani. Ezen kívül privát tanítványaim is voltak, mára is maradt egy közülük. Közben tettünk egy kis kitérőt: rövid ideig falun is laktunk, de már visszaköltöztünk Offenbachba. Frankfurtban és környékén mintegy száz templomban ismerik a nevemet, és bárhol kell helyettesíteni, engem hívnak istentiszteletre.- Férje mivel foglalkozik?- Adóhivatalnok, számítógépen készít programokat. FOTÓ: RIGÓ TIBOR társalgók Veronikával. Hamarosan félnapos óvodába megy, ahol értelemszerűen, csak német szót hall majd. Ezek alapján remélem, hogy abszolút kétnyelvű lesz.- 0 is zenész lesz?- Erre még nem tudom a választ. Annyit elmondhatok, hogy tetszik neki a hangszer, szívesen hallgatja, ha játszom, s ő is szeret pötyögtetni.-Milyen a kapcsolata volt kollégáival?- Évente kétszer — ha itthon járok - általában belátogatok a zeneiskolába, olykor telefonon is beszélgetünk, előfordulnak levélváltások is.- csébé -
