Nógrád Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-21 / 17. szám

Nógrád megye zeneiskolásainak "seregszemléje Fafiivósok hangszerpárbaj a Megyénk hat zeneiskolájának fafúvós-növendékei mérték össze tudásukat Balassa­gyarmaton. A hároméven­ként megrendezendő zenei párbaj nem csupán fellépési lehetőség, de a zsűri észrevéte­lei komoly tanulságot jelent­hetnek az ifjú zenészek to­vábbi pályáját illetően.- A rendezvény a városnak is elismerést jelent - mondta Juhász Péter polgármester. A fafűvós-találkozón a he­lyi, Rózsavölgyi Márk Zene­iskola növendékei mellett pó­diumra léptek a bátonytere- nyei Alapfokú Művészeti Is­kola, a karancskeszi zeneis­kola, a pásztói Rajeczky Ben­jamin Zeneiskola, valamint a szécsényi és a salgótarjáni zeneiskola ifjú művészei is. Pröhle Henrik fuvolaművész, egyetemi tanár zsűrielnök­ként, valamint Kemény János oboa-, és Horn András klari­nétművészek zsűritagokként a segítő kritika, a színpadi pro­dukció, az interpretációk, va­lamint a pódiumon való meg­jelenés értékelésekor a jó szóval sem fukarkodtak. Az önkormányzat, a Pro Musica Balassagyarmat Alapítvány és a bankok, biztosítók, helyi vállalkozók által támogatott rendezvényen az alábbi eredmények születtek. A ) fuvolások közt Kanyó András növendékei, Péter Kata és Ebecz Viktória kapott dicséretet, nívódíjat a szintén gyarmati BenkS Zsófia (tanára Veres István), s szintén nívó­díjas lett a tarjáni Pintér Ve­ronika, felkészítő tanára Szvoren András. Kiemelt ní­vódíjat két Kanyó-tanítvány, Perneczky Zsófia és Bárány Adrienn kapott, nagydíjas ezen hangszeren a salgótar­jáni Somogyi Júlia, aki Szvo- ren-tanítvány. Oboások közt az egyik ní­vódíj Pásztora, a másik Salgó­tarjánba került Bartus Réka (felkészítője Becze Szilvia és Mile Mária), s Bállá Tamás (felkészítője Kazinczy And­rásáé) révén. Klarinétosoknál Kovács Nóra szécsényi, Kapi Dániel és Kiss Gergely salgó­tarjáni, valamint Kerekes Gá­bor bátonyterenyei növendé­kek játékát dicsérte a zsűri, a felkészítő tanárok: Barát At­tila, Becze Lajos és Venter László. Nívódíjat a Becze-tanít- vány Horváth Gábor és a bá­tonyterenyei László Endre- növendék, Kákái Balázs szer­zett. Fagottosok közt Horváth István salgótarjáni növendé­kei, Rácz Andrea és Csincsik Andrea kaptak dicséretet, a kiemelt nívódíjat pedig a tar­jáni mester tehetséges diákjá­nak, Horváth Andreának ítél­ték a gyarmati seregszemlén. Tarnóczi L. Másfél évszázada született a nagy palóc író Mikszáthra emlékeznek Bátonyterenye - A „Palócföld megjelenítése Mikszáthnál” címmel ünnepi megemlékezést tartanak január 22-én, szerdán a Kastélykerti Művelődési Ház és Könyvtár olvasótermében a nagy palóc író születésének százötvenedik évfordulója al­kalmából. Közreműködik Sze­rencsi Andrásné és a Kossuth Lajos Általános Iskola irodalmi színpada. BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. január 21., kedd Jégre vitték saját magukat Tél van Palotáson is. Mivel jelent ez többet, mint a me­gye településeinek többsé­gén? Nos, a falu határában húzódik a tó, aminek jegén ilyenkor sok helybéli és hétvégiház-tulajdonos szó­rakozik. Aki nem járatos a témában, talán nem is tudja, hogy a jégbe léket vágva horgászni is lehet a fagyos idgíben. Vannak olyanok, akik a motorjuk fékjét pró­bálgatják a jégen, mások korcsolyát kötnek. Amíg a hideg hetek tartanak, nincs is semmi gond: a tó jege 15- 20 centiméter vastagra hí­zott, akár a legsúlyosabb embert is könnyen elbírja. Meddig tart még a történet? - Három egyezmény, három törvény és egy alaptörvény ítélet van, béke nincs sortűzügyben Véget ért a kilencvenes évek nagy próbapere, a sortűzügyek közül az egyetlen, amelyben hároméves huzavona után ér­tékelhető, érdemi döntés született. A sokadik ítélethirdetés azonban igazi békét senkinek nem hozott: a vádlottak és a védők sokallják, a még élő sértettek viszont keveslik a bün­tetést; ami pedig az elvi kérdéseket illeti: azok a bírák, akik csak ezután látnak munkához, az új határozatot megis­merve sem lettek sokkal okosabbak ... A perben kezdettől fogva az volt a fő kérdés, hogy milyen nemzetközi egyezményeket milyen indoklással lehet al­kalmazni, továbbá: lehet-e ki nem hirdetett egyezményre hivatkozni, különösen akkor, ha a végrehajtás is késve tör­tént meg. A válaszokat a Leg­felsőbb Bíróság jogerős ítéle­tének szóbeli indoklása alap­ján próbáltuk meg össze­szedni. A másodfokú határozat töb­bek között három nemzetközi jogforrásra, a magyar alkot­mányra, a büntető törvény- könyvre és a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvényre épül. A polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949-es Genfi Egyezmény alapján megállapították, hogy: 1. / 1956. november 4. és november 15. között nemzet­közi fegyveres összeütközés volt Magyarország és a Szovjetunió között, november 15. után pedig ez a helyzet megszállásnak minősül. 2. / Salgótarján - mint meg­szállt város - (az 1913-as Há­gai Egyezmény szerint) védett területnek, minden egyes la­kója pedig védett személynek minősült, így a sérelmükre el­követett bűncselekmények há­borús bűntettek. A fenti két megállapításból ugyanakkor még nem követ­kezik, hogy a magyar lakos­ságra tüzelő magyar karhatal­misták elkövették volna a fenti bűncselekményt. Ehhez az kel­lett, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt is megállapítsa: a karhatal- misták a megszállók segítőinek minősültek, így a salgótarjániak velük szemben is védelem alá kerültek. Ez volt az a részlet, amely majd' minden lap tudósí­tásából kimaradt, pedig logika­ilag csak így vezethető le a vádlottak bűnössége. Ami a Genfi Egyezményt il­leti, Magyarországon szabályo­san soha nem hirdették ki, így a védők szerint nem is le- het(ne) alkalmazni. Az Al­kotmánybíróság viszont úgy vélte, hogy az ilyen egyezmé­nyeket az alkotmány 7. parag­rafusa külön kihirdetés nélkül is transzformálja a magyar jogba, tehát a kérdéses megál­lapodás nálunk is alkalmaz­ható. A háborús és egyéb bűncse­lekmények elévülésének kizá­rásáról szóló, Magyarországon 1971-ben kihirdetett 1968. évi New York-i Egyezmény pedig kimondja: az ilyen bűntettek akkor sem évülnek el, ha azo­kat az egyezmény megkötése előtt követték el. Problémát okozott viszont, hogy a hivatkozott jogforrások csak tényállást tartalmaztak, szankciót nem, tehát nem írták le, hogy melyik bűncselekmé­nyért milyen büntetést kell ki­szabni. Ezt és a pontos minősítést a magyar jog adta meg, így lett a sortűzből „több emberen elkö­vetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűn­tett”. 1956. december 8-án (tehát az elkövetés időpontjában) az 1878. évi 5. törvénycikk volt hatályban, amely a több embe­ren elkövetett emberölés bűn­tettére kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztést ren­delt. Általános szabály viszont, hogyha az elbírálás (elítélés) időpontjában hatályban lévő törvény enyhébb büntetést ír elő, akkor azt kell alkalmazni. Esetünkben a mostani Btk. 10 évtől 15 évig terjedő vagy élet­fogytig tartó szabadságvesz­téssel fenyegeti e bűncselek­mény elkövetőit. A minimum tehát tíz év lenne, ám a Btk. enyhítő sza­kasza szerint ezt mérsékelni lehet, s legkevesebb öt évi sza­badságvesztést kell kiszabni. Ez történt Orosz Lajos eseté­ben. További két vádlottat pszi­chikai bűnsegédként ítéltek el: lőni nem lőttek (mert nem tud­tak, fegyverük csődöt mon­dott), de akartak, s így cselek­ményük „szándékerősítő hatást gyakorolt”: szinte bátorította a többi elkövetőt. Büntetésük (kétszeres enyhítéssel) 2-2 év börtön, ám a közkegyelmi tör­vény kimondja: a 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása alól mentesül a (férfi) elítélt, ha 60. évét betöl­tötte vagy gyógyíthatatlan be­teg - feltéve, hogy a bűncse­lekményt 1990 előtt követte el. * Az ítélet jogerős, de nem támadhatatlan. A büntetőeljá­rásról szóló törvény szerint fe­lülvizsgálatnak van helye, ha- többek között - felelősség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak (tehát a Btk.-ban írtak) megsértése miatt került sor, ha törvény- sértő minősítés miatt törvény- sértő büntetést alkalmaztak, il­letve különböző eljárási hibák (törvényes vád hiánya, hatás­köri túllépés, kizárt bíró rész­vétele stb.) esetén. A fentiek közül leginkább az első két ki­tételre hivatkozhat(ná)nak az elítéltek és védőik. Ha indítványuknak helyt adnak, az jelenthet hatályon kívül helyezést és megismételt eljárást, de ha felmentésre, enyhítésre vagy az eljárás megszüntetésére van lehető­ség, akkor a Legfelsőbb Bíró­ság másik, öttagú tanácsa maga is hozhat új határozatot. Ezzel szemben az új eljárás egyenlő lenne egy újabb há­rom-négyéves huzavonával, s azzal, hogy a vádlottak jó része esetleg meghal, mielőtt fel­mentenék vagy elítélnék őket. Fél tucat sortűzügy még vá­rólistán van, a Legfelsőbb Bí­róság valamennyi esetben új eljárást rendelt el, új szakér­tőkkel. A salgótarjáni ügyben hozott döntés pedig nem sokat segít a szovjet invázió előtt el­dördült sortüzek vizsgálóinak, hiszen november 4. előtt nem volt sem háború, sem megszál­lás, így a tiszakécskei és a mo­sonmagyaróvári ügyekben aligha lehet hasonló határoza­tot hozni. Igazi segítséget csak azok­nak jelent a mostani ítélet, akik a tarjámhoz hasonló esetekben (Miskolc, Eger, Gyula, Csepel) bíráskodnak, ha a minapi dön­tés után nem lesz felülvizsgá­lati indítvány, hatályon kívül helyezés, egészen más elvi in­doklással. S. J. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom