Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31-1997-01-01 / 304. szám

8. oldal Szilveszter ’96 1996. december 31., kedd Különösen a szécsényi évek voltak szépek - A vendég szava szent Egy pincéméi is betelhet a pohár „A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Mesterlevele sze­rint 1946. március 27-én sikerrel letett vizsgája alapján ezennel vendéglős mesternek nyilvánítjuk __ Németh Károlyt, aki 19 14-ben, Páliban született... Üjév napján nem ajánlatos szárnyast és halat enni ínyencségek a büféasztalon Az év utolsó napját vidám ünnepléssel, vendégeskedés­sel töltjük. Magyarországon éjfél után általában főtt virs­lit, hajnalban kor hely levest szolgálnak fel. A hiedelmek szerint az új év első napján nem szabad halat vagy szár­nyast fogyasztani, mert el­úszik, illetve elröpül a sze­rencse. Ajánlatos viszont malacot enni, mert az ki­túrja a szerencsét. Ugyan­csak hagyományos ebéd ja­nuár elsején a gazdagságot hozó lencse. Receptajánlatunk a szil­veszteri büféasztalra szól. Lovagló ördögök Hozzávalók 8 személyre: 32 szem aszalt szilva, 16 sze­let bacon, 8 szelet toastkenyér, 32 szem mandula, cayenne- bors. Az aszalt szilvát meleg vízbe áztatjuk, majd ha meg­puhult, kimagozzuk. A mag helyére egy-egy szem sós mandulát ültetünk, majd kör­betekerjük a középen kettévá­gott szalonnaszelettel. Fogvá­jóval rögzítjük, meghintjük cayenne-borssal és 5 percig grillezzük. A toastkenyeret négyfelé vágjuk, szárazon megpirítjuk és egy-egy "ördö­göt" ültetünk a falatkák köze­pére. Parmezánfánk Hozzávalók 8 személyre: A tésztához 10 dkg margarin, 16 dkg rétesliszt, 10 dkg parme- zán sajt, 3 tojás, só. A tölte­lékhez: 2 tojássárgája, 2 dl tej­föl, 10 dkg parmezán sajt Felforralunk 2,5 dl vizet és felolvasztjuk benne a marga­rint. Állandó keverés mellett beleszórjuk a lisztet és a sót. A tűzről levéve belekeverjük a reszelt sajtot, majd langyosra hűlve, egyenként a tojásokat is. A tésztából kizsírozott tep­sibe kisebb halmokat rakunk, a tetejét megkenjük tojássár­gájával, majd közepes tűznél 45 percig sütjük. Á krémhez a tejfölt kikever­jük a tojássárgájával, megme­legítjük és hozzáadunk 8 dkg reszelt sajtot. Kis lángon besű­rítjük. A fánkok tetejét levág­juk, az üreget megtöltjük a sajtkrémmel és visszahelyez­zük a kalapokat. Tálalás előtt a maradék reszelt sajtba forgat­juk. Holland saláta Hozzávalók 8 személyre: 15 dkg főtt, füstölt marha­nyelv, 25 dkg burgonya, 25 dkg Gouda sajt, 2 csemegeu­borka, 2 kis fej lilahagyma, 1 jonatánalma. Az öntethez: 1,5 dl tejföl, 2 evőkanál mustár, 1 teáskanál szardellapaszta, 1 teáskanál almaecet, só, bors, cukor, Worchestershire-már- tás. A burgonyát héjában meg­főzzük, meghámozzuk és fel- karikázzuk. Az almát gerez­dekre, a sajtot kockára, a lila­hagymát és a csemegeuborkát karikára vágjuk. A főtt nyelvet vékony csíkokra metéljük. Összekeverjük az öntet hoz­závalóit, majd béleforgatjuk a saláta alkotórészeit. Két óráig érleljük. P. Ch. Hogyan igyuk és bontsuk a pezsgőt? Beszélgetőpartnerem a tőle megszokott barátsággal, bajsza alatt a hamiskás mosolyával állná a kérdéseket, de nem is nagyon kell őt faggatni élete soráról, meséli ő színesen, ked­vesen, filmszerűen.- A mestervizsga letételekor már 16 éve Salgótarján szóra­kozni szerető közönsége ren­delkezésére álltam. Még 1930- ban hívott ide a nagybácsim, Bodó Lajos, aki már ismert vendéglőse volt Tarjánnak ak­koriban. Sopron mellől jöttem a rokonom hívására. Az üveg­gyári kaszinó bérlője volt a nagybácsi, aki mellett pikoló- fiú, majd tanuló lettem. Kedvelt látogatóhelye volt a kaszinó sokaknak, hisz' az üveggyár is jó hímek örvendett, különösen, hogy 1924-ben megvette a Kő­szénbánya Rt.-A segédvizsgát a tarjáni Pannónia Szállóban tette le. Mi történt ezután?-Kipróbáltam a fővárost is, de a budapesti Belvárosi Kávé­ház, majd a Váci utcai Tiszti Kaszinó után visszajöttem Bo- dóékhoz, majd megfelelő kau­ció letétele ellenében az Acél­gyári Kaszinó főpincére voltam egy évtizeden át. Aztán 1944- ben engem láttak vendégül orosz fogságban, gödöllői, deb­receni katonaság ürügyén. In­nen ismét a rokonaimhoz jöt­tem vissza, B odóék akkor már egy másik vendéglőt béreltek, ahol rövid ideig üzletvezetős- ködtem és egy újabb kaszinóba, a síküveggyáriba kerültem Pál- falvára. A mestervizsga letéte- lete- béreltem ki az ipartestület Németh Károly vendéglőjét. Ez kényszerűen fe­jezte be tevékenységét az álla­mosításkor, 1949. november 25-én.- Mit tett ezután?-Fájt a dolog, de élni, dol­gozni kellett. A Nemzeti ven­déglőjét vezettem 1950 február­jától 1955 novemberéig. Ekkor betelt a pohár, összetűzésbe ke­rültem az akkori felső vezetés mérhetetlen dilettantizmusával és a vendéglátó tröszt helyett a Szövoszt választottam. így ke­rültem Szécsénybe, ahol rövid időn belül több megbecsülést kaptam, mint az államosítás első éveiben Tarjánban. Igaz, naponta utaztam oda-vissza egy Pannónia motorkerékpáron, de így is megérte. A vendéglőst, a szakembert látták bennem és ez mindennél többet ért. Egy alka­lommal magas rangú küldött­ség járt Szécsényben és annyira megelégedettek voltak az ellá­tással, hogy meginvitáltak az asztalukhoz, ahol közölték ve­lem, hogyha óhajtom, lecserél­hetem a motort egy autóra. Nagy szó volt ez akkor! So­ron kívül vásárolhattam 42 ezerért egy Skoda Spartát. És benzinjegyet is kaphattam hozzá a szövetkezeti elnök jó­voltából.- Hogy alakultak aztán a dolgok?-Szécsényben öt esztendőt töltöttem és fájó szívvel hagy­tam ott. Tarjánbah 1959 őszén nyílt a Déryné eszpresszó, majd a Salgó Étterem. Ezekben vol­tam üzletvezető. Sosem felej­tem el a Záray-Vámosi házaspár vendégszerepléseit.-A magyar ember a jó bor mellé igazi cigányzenére tud mulatni. Kikre emlékszik a hí­res tarjáni prímások közül?- A Fő téri /Wő-kocsmában Fényes Misi húzta akkoriban, a régi Kulacs helyén volt a Jan- csovics-\e ndéglő, ott Oláh Kálmán játszott, a Nemzetiben Szabó Gajdi, Jóváriéknál Botos Gyula, aztán a Salgóban Botos Bandi. Jelenleg csak Gaboráé- kat ismerem, mint tarjáni zené­szeket.-Amikor a Salgóból eljött, hová került Karcsi bácsi?- A Vadaskert (később Besz­terce) vendéglőt vezettem. Ez már az utolsó nagyobb állomá­som volt, nyugdíjasként még el-eljárogattam ide-oda segí­teni. Most a pálfalvai idősek otthonában töltöm napjaimat.-Ha megkérnék, hogy ren­dezzen meg egy százfős szil­vesztert vagy lagzit, elvállalná?- Természetesen. Én vendég­lősnek születtem és a vendég szava nekem szent! Deák Ferenc Az ujev tiszteletére természete­sen pezsgőt iszunk. Jogos a kérdés: tényleg a legtöbb nyelvben champagnenak neve­zett habzóbor a legfinomabb? Italszakértők szerint ez ízlés dolga, de hogy a legelőkelőbb és a legdrágább, az biztos. Az igazi viszont csak az, amit Franciahon Champagne nevű patinás borvidékén szüreteltek. Walter Bischof, a német bor­termesztők szövetségének szó­vivője, a világ egyik legrango­sabb pezsgőszakértője minden­esetre azt állítja, hogy az ol­csóbb pezsgőtől sem fáj jobban másnap az ember feje, mint a nemestől. A szakértő fontos útmuta­tása: az italt öt-hét fokra hűtsük le, ne rázogassuk, áhítattal kor­tyolgassuk. Arra a kérdésre, hogyan tartsuk frissen a már kinyitott üveget, a szakember tanácsa: úgy, hogy beleteszünk egy hosszú kanálnyelet. És hogyan nyissuk ki a pezs­gősüveget? Peggy Knicker­bocker amerikai szakértő­hölgy szerint úgy, hogy a fóliát, ami a palack nyakát védi, csak annyira távolítsuk el, hogy meglazíthassuk a dugót rögzítő drótot. Miután ezt a drótot eltá- volítottuk, magát az üveget, nyílásával felfelé, negyvenöt fokos szögben tartsuk. Ajánla­tos, hogy e bonyolult művelet során legyen a közelben egy pohár. Ezután következik a leg­fontosabb. A dugót megfogjuk és a másik kezünkkel az üveget egy irányban forgatjuk. Tehát a fő szabály: ne a dugót, hanem az üveget! Ezután már csak a koccintás következik. Stampedlis poharak vadászbombázók társaságában Mr. Pintér esete Clinton úrral Nem volt hiábavaló a salgótarjáni Pintér Sándor száz­egyedik próbálkozása. A Bili Clinton hasonmás ugyanis már százszor tett kísérletet, hogy az amerikai elnök kö­zelébe férkőzzön. írt ő már fűnek-fának, Internetnek, de udvarias válaszon, elutasításon kívül többre nem fu­totta. Legutóbb aztán, amikor az USA első embere Taszáron járt, Pintér Sándor, az öblös- üveggyár dolgozója, kivette az összes túlóráját, s leutazott az amerikaiak ma­gyarországi katonai tábo­rába. Csipkés konbiné Mellesleg, a tarjáni hason­más képes volt megtanulni szaxofonozni, mint ahogy azt a nagy Bili is megtette egy­szer. Pintérnek akadtak emiatt álmatlan éjszakái (a szom­szédjairól már nem is szólva), de végül is a csipkés kombinétól kezdve az ame­rikai himnuszig mindent megtanult játszani a nem könnyű hangszeren. Mire leért Taszárra kellő­képpen le is fogyott, kö­szönhetően a magyar tö­megközlekedés vonatról el­nevezett motorizált lajhárjá- nak. Az angol nyelv talán két leggyakoribb szavát (hello, boys!) használva egészen a katonai tábor nyugati bejára­táig jutott, ahol bizonyos Ke­leti nevezetű magyar főka­tona toppant eléje. — We love NATO (azaz, „mi szeretjük a NATO-t”) - közölte Pintérrel, aki észak­ról és dél felől is megsimo­gatta Keleti buksiját. Azért visszakérdezett. — Mióta? Keleti annyira meglepő­dött a magyar nyelvű kérdé­sen, hogy az igazat vála­szolta. — Pár éve. Very good (azaz, „nagyon jó”) — paskolta meg Pintér a magyar főkatona pofiját. A továbbiakban szépen átballagtak az amerikai tábo­ron. Pintér Sándor útját fe­szes vigyázok (sic!), tisztel­gések és mosolyba mereve­dett arcú magyar tábornokok kísérték. — Where is my szaxofon (azaz, „hol az én szaxofo­nom”?) — kérdezte Pintér az egyik amerikai hadnagyot. Koldus és királyfi Pillanatokon belül előkerült a gazdája után leghíresebb amerikai hangszer, s az öb­lösüveggyár dolgozója, a magyar nép egyszerű fia, a Tarjánhő Kft. legnagyobb valaha is élt kritikusa, a sal­gótarjáni közmeghallgatások főszereplője szájához illesz­tette, hogy eljátssza az ame­rikai himnuszt. Alighogy belefújt, egy rá igen csak hasonlító ember dugta ki fejét a hadtápabla- kon. Szájában csirkével, ar­cán csodálkozással. Ez az ember nagyon ha­sonlított Bili Clintonra - lé­vén, hogy ő volt az. Akkor írhattam volna le, hogy úgy nézett ki, mint az amerikai elnök, ha nem ivott volna meg egy üveg whiskyt, ami csekély mértékben ugyan, de mégiscsak megvál­toztatta az arcvonásait. A himnusz végén kibotor­kált Pintér Sándorhoz, és mosolyogva megállt előtte. A két ember együttes lát­ványa alaposan elbizonyta­lanította az elnöki testőröket, akik a whiskyivásban is kö­vették Bili Clintont. A hadtápra ugyanis még együtt mentek be, de az­tán elszakadt a film számuk­ra. Végül (koldus és királyfi alapon) az egyszerű katonai gyakorlóba bújt Bili Clintont pillanatokon belül ellökdös- ték az öltönyös-szaxofonos Pintér mellől. Ebédhordó a fogdában- Szegény, jó öreg Bili — mormogta maga elé a hasonmás —, sajnállak, de nem árt, ha megtudod, mi­lyen az egyszerű emberek sorsa. A nap további részében Keleti főkatonával társalgóit a tarjáni sikerember, magya­rul. Keleti főkatona nem győzte dicsérni az „elnök” magyar tudását, s tájékozott­ságát az öblösüveggyártás­ban. Pintér megígérte, hogy szilveszterre pezsgőskészle- tet küld neki, meg stampedlis poharakat néhány vadász­bombázóval. Este, vacsora után a ma­gyar nép jóllakott, jólelkű fia ebédhordóval a kezében fel­kereste Bili Clintont a fogdá­ban. Megcsipkedte a hatalom­vesztéstől falfehérré vált el­nök orcáját, evésre biztatta, miközben elnézést kért a tré­fáért. Még aznap éjszaka két szaxofon sírt hele a taszári éjszakába két whiskysüveg által hangszerelve. Ugyan­csak az éjszaka folyamán az összes elnöki testőr felke­reste a taszári ügyeletes or­vost, látászavarra hivat­kozva. Másnap, a délelőtti órák­ban távozott Pintér Sándor. Előtte Keleti főkatonának még egy roamer vázát ígért két harci helikopter társasá­gában. Bili Clinton egészen a tábor kapujáig kísérte a ha­sonmást.- Hello, Bili! — búcsúzott Pintér. — Hello, Sándor vere­gette meg a távozó vállát az amerikai elnök. . Keleti főkatona amikor észrevette, hogy távozik az „elnök”, megdöbbenve vonta kérdőre a „hasonmást”. Bili Clinton erre megígérte, hogy farsangra színes posztert küld neki a kosaras Michael Jordánról, három tábori fel­cser társaságában. Minden oké Azt már csak az elnökhöz közel álló körök tudják, hogy szóba került egy elnökhelyet­tesítő Pintér-látogatás '97 nyarára, Washingtonba. Bili Clinton addig az öb­lösüveggyárat és a Tarjánhő Kft.-t tanulmányozza majd (és beül egy önkormányzati ülésre is). Erre mondják az amerika­iak, hogy minden OK (azaz oké)! Benkő Mihály Egy képcsere, vagy valami más ?! Nincs más! Csak egy fáradt nap terméke, amely nem vi­gasztalja a kedves olvasót, mégis meg lehet bocsátani az év végi hajrában a tévedést. Hajrá! Hol van manapság már a hajrászemlélet és gyakorlat? Dolgozgatunk, ahogy fizetget- nek, akinek fizetnek, az meg még él-éldegél. Na, de itt a képcsere a téma, és nem a napi megélhetés. Szóval a két kitűnő labdarüßö portréja kicserélődött. így Sándor helyett Jóska képe je­lent meg lapunkban. Erre mondták többen, aki ismeri őket, úgyis tudja, hogy nem így van; aki meg nem, az azt gon­dolja, ez a jó! Szóval, Sándor helyett Jóska, na, de kérem! A nap­tárban is egymás után követ­keznek, vagyis vannak és szok­tuk is mondani: Sándor, Jó­zsef, hiányzó társuk Benedek, hozhatna manapság zsákban meleget. De sok otthonban örülné­nek, ha már itt lennének zsák­jaikkal. Jelzem, én megbocsá­tok a képcseréért, mert sok­szor, százszor is, többször is egymás mellett voltak a pá­Közhírré tett Amerikában, a New Yorkban megjelenő Manhattan Penny- saver új szolgáltatást vezetett be. Részlet az ajánló szöveg­ből: „Szeretné hidegre tenni a szomszédját? 1997-ben hírbe akarja hozni azt a politikust, akit a legjobban gyűlöl? Bízza ránk a megoldást. Tegye közzé dühét, meglátja, megkönnyeb­bül!” A szerkesztők a pszichológia bevált gyógymódjából kíván­lyán. A tudósítók is egymás mellett írták a nevüket, volt, amikor a Sándort előbb, volt amikor a Józsefet. Egy a tény, Sándor neve többször szere­pelt, ő a háromszázak klubjá­nak is a tagja. Ennyi egymás mellettiség nem elég a képcse­rére?! Soroljuk tovább? Evek óta együtt dolgoznak, mégpedig rossz világítási kö­rülmények között és nemegy­szer hallottam, miként tévesz­tik össze őket azok, akik élő va­lóságban vannak jelen és a té- vesztökkel sem először talál­koznak. Szóval tévesztünk, hi­bázunk. Legnagyobbat az érintettek, nevettek a képcserén. Egyben azonban - ők mondták -, biz­tosak lehetünk, vannak helyek, ahol nem tévesztik, cserélik őket össze. De jó is volna, ha 1997 legnagyobb szenzációja egy képcsere lenne, és közben a nagy gondok kicsikre cseré­lődnének. Az meg csak emlék maradna, -nem képcserével, hanem valóságban -, hogy az áremelkedés kisebb volna, mint a bérnövekedés! Sokan-sokan várjuk ezt a képcserét! Kalotai László nemszeretem nak hasznot húzni, a kibeszélte- tés módszerét alkalmazzák. Az új szolgáltatás első heteit a nők üzenetei uralták, nyilván több a mondanivalójuk, mint az erősebb nemnek. íme, egy példa: „Kedves Jake. Kösz' a mi­napi esti randevúért.. Miután enni láttalak, s ráadásul közben fiziológiai eredetű hangokat is hallattál, csak annyit üzenek, hogy legközelebb a magad ál­latfajtájából való partnert ke­ress."

Next

/
Oldalképek
Tartalom