Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-27 / 301. szám
Emberséget kereső szavaló- Gondolatok egy verseny után Néhány hete fejeződtek be a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban a Városi Vers- és Prózamondó Verseny döntői. A házigazda művelődési intézmény immár 27. alkalommal rendezte meg ezt a gondosan előkészített és színvonalasan lebonyolított előadóművészeti eseményt, az általános iskolák felső tagozata és a középiskolás korosztály számára. Jómagam - aki a zsűri munkájában vettem részt -, hosszú évek óta kísérem figyelemmel ezt a „versenyt”, s tapasztalom egyre gyarapodó örömmel a tehetséges előadóművész-palánták újabb és újabb seregének előrajzását. Örömömet nem csak az táplálja, hogy a városi döntőn bemutatkozó mintegy 70 versmondón kívül az úgynevezett háziversenyeken pódiumra állt még további 2-300 diák, hanem az is, hogy e szellemi és lelki igényesség, a szebb és jobb emberi életre való törekvés, e versmondó diákok által benne él az ifjúságban és hatni tud, mert hatni akar és „szószéket” követel magának. Ezt bizonyította számomra a felkészítő tanárok lelkiismeretes munkája, a szülők odaadó gondoskodása és biztató szeretete és a kiválasztott irodalmi „anyagokban”, a versekben és prózákban megfogalmazott komoly közlési szándék kifejeződése, a megvalósuló pódiumi produkciók magas színvonala. A verseny szakmai „hoza- déka” lényegében! évek óta néhány szonátát tekintve, lényegesen nem változik. Jellemző például e vers- illetve prózamondó korosztályra, hogy szívesen nyúl a klasszikusokhoz: Aranyhoz, a népmesékhez, balladákhoz, Ady- hoz, Radnótihoz, József Attilához, a ,,Nyugatosok”-hoz, s kevesebbet merít a mai magyar, s még inkább az élő költészet alkotásaiból. Mindez az életkori sajátosságokkal magyarázható. Hiszen e modem, kortársművek elvontsága, asszociációi és nyelvi nehézségei, s előadóművészi eszközeik kezdetlegességei, személyiségük kiforratlansága az érthetőbb és köny- nyebben befogadható művek és szerzők irányába mozdítják őket. Mindez egyáltalán nem baj vagy hiányosság, mert így többnyire az életkoruknak és személyiségüknek megfelelő műveket szólaltatnak meg. Az előadóművészi eszközöket, a kifejezés lehetőségeit tekintve egyre szélesedik a skála, a beszéd általában tiszta, jól tagolt, s a pódiumi magatartás hibáit tekintve egyre kevesebb a kirívó, bántó eset. Ez arra enged következtetni, hogy beérik a gyümölcse a városban működő alkalmi vagy állandó jelleggel működő előadóművészeti műhelyek munkájának. Örvendetes és természetes az is, hogy évek óta azok a „csapatok”, iskolák nyerik el a legjobbnak járó vándorserleget, akik hagyományosan következetes, lelkiismeretes, szívós munkával nevelik az előadóművészi utánpótlást, az oktatási intézmény adta lehetőségeken belül, s a kötelező irodalomoktatás penzumain túl, - (így például a középiskolák közül az Egészségügyi Szakiskola és a Bolyai János Gimnázium produkál kiemelkedő eredményeket.) Van József Attilának egy aktuális felismerése, melyet egy elhivatott, korszerű gondolkodású versmondó jelmondatául választhat: „ ... a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” Humánum és művészet, emberség és költészet, szorosan összetartozó, egymás nélkül elképzelhetetlen fogalmak voltak mindig, s maradnak a jövőben is. Ma, az elidegenedés, a kiüresedő emberi kapcsolataik, a minden téren divatossá váló erőszak, a technika uralkodása idején, a költészet talán fontosabb az ember számára, mint korábbi históriája során bármikor. Az bizonyos, hogy emberi mivoltunk nélkülözhetetlen, éltető forrása. Az előadóművész e forrásvidék ismerője, vagy úttörője, akár hivatásos, akár amatőr, gyermek, vagy felnőtt. A történelem, az egyéni lét rejtelmei közt bolyongó ember számára a megszólaltatott irodalom nélkülözhetetlen. A versmondót, a pódium ifjú művészeit ezért örömteli kötelessége hozzásegíteni tehetségük kibontakoztatásához, a rendező Kohász Művelődési Központnak, a támogató városi önkormányzatnak és az oktatási intézményeknek. A gyermekek és ifjak szava a költők által érettünk, nekünk szól, s azokért is, akikhez sosem jut el. Sándor Zoltán előadóművész Salgótarján BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1996. december 27., péntek Mindig van gyümölcs a karácsonyi terítéken - Apu saját termését teszi az asztalra Legnagyobb ajándék gyermekeink öröme A karácsony falun, városon egyaránt a családok ünnepe. A készülődés, a sürgés-forgás hatványozottan van jelen ott, ahol több gyermeket nevelnek. A pásztói Zeke családnál pedig három a kislány: tizenhárom, nyolc- és négyévesek a lányok. A készülődés már napokkal az ünnep előtt megkezdődött. A gyerekek is megvásárolták, elkészítették az ajándékokat, amit a család tagjainak szántak. Aztán végre eljött a várva várt nap, amikor a nappaliban újra ott áll a fenyőfa.- A gyerekek rajonganak a fáért - mondja az anyuka. - A karácsonyfaégőket én rakom fel, aztán jönnek a kislányok, és helyükre kerülnek a díszek, a szaloncukor. A cukor, amelyiknek csak a fele kerül a fára, a másik felét a karácsonyfa alá tesszük: aki megkívánja, onnan vehet belőle. Az egész nap a játék jegyében telik el, amiben este természetesen én is részt veszek. Ilyenkor Ildikó a gyermekek kedvencét süti-főzi. A karácsonyi beigli nem igazán kedvelt sütemény a gyerekek körében, ezért inkább almás kaláccsal, métereskaláccsal, diós kockával kínálja őket. Szenteste a mákos guba a hagyományos étel, és a gyümölcs. Az alma, a dió, a narancs nem hiányozhat a karácsonyi ünnepi asztalról: Ildikó édesapjától tanulta ezt a szokást, aki mindig ügyelt arra, hogy „saját termés” legyen az ünnepi asztalon. Gyertyagyújtáskor a család együtt van, másnap aztán sorra látogatják a szülőket, testvéreket - ez az idő a nagy családi beszélgetések ideje. Ilyenkor a tévé pihenhet - senki sem nézi. Ajándékozásban ez a karácsony kicsit visszafogottabb volt náluk is, mint pár évvel ezelőtt: az árak felfelé kúsztak, minden család visszafogja magát. De mégis gazdagabb, mert most már a legkisebb is tudja, mi az a karácsony. Az idén már a kicsi is ott állt csillogó szemekkel a karácsonyfa előtt, és együtt örültek. A karácsonyfa égői visszatükröződtek a gyerekek szemében.- Ez az ajándék a legnagyobb, amit kapni lehet - érzékenyül el az anyuka. - Az öröm a lányaim szemében - csodálatos érzés. H. E. Mindent megér a három kislány ragyogó tekintete Volt dolgozóit vendégelte meg az áfész - „Jól megy a szekér”, még a kegyetlen versenyben is Nyugdíjasok karácsonya A Salgótarján és Vidéke Áfész-nél már hagyománnyá vált, hogy karácsony előtt találkozóra hívják az immár kétszáz főt meghaladó szövetkezeti nyugdíjasok táborát. Az idei nyugdíjas- találkozóra december 19-én került sor. Ez a találkozó mérföldkő volt, hiszen a szövetkezet az idén ünnepelte alápításának 50. évfordulóját. Már a-jubileumi emlékülés szervezésekor eldőlt, hogy az áfész-nyugdíjasok számára az éves találkozó keretében lehet a jubileumot ünne- pelnij mivel a rendezvény férőhelye is korlátozott. A nyugdíjasok most is a Tarján Vendéglőben gyülekeztek, ahol karácsonyi hangulatban pompázott a mennyezetig érő karácsonyfa. Az étterem hamar megtelt a megjelent 131 nyugdíjassal, s a meghívott vendégekkel. A televízió képernyőjén idézték fel a szeptember 6-ai jubileumi emlékülést. Az egybegyűlteket Dóra Gyula áfész-elnök köszöntötte. Bevezetőjében elmondta, hogy a nap folyamán egy kisebb ösz- szejövetelen, az áfész központjában a Támogatási Alapítványból most 60 nyugdíjas kapott egyenként ötezer forint támogatást, a kuratórium döntése alapján. Ezt az alapítványt 1990 áprilisában, az akkori négy szövetkezeti vezető hozta létre, azzal a céllal, hogy évenként a szociálisan rászorult nyugdíjasokat támogassák. Idén már hetedszer döntött az alapítvány kuratóriuma. A hét év alatt a nyugdíjasok támogatására 2 millió 135 ezer forintot áldoztak. Hét év alatt összesen 403 nyugdíjas részesült támogatásban, köztük többen - főleg az egyedül élők - ismételten részesültek támogatásban. Dóra Gyula áfész-elnök tájékoztatta a nyugdíjasokat az 1996. évi szövetkezeti tevékenységről. Örömmel nyugtázta, hogy az éves terv várhatóan teljesül, az egyre kegyetlenebb versenyben is. A dolgozók éves bérszínvonala a tervezett 15 százalékos növekedéssel szemben 16 százalék körüli lesz. A jubileumi év keretében tovább bővült a COOP-hálózat, jelenleg már négy üzlet tartozik a láncba. Az idei év legnagyobb fejlesztése a város központjában lévő 8. sz. ABC korszerűsítése volt, az objektum megvásárlásával együtt 35 millió forint ráfordítással. Ez az üzlet Salgótarján legszebb élelmiszer-áruháza lett. A szövetkezeti élet tehát az átalakulás éveiben sem rekedt meg, s a tagsági összefogással bizakodva nézhetünk a gazdaságilag még nehezedő jövő felé is. A megjelent nyugdíjasok kézhez kapták az áfész 50 évét bemutató kiadványt, s egy-egy 500 forintos vásárlási utalványt. Az összejövetel közös vacsorával, baráti beszélgetéssel, jó hangulatban végződött. Mikor indulnak az óesztendő utolsó autóbuszai Salgótarjánban ? Szilveszteri menetrend A Nógrád Volán Részvény- társaság értesíti utazóközönségét, hogy a salgótarjáni helyi autóbusz-járatok december 31-én szabadnapokra előírt menetrend szerint közlekednek, ám csak este 20 óráig. Ezután az éjszakai járatokkal lehet eljutni a város különböző pontjaira. I-es járat: Északi forduló - Zagyvaróna 20.40-től 3.40-ig minden óra 40. percében. Zagyvaróna - Északi forduló 21.10-től 4.10-ig minden óra 10. percében indul. 3IE jelzésű: Északi forduló (falun át) - Bányagépgyár 20.40-től 4.40-ig minden óra 40. percében indul az Északi fordulóból. Bányagépgyár (falun át) - Északi forduló 21.10-től 4.10- ig minden óra 10. percében indul a Bányagépgyártól. 4-es: Északi forduló - Bag- lyasalja 20.40-től 3.40-ig minden óra 40. percében indul az Északi fordulóból. Baglyasalja - Északi forduló 21.10-től 4.10-ig minden óra 10. percében közlekedik. 6-os: Északi forduló - Kemping-telep 20.40-től 3.40-ig minden óra 40. percében indul az Északi fordulóból. Kemping-telep - Északi forduló 21.10-től 4.10-ig minden óra 10. percében indul a Kemping-telepről. 71 A.:^Északi forduló - Fáy A. krt. - Északi forduló 20.10-től 4.10-ig minden óra 10. percében indul az Északi fordulóból. 21 A.: Északi forduló - Som- lyóbánya 20.40, 22.30 órakor indul az Északi fordulóból. Somlyóbánya - Északi forduló 20.55 és 22.45 óra az indulások ideje. 11IB.: Somoskő betéréssel, Salgótarjánból 20.25 órakor és 22.35 órakor, Salgóbányáról 21.00 és 23.05 órakor indul járat Salgótarján autóbusz-állomásra. Vasutas gyerekként nőtt fel, tizenöt éve vasútmérnök - Moldova György is elismerte irodalmi munkásságát Akit a mozdony füstje valóban megcsapott Mozdonyvezető édesapja mellett, gyermekként a balassagyarmati vasútállomáson téblábolt. Nézte a zakatoló gőzösöket, az olajos, pöfögő masinákat. Gere József friss közlekedési mérnöki diplomájával 1981-ben jött „vissza” Balassagyarmatra. Tankönyvet és irodalmi műveket írt a vonatokról, díjat nyert nemrég egy vasutas pályázaton, s elkészült legújabb könyve is. Halkszavú, csöndes ember a 36 éves Gere József. Igazából nem is érti miért szeretnék interjút készíteni vele. Végül is, ő „csak” egy vasutas. Igaz, hogy minden mozdonyvezető az általa - és egy kollégája által - írott tankönyvből vizsgázik a „BZ”, vagyis a kéttengelyű motorvonatokból. Az is igaz, hogy a Vasutasvilág című lap novellapályázatán A szarvas című munkája országos elismerést hozott számára, melynek díját a MÁV Rt. vezérigazgatójától vehetett át a közelmúltban. Aztán, ahogy faggatom, hamar kiderül, hogy olyan ember, akit a mozdony füstje megcsapott. Nem véletlen tehát, hogy az a zsűri, melynek Moldova György író is tagja volt, elismeréssel szólt a vasutas témájú novellájáról. A szarvas - mint megtudom - egy mozdonyvezető életéről és kálváriájáról ad metszetet. A történet alapja egy mozdony és egy szarvas szerencsétlen találkozása. Szereplői kitalált alakok, ám vasutas berkekben felismerték a jellemeket, helyzeteket, melyeket irodalmi művé gyúrt Gere József. Műszaki ember lévén büszke a négyezer példányban kiadott tankönyvére, mélyét a kéttengelyű motorkocsikról írt. A színes fotókat, precíz ábrákat mutatva megjegyzi: „Ez már a Lajtán innen készült!” Balassagyarmaton él, édesapja is itt volt mozdonyvezető. Ismerték a régi öregek a vasútnál. A győri műszaki főiskola elvégzése után friss közlekedési mérnöki diplomájával a zsebében hazajött. Gyakornokként 2500 kilométert vezetett Végigjárta a ranglétrát felügyelet mellett egy dízel-vonaton. Mozdonyvezetői vizsgát tett, végigjárta a vasút ranglétráját. Jelenleg mémök-főinté- zői rangban fenntartási moz- donyreszortos. A vasúti járművek javítását, közlekedésbiztonságát felügyeli. „Ha megérem itt a nyugdíjat, akkor mérnök-főtanácsos lehetek” - mondja, miközben félszemmel a vontatási főnökségre érkező motorvonatot figyeli. A nosztalgia-gőzösökről beszélgetünk még. Örül neki, hogy a 24. órában sikerült néhányat megmenteni. A működő muzeális darabok értéke - mint mondja - felér egy új mozdony árával. Nem beszélve arról, hogy a kétéves Peti fia kérdőre vonja már azért is, hogy az otthoni játékgőzös nem füstöl. Tarnóczi László Már nyomdában az új telefonkönyv Már nyomdában van az új Nógrád megyei telefonkönyv, de a hosszú átfutás miatt legkorábban csak jövő év februártól vehetik át ingyenes példányaikat az előfizetők. A részletekről Fent Atti- láné, a Kelet-Nógrád COM Rt. szolgáltatási osztályvezetője tájékoztatta lapunkat. Mint elmondta, az új telefonkönyv az 1996. november közepéig beérkezett számokat, illetve az. azokkal kapcsolatos változásokat tartalmazza. Arról egyelőre nincs információja, menynyibe kerül majd a telefonkönyv áruspéldánya, az előfizetők természetesen ingyen kapják meg az új telefonkönyvüket. T. N. L.
