Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24-26 / 300. szám
1996. december 24., kedd Karácsony ’96 7. oldal „Isten emberré lett, sorsközösséget vállalt mindannyiunkkal” Beszélgetés Keszthelyi Ferenc váci megyés püspökkel Zilált, meggyötört világunkban a test és a lélek harmóniája után vágyakozik minden ember. Különösen így van ez a keresztény egyház nagy ünnepén, amikor a hívő emberek mindenhol a világon Jézus születésének emlékezetét ülik. Az adventi várakozás örömteli pillanataiban kértük meg Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök urat, hogy válaszoljon kérdéseinkre, ossza meg velünk az ünnephez - Istenhez és emberhez - fűződő gondolatait.- Főtisztelendő püspök úr, az advent időszakában a történelmi egyházak és a világi vezetés közös célja találkozott: ezekben a nehéz időkben együttes erővel nyújtsunk segítséget a hiányt szenvedőkön. On, hogyan értékeli a társadalmi ösz- szefogás, e szép, de sajnos, elég ritka példáját?-A történelmi egyházak híveik és minden ember nevében hálát adnak Istennek nagy jótéteményeiért, eljuttatják üzenetét az emberekhez. A keresztény egyházak minduntalan gondolnak Krisztus szavaira: Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Mennyei Atyám előtt. Nem felejtik, hogy Jézus a szegények, betegek, bűnösök barátja volt. Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem tettétek. Az utolsó ítéletnél számon kéri tőlünk az irgalmasság cselekedeteit, mint az Isten iránti szeretet jelét. A hívő emberek lényeges feladata volt és marad mindenkor a szeretetszolgálat. Oszd meg kenyeredet az éhezővel... Természetesen minden jó- akaratú emberrel összefogva enyhítenünk kell a kapott sebeket, ki ahogyan tud, amennyi csak tőle telik. Akik valaha is megtapasztalták a magányt, az elesettséget, az élet fenntartásához szükségesek hiányát, azokból nem hiányzik az együttérzés. A részvét, az adakozókészség gyakorta nagyobb a szegényekben, mint azokban, akik bővelkednek az anyagi javakban.- Vannak, akik a túlzott költekezésbe menekülnek, így próbálják pótolni a szeretetet, amit egész évben talán elmulasztottak, de vannak olyanok is, akik szegénységükben, magányuk fogságában élik át a megváltó születésének ünnepét. Ón szerint mit üzenhet jelenünknek a karácsony, hívőknek és nem hívő embereknek ?- A második világháború befejezése előtti karácsonyt Egerben éltem át. A ház lakói a pincében laktak. Fogytán volt az élelmiszer, a lakások egy része lakhatatlanná vált a belövések miatt, szinte nap mint nap életveszélyben voltunk, többen megbetegedtek. A város harangjai némák voltak. Földet kapartunk össze, papírba csomagolva kötöztük a fára. Olajmécsesekkel világítottunk. Karácsony öröme, reménye azonban jelen volt mindannyiunk szívében, mindent megosztottunk egymással, mindenkinek azon járt az esze, hogyan szerezhetne a másiknak örömet. Az istállóban született gyermek Jézus, a szegény pásztorokkal együtt, velünk volt. Úgy gondoltuk, ha minden hiányzik, minden elhagyottá vált, Isten velünk van, gondoskodik rólunk. Ma nagyon nehéz sok család helyzete, elsősorban anyagi szempontból. A belső lelkűiét, a hozzánk hűséges Isten szere- tete azonban reménnyel tölt el. A szívben ünnepelt karácsonyra majd szívesebben emlékezhetünk, mint azokra az ünnepekre, ahol sokkal jobbak voltak az anyagi lehetőségek.- Anyagi és erkölcsi romlásunk, értékválságunk következményeit, hogyan lehetne leküzdeni. Ön, aki plébániákat, szeretetotthonokat látogat, gyakori kapcsolatban van híveivel és kispapjaival tehát, ahogy mondani szokták benne van az élet sűrűjében, hogyan látja mindezt?-A megpróbáltatás, kilátás- talanság nyugtalanná, keserűvé, igazságtalanná tesz mindnyájunkat, felkorbácsolja indulatainkat. Mikor egymást kellene védenünk, segítenünk, azok malmára hajtjuk a vizet, akik kárunkat akarják- Anélkül, hogy akarnám karácsom■ nak szent misztén zem, nagyon sokan csak ezen a napon keresik fel az Isten házát.- Az ember létéhez szorosan hozzátartozik az Istenre han- goltság. Ha ezt elfojtja, pótcselekvésbe menekül. Betegnek érzi magát, mert valami hiányzik az életéből. Akik hit nélkül, hittel szemben nevelkednek, azokat is a saját képére és hasonlatosságára teremtette az Isten. Talán ez létfenntartó ösztönbe ágyazva, vagy öntudatlanul gyűjti össze az embereket karácsony ünnepének éjféli miséjére. Isten emberré lett, sorsközösséget vállalt mindannyiunkkal. Reményünket ébreszti, hogy mégsem abszurd az élet, a halhatatlanság vágya mégis megvalósul. A lélek és test békéje meghozza az emberiség által mindig vágyott aranykort.-Az Ón életében régi hagyomány, hogy a szentestét kis- papjai körében tölti, vajon így lesz ez most is?- Ki az én anyám, kik a testvéreim? - kérdezte Jézus. Azok, akik hallgatják az Isten igéjét és meg is valósítják azt - mutatott tanítványaira. Az én rokonaim, testvéreim Krisztus szolgálatára elkötelezett papok, papnövendékek és a hívő nép. Karácsony ünnepét nekünk az Úristen adta, ezért együtt' örvendezünk. 17"tisztelendő püspök úr, riiSL,„ -test. Sám' " Mai tízparancsolat A legfontosabb, hogy már reggel eldöntse a család, ki, mit szeretne csinálni, kinek mi a dolga. A gyerekek eleve kapjanak feladatot, ha mást nem, hát a saját portájukon, a szobájukban, a játéksarkukban tegyenek rendet. Emellett segítsenek az ünnepi előkészületekben, a terítésben, netán a karácsonyfa díszítésében. A lényeg: mindenkinek legyen dolga, érezze, hogy nélküle nem lenne teljes a karácsonyest fénye. A pontos munkamegosztással elkerülhető a kapkodás, idegeskedés, a stressz. Néhány további ötlet az idegesség, a kapkodás elkerülésére: 1. Kéznél van-e a csengettyű? És az ünnepi dal hanglemeze, kazettája indítható-e? 2. Mindent bevásároltunk? Elhoztuk-e a boltból az előre megrendelt élelmiszert? 3. Van-e otthon „vésztartalék” például szalvétából, tiszta abroszból, ünnepi gyertyából, karácsonyfaizzóból? 4. Nézzünk bele a házipatikába is: fájdalom- és lázcsillapító, kötszer, szódabikarbóna gyomorégés ellen. 5. Tej, vaj, margarin, tejszín, mokkacukor van-e elég? 6. Minden ajándékot becsomagoltunk? A karácsonyfadíszek épek? 7. Ha gyertyák var~ .au, legalább egy vödör vizet helyezzünk készenlétbe, mert a fenyőfa különösen gyúlékony. 8. Mielőtt az ajándékokat, meglepetéseket a fa alá készítenénk, gondoskodjunk a gyerekek elfoglaltságáról 0y ünnepi készülődés- -i a meghitt pillanatok előtt szakítsunk magunknak legalább 15—20 percet - lazításra. 10. Mindenkinek elküldtük a karácsonyi üdvözletét? Ha mégsem, egy telefonhívással jóvá tehetjük a feledékenységünket. írott levelek a fenyőfán Tjferikére riportjaim során akadtam vagy jó öt esztendeje. Fe- i ketehajú, bogárszemű, vézna gyerek: kőműves lesz, ha sikerül egyáltalán befejeznie az iskolát. Nem a tanulással, a szorgalmával van baj, hanem az anyagiakkal. A szülei meghaltak, a három testvért az öreganyjuk neveli. Nem kell mondani: Feriké ék bizony nagyon szegények. Ritkán megyek ma már Nógrádba - elszólított a munkám -, de ha feléjük vetődöm, be-bekopogok hozzájuk. Jó szót, szeretetet mindig jól esik cserélni. Ferike nagy fiú lett, mióta nem láttam. Nem tőle - a falubeliektől - tudom, hogy reggelente ő hordja szét az újságot; rendesen jár iskolába, azt meg már magam láttam, hogy sötét este kiskocsi fát húzott haza a közeli akácosból: december van, mínuszokra jár a hőmérő higanyszála. Fél órát, ha töltöttem náluk: megnéztem az ellenőrzőket, - a Kis Attila most másodikos, Katinka hetedikes, egyiknek sincs szégyellnivalója —, kérvényt fogalmazok nagymamával a jövő évi segélyekhez, s nyúlok a slusszkulcs után: későre jár. Messze van a messze, a köd meg még rá is tesz egy jókora lapáttal: menni kell. Ferike kísér ki a kapuig. Mióta tanonciskolába jár, ő a családfeje. Látom a szemén. Bácsi - így szólít legelső találkozásunk óta - nem akartam bent mondani, tudod a kicsik miatt — de nemsokára karácsony és nincs pénzem, hogy ajándékot vegyek.- Tudod, azt találtam ki, hogy levelet írok nekik, amiben csak azt írom majd le, hogy miért szeretem őket. Nagy Attilánknak szépek a betűi, hogy mindig segít etetni a nyulakat, meg hogy ö a legerősebb az osztályban. Katinkának kék a szeme, szép a haja, és már főzni is tud. Meg nagymamiról is írok majd. Mit gondolsz? Borítékba rakom, megcímezem, s felakasztom a fenyőfára. Már hoztam is egyet az erdőről. Mit gondolsz, örülnének neki?- Egész biztosan, Ferike! Akkor ugyan torkomon akadt a szó, fojtogatott valami. . . köhögés, vagy efféle, hisz' emlékszel, így hát innen üzenem, ha hallod, hogy büszke vagyok rád. Azt találtad meg Te így, karácsonyhoz közeledvén, amiből legkevesebb van most ebben az átkozottul nyomorult világban.- Ilyen ajándéka — biztos lehetsz benne - senki másnak nem lesz, ebben az országban - de még tán a világon sem, mert az a valami, úgy hívják, hogy szeretet — nálatok nem vendégségbe érkezik — egy vagy két napjára a karácsonynak, hanem mint teljes jogú családtag van közietek mindig.- Úgyhogy írd meg azokat a leveleket mihamarább, csöppet se késlekedj velük . . . Hubai Grúber Miklós A betlehemezés régi néphagyomány, amelynek számos motívuma a vallásos tradíciókból táplálkozik. A Jézus születését jelképező jászolt lakásról lakásra vivő gyerekek kis műsorral is kedveskednek a házigazdáknak, akik viszonozzák a fiatalok figyelmességét. Az elmúlt napokban a népviseletéről egyébként is híres Rimóc utcáin és portáin is megjelentek a betlehemezők. Jó szívvel fogadták őket minden háznál. RIGÓ TIBOR KÉPRIPORTJA
