Nógrád Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-18 / 295. szám
1996. december 18., szét da Mozaik 7. oldal Utcai strandolás - A hatalmas esőzések következtében több indiai falut öntött el a víz, nem messze Madras városától, Tamil Nadu államban. fotó: reuter Másodpercenként egybillió műveletre képes szerkentyű Itt a szuperszámítógép ! A kaliforniai székhelyű Intel Corporation bejelentette, hogy létrehozta a világ legnagyobb teljesítményű számítógépét. A szuperkomputer másodpercenként egybillió művelet elvégzésére képes. Sebessége háromszorosan múlja felül az eddigi csúcstartót, a japán Hitachi 1995-ben gyártott számítógépét, amely másodpercenként háromszáz- hatvannyolcmilliárd műveletet hajt végre. Az Intel-gépet az amerikai szövetségi kormányzat energiaügyi minisztériuma rendelte meg. Elsősorban az atomfegyverek állapotának folyamatos ellenőrzésére és megbízható- sági karbantartására szolgáló tesztek elvégzésére kívánja használni a Sandia Nemzeti Kutatóintézetben, miután az Egyesült -Államek is csatlakozott a nukleáris kísérletek ösz- szes fajtáját betiltó átfogó nemzetközi egyezményhez. De a szuperkomputer feladata lesz az is, hogy bonyolult modellezés révén jelezze a várható időjárás-változásokat és esetleges természeti csapásokat: olyan összetett eseménysorokat fognak segítségével szimulálni, amelyek tömeges mennyiségű matematikai kalkulációt igényelnek. Teljesítményére jellemző, hogy az energiaügyi minisztérium szakembereinek, becslése szerint hosszú évekre volna szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államok lakosai egyszerű, kézi számológépek folyamatos használatával elvégezzék a szuperszámítógép által végrehajtott matematikai kalkulációkat. Ráadásul az áttörés annál is inkább figyelemre méltó, mert az Intel Corp. közönséges számítógépekre szabványosított csipeket épített be a komputerbe olyan elrendezésben, amely lehetővé teszi a párhuzamosan elvégzett nagy tömegű információfeldolgozást. A gyár közlése szerint több mint kilencezer Pentium Pro csipet kötöttek össze egymással. Az energiaügyi minisztérium az 1995-ben kötött szerződés alapján ötvenhárommillió dollárt fizet a cégnek a számítógép leszállításáért. A színésznő szerelmei (7.) Színre lép Jon Peters Az év augusztusában Jon Peters szépen összecsomagolt - vagyis olló-, s borotvakészletét bepakolta tűzvörös Ferrari- jába, és útnak indult. Irány Barbra kis hajléka. Mert Barbra azt óhajtotta, hogy ő készítse el parókáját a következő filmjéhez. A.kaliforniai Van Nuys városának szülötte, a félig che- rokee indián, félig olasz szuperfodrász ment hát, száguldott Holmby Hills felé most az égővörös Ferrarijával. Megérkezett. Kezdődött ez az első „betoppanás” azzal, hogy Barbra másfél órát megváratta. Jón már azon volt, kapja a fodrászkészletét s Fer- rariját, aztán elpályázik. A művésznő végre előkegyeskedett (azaz lejött az emeletről), és közölte: a mesterrel szeretné elkészíttetni parókáját a következő filmjéhez. A micsodáját? így Jon Peters. Sértetten ámult. Alig bírta kinyögni, hogy ő parókát sosem, készít. Mily sértés! Még hogy a parókáját. Közölte egyszersmind, hogy nem szereti, ha megvárakoztatják, s hogy nem szereti a parókás nőket. De az ilyen jó seggűeket, amilyen a művésznő, azokat igen. Ezt így megmondta. Peters tudta, hogyan kell egy nővel bánni. Nem kizárólag a hajművészetének köszönhette meggazdagodását. Barbrának fáradhatatlanul duruzsolt: milyen „szuperül” néz ki, milyen jó a segge, mennyire szexi. „Jón megváltoztatott, de így, ahogy, mondom . . . Hozzájárult. hogy az új egyéniségem kialakuljon. Ha igazat mondott, ha nem - a végeredmény az, hogy tényleg szexis lettem.” Barbra az emberére akadt. Találkozott valakivel, aki ugyanolyan erőteljes és céltudatos, mint ő, tökéletességre törekszik, fáradhatatlanul. Ryan O’Nealtöl és Omar Sharif tói Barbra megkapta a szenvedélyes szerelmet, ám ez a két férfi nem élt úgy a gyakorlati életben, mindennapok világában, ahogy Jon Peters. A fodrász mellett finomkodó úriembereknek látszottak csupán. A féktelen becsvágy a fáradhatatlan igyekezettel Barbrában is, Jonban is határt nem ismerőén párosult. S akkor ők ketten együtt... „ ... egy este Barbra hirtelen könnyekben tört ki. Zokogva hagyta abba a felvételt, s mindenki csak bámult döbbenten. Az egyik zenész így számolt be az esetről Shaun Considine-nek:. „Leesett az állunk, de tényleg ... pedig láttunk már életünkben úgy egyet s mást. Negyven zenész nézte riadtan, mi lesz. S egyáltalán mi ez? Barbrát másképp ismertük. Kemény fából volt ő faragva - s az még csak rendben, hogy sírt, de hogy miért! Azért zokogott, mert Jon Peters nem volt ott. És telefont ragadott, és hallottuk, ahogy könyörög Petemnek, jöjjön el mégis. Mindent megígért... egyszerűen rossz volt hallani. Hát ez a fickó jól elkapta Barbrát, any- nyi szent. Na, akkor egy kicsit kérette magát, de jött. Beállított, Barbra számára megint rendben volt a világ, és üdvözölt arccal énekelte most már a további nótákat.” Barbrának minden jó volt, minden jobb volt, minden a legjobb volt, ha Jonnal volt. Jonnál nem volt jobb, mindenesetre, kerek e világon! (Folytatjuk) (Részlet Nellie Bly könyvéből, amelyet Tandon Dezső fordításában a Geomédia Kiadó jelentetett meg az idén.) A végzet asszonya Jón Peters-szel Börtön-báránykák boldogsága (Folytatás az 1. oldalról) Koza József balassagyarmati plébános emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltást követően a balassagyarmati volt az első börtön, ahol a hívek szabadon gyakorolhatták vallásukat, az egyházak képviselői misét celebrálhattak a falakon belül. „Nemcsak mi adunk lelki vigaszt, mi is kapunk - mondta a püspök úr köszöntését követően a gyarmati plébános, aki előző nap gyóntatott a börtönben. Katona püspök úr reményét fejezte ki, hogy ez a szentmise nem múlik el nyomtalanul a résztvevőkben. „Bennem is vannak rossz tulajdonságok, de Isten segítségével mindannyiunknak háttérbe kell szorítani a rosszat, s előtérbe helyezni a jót” - szóltak a püspök megbocsátó szavai. Mennyből az angyal-t énekelte ezt követően a balassagyarmati Szent Felicián Kórus. S miközben Varga János karnagy szemmel és szívvel vezényelte kórusát, orgonajátéka a legkeményebb szívó rabokat is éneklésre késztette. Tóth Tibor hegedűművész Bach tolmácsolását néma csendben és figyelemmel fogadta hallgatósága. A börtön egyik fogvatartottja szövegmondással kapcsolódott be a gyarmati kórus, és a mi- nistráns gyerekek előadásába. „Békesség a Földön a jóakaraté embereknek!” A püspök szavait követően: - csöndben bánjuk meg bűneinket és kérjünk bocsánatot az Istentől - többen a rabok közül is folytatták halkan mormolva: „én vétkem. én vétkem, én igen nagy vétkem”. A szentmisét és a gyarmati katolikusok oratorikus játékát követően a püspök úr áldást osztott és áldoztatott, emlékeztetőül pedig szentképet kaptak a rabok. Tarnóczi László Fotók: Rigó Tibor
