Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-29 / 279. szám

4. oldal Mozaik 1996. november 29., péntek Barlangkutató a torony tetején A salgótarjáni Acélárugyár Rt. megbízási szerződést kötött a salgótarjáni Sziklaorom Hegymászó és Barlangkutató Klubbal a huzalpácoló üzemcsarnok kopilit üvegezésében a viharkár miatt sérült üvegek pótlására, a javítások elvégzésére. Hollandiából hoztak ruhákat a johanniták Lovagi segítség a romáknak A város dolgozószobája Pályázati siker Sikeresen pályázott a Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ a Nem­zeti Kulturális Alapnál. A há­rom elfogadott pályázatot a Könyvtári Szakkollégium ku­ratóriuma több mint félmillió forinttal támogatja. Ennek megfelelően a közmű­velődési könyvtár állományának bővítésére az egyetemi és főis­kolai hallgatókért 250 ezer forin­tot, a könyvtári számítógépes rendszerhez történő csatlakozás kiépítésére, közhasznú informá­ciós bázis működtetésére 200 ezer forintot, míg a „Könyvtár a város dolgozószobája” pályá­zatra 60 ezer forintot kaptak a pásztóiak. A pályázatban meg­fogalmazott célok a ’97-es év feladatainak fő tartalmi irányait jelölik, megvalósításukkal az in­tézmény által nyújtható szolgál­tatások bővülhetnek, erősödik a város kulturális kínálata. Diákoknak A Város- és Faluvédők Szövetsége idén is meghir­dette ifjúsági pályázatát 8- 18 éves diákok számára „Gyerekek az épített és természeti környezet vé­delméért” címmel. Pályázni lehet írásos és képzőművészeti kategóriában a következő témakörökben: 1. Milyennek szeretném látni la­kóhelyemet? 2. Lakóhelyem nevezetes épülete, népi em­léke. 3. Megőrzésre érdemes síremlékek, emlékművek, építmények lakóhelyemen. 4. Ipartörténeti, közlekedési em­lékek környékünkön. További tudnivalókért Pinczésné Kiss Klárához lehet fordulni, tele­fon: 32/402-054. A már megkezdett munkát Buda László hegymászó, bar­langkutató vezetésével három ipari alpinista végzi. A javítás elvégzését december 15-ére vállalták. A javítások ezzel a módszerrel a hagyományos, állványozással végzett javítás­nál lényegesebb kisebb költ­séggel és rövidebb idő alatt vé­gezhetők el. A Sziklaorom Hegymászó és Barlangkutató Klub ma már szinte az egész országban, de határainkon túl is ismert. A Mátrában, Cserhát­ban, Balaton-felvidéken, vala­mint a Bükk hegységben jelen­tős, és tegyük hozzá, igen eredményes kutatómunkát vé­geztek. Hegymászó­ként feljutottak az Alpok és Ma- gas-Tátra legje­lentősebb csú­csaira, részt vesznek a Salgó­tarjáni Különle­ges Mentőszol­gálat munkájá­ban is. Ipari alpi­nista tevékeny­ségükkel a sport­hoz, kutatáshoz és mentéshez szükséges anyagi eszközöket teremtik elő. Kifogástalan munkájuk alap­ján az ország számos „pontján kaptak megbízást gyárkémé­nyek, tartályok, épületek tisztí­tására, javítására, karbantartá­sára. Veres Mihály Balassagyarmat Homoki-dű­lőjében, Kóváron és a Csont­telepen élnek a legrosszabb helyzetben lévő cigányok. A helyi cigány kisebbségi ön- kormányzat kérésére a Jo- hannita Lovagrend rajtuk se­gített legutóbbi ruhaszállít­mányával. A rend által működtetett Jo- hannita Segítőszolgálat egy szállítmány téli ruhát adomá­nyozott a rászorulók közti szét­osztás céljára. A hollandiai gyűjtésből származó holmikat dr. Kenessey Miklós, a segítő- szolgálat vezetője, a szolgálat tranzitkocsiján szállította Hol­landiából Balassagyarmatra, a szétosztást Jónás Gábor, a Ba­lassagyarmati Cigány Kisebb­ségi Önkormányzat vezetője, s Jónás Gáborné vállalta, s egyúttal köszönetét is monda­nak a lovagi segítségért. A kisebbségi képviselő úgy ítélte meg, hogy noha a város több területén is vannak nehéz sorban élő cigányok, az említett helyek fokozott figyelmet ér­demelnek. Az adományból ed­dig 27 családnak tudtak segít­séget nyújtani, s a megmaradt ruhákat a napokban további 4-5 rászoruló cigány család közt osztják ki a napokban. Hollandiából hoztak egy to­lókocsit is, amit egy tíz éve mozgáskorlátozott asszony ka­pott meg. (Ő viszont a napok­ban szociális otthonba került, így a mindennapi közlekedést segítő eszközre, akinek szük­sége van, az a gyarmati város­házán, a cigány kisebbségi ön- kormányzat irodájában térítés- mentesen átveheti.) A balassagyarmati johanni- táknak nem ez az első segítő gesztusa. A lovagrend helyi képviselői elsősorban az idősek ápolását, gondozását vállalták fel. Támogatnak egy osztályt a Szent-Györgyi Albert Gimná­ziumban, akik az idősek ottho­nának lakóival tartják a kapcso­latot, két éve ifjúsági csoportot működtetnek a leánykollégi­umban, s másfél évvel ezelőtt a Deák Ferenc úti szeretetház új szárnyának az építéséhez is komoly segítséget adtak. Segít­ségüknek köszönhetően került 40 ágy a balassagyarmati kór­házba. Dr. Kenessey Miklós, a szer­vezet helyi képviselője el­mondta, hogy munkájukat az alkalmi segítségnyújtásokat követően szeretnék a rendsze­res támogatások felé vinni, noha az anyagi lehetőségeik ugyancsak korlátozottak. Fel­mérésük szerint mintegy 1500, otthonában egyedül élő, idős ember lehet Balassagyarmaton, akik segítségre és segítőkre várnak. Tarnóczi Alpinista munka közben fotó: buda Természet és harmónia Rajczi Zoltán képeiből rendez kiállítást a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Oktatási és Művelődési Központ. A tárlatot november 29-én, pénteken 18 órakor nyitják meg. A siófoki származású festő munkáin megjelenik az Alföl­dön töltött évek festői világa. Várnagy Tamás ezt írja róla: „Különössé fokozott hangulati erő árad a vászonra vitt, reflek­táló víztükörből, a fagytól bor- zongó nádasokból, tocsogók partját szegő gyékényesekből, az ősz pazar színvilágából.” ) Megsebesült az orosz fronton, de újra besorozták Háború és kényszermunka Sok ember odaveszett a II. világháborúban. A mátranováki Hegedűs Ferenc azok közé a szerencsések közé tartozik, akik élve hazakerültek onnan. A hetvenhét esztendős ember ma is frissen emlékszik vissza az ott történtekre.- 1940. december másodikén vonultam be Salgótarjánba a III. zászlóalj 23. gyalogezred géppuskaszázadához. 1941- ben Losoncon tisztes iskolába jártam. 1942 májusában beva- goníroztak és egy hétig utaz­tunk vonaton nagyon rossz kö­rülmények között. A front mögött 80 kilométerrel tettek ki, és tovább egy nagy erdőn, a duranjavói erdőn keresztül gyalogoltunk. A vonatot több­ször megtámadták a partizá­nok, de felvettük velük a har­cot. A Don-parton harcba szálltunk az oroszokkal. Jó másfél méteres gaz, dudva Hegedűs Ferenc volt mindenhol, és a nagy fű között feküdtek a régi halot­tak. Már előttünk is nagyon sok magyar elesett. Augusztus 10-én indultunk nagy harcba, de rengeteg magyar elesett és az oroszok rendre visszaverték a támadást. Hegedűs Feri bácsi ott ma­radt egymagában a géppuská­jával az állásban. Újabb orosz támadás volt, és ekkor el kel­lett döntenie, hogy vagy ő, vagy az oroszok.- Leadtam egy sorozatot, és bizony sokan meghaltak. Saj­náltam őket, de nem tehettem mást. A harc elcsendesedett, ekkor láttam meg, hogy távo­labb Várnagy Károly őrnagy és Böszörményi András had­nagy úr távcsővel figyelnek engem és integetnek felém. Fölkaptam a 43 kilogrammos géppuskát egy rakat tölténnyel és oda szaladtam hozzájuk. Az alakulatunkhoz nem tudtunk eljutni, mivel teljesen be vol­tunk kerítve. Másnap szabadí­tottak ki. A rimaszombati 27- es önálló huszárszázad csinált egy rést, úgy menekültünk ki. Az idős ember elmondása szerint egy napraforgótáblá­ban voltak letáborozva, és egy hónap múlva újra nagy táma­dásba lendültek.-Rajparancsnok voltam és a szögesdrótot nekem kellett átvagdosni a drótvágó ollóval. Mire elértük az orosz álláso­kat, jöttek az orosz repülőgé­pek és a levegőből géppuskáz­tak minket. Ebben a harcban nagyon csúnyán megsebesül­tem. Derékon lőttek, és haza­kerültem Debrecenbe. 1943- ban leszereltek és hazajöttem Mátranovákra. A bányában dolgoztam és így felmentésem volt, de ez sem mentett meg, 1944-ben újra behívtak, beso­roztak. 1944 december elején Ózdra vittek a frontvonalra az oroszok elé. Az oroszokat vár­tuk, de egy román csapattal ta­láltuk magunkat szembe. Harcokkal vonultunk visz- szafelé és az alakulatunkból csak heten maradtunk élve. Német aknavetősökhöz osztot­tak be és három hónapig vol­tam velük. Csehországban letették ve­lünk a fegyvert, Millovári községében, ez már tavasszal volt. 1945. május 9-én lett vége a háborúnak, és boldogan indultunk haza. Útközben az oroszok körbe fogtak és behaj­tottak egy lágerbe. Onnét gya­log mentünk Pozsonyba és legnagyobb meglepetésünkre bevagoníroztak és elvittek a Krím félsziget mellé, ahonnét hajón vittek Oroszországba, Krasznadárba. Azzal biztattak, hogy hazahoznak, de bizony négy évig voltam Krasznadár- ban fogságban. Hegedűs úr elmondta, hogy ő nem ijedt meg a sok munká­tól.- Bizony dolgoztam sokféle munkát. Kőműveskedtem, tég­lagyárban is dolgoztam, szeszgyárban és építkezésen is kivettem a részem. Észrevet­ték ezt az oroszok is, mert el­vittek két hétre egy másik vá­rosba üdülni. 1948. december 25-én jöttem haza, Debrecen­ben lefertőtlenítettek, és 20 fo­rint ellátmánnyal érkeztem meg Mátranovákra. Sokszor eszembe jutnak ezek az évek, de örülök, hogy elmúltak. Cserhalmi Adél Tisztázatlan tulajdoni viszonyok - A jó szándék kevés - Bontanak (?) Bekeményített a bátonyi önkormányzat Kisterenyén nemrég adták át a sorompó közelében az új disz­kont áruházat. Több szempontból is örültek ennek a helybé­liek: bővültek vásárlási lehetőségek, gazdagodott a városrész. Az áruház szomszédságában azonban áll egy épület, potyogó vakolatával, kitört ablakaival, el­hanyagolt környezetével. Az épü­let a MÁV tulajdona: 1988-ban költöztették ki a lakókat, akkor még felújítási szándéktól vezé­relve. A négylakásos épület felújí­tása sokba került volna, így aztán sorsára hagyták. A bátonytere- nyei önkormányzat az idén fel­szólította a MÁV igazgatóságát a terület rendezésére, de semmi sem történt. Az illetékesek el­mondták: az építmény selejtezé­séről döntöttek, hamarosan kérni fogják a bontási engedélyt. Előtte azonban tisztázni kell a tulajdoni viszonyokat, ugyanis a felépít­mény a MAV-é, a telek viszont a kincstáré. Mivel eddig semmi nem történt, az önkormányzat lé­pésre szánta el magát: elrendelték a bontást, aminek végrehajtására a MÁV-ot kötelezték. Csipkeszüret, őszi ízekkel Kellemetlen már a késő őszi időjárás; elvétve süt ki a nap, a fákról elfogytak a sárga, barna meg egyéb színű levelek, a me­zőkön világosra száradt füvet lenget a szél, már ahol nem ka­szálták az idén. Elműlt már a színpompás időszak, de a köd és a szél iátéka varázslatossá teszi a telet váró tájat. Ujjnyi vastag jégpáncél borítja a Medves-fennsíkra vezető úton a pocsolyákat, a magasab­ban fekvő részeken - bár ezt elég rosszul látni - zúzmarásak a fák ágai. A kilátás gyönyörű a rég bezárt somoskői kőbánya felett: az egyik oldalon So­moskő vára áll, a másikon Salgó emelkedik a látóhatár fölé, a kettő között pedig a Ka- rancs zárja le a kilátást. A somoskői kőbánya tulaj­donképpen kiállítóhely, a hozzá tartozó kőparkkal együtt, de meglehetősen elhanyagolt terü­let. A bánya felső részét benőt­ték a bokrok; vadrózsa, galago­nya, kökény, a nedvesebb he­lyeken mogyoró, meg még, ki tudja, hogy mi minden. Á bokrok között egy nénike táblából, amint rövidesen kide­rül, a somosi Angyal Jánosné. Kezében kopott zománcos bögre, távolabb letéve egy bá­dogvödör. Először a bögrébe gyűjti a bokrokon pirosló csip- kebogyószemeket, amikor pe­dig tele lesz, beleönti a vö­dörbe. Unalmas munka, de aki szereti a jó levegőt, az örömet talál benne.- Lekvár lesz belőle, aranyos - mondja mosolyogva a köszö­nés után. - Egészséges, lega­lábbis úgy mondják. Tudja-e, hogy mi a másik neve? Nem? Hát hecsedli...-A kökényt nem szedi le?- Mondják, hogy cukorral fel lehet főzni lekvárnak, de ami­lyen fanyar gyümölcs, nagyon sok kellhet hozzá. Én még so­sem próbáltam.- Hát a galagonya? Mire jó?- Semmire. Igaz, a vázában szépen mutat, de nem lehet vele mit kezdeni...- Mogyorót is szed?-Azt nem. Van otthon a kertben, az erdőn meg az álla­tokat nem lehet megelőzni: le­szüretelik azok az ember előtt, még augusztus végén.- Erdei szamócát szed-e?- Borsónyi kis szemek azok, nem érdemes szedni! Nem mondom, ha látom, lehajolok érte, vagy régebben a gyere­keknek hazavittem, kis cso­korba kötve, mint a virágot. De szedret minden évben szedünk pár vödörrel!- A vadkörtét szereti?-Kislány koromban meget­tük, de azóta sem. Nem kell már a vadkörte senkinek. Leg­feljebb az erdei vadaknak ...- Nem fél egyedül az erdőn?-Nem jöttem én egyedül! Valahol jtt van a lányom a kö­zelben. Ő is csipkét szed. Azért a vaddisznótól félek, de szeren­csére csak a turkálásuk nyomait látom. A rókától is tartok, hátha veszett, néha látok is egyet- egyet, de nem bántottak még sosem. A madarakat meg na­gyon is szeretem, olyan szépen énekelnek.- Mit szeret az erdőn?- Mit? Hát.. . Nem ebből élünk, fel is kopna az állunk, ha úgy lenne. Tudja, kedves, el­múltam hatvan, itt meg kapasz­kodni kell felfelé, végig ... Elköszönünk. A vízmosás mélyén, egy korhadó fatuskó tövében kék színű virág árvál­kodik. Földre lapulnak a nyo­morék növényke fagyott szir­mai; maholnap itt a tél... ■V Jó szegnek is kell a cégér - A salgótarjáni Acélárugyár Rt. szegveró üzeméből új csomagolásban kerülnek ki a különféle szegek. A réginél tetszetősebb dobozok - amelyeken a cég emblémája is látható - vonzóbbá teszi a terméket. fotó: gyukián tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom