Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-15 / 267. szám

4. oldal Látóhatár 1996. november 15., péntek Cégeröforrás-térképet készít a KRF Kft. - „Együtt a régió fejlesztéséért!” konferencia Elismerik a három északi megye összefogását Egy évvel ezelőtt alapította a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt., valamint Salgótarján, Nógrád és Heves megye, to­vábbá Eger, Gyöngyös, Hatvan, Balassagyarmat, Pásztó és Bá- tonyterenye önkormányzata a salgótarjáni székhelyű Közép­magyarországi Regionális Fejlesztési Kft.-t. Az eltelt időszak­ban együttműködésre léptek a Nógrád és Heves Megyei Vállal­kozásfejlesztési Alapítvánnyal, a Heves megyei kamarákkal, s az alapító bank sikeres pályázata révén idén október elsejétől ellátják az APV Rt. Heves és Nógrád megyei képviseletét. Már előkészítették az együttműködési megállapodásukat a helyi kamarákkal is. Stratégiájukról beszélgettünk Duda Lajossal, a kft. ügyvezető igazgatójával. Duda Lajos-A külső szemlélő azt várta volna, hogy az önök cége azon­nal megkezdi a töke kihelyezést, felkarolva a kis-' és középvál­lalkozásokat. „Nem fél évre, hosszú távra alakult a cég”-Nézze! Elszórhattuk volna a pénzünket egy hét alatt, ez két­ségtelen, de a cégünket nem fél évre alapították, hanem hosszú távra. Egy gazdaságilag mély­ponton lévő régióban nem lehet csatát nyerni - a kínai hasonlat­tal élve - halak osztogatásával. Nekünk hálóra van szükségünk, ám ezt hiába várjuk a kormány­tól, de hiába várjuk a GATT- tól, a legfejlettebb tőkés orszá­goktól is. Nekünk, magunknak kell a hálót megfonni, azokból a fonalvégekből, amelyek az egyes szervezetek kezében vannak. Ilyen a vállalkozásfej­lesztési alapítvány, de ilyen a kamara is, s ilyen a területfej­lesztési tanács is. Erre szolgál­nak a különféle pénzalapok, s banki alapítónk kapcsolatrend­szere is. Ebben a stratégiában a tőkének, a hiteleknek, pénzügyi támogatásoknak másodlagos szerep jut, bár lényeges, én azonban sokkal nagyobb jelen­tőséget tulajdonítok annak, hogy a szövetkezők kezében lévő információkat is egyesít­sük, s hasznosítsuk. Ha a tőke- és információ-koncentráció rendelkezésünkre áll, már el tu­dunk indulni taktikai lépések­kel, de van itt még egy bök­kenő. Az ország gazdasága szempontjából egyedül sem Nógrád, sem Heves nem képez potenciális erőt. Sokkal mar­kánsabban tudunk fellépni, ha az említett két, valamint Pest megye regionális együttműkö­dést valósít meg, s közös stra­tégia mentén kezdik meg ki­dolgozni gazdaság-élénkítő, vagy felzárkóztató terveiket. „Három megyéből nem születik egy gazdag”- Eddig Nógrádot mindig Bor­soddal és Szabolccsal együtt emlegették mint válságövezetet. Miért nem velük építjük ki kap­csolatrendszerünket?- Először is, a nagyságrendi differenciák miatt, s itt nem­csak a munkanélküliek számára gondolok. Borsod felzárkózta­tása még egy országnak is ha­talmas feladat. Emellett látni kell, hogy a nyugati működő tőke a Dunántúlról halad kelet felé, de amíg megéri számára, hogy átkeljen a Dunán, addig még hosszú időnek kell eltel­nie. Harmadrészt - s ez a leg­fontosabb érv - három szegény megye összefogásából nem lesz automatikusan egy gazdag! Ezért látok én nagyobb pers­pektívát a Nógrád-Heves-Pest összefogásban, s ma már ezt számtalan gazdasági szakember is elismeri. „Konferenciára érett privatizációs lehetőségek”-Hogyan kapcsolódik ehhez a gondolatmenethez az a tény, hogy október elsejétől a KRF Kft. látja el Heves és Nógrád megyék állami privatizációs képviseletét?- Egy megye privatizációs lehetőségei ma már egy kis csokrot képeznek. Három me­gye lehetőségei azonban már alkalmasak arra, hogy konfe­renciát rendezzünk róla, s ezt november 21-22. között szeret­nénk is megtenni. Az első na­pon Salgótarjánban találko­zunk, s olyan előadókat sikerült megnyernem, mint dr. Huszty Andrást, az MBFB Rt. vezéri­gazgatóját, vagy dr. Kocsis Ist­vánt, az APV Rt. vezérigaz­gató-helyettesét. Gressai Sán­dor, az SVT-W. Rt. elnök-ve- zérigazgatója konkrét példán keresztül mutatja be a privati­záció menetét. A területfejlesz­tési törvényről dr. Szegvári Pé­ter, országos területfejlesztési főigazgató beszél majd, Puszta Béla, a házigazda polgármester pedig a területfejlesztési tanács eddigi működését mutatja be. Másnap Eger ad otthont a kon­ferenciának, hasonló témakö­rökben. Mindez azt szolgálja, hogy a közigazgatás két pólusa kicserélhesse tapasztalatait, pontosan lássuk azt a közeget, amiben élünk, hogy a későbbi­ekben érdemi lépéseket tehes­sünk a profit-érdekelt­ségi alapon működő te­rületfejlesztésben.- Hogyan készülnek a KRF Kft. munkatár­sai az önök előtt álló hatalmas feladatra ?- Azzal kezdem, hogy társaságunk kivá­lasztotta a megfelelő szakembereket, s ma már minden, az általam elképzelt szervezeti ponton megfelelő kva­litású ember dolgozik. Első nagy feladatként a három megyére kiter­jedő cégerőforrás-tér- képet készítenek a mö­göttünk álló bankcso­port számára. Felmérik azokat a területeket, ahol elképzelhetőek be­fektetések, tőkeinjek­ciók. A térkép elsősorban a kö­zép- és nagyvállalkozókra ter­jed ki. Ugyancsak részt kívá­nunk venni a térségfejlesztési programokban. Salgótarján po­litikai vezetése különleges vál­lalkozói övezetet szeretne ki­alakítani a megyeszékhelyen, nagyfokú kedvezményeket biz­tosítva a befektetők számára. „Ne csak a betelepülők élvezhessék ezt az előnyt” Mi azt szeretnénk elérni, hogy ne csak a betelepülő befektetők élvezhessék ezt az előnyt, ha­nem azok is, akik már itt van­nak. A harmadik nagy terület az önkormányzati szféra. Minde­gyikük megpróbálja a lehető legtöbb ingyen pénzt megsze­rezni a kormányzattól, csak­hogy az állam lehetőségei vé­gesek. Ugyanakkor a céltámogatá­sokhoz a települések nem képe­sek megfelelő saját részt felmu­tatni. Mindkét gondon segíthet, ha felkutatunk kedvező hitele­ket, amelyek generálhatják a te­rületfejlesztési és infrastruktu­rális fejlesztéseket. Előbb vagy utóbb azonban az önkormány­zatoknak is el kell jutniuk oda, hogy ne csak a település műkö­dése legyen az egyetlen szem­pont, hanem hozzájáruljanak a. gazdaságfejlesztéshez is. En­nek különböző üzleti formái lé­teznek, példaként említhetem a kötvénykibocsátást, egészen a német hitelprogramig. Novem­berben szeretnénk ennek na­gyobb propagandát is csinálni a már említett konferencián ke­resztül.- Említette, hogy a területfej­lesztésben, térségfejlesztésben is részt kívánnak venni. Miért nem törekednek együttműkö­désre a területfejlesztési ta­náccsal?- Ennek nagyon egyszerű oka van. Cégünk, a KRF Kft. profitérdekelt vállalkozás, tehát mi is piaci tényező lettünk. Meglehetősen etikátlannak tar­tanám, ha egy delegáltunk ott ülne a tanácsban, ahol arról (is) döntenének, hogy mi megkap­juk-e a partner cégünkkel együtt pályázott pénzt. Mindenki tiltakozik az eUen, ami pénzbe kerül- Hamarosan aláírják az együttműködési megállapodást a kereskedelmi és iparkamará­val. Milyen előnyt jelent ez az önök számára, ha hozzáteszem, hogy a kamarák működését in­dulatos megállapítások kísérik?-Nagy jelentőséget és ko­moly szerepet tulajdonítok a kamaráknak, a felhangok elle­nére is. Mindenki tiltakozik az ellen, ami kötelező és pénzbe kerül. Ha a kamarák megfelelő színvonalú szolgáltatásokkal segíthetik érdekkörüket, akkor ez enyhülni fog, s talán eljutunk addig a pontig, mint Nyugat- Európa, ahol a gazdaság min­den szereplője számára fontos lesz a vállalkozói élet tiszta­sága, az érdekek képviselete. Számomra azonban sokkal fon­tosabb most, hogy a kamarák­nál rendelkezésre álló informá­ció-tömeget hasznosítsuk, köl­csönös előnyök alapján. Együttműködés nélkül nincs információ, információ nélkül nincs stratégia, stratégia nélkül pedig nincs értelme a tőke be­fektetéseknek. Ha a kamara ál­tala átadott információval ger­jeszthetjük a folyamatot, akkor ez előbb vagy utóbb a kamará­nak is jó, hiszen növekszik a gazdasági súlya. T. Németh László Távcsövét az öbölre szegezte. A napfényes messzeség most valóban rettenetesen távolinak tűnt —a fénytörés okozta vakító hullámok majdnem elkábították a szemlélőt. A tenger széle is elveszett a párás világosságban, a fent- ről ömlő hőség talán felforrósította a partokat is. A szél is elállt. A tenger - ameddig a két szirtfok között belátta - üres volt. Nagyon rit­kán jártak erre a halászok is, mert alattomos zá­tonyok bújtak meg a víz alatt. Még apálykor sem kerültek a felszínre, de a szigeti halászok apáról fiúra tudták a helyüket, figyelmeztették egymást, óvták törékeny hajóikat. Ebben az öbölben és környékén inkább csak a sekély me­rülésű nagyobb csónakok, a szigonyos-fáklyás éjszakai magányos halászok jártak. Mint Luntar is. Leengedte a távcsövet, és a lányra mosoly­gott:- Robert említette, hogy tizenkettőkor furcsa dolgok fognak történni a szigeten.- Még van négy perc - Sarina az órájára né­zett. Ez is eszébe juttatta az apját. Azt a házat, ahonnan ma reggel menekült el. - Ma reggel? Úgy tűnt, mindez már évekkel korábban történt. Meg sem fordult most a fejében, hogy soha többé nem megy vissza. A dolog annyira ab­szurd lett volna, ha egyáltalán eszébe jut. Ho­gyan léphetné át ismét a küszöböt, menne a „sa­ját” szobájába, lépdelne a folyosón, fürdene ab­ban a medencében? Végzett apjával, végzett azzal a házzal is, ahol sohasem volt boldog. Ahol pénz mindig akad elég, de senki sem vette őt emberszámba. És ezt csak most értette meg. Most, egy boldognak hitt gyermekkor után, amikor végre magára eszmélt. Luntar neki köszönheti. Az a tudat, hogy egy ember ilyen iszonyú szenvedéseken ment át őérte, az, hogy valakinek ő ennyit ért, mássá tette Sarina Krawangot. Olyan volt az egész, mint amikor egy távcsőbe nézve először homá­lyos képet lát - aztán valaki segítőkészen oda­nyúl és megigazítja a szerkezetet, a kép egyre élesebb lesz. És a végén - amikor már azt hiszi, éppen éles - még tesznek egy mozdulatot és minden akkor ugrik csak igazán a helyére, hihe­tetlenül élesen látja már az összes apró részletet visszamenőleg is. Láthatja önmagát, amint kis­lányként mit sem értett a felnőttek körülötte zajló életéből. Egy halvány emlék - az é- desanyja temetése. Apja elejtett szavai, a villa, a rejtélyes alakok, akik mindig csak éjjel jöttek, és Krawang bezárkózott velük a dolgozószobá­jába. Kifestett nők vihogása a fürdőmedence körül. Egyszer látta apját, meztelenül, az egyik ilyen nővel. Sírva futott vissza a szobájába és hányt. Istenem, de régen is volt. Hát igen, most már ez mind a múlté. Most - most van, új idők, új cselekvések. Tennie kell valamit. Kire számíthat? Csak Luntarra? Luntar még önmagán sem tud segíteni. De nem kétsé­ges, hogy szereti őt. Minden érzékével és gon­dolatával — szereti őt. Tizenegy óra ötvenhét perc volt akkor. Krawang dühöngve szitkozódott. A terepjáró fel-felugrott alatta, a sofőr nem kerülgette a lyukakat. A gazda ugyanis azt parancsolta az imént, hogy minél gyorsabban hajtson a raktár­hoz. A város mögöttük maradt. Krawang villámgyorsan gondolkodott. A ki­kötőben saját fülével hallgatta, mi történt az egyik hajójával. De hol lehet a másik? És mi köze a haditengerészetnek a polgári hajókhoz? Milyen jogon állítottak meg egy civil teherha- jót? Panaszt fog tenni a kormányzónál, mo­rogta, és egy pillanatig sem volt számára kétsé­ges, hogy éppen így fog cselekedni. Akkor is, ha vaj van a fején. Mindkét hajón fegyvert szál­lítottak a Fülöp-szigetekre - de ki tudja ezt bi­zonyítani? O majd úgyis azt mondja, hogy élelmiszer-szállításra kapott megrendelést. Nem tudta, mi van a ládákban és konténerek­ben, az a megrendelő felelőssége. Neki, mint szállítónak, nem is szabad felnyitnia egyetlen ládát sem. Ha azt írták rájuk - és persze a kísérő okmányokra, szállítólevelekre és vámpapírokra is —, hogy gyümölcskonzervekből áll a rako­mány, neki mi baja lehet? Ha csak ... ha csak az emberei nem köpik be. Krawang nyugtalanul gondolt erre a lehetőségre. Itt, a szigeten, min­denki tőle függ, ha itt zajlana a vizsgálat, bíz­hatna a hallgatásukban. Minden „tanú” néma lenne, mint a sír. Ezek azután tudnak hallgatni - ha van félnivalójuk. De ott a távolban szintén úgy tesznek-e? Éfelől Krawangnak már kétsé­gei voltak. Nincsenek a kezében, nem tudja őket megfenyegetni semmivel. A családjukkal, a megélhetésükkel. Amit hallott, rendkívüli módon nyugtalaní­totta. A haditengerészet magától nem tesz ilyesmit. Akkor sem, ha fegyverekről van szó. » ' (Folytatjuk) Nyisson fix kamatozású lakossági betétszámlát a Magyar Hitel Bank fiókjaiban Az MHB lakossági betétszámla-konstrukciója egyszerű, ugyanakkor rendkívül kényelmes megtakarítási forma. Betétszámla tHCLT 10.000 Ft-tól nyitható valamennyi MHB fiókban. Változatos futamidejű lekötési lehetőségek 1 Hcttol 1 CVÍ$. Kívánságra automatikus újralekötés a futamidő végén addig, amíg Ön pénzét a kamatokkal együtt fel nem kívánja venni. Az újralekötési időre az MHB kamatos kamatot fizet. A lekötés idejére betétje fix kamatozású, így nem érinti az esetleges időközbeni kamatcsökkenés. 500.000 Ft feletti betét esetén a Magyar Hitel Bank kamatprémiumot is fizet. Kérjük, érdeklődjön fiókjainkban, vagy az (1-) 3274800 telefonszámon. MAGYAR HITEL BANK RT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom