Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-13 / 265. szám

6. oldal Sport - Mozaik 1996. november 13., szerda Holyfield-Tyson: jöhet a folytatás? Még el sem múltak az Evander Holy- field - Mike Tyson nehéz­súlyú világ- bajnoki össze­csapás hullá­mai, máris ar­ról folyik a vita, miként lehetne a két amerikai ökölvívót is­mét egymás­nak „ugrasz­tani”. Mondhatni, természetes, hogy az ötlet kiagyalója Don King, aki a hét végi mérkőzést is szervezte.- Szerencsére promóciós jo­gaim vannak Holyfield mérkő­zéseivel kapcsolatban. Ha leü­kivel megmér­kőzöm — nyi­latkozta Holyfi­eld, az újdon­sült világbaj­nok, majd hoz­zátette: - Nem vagyok benne egészen biztos, hogy az lenne a legfontosabb, hogy Tysonnai vívjak.- Az embe­rek veszítenek. Mindenki ve­szít - mondta keseredetten Tyson. - Ha el­veszíted a csa­tát, elveszíted az életed, elveszíted a családo­dat. Kell valaki, aki visszaadja a hitedet - fűzte hozzá az érthe­tően csalódott nehézsúlyú exvi- lágbajnok. A pillanat, amikor „kiszaladt” Tyson alól a ring lünk tárgyalni, biztos megegye­zünk. Ez lesz a boksztörténe­lem legnagyobb visszavágója - mondta Don King.- Ha nyerek az üzleten, bár­Fa Nándor csaknem tragikus balesete Rossz hírek érkeztek a Vendée Globe Föld körüli vitorlásver­senyen részt vevő Fa Nándorról. A magyar vitorlázó hajójának nekiment a Pelander nevű panamai autószáliító tankhajó, és egyszerűen lekaszálta a Budapestet, amelynek jobb oldala megsérült. A történtek után Fa Nándor visszafordult Les Sab­les d,01onne-ba, s egyelőre nem gondol a verseny folytatására.- Rettenetesen fáradt voltam, ezért lepihentem egy kicsit - emlékezett vissza a történtekre. - Tiszta idő volt, jó látási vi­szonyok. Egyszer csak arra let­tem figyelmes, hogy irgalmat­lan billentés éri a hajót, s a ka­binajtón át körülbelül egy köbméternyi víz zúdult be. A panamai hajó orra még nem érte el a hajómat, de az orrhul­lám megdobta. A panamai hajó körülbelül 200 méteres oldalfe­lülete végigköszörülte hajóm oldalát. Az árboctartó kötélzet kapott egy hatalmas ütést, úgy 90 fokra elgörbült, az orrárbo­com megint darabokra tört, az orrvitorla besodródott és tönk­retette az orrkorlátot. A hátsót is összetörte, amin az antennák vannak. Szerencsére az anten­nákat sikerült a vízből vissza­húznom. Ennél több időm még nem volt szétnézni a hajón.- Kimertem a betódult vizet, felmértem a minimális tovább­haladáshoz szükséges feltétele­ket és visszafordultam Les Sab­les d,01onne-ba. Elképzelhetet­len számomra, hogy tovább­menjek, a hajó ilyen állapotban versenyzésre alkalmatlan, és bevallom őszintén, ez a sok vé­letlen már kivette az erőmet, ezért a verseny folytatásáról most nem gondolkodom.- Már csak azért sem szabad erőltetni, mert valamiért a .sors könyvében más van megírva, ezt tudomásul kell vennem. Szeretem, nem szeretem, örü­lök, hogy élek, és ez nem túl­zás. Métereken múlott, hogy ne történjen tragédia. Ha egy hul­lám öt méterrel odébb dob, az a nagy hajó az egész hajómat ve­lem együtt minden zokszó nél­kül úgy bedarálja, mint egy diódaráló. Hatalmas szeren­csém volt, hogy így megúsztam az esetet. Beszélgetés a futballról - Vendég: Oláh Sándor Még két évig szeretne játszani Autó kanyarodik a sárvári pálya bejáratához. Bejöttök? - kérdezi a rendező, s már emelkedik is a sorompó. A kocsi az öltöző mellett áll meg, s a volán mellől kiszáll Oláh Sándor, a nógrádi gólzsák, a kapusok réme. Játszott a Stécénél, Nagy- bátonyban, Balassagyarmaton, a Tűzhelygyárban, a Síkü­veggyárban, még a Fradi fakóban is, Pásztoréi nem beszélve. De anyaegyesülete az SKFC maradt.- Sanyi, megkérdezhetem, hogyan kerültél Sárvárra? - kérdezem yl hosszú hajú, 184 centi magas salgótarjáni fiút.-Egy tarjáni telefonra jött az üzenet Pintér Attilától. Szerdai nap volt. Kérte, csü­törtökön reggel ötkor üljek kocsiba, legyek Sárváron. Ott voltam, leültem a vezetőkkel és megállapodtunk.-Kicsit messze van Sárvár Tarjáinál. . .- Hát igen, egy kicsit mesz- sze. De azért jól érzem ma­gam. Végül is Attila miatt jöt­tem. akinek itt kezdődött edzői karrierje.- Régi a barátság?-Régi, hiszen együtt nőt­tünk fel, jó barátságban vol­tunk és maradtunk.-- Gondolom, nem csak a barátság hozott ide.- Úgy állapodtunk meg, hogy esetleges jó szereplés után - miután karnyújtásnyira van ide Ausztria - biztosíta­nak nekem egy csapatot. Már harmincéves vagyok, s még két évet szeretnék játszani.- Könnyű volt eljönni?- Pásztón játszottam, mint kölcsönjátékos. Lejárt a kiada­tás, vissza kellett mennem a Sesébe. Hívott a Gyöngyös, hívott a Szécsény is, végül ide jöttem. Horváth Gyula nem gördített akadályt.- Nem sajnáltad elhagyni az acélgyáriakat?-Egy kicsit igen, mert elég Régi a barátság Pintérrel jó csapat jött össze. A felju­tásra is esélyes a társaság, há­rom-négy játékos máris megü­ti az NB III-as szintet. De mindenképpen eljöttem volna. Végül is pénzt kaptak értem, mint mindig, amikór más csa­pathoz kerültem, mert amikor felsőbb osztályba lép az em­ber, magasabb az ára.- Hány gólt rúgtál, számol­tad?-Nem tartom számon, de az biztos, minden évben meg­rúgtam a magamét.- Mostani csapatodban, a Kinizsiben is rugdosod a gó­lokat?- Eddig öt gólt sikerült sze­reznem, de ezt kevésnek tar­tom.-Miért csak ennyit? Kevés labdát kapsz?- Kellene még vagy két jó csatár, akivel ösz- szejátszhatnánk. Sajnos, olyanok az anyagi lehetőségei a klubnak, hogy erre egyhamar nem kerülhet sor.- Azért csak van, akivel már jól együttműködsz a pályán?- Az .egyik kö­zéppályással, a romániai Máriussal jól megértjük egy­mást.- Salgótarjánból nem hívtál magad­dal senkit?-Nem, mert ta Ián csak én vagyok ilyen „kalandor” természetű. Kicsit azért is jól jött ne­kem ez a sárvári ki­ruccanás, mert az év elején elváltam, s a távol­ság is orvosság a lelki bajokra.- Mikor látnak újra a Acél­gyári úton, ahol laksz?- Kéthetenként megyek haza két napra. Gyámolítanom kell az édesanyámat is, mert apám nagy fájdalmunkra nem­régiben meghalt.-Sok csapatban játszottál. Van különbség az NB III-as Mátra- és Bakony-csoport csapatai között?-Nem is tudom. Ott tech- nikásabb, itt erőteljesebb a futball. (Sz.L.) Merthogy ez az első ilyen, de mivel Robert is a helyszínen tartózkodik, hát nem lesz baj. A fiú valójában idősebb a koránál, no, és mennyi mindenre megtanítottuk! Ügyesen végzi majd a dolgát, legalábbis azt hiszem.- Lám, ön sem biztos a dolgában...?- Az efféle akciókban ez természetes, asszo­nyom. Ön kiadta a parancsot, mi többiek enge­delmeskedünk. Ismerje el, előtte megpróbál­tunk száz másik utat is, de járhatatlanoknak bi­zonyultak. Krawang szerepelt az aktákban mint biztosítási csaló, aki üres hajókat küld a tenger fenekére, azt állítva, hogy drága rakományt vit­tek. Meggyanúsították már sok egyébbel, de sohasem tudtunk rábizonyítani semmit. A szi­geti rendőrség mindig falazott neki.-Emlékszem, ne sorolja! Tehát a csoport úton van, azt mondta?- Igen, asszonyom, ön előtt is ott a térkép...- Igen, itt van.- A B-4-es négyzetben vannak már, a legu­tolsó rádiójelentés szerint. Innen már csak egy ugrás a cél, a szó szoros értelmében...- A szigeten még semmit sem tudnak?- Nem, asszonyom. A jelentések szerint még senki sem sejt semmit. * Ruana először semmit sem látott. Odabent fél­homály terjengett, csupán az épület belső olda­lán volt néhány keskeny, rácsos ablak. Robert egy pillanatig hallgatózott - az hiányzik csak, hogy legyen egy konspirált belső őr is! -, de a csönd tudatta vele, csak ők ketten tartózkodnak most a raktárban. A csönd mindig elaltatta éberségét. Végre megtalálta a kapcsolót, és egy kattanás, aztán éles fény öntötte el a termet. A mennyezetre akasztott meztelen körték kíméletlenül szórták a világosságot. A leleplező fényt. Középen volt egy út, ahol valószínűleg a ra­kodók járhattak. Most üres volt; a betonpadlón balra és jobbra jókora ládahalmok sorakoztak. Némelyik embermagas volt. Távolabb egy ponyvával letakart térségen fekete fémdarabo­kat látott a lány, és mindez együtt csalódással töltötte el. Talán valamiféle kincsekre számí­tott.- Mi ez? - kérdezte elfulladva. Robert még nem válaszolt. Zsákjából video­kamerát vett elő, majd azt a lány kezébe nyomta:- Fogd meg, egyelőre... A sarokban talált egy feszítővasat, a ládabon­tók használhatták. Mellette kilószám hevert a szeg, a faforgács, az olajos papír és rongy. Ro­bert a legközelebbi halomhoz lépett, felfeszí­tette az egyik ládát. Ruana kis kerek tárgyakat látott. Akárha fe­kete dinnyék lennének. Nagy súlyuk lehetett, mert a masszív ládában egymásra rétegezve csupán tizenöt darab volt. Robertnek még meg kellett feszítenie erejét, hogy leemelje és a pad­lóra tegye...-ER-16-os gránátok - mondta a férfi. Át­vette a kamerát a lánytól, bekapcsolta, lefil­mezte a ládát, majd a kamera a többi ládára for­dult. Oldalukon felirat: „AVOCADO JAM” és „MADE IN TAIWAN”.- Ezek után ebből csak annyi bizonyos: nem avocado gyümölcslekvár van benne, és nem Tajwanról jött - kommentálta Robert. Aztán a következő halomhoz lépett. Itt az egyik láda nyitva is volt. A hosszú fekete rongyok AR tí­pusú GALIL géppisztolyokat rejtettek. Robert megkérte a lányt, filmezze, amit csinál. Sorban nyitotta fel a ládákat, néha mondott is valamit, bár fölöslegesen. A szakértők, akik majd idő­ben és térben innen távol elemzik a raktár tar­talmát, nagyon jól tudják a filmből, mit találtak itt.-Azok ott Kalasnyikovok... AK-47-esek. Régi, de jó gyártmány... Itt meg a hozzá való lőszerek, úgy saccolom, van vagy tízezer darab. Ott a csövekben már sokkal veszélyesebb dol­gok vannak... Légvédelmi rakéták. Hajóról is kilőhetőek... Filmezd le az egész kupacot. Mentek tovább.-Azok meg igencsak veszélyesek. Amerikai 7.62 milliméteres, M 60-as géppuska... Elméle­tileg percenként majdnem hatszáz lövést le­hetne vele leadni. Iszonyú mészárlást végezhetnek vele... És van ebből vagy húsz darab. Itt meg tizenöt láda Vickers gyújtórakéta, nocsak, hát ezzel is ke­reskedett az úr? -úgy beszélt Krawanghoz, mintha itt állna mellette. Ruana közben sorban filmezte, amit látott. Időnként megtorpantak, Robert kinézett valamelyik ablakon. Az udva­ron senki sem mozdult. Láttak még légvédelmi gépágyúhoz való lövedékekből is körülbelül ezer darabot. (Folytatjuk) Eddig... aki a magas kamat mellett fontosnak tartotta a biztonságot, állampapírokba fektette a pénzét. Most végre... a másodpiaci forgalmazás mindenki számára lehetőséget biztosít a korábban kibocsátott magyar állampapírok vásárlására, eladására. A sokféle futamidejű befektetések közül így mindenki biztosan megtalálja az igényeinek megfelelőt, s azt ráadásul bármikor értékesíteni is tudja. A Kereskedelmi és Hitelbank, az Magyar Hitel Bank és az OTP Bank kijelölt fiókjain keresztül, valamint az Magyar Államkincstár megyei értékpapírpénztárai által juthatnak hozzá a Magyar Államkötvény­hez, a Kamatozó Kincstárjegyhez és a Diszkont Kincstárjegyhez. Kötöttségek nélkül HÁLÓZATOS FORGALMAZÓK: Magyar Hitel Bank Rt. 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22., Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Szécsény VALAMINT: Magyar Államkincstár Nógrád Megyei Értékpapírpénztára 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. *A másodlagos forgalomban kapható állampapírok vételi és eladási árfolyamairól szerdánként rendszeresen tájékozódhat ebben az újságban. Az értékesítés feltételeiről a forgalmazók adnak részletes információt. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom