Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-02 / 230. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1996. október 2., szerda Ilyen szőnyegeket ma már szinte csak múzeumokban látni Fél szemére nem lát, mégis sző A „ kontrában ” állítja fel a szövőszéket A SZERZŐ FOTÓJA Nyist, cépok, vetélő, első zúgó, hátsó zúgó. Sokan nem tudják mit jelentenek ezek a szavak. Bevallom én sem tudtam, míg a mátranováki Deák Jánosné, Giza néni, fel nem világosított, mondván, ezek szakszavak a szövő­székre, az eszvátára vonat­koznak. Deák Jánosné gyönyörű rongypokrócokat, rongysző­nyegeket készít. Ritka dolog, mert ilyesmit már szinte csak múzeumokban lehet látni.- Már gyerekkoromban lát­tam, hogy miként kell csi­nálni, de körülbelül húszéves lehettem, amikor elkezdtem vele foglalkozni. Most 71 éves vagyok és már rengeteg pok­rócot megszőttem. A lányom­nak a teljes stafírungját elké­szítettem, és összevissza, olyan 1200-1500 méter sző­nyeget szőttem.-Télen készülök hozzá, a rongyokat, ruhákat, ingeket egy centiméteres szélességben szétnyirkálom ollóval. A vé­konyabb anyagokat, például az ágyhuzatokat vastagab­bakra nyírom el, és bizony hó­lyagosra töri a kezemet az olló, de nem bánom, akkor is csinálom! Aztán felgombolyí­tom, de tud ebből olyan fel­fordulás lenni...- Mikor a gombolyagok el­készülnek, kitavaszodik és a komrában felállítom a szövő­széket, az eszvátát, akkor kez­dek hozzá a rongyszőnyegek szövéséhez. Giza néni teljesítménye azért is egyedülálló, mert gyermekkora óta fél szemére nem lát. Az „ótvar” okozta. Mégis csodálatos érzékkel ke­veri a színeket a pokrócokon.- Nagyon szeretem csi­nálni, mert leköt ez a munka. Csak olyankor nem megy, ha valamiért ideges vagyok. Ak­kor nem is kezdek neki, mert később úgysem tetszik a szí­nezés és az egészet kifejtem. Lehet akár milyen szép, színes rongy, ha nem illeszkednek egymáshoz, akkor vége a pok­rócnak!- Régebben foglalkoztam árusítással is. Bejártam a tar­jám piacra. Ott árultam a szomszéddal, Ambruzs József­fel. Régebben Szlovákiába jár­tam ki pamutért, de mostaná­ban már megveszem Salgótar­jánban. Most is van kész két vég szőnyegem, az egyik 29, á másik 32 vég. Jelenleg is van felhúzva a szövőszékre. Ne­kem is sok pénzem fekszik benne, mert drága a szövőpa­mut, de én ezt nem pénzért csinálom . . . Cserhalmi Adél Kiépült a teljes csatornahálózat - Százhatvanmilliós beruházás Szécsényből száműzik a Folyamatosan romlott az ivóvízbázis minősége az Ipoly völ­gyében. Különösen igaz ez Szécsénv térségére. Okozója ismert, a felszíni, talajközeli vizekbe jutó igen nagy mennyiségű kü­lönböző szennyezőanyagok. £ r:c a ^.. ;­A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Valóban kell(het) a nógrádi szén ? A város eddig is sokat áldozott azért, hogy a kedvezőtlen ten­dencia megálljon: bővítették a csatornahálózatot, szennyvíz- tisztítót helyeztek üzembe. De sok utcában nem volt szennyvízcsatorna: A megépült „háztáji” gyűjtőkből pedig a ta­lajba szivárgott a szennyezett víz, sok helyen ezt az útmenti árokba vezették. A mai városvezetés az egészséges környezetet helyezi előtérbe. Az állam is ezt a tö­rekvést támogatja. így vált le­hetővé az ivóvízbázist védő 160 milliós beruházás megva­lósítása.-A napokban 5091 méter hosszú új gerincvezeték vízzá­rósági próbáját, belső kamerá- zását végeztük el és megtörtént hat darab szennyvízátemelő tiszta vizes üzempróbája is - mondta Bagosi Sándor, az Észak-Nógrád Vízmű Kft. mű­szaki vezetője. Arról is infor­mált, hogy a csaknem 2 kilomé­ter hosszú csatorna építése is jó ütemben halad és a Temető, At­tila, Hunyadi, Petőfi utcákban hamarosan befejeződik.- A kivitelező Arbau Kft. november közepére ígéri a vá­rost teljesen behálózó csatorna­rendszer üzembehelyezését, amely az újabb termelő beruhá­zások lehetőségét is biztosítja a város északi ipari zónájában.-Az üzemkész nyomvonalon sérült útfelületek helyreállítása is várható?- Közlekedésre képessé tesszük, de portalanított felüle­tet csak a tavasz folyamán kap­nak. Ezt tervezzük a megrongá­lódott járdafelületekkel is.-A lakások rákötése a csa­tornahálózatra miként törté­nik?- írásos kérelem alapján.- Kötelező a rákötés? szennyvizet- Önkormányzati rendel­tünk értelmében igen.-Sokan a kiadások nagy fokú növelését látják abban, hogy a rákötések után fizetni kell a csatornadíjai is!- Az előbbiekből talán kide­rült, hogy miért kell a csatorna­díj „vállalása”. Ha viszont több vizet használunk, mérséklőd­nek a szolgáltatás fajlagos költ­ségei és ez a vízdíj mérséklésé­hez vezethet.- Mennyi most az ivóvízdíj?- 102 forintba kerül a lakos­ságnak és 178,60 Ft-ba a közü- letnek. Ezt még 12 százalékos áfa is terheli.-És a csatornadíj?- Köbméterenként 68 forint.-Ásott kút híján Vezetékes ivóvízzel öntözik a parkot, és sok épület előtti közterület vi­rágait is. Van-e lehetőség arra, hogy ezt a fogyasztást csator­nadíjjal ne terheljék?- Amennyiben egy külön vízmérőórává?lehet a fogyasz­tást mérni, mi jóváírjuk és nem terheljük a számlát. Rácz András Nagy érdeklődéssel és figye­lemmel értesült a nógrádi medence munka nélkül ha­gyott, s biztonságos jövőjétől megfosztott bányászok társa­dalma a rádióban elhangzott, majd a magyar sajtóban is, így a Nógrád Megyei Hírlap­ban megjelent cikkben (cik­kekben) olvasható, a nógrádi szén „felértékeléséről”, szén- erőművek kedvező alapanya­gáról adott interjúkról, me­lyeket Schalkhammer Antal volt szíves adni. Szerinte „a szénbányászat igazi reneszánsza az ezredfor­duló után következhet be." Lelki szemeinkkel látjuk őt, milyen gondterhelten és szo­morúan jelenti ki, hogy „hiba volt annak idején a bányák be­zárása.” Valóban, nagy hiba volt! S azt is tudjuk, hogy milyen sokat szónokoltak, érveltek a Schalk­hammer úrék a bányák bezá­rása ellen, a bányászbrigádok megmaradásáért. Igen sokat tet­tek, lobbyztak érte. Csak saj­nos, ebből a lobbyból kimaradt a nógrádi szénbányászkodás, a nógrádi bányák sorsáért történő aggódás és tenni akarás. Ma már történelmi tény, s ezt az élő szemtanúk, szakemberek iga­zolhatják, hogy Schalkhammer Ebben az időben főleg a fiata­lok tízezrei kezdték meg a hul­ladék és ócskavas gyűjtését. Ez a mozgalom a szocialista integ­ráció (KGST) beindulásával, a Szovjetunióból rendkívül ol­csón szállított vasérc hatására ellanyhúlt, majd az ócskavas nagyon alacsony felvásárlási ára miatt szinte teljesen meg­szűnt. Napjainkban az ócskavas- és a hulladékvas-gyűjtés rene­szánszát éljük. A munkanélkü­liség magas foka miatt a ke­vésbé iskolázott réteghez tarto­zók, a rendkívül alacsony jöve­delempótló támogatás mellett kénytelenek valami más pénz úrék nem a nógrádi bányákért, bányászokért harcoltak, emel­tek szót minden fórumon, ahol csak tudtak. A nógrádi szénbányászko­dást felszámolásra ítélték 1991-92-ben. A nógrádi isme­retekkel rendelkező szakember felszámolóbiztos vezérigazga­tókat leváltották, mert egy ké­regbánya kibontakozási távlati tervvel mertek előrukkolni, s olyan embert tettek a helyére, akit már nem a medence sorsa, hanem a teljes felszámolás, be­zárás sikere érdekelte, mert a lobbyzok érdekeit képviselte, akik a magyar bányászatban az élre kerültek. S sajnos, ennek előmozdítá­sában, a felszámolóbiztos-vál­tásban 1992-ben maga Schalk­hammer Antal úr is aktívan te­vékenykedett a Mininvest olda­lán. Erős az ember gyanúja, hogy a bányák bezárásának ilyen kri­tikus felvetése és bírálata nem a nógrádi szénbányászkodás sor­sán való aggódásra vonatkozik. Sajnos, ez a kérdés a nógrádi­akra vonatkozóan már teljesen közömbös volt számára, hiszen a medencék bányászkodását feláldozták a haza (esetleg sa­ját?) oltárán. Piacait (Tiszai Erőmű, Gagarin Erőmű) átad­után nézni, hogy családjukat el­tarthassák. Jó részük ezt a vas- és fémgyűjtésben, értékesítés­ben találja meg. Erre van is lehetőség bőven, hiszen a vasúti töltés mellett, vagy erdők, mocsarak szegé­lyén rendkívül sok elhagyott roncsautó s egyéb erőgép el­használt tartozékai találhatók. A salgótarjáni gyűjtők azonban inkább a városon belül néztek szét: a szanált kolóniák, az el­hagyatott udvarok, az elhanya­golt kertek gazdag területnek mutatkoztak számukra. Azonban ez a lehetőség vé­get ért. Ezért a volt bérházak mozgatható és leválasztható ták, átjátszották a dunántúli bá­nyáknak, gondolván: majd megmentik azokat. A meden­cékben üzemelő kéregbánya komplex frontfejtéseit állították le és hagyattak a föld alatt, az omlás alatt. Az interjúban viszont, mint bajt és nagy gazdasági hátrányt adó tényként sorolja fel Schalkhammer úr, hogy „most az ország egész távoli részéről is szállítanak szenet, kézenfekvő tehát, hogy közelebbről, így Nógrádból is menjen oda szén.” De kérem ! Hát ezzel érveltek a Tiszai Erőmű vezetői, 1991-92-ben. Ők nem kérik a drága szállítási költséggel ter­helt ország egészen távoli ré­széről szállított szenet, nekik megfelel a Nógrádi Akna II. szene is. Hiszen az erőmű már régen tisztában van azzal, hogy a nógrádi szén tüzeléstechnikai tulajdonsága, kéntartalma neki megfelelő. Nógrád megye népe, munká­sai, polgárai, értelmiségei csak üdvözölhetik, hogy a Tiszai Erőmű privatizációja során az új tulajdonos amerikai cég az A. E. S. (nem politikai megfon­tolásból!) alternatívaként újra felveti a nógrádi medence sze­nének újrahasznosítási kérdé­sét. A cég ebben nem keres semmiféle politikai hátteret, csupán relatíve olcsóbb és ked­vezőbb energiaforrást keres, amely a gazdaságban természe­tes, s evidens. Ugye Schalkhammer Úr, mennyivel egyszerűbb lett volna és az itt dolgozó bányá­szok érdekeit szolgálta volna egy ilyen kezdeményezés idő­beni felkarolása? Dr. Bocsi Ottó okleveles bányamérnök esővízcsatomái estek áldozatul. Napjainkban például az acél­gyári lakótelepen a bérházak aj­taja előtt lévő lábtörlő vasrá­csok tűntek el éjszakánként. Egy ismerősöm mesélte, hogy feltörték a garázsát, s csu­pán az ott lévő alumínium autó kereket vitték el. Félő, hogy rö­videsen a járdákon és utakon lévő aknák fémfedelei esnek a vasgyűjtés áldozatául. Ez pedig rendkívüli veszélyforrás a köz­lekedők számára, súlyos sérülé­seknek lehetnek áldozatai. Azon csodálkozom, hogy egy sötét, esős éjszakán még nem vitték el az önkormányzat elől a bronz Széchenyi-szobrot. No, de bizonyára az önkor­mányzat gondoskodik a bizton­ságos őrzéséről. Mucsi Lajos Salgótarján „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded !” Vajon legközelebb mi esik áldozatul? Az idősebb korosztály előtt ugye ismerős a feleimben közölt szlogen. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején az ország iparának nagy szüksége volt a vaskohók működtetésé­hez az így begyűjtött ócskavasra. f Észak-magyarországi fotószemle Salgótarjánban Lányok bársonyban, muszlinban A József Attila Művelődési Központ galériájában elő­ször sorban, egymás után nézem a képeket, majd „rendszerezem” őket. Puskás Ákos Kék bársony című alkotása az első. Egy fia­tal, szőke hajú leány a búzaka­zalnak dőlve, fejét picit oldalra hajtva, szinte alázattal teli te­kintet. Csípőjéről aláomlik a kék bársony, ami kívánatossá varázsolja a hamvas női testet! Juhász Miklós Reggeli fény­ben. Deszkapadlón áll, a fejét a fehér falnak támasztja egy má­sik, ugyancsak fiatal leány. Fe­hér muszlin hull csípőjéről a padlóra. Kihangsúlyozza a test harmonikus formáit. Bájos! Homoga József Modellje monumentális női szobor. A földön ül az ember, így is érzé­keltetve a művészi alázatot! Ismét Puskás Ákos: Egyedül. Két karja kitárva, a fiatal leány üres tekintettel néz a semmibe - mint egy eleven feszület! A szívem belesajdul! Szeretném átölelni, megvigasztalni. Lajkó Gergely Ebből elég! Üres műanyag tál, kés, villa ke­resztbe fektetve. A korgó gyo­mor, a szegénység, a megalázás ellen való sikoltó tiltakozás ez a fotó. Fancsikné Csaba Mária ké­pén a fehér ruhás leányok ka­cagva menekülnek a népvise­letbe öltözött locsolkodó le­gények által rájuk zúduló víz­sugár elől. Körülöttük a rügyet bontó fák, friss, üde, örömteli tavasz ígérete! Unatényi Magdolna Ma este lép az ország nyilvánossága elé - Szurkoljunk neki ! Lionel Richie-t énekel a képernyőn Az idei Ki mit tud? országos döntőjében a táncdal kategóriá­ban ma este a pásztói Szabó Viktóriával is találkozhatunk a televízió képernyőjén.- Hogy kezdődött ez a hobbi?- Gyerekkoromban mindig valamilyen dalt dúdolgattam vagy énekeltem magamban. Több iskolai rendezvényen fel is léptem, így van némi gya­korlatom e műfajban. A Ki mit tud?-ra való jelentkezést az előzte meg, hogy édesanyám testvére egy beszélgetés al­kalmával felvetette: miért nem próbálok meg indulni ezen a rendezvénysorozaton. Az utolsó napon végül is beadtam a nevezést.- Milyen lépcsőfokok vezet­tek a képernyőig?- Az első megmérettetés februárban a megyei területi válogatón Nagybátonyban volt. A táncdal kategóriában négy versenyző közül én jutot­tam tovább. Következett a me­gyei forduló, ahonnan húszán jutottunk az országos váloga­tóra Szentendrére. Itt csak szakmai véleményt kaptunk az előadást követően. Arra a kér­désre, hogy ki jutott tovább, egy hónapot kellett várni. Nagy örömömre én is fennma­radtam a sostán.- Hogyan készült mára?- Természetesen minden­Szabó Viktória Pásztorát meg sem állt az elődöntőig nap gyakoroltam a dalt, Lionel Richie Hello című szerzemé­nyét. Tegnap volt egy próba az Operettszínházban. Egy fiú és egy lány lesz az ellenfelem és bízom benne, hogy sikerül a továbbjutás. Amennyiben nem, akkor reménykedem a közönségszavazatokban. ' - Egyébként pnivel foglalko­zik?- Pásztón lakom, az idén érettségiztem a Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban. Egerbe szerettem volna főisko­lára menni, de nem sikerült. Jelenleg szintén Salgótarjánba a Bolyai János Gimnáziumba ötödik évfolyamára járok, ide­genvezető- és hostessképzőre.- esla ­/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom