Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-11 / 238. szám
4. oldal Mozaik 1996. október 11., péntek Nyugaton sem fenékig tejfel - Kétszer is gyorsan hazajött Hollandiából „Nem vettek emberszámba”- Próbálkozna még egyszer? - Egyhamar nem. A gyerekeket változatlanul nagyon szeretem, de a külföldből egyelőre elegem lett - mondja Fóti Orsolya, aki egy éven belül kétszer is munkát - „baby sitterséget” - vállalt Hollandiában, de néhány hétnél egyszer sem bírta tovább.- Kezdjük elölről? Egyáltalán miért jutott eszébe, hogy külföldre menjen?- Azért, mert itthon nem tudtam elhelyezkedni az alapítványi középiskolában szerzett gyermekfelügyelői bizonyítványommal. Magyarországon ugyanis nem számít szakmai képesítésnek.-Hogyan került Hollandiába, és hová, milyen családhoz?-Egy barátnőm segítségével jutottam ki Hágába. Egy értelmiségi családhoz kerültem, a nő bíró volt, a férj ügyvéd. Három kisgyermekkel- három-, hat- és hétévesekkel- kellett foglalkoznom. Ez eleve nehézséget okozott, hiszen ők egy szót sem tudtak angolul, én viszont az ő nyelvükön nem tudtam megszólalni. Gondot jelentett az is, hogy a négyszintes háznak a legalján helyeztek el, az ablakom gyakorlatilag a földdel volt egy szinten, s bizony fáztam is, mert lekapcsolták az egyik radiátort. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egész épületben spóroltak a fűtéssel. A családdal nem ehettem egy asztalnál, s lekezelő stílusban beszéltek velem. Szerződésben nem tisztáztuk, hogy mennyi a heti munkaidőm, s így bármikor rendelkezésükre kellett állnom.- Mit szóltak, amikor kiderült, hogy haza akar jönni?- Nem nagyon marasztaltak. Egy dél-afrikai lány már ott volt a sarkamban.- A keserű tapasztalatok után miért próbálkozott a közelmúltban másodszor is? Fóti Orsolya fotó: faragó- Azért, mert azt hittem, hogyha mindent tisztázunk írásban, ha nekem is lesznek jogaim, nemcsak kötelességeim, akkor másként fogom magam érezni. Úgy mentem ki ismét Hollandiába, hogy ezúttal sikerülnie kell...- És miért történt másként? Megint fázott?-Nem, ilyenről az Amszterdam melletti farmon szó sem volt. Sőt kifejezetten jó körülmények közé kerültem a két állandóan úton lévő üzletember házában. A négy és fél-, valamint a hároméves gyerekkel franciául jól megértettem magam. Itt más gond volt: a szülők gyakorlatilag válófélben voltak, s mikor összevesztek -s ez gyakran megtörtént -, akkor nekem kellett a gyerekekre vigyázni, függetlenül a szerződéstől és attól, hány óra vagy milyen nap volt. S nemcsak a gyerekekkel, hanem az egész háztartással foglalkoznom kellett, beleértve a főzést, a takarítást is. S amikor a háziasszony - mintegy jutalmul - elvitt Belgiumba, ott is rám hagyta a gyerekeket, ő pedig ment a barátaival. Az pedig különösen bántott, hogy azt hitték:, a dzsungelból jöttem, ahol primitív körülmények között élünk, nincs mit ennünk. Ebből vitáink is adódtak.- Innen is könnyen elengedték?- Legalább úgy tettek, mintha sajnálnák, hogy hazamegyek, de egy másik irodától melegében hoztak helyettem egy másik magyar lányt, aki rögtön látta, hogy valami nincs rendjén a család körül.- Tehát soha többet külföld?- Azt azért nem mondanám, de egyelőre nem kísérletezem, megpróbálkozom valahogy itthon elhelyezkedni.- Nem vitatható, hogy mindkét esetben voltak taszító körülmények, de csak a külső okokra vezethető vissza a gyors^ meghátrálás?- Értem a kérdést. Én is sokat gondolkodtam rajta. Egész biztos, hogy bennem is van hiba, nehezen szokom meg az újat, nehezen tudok másfajta közegbe beilleszkedni. De azt soha, jó pénzért sem leszek hajlandó eltűrni, hogy ne vegyenek emberszámba. Csongrády Béla Enyhülő gondok a balassagyarmati közösségi szálláson is Kopogtató litván önkéntes Szeptember utolsó péntek éjszakáján egy litván úriember kopogtatott a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság közösségi szállásán. Kezében útlevele csupasz borítójával magyarázta az ügyeletesnek, hogy szeretne önként bejelentkezni. Egyik barátja is itt van, ő „ajánlotta” neki ezt a helyet. A közösségi szállás olyan önmagukat eltartani vagy eltartatni nem képes idegenek befogadója, akik számára a hatóságok „kötelező helyen való tartózkodást” rendelnek el. Mivel bűncselekménnyel nem gyanúsíthatok kerülnek ide, ezért ki- és bejárási joguk hasonló az egyszerű szállodavendégekéhez. Néhány hét alatt ugyan rendeződnek ügyeik, de mégsem nevezhető felhőtlen üdülésnek az itt töltött idő. Ezért is meglepő Nógrád megye egyetlen közösségi szállásának ilyetén népszerűsége. A gyarmati szállás, ahogy Szepesi István alezredes szervezési igazgatóhelyettestől megtudtam, mintegy harminc fő befogadására képes. Mostanában már ritkán van tele, annak ellenére, hogy az ország más pontjairól is irányítanak ide idegeneket.- Mindez a balkáni háborúk végének s a török-kurd mozgás csökkenésének köszönhető leginkább. Valószínű, hogy emiatt nem kapnak annyi „megrendelést” az embercsempészek - mondta az alezredes.- Tehát más szervekkel együtt mi sem találunk annyi cserbenhagyott, szerencsétlen, sokszor hetekig bezárt kamionokban zötykölődő menekültet. A litván fiatalember „kérelmét” egy állítólagos rablótámadásban megcsonkult útlevele miatt, vagyis többek között bizonyítható személyazonossága híján elfogadták. így a barátok filmbe illő találkozása megtörténhetett. (cha) A rizlingszilváni mennyiségével nincs baj, a cukorfok viszont gyenge Mikor jó szőlősgazdának lenni ?- Hasznoson egy hektár szőlőültetvényem van. Egy részét korábban a volt termelőszövetkezettől béreltem, később kárpótlás útján növeltem a termőterületet - mondja Szetei Tibor, aki az utóbbi években szőlősgazdának vallja magát.- Előtte otthon csak szőlőlugasom volt a kertben. A haverok, az ismerősök azzal jöttek, hogy fogjunk össze, csináljuk nagyobb területen. Az egy hektáron rizlingszilváni díszlik.- A mennyiséggel nincs gond, a cukorfok viszont gyenge. Ez a fajta lében gazdag, cukorfoka pedig szegény. Nem úgy, mint az Irsai Olivéré. Zölden vették át az idén, s a cukorfoka elérte a 17-18-at. Az én szőlőmben a sok eső miatt júniusban, júliusban olyan nagyok voltak a szemek, mint máskor szüretkor. Nem folyamatosan, hanem hétvégeken szedtük, ahogy összejött a csapat. Tizen voltunk haverok, ismerősök.-Pusztította az idén a termést valamiféle szőlőbetegség?- Szerencsére nem! Hatszor permeteztem, mindig a megfelelő időben. így hát a pusztítás elmaradt.- Milyen mennyiségre számított?- Kilencven mázsára. Először kilóját 30 forintért adtam el, az utóbbi rakományért - ami 35-40 mázsa - pedig 33 forintot fizettek.- Milyen korúak ültetvényei?- Pontosan nem tudom megmondani. A tulajdonomban lévő tíz sor elég hiányos. Ugyanis hosszú ideig a szövetkezet sem művelte. Ki vannak száradva, el vannak hanyagolva. Sokat kell dolgozni, hogy tökéletes legyen, bár azt mondják, mióta én vagyok a gazdája, meglátszik rajta. Szetei Tibor a polgármesteri hivatali teendőinek ellátása mellett foglalkozik szőlőműveléssel.-Korábban panaszkodtak a szőlősgazdák, hogy lopják a termésüket. így van most is?- Nem nagyon vettem észre. Bizonyára a jó termés miatt.-Jó szőlősgazdának lenni?- Attól függ: ha gazdagon fizet a termés, ha nem teszi tönkre semmiféle növénybetegség és megtérül a befektetés, akkor jó, ellenkező esetben nem. V. K. Október 12-én telefonszüret a Westel 0660 irodákban! Csak ezen a napon 45 ezer forinttal olcsóbban vásárolhatja meg a Benefon Delta mobiltelefont! Sőt, a négy elegáns szín mellett most már famintázatú változatban is kapható a készülék, amely - mint mindegyik 0660-as telefon - az ország egész területén használható. És még valami: az akciós árú Benefon Delta is elvihető 30% előlegfizetéssel, 12 havi, kamatmentes részletre! Szombaton rendkívüli nyitva tartással várjuk: 9-18 óráig 45 ezer forintot szüretelhet. Siessen, mert a készletek végesek! Az árak az áfát és a renszerbelépési díjat nem tartalmazzák. tT\f\ A A Általános tájékoztatással 24 órás telefonos ügyfélszolgálatunk készséggel áll rendelkezésére: Stír '4ír NMT mobiltelefonról a 03-as, más mobil- vagy vezetékes telefonról a 0680 450-450-es ingyen hívható számokon. WESTEL IRODA: MISKOLC. 3525 KOSSUTH L. U. !.. TEL: (06 46) 411-550, RÁDIÓTELEFON: (06 60)351-000 WESTEL FORGALMAZÓ: JÁSZBERÉNY. APEX KFT, 5100 TÁNCSICS M, U. 7., TEL.: (06 57) 312-129, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 327-719 • SALGÓTARJÁN. APEX KFT.. 3100 KLAPKA ÚT 3., TEL : (06 32) 312-832, RÁDIÓTELEFON: (06 60) 337-247 immuiii És mekkora tétje kell hogy legyen minden cselekedetének, ha egy idegen országban sem sajnált ekkora bűntényt elkövetni? Szerencséje volt Luntamak, hogy ez ott történt. Ha a szigeten tűz össze a férfival, még aznap megölik és úgy eltüntetik a holttestét, hogy azt a rendőrség sohasem találja meg. Vannak erre módszerek és a Krawang-félék ezeket jól ismerik. Bár talán lehet, jobb lett volna Luntamak, ha megölik? Robert még egyszer utoljára végignézett a nyomorékká tett férfin. A többit el tudta képzelni. Krawang emberei nem hagyták ott. Nehogy a lány megtudja, mi történt vele... Elvitték messze, talán egy másik szigetre és ott egyszerűen kitették egy éjjelen a partra. Krawang kegyetlen volt. így nagyobb csapást mért a fiúra, mintha megöleti. Az élőhalott hát élhet tovább, a lánya pedig ... Nyelt egyet. Ruanára pillantott, majd tekintete visszatért a fiúra, aki talán három évvel lehetett nála idősebb.- Akarod, hogy minden így maradjon?- Tehetek mást? - kérdezte amaz rögtön. Kíváncsian nézte az idegent. Akiről semmit sem tudott. Ruanára ügyet sem vetett.- Tehetsz. Segítek majd, hogy ... hogy minden megváltozzon. Légy készen a következő napokban. Felállt. A kezét nyújtotta Ruanának. A lány habozva állt fel. Valahogy fájt a szíve itt hagyni most ezt a két férfit. Az öreget, aki a szörnyű titkot évek óta hordozza, és a fiatalt, aki lélek- ben-testben talán öregebb is, mint a tulajdon apja. Annyi szenvedésen mehetett át! De Robert kézszorítása biztató volt:- Megváltozik minden. Viszontlátásra. Még meghajolt az apa előtt is, aztán maga után húzta a lányt és elnyelte őket az ösvény homálya.- Mit akarsz tenni, Robert?- Majd meglátod. Most ne kérdezz semmit. Itt balra kell mennünk, hajói emlékszem...- Igen. De ez... rettenetes! Mit tettek azzal az emberrel! Ugye, te azért jöttél a szigetre, hogy Krawangot.. .-Hallgass. Itt bárki hallhat bennünket. Ne feledd, ha az az ember megneszeli, mi történt, könnyen elbánhat velünk is. Még aljasabbul, mint ahogyan azt Luntarral tette. Időben megtudsz majd mindent, de okvetlenül segítened kell. Ruana?- Igen, Robert. Segíteni fogok ... Nektek. Tussine, Krawang úr kövér szakácsnője hajnalban lépett ki háza kapuján. Beült a kis Suzuki terepjárójába. A kocsi ütött-kopott volt, a házat is régen renoválni kellett volna. Számos gyereke közül egyik sem törődött sokat Tussine „anyóval”. Krawang úr sem fizette meg túlságosan, úgy vélte tán, már az is nagy megtiszteltetésnek számít a szigeten, ha valaki nála dolgozhat és nem kell rettegnie a munkanélküliségtől. Pedig nem volt jó főnök; mostanában kétszer is előfordult, hogy visszaküldte a konyhába az egyik fogást és azt üzente Tussine-nak: ha még egyszer ilyen ízetlen lesz az étek, kiröpül a tányérral együtt... Tussine visszafogta mérgét. Krawangnál dolgozni egyáltalán nem olyan nagy mulatság, ahogyan azt sokan képzelik a szigeten. Az „anyó” mostanában már nem is titkolta véleményét. Piroslott a hajnal, a nap még fel sem kelt, a kis külvárosi utcában kevesen mozdultak. Néhány sovány, kóbor kutya oldalgott el, amikor az asszony bekapcsolta a motort. Lassan gördült ki az utcából, elfordult a kis patak mellett, a híd felé igyekezett. Amikor áthajtott a nyikorgó deszkákon és a poros földútra igyekezett - ez vitt a sziget belseje és Krawang háza felé -, egy leparkolt kocsit látott a bozótos szélén. Éppen kiszállt belőle egy fehérbőrű fiatalember, akit még sohasem látott. Nem ide valósi volt. talán turista, aki eltévedt...? A fiatal férfi kiállt az útra, egyenesen a közepére, és határozottan intett Tussine-nak: állj! Az asszony meglepetten fékezett. Igazán nem is félt. A fiatalember mosolygott. A hajnalpír ült az arcán, pirossá tette azt is. A látványban volt valami valószínűtlen, és Tussine, a tulajdonképpen analfabéta szakácsnő is érezte a jelenet költői voltát. Megdobbant a szíve. Ki ez, és mit akar...? Az első kérdésre nem, a másodikra azonnal választ kapott. A férfi felemelte kezét és egy bankjegyet mutatott Tussine-nak. Az asszony meglepetten nézte. Nem volt az kicsi érték. A férfi a leeresztett ablakon keresztül beadta a pénzt:- Ez jár magánák, Tussine.- Ismer engem? És miért kapom?- Ezt a levelet kell eljuttatnia Sarina kisasz- szonynak úgy, hogy senki ne tudjon róla -, a férfi még rámosolygott Tussine-ra, aztán búcsút intett és visszament a kocsijához. (Folytatjuk)
