Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-28 / 251. szám

4. oldal Mozaik 1996. október 28., hétfő Robert visszafojtott lélegzettel várakozott ideiglenes rejtekhe­lyén, míg meghallotta:- Krawang urat kérném! Vagy nem is így mondta - a szigeti nyelvből Robert csak pár szót ismert - és arra megesküdött volna, hogy elhangzott a Kra­wang név. Hát futott a szobájába, összemarkolta a holmiját és már nem is előre, hanem hátra ment. Volt ott egy kijárat a kis parko­lóba. Beült a kocsijába és csikorgó gumikkal indult. Senki sem követte - egyelőre. Öt percig ide-oda robogott a városban, hogy sokan lássák, de mindenki mást mondjon majd az utána kutatóknak. Aztán elhaj­tott a kikötő egy árnyas, senkitől sem látogatott félreeső pontjára. Düledező üres raktárak és két halászbárka-roncs között hagyta az autót és elsietett a piros bárkához. Az öreg halász most is a helyén volt. Ott ült a fedélzeten, mintha semmi sem történt volna azóta, hogy pár nappal ezelőtt először találkoztak. Mégis történt egy óriási változás, de a férfi lelkében: ez az ember Ruana apja volt. Robert kissé szorongott, amikor az ingatag pallón bement a hajóra. Mit szól, ha tudja? De Ruana aligha mondott neki bármit, ezt aztán Robert látta a halász tekintetén is. Pár szóval elmondta a történteket. Az öreg kis gon­dolkodás után így szólt:- Valamit megneszeltek, de még keveset tudhatnak. Nem jó, ha itt látnak. Rejtőzz el, Ruana majd értesít a hírekről.- Most már nincs sok időnk - emlékeztette a fiatalember. Az öreg a szemébe nézett, vállat vont. „Ők is keletiek tulajdonkép­pen, ha nem is buddhisták. Ezeknek mindig van idejük min­denre”, átkozódott a fiú. Pár hónappal ezelőtt egy latin-amerikai országba küldték, ott halálra idegesítette az örökös „manana”, a „majd holnap” - életelve. A halogatást gyűlölte, mint minden iga­zán aktív, tehát pozitív ember.- Mondd meg Ruanának: megtalál ott, ahol ma délben voltunk - és elment. Vissza sem nézett a piros bárka felé. Luntar már messziről hallotta, hogy valaki jön. A kunyhó előtt ült, akkor ment le a nap. Furcsa árnyékok kúsztak a földön, szinte szemmel látható sebességgel. A feketeség nagy léptekkel jött ke­let felől. Luntar a háta mögé nyúlt. A kunyhó oldalfalának egy deszkája kettős volt, a kilazított lapocska mögül előhúzta a régimódi va­dászfegyvert. Rövidre fűrészelt csöve nem csillant, homályosra dörzsölték, nem véletlenül. A férfi a sötétben ült, talpig árnyék­ban. Lassan emelte a fegyvert. Pontosan érezte, honnan közeledik az ismeretlen. Ha még többen is jönnének, akkor sem esne két­ségbe. A töltényeket tartalmazó bőrzacskó az övén volt... De csak egy ember jött, határozottan, nem lopakodva. Nem az apja - annak jól ismerte lépteit. Az ismeretlen kibontakozott a félig fény, félig árnyékos messzeségből, már ott állt a kunyhó előtt és nagyon is ismerős hangon köszönt:- Jó estét, Luntar.- Jó estét, Robert.- Utoljára kérdem, nem válaszolsz? Krawang lánya fölé magasodott. A férfi most a valóságosnál is hatalmasabbnak tűnt. De nem a lánya számára. Sarina lehajtott fejjel ült a szobájában, míg apja a szőnyegen tipródott, fel-alá fut­kosott, vagy éppen ellenkezőleg, lehorgonyzott a lány előtt és me­rően nézte. Nem jutott eszébe az anyja, akihez pedig Sarina na­gyon hasonlított. A lány közben többször is gondolt a kulcsra.’ Is­merte látásból, apja nem egyszer játszott vele az asztalnál, közös ebédek alkalmával, egyszer pedig azt is mondta: ez rejti a jövőjü­ket. Amit nem adna oda másnak, és úgy vigyáz rá, mint egy kincsre. Odakinn már sötét volt. Idebent a falilámpák egyenletes sárgás fénnyel égtek. Krawang széles arcán most is ott ült a magabiztos fölényesség, amit Sarina úgy utált.- Mondtam már: untam, hogy folyton a nyakamon lógjanak azok a fiúk. Mozdulni sem lehet tőlük. ,- Kivel találkoztál? Van valami fiúd, igaz?- Beszélgettem valakivel, igaz, de még nem ismerem a nevét.- Egy külföldi, igaz?- Nyomoztál utánam?- Láttak vele egy autóban! Megvan a rendszáma is! (Folytatjuk) Sok helyütt már szívesen veszik a jelentkezéseket Kollégiumi keringő Már a rendszerváltozás előtt se volt rózsás helyzetben az ország mintegy hatszáz álta­lános és középiskolai kollégi­uma. 1990-ben aztán beborult az ég a kollégiumok felett. Az önkormányzati törvény megalkotói ugyanis az önkor­mányzatokat jelölték ki fenntar­tóiknak. Meg is szűnt negyvenöt kollégium másfél év alatt. Az ön- kormányzatnak nem volt érdeke fenntartani őket. Persze minden fórumon tiltakozott a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szö­vetség. Főként azt szerették volna elérni, hogy a fejkvótát ne költhesse másra az önkormány­zat. Harcba szálltak azért is, hogy a közoktatási törvény közoktatási intézménynek ismerje el a kollé­giumot. Az 1992-es törvény már annak is tekintette. Szerepük van abban is, hogy az idén módosított törvény már 123 ezer forint fej­kvótát ír elő kollégistánként. Ez az összeg már lényegesen több, mint a régi, érdemes tehát a kollégiumot megtartani. Szó ami szó, oszlik a felhő a kollégiumok felett. Országszerte csökken az iskolai tanulók száma. Némelyik intézmény meghosszabbítja a képzési időt, hogy fennmaradjon. A hosszabb idejű képzést köny- nyebb megszervezni kollégium­mal. Ma már ismét sok helyütt veszik szívesen a falusi gyerekek jelentkezését a városi kollégiu­mokban. Kijöttünk a középkorból - és most hogyan tovább? Volt egyszer egy ünnep Alaphír: Kettős jubileu­mot ünnepelt a közelmúlt­ban a magyar és a szlovák vasút: Aszód és Losonc között száz, a Salgótarján- zólyomi vonalon pedig 125 éve indult meg a forgalom. * Emléktábla (Salgótarján, Fő tér): „1868-1993. A 125 éves MÁV első vonalának emlé­kére állította: MÁV Vezér- igazgatóság” Egy utas (szintén a Fő téren):- Jól nézünk ki, ha már a vo­nal emlékére állítják a már­ványtáblát ... Berta János üzletigazgató-he­lyettes (Budapest): -Termé­szetesen nem a vonal, hanem a megnyitás emlékéről van szó. Semmi többről. * Kecskés Zoltánná SZETl-ve- zető (Salgótarján) délelőtt, a különvonat érkezése után: -Ugye, hogy megszépült az állomás? Remélem, így is ma­rad. Baki László állomásfőnök (Salgótarján) este, a különvo­nat távozása után: - Meddig marad így? Megmondom: amíg a hülyegyerekek össze nem firkálják megint. Tessék csak megírni! * Béres Márton állomásfőnök (Somoskőújfalu), a városhá­zán: - Szeptemberben nagyon szép forgalmunk volt, 1300 kocsi ment át a határon. Berta János üzletigazgató-he­lyettes, a különvonaton:- Felvetődött, hogy a határál­lomást teherforgalom szem­pontjából le kellene zárni. Je­lenleg napi hat kocsi jön be, négy megy ki - ez így kész rá­fizetés. * Puszta Béla polgármester, a Fő téri ünnepségen: - Annak idején a vasút emelte ki a tér­séget a középkorból, a zsel­lérsorból és a jobbágysorból. Ha ma azt kérdezzük, elége­dettek lehetünk-e, a válasz az: nem! Szükséges a mielőbbi pályafelújítás és a vonal vil­lamosítása. Csak így léphe­tünk át emelt fővel a huszon­egyedik századba. Kiss László stratégiai igaz­gató (MÁV): - A villamosí­tásra 2000-ig valószínűleg nem kerül sor. Enzsöl Róbert, a VDSZSZ ér­dekvédelmi alelnöke: - A polgármester úr említette, hogy a régió igényli a fejlesz­téseket. A vasutasság is érde­kelt ebben. Kiss László stratégiai igaz­gató: - A forgalmi igények egyelőre nem kívánják meg a jelentősebb fejlesztéseket. A vonalon jóformán csak sze­mélyforgalom van. * Burján József polgármester (Losonc): - Európába vasúton is együtt kell megérkeznünk - tehát a két nép (a szlovák és magyar) közös harcáról van szó. Kecskés Zoltánné SZÉTI-ve- zető: - Szeretnénk, ha két éven belül elindulna az első igazán gyors pesti gyors. Mindenesetre harcolni fogunk érte. Kiss László stratégiai igaz­gató: - Versenyképes eljutási időre van szükség, legkésőbb az ezredfordulóig. Különben végleg lehagy minket a Vo­lán. Egy másik utas (Pásztóról): - Unom a vonatot. Lassú. No­vembertől átállok a buszra. * Deep Purple (Nagy-Britan- nia): - The Battle Rages On - Es a harc folyik tovább . . . S. J. F. Kamatozó Kincstárjegy 1997/X. • i'l BIZTONSÁG FELSŐFOKON A havonta kibocsátott, egyéves futam­idejű Kamatozó Kincstárjegy az egyik legnépszerűbb befektetés az értékpa­pírpiacon. Nem is csoda, hiszen jól ka­matozik és rendkívül biztonságos. • Az állami garancia azt jelenti, hogy az állam garantálja a befektetőnek a névérték és a kamat kifizetését a fu­tamidő lejártával. • A Kamatozó Kincstárjegy évi 21%-ot kamatozik. • Biztonságát tovább növeli, hogy nem kell hazavinni - értékpapír-számlán is tartható, ahonnan sem ellopni, sem el­veszíteni nem lehet. • A Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt másodpiaci forgalomban az OTP Értékpapír Ügynökség Rt., az OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Hitel Bank fiókjaiban napi árfo­lyamon adható és vehető. • Ugyanakkor a futamidő alatt is visszaváltható. (Igaz, hogy ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befektetőnek.) • A Kamatozó Kincstárjegy könnyen elér­hető, hiszen - amint az az alábbi listából is látszik - igen sokan forgalmazzák. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy 1996. november 1-től a Magyar Nemzeti Bank fiókhálózatának helyén - változatlan feltételek mellett - a Magyar Államkincstár értékpapírpénztárai várják a tisztelt befektetőket. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/X.) 1996. október 28-tól november 8-ig jegyezhető. Jegyzési árfolyam 1996. október 28. - november 4.: 99,70%, novem­ber 5-8.: 100%. A kibocsátás napja (egyben a kama­tozás kezdete): 1996. november 13. Évi kamata 21%. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Értékpapír Ügynökség Rt. 1051 Bp Mérleg u 4 • OTP Bank Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 22„ Balassagyarmat, Posztó, Rétság, Szécsény • Magyar Hitel Bank Rt. 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15., Pásztó AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELYEK: Cooptourist Rt. 3101 Salgótarján, Rákóczi u. 11. VALAMINT: Magyar Államkincstár Nógrád Megyei Értékpapírpénztára 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 15. (A Magyar Államkincstár értékpapír­pénztáraiban csak 1996. november 1-én kezdődik az értékesítés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom