Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26-27 / 250. szám
10. oldal Interjú - Hirdetés 1996. október 26., szombat Stadler József optimista ember Akasztó község határában emelkedik a kis település fölé a Stadler Stadion. Az épület-komplexum első emeleti szobájának szögletében ülök Stadler Józseffel, csodálatos bőrfotelbe süppedve, miközben kinn elkeseredetten hull az őszi eső. Mindez beszélgetésünkre nincs hatással, mert a kellemesen temperált szoba, a művészien megtervezett világítás kellemes hatást gyakorol. Stadler József ország- (talán nem túlzók Európa-) szerte ismert vállalkozó, akit elsősorban mégis a stadion, a csapata révén ismernek. Mi mindent mondtak, írtak róla, erről az alig 165 centis, kissé köpcös, középkorú férfiről. írtak vagyonáról, munrám, már évek óta kemény munkával dolgoztam, s megtaláltam azt a rést, hiányt, amiben érdemes dolgozni, kereskedni.- Mi volt az?- Én elsősorban - azt is mondhatnám kizárólag - a volt Szovjetunió területére szállítotA stadionban a Stadler és az SBTC játszott kupameccset kájáról, fenyegetettségéről, kalandos életéről, gyors gyarapodásáról, ellene indított APEH- követelésekről és így tovább. Beszélgetésünk elején megállapodtunk, hogy nem tartozásairól, a hatóságok „igazáról” (!?) váltunk szót. Nem nyomozunk, nem osztunk igazságot. Egyébként is a látvány, a stadion olyan kis gyöngyszeme a magyar labdarúgásnak, hogy sok mindent eltakar, elfeledtet, különösen akkor, ha a kérdező ráadásul a labdarúgás megszállottja.- Mivel is kezdte gyarapítani vagyonát?- Dolgos ember voltam világ életemben. Amikor felfigyeltek tam. Előbb két kamionnal majd negyvennel, de sokszor ez sem volt elegendő, száz fuvarozót is foglalkoztattam.. Néha még irányszerelvényt is küldtem. Szállítottam Munkácstól a Csendes-óceán partján fekvő Vlagyivosztokig, konzervet, italt, pezsgőt. Szóval mindent, amiből nem volt hiány a mi országunkban.- Nem volt veszélyes a szállítás?- kérdem, s ő mosolyog...-Kérem: a több tízezer kamion ám kiszállítása során nekem egy üveg bor sem tűnt el, minden ám odaért, ahová küldtem.- Hogy csinálta?- Meg kell fizetni, akit meg kell fizetni. Biztosították a kamionok útját, volt időszak, amikor közel száz kamionom volt úton.-A kiszállított árut kifizették?-Nekem mindent, amit kiszállítottam, dollárban ki is fizettek. Egy centtel sem tartoztak, volt eset mikor készpénzben fizettek, volt amikor átutalással. Idehaza pedig jó üzletet csináltam a bortermelőknek, a konzervgyártóknak. Ha jól számolok, közel 30 ezer embernek adtam közvetve munkát. De ha hagytak volna, akár 200 ezerre is növelhettem volna a foglalkoztatottak számát. Ezt persze ne úgy értse - teszi hozzá magyarázóan - hogy ennyi volt az alkalmazottam, hanem olyan üzletet bonyolítottam konzervgyáraknak, borosgazdáknak, hogy közvetve ilyen sok ember foglalkoztatását oldottam meg.- És miért történt változás?- 1993-ban leállítottak.. Növekedett az irigyeim száma, nem nézték jó szemmel, hogy én az országot gyarapítóm - közben természetesen én sem éltem rosszul - sőt, közvetlen környezetemben sokan meg is gazdagodtak.- Mi lett a piaccal?- Nem a magyarok törtek be a helyemre. Jó volna ma már a konzervgyáraknak és sok másnak, ha áruikat értékesíteném, de engem meggátoltak, a piacon pedig megjelentek szlovákok, lengyelek, románok.-Miért kezdett egy stadion építésébe?- No, ez volt a dolgok teteje. Több dolgot mondhatnék. Egy biztos, ha ez a „szálka” nem emelkedne az Alföld e pontján. .. Amikor építésbe fogtam nem magamnak tettem. A pénzt másképp is felélhettem volna. De van bennem egy sportszeretet, sport iránti elkötelezettség biztos vagyok benne, hogy akiket segítettem, azok nem felejtenek el. Akik pedig meggazdagodtak mellettem és most és úgy gondoltam, maradandót hozok létre. Ma ez a maradandó mindenki szemében különös és a gazdagságom szimbóluma. Pedig egyáltalán nem erről van szó.-Itt áll a szép stadion, s újsághírből tudjuk, hogy árverésre kerül. Hogy látja a jövőt?- Remélem, hogy olyan személy fogja megvásárolni, aki nekem segíteni fog és nem ártani. Voltak persze szerencsevadászok páran, akik más célra akarták megvásárolni, még olyanok is akadtak, akik csak azért vásárolták volna meg, hogy engem bosszantsanak. Örülök viszont, hogy sokan mellém álltak, például az MLSZ, a Profi Liga, a játékosok szakszervezete és egy alapítvány is, aminek rémé- —hallják, hogy ilyen-olyan probStadler úr és neje lem az lesz a következménye, hogy megmarad annak, aminek épült. A törvény szerint is 15 évig sportcélúan kell működtetni. De ha mégis akad egy makacs ember, aki azt gondolja, hogy betart Stadler Jóskának, akkor ez több száz mii-' lióba kerül neki, mert egyéb más szerződésekkel úgy van biztosítva, hogy a labdarúgócsapatot működtetnie kell.- Ón gyűjtögető ember?- Nem, nem vagyok gyűjtögető. Én mindig tudok annyit keresni, hogy megélek belőle és a családomat is eltartom. Mindig ilyen típusú voltam és nem változtam, ha látok egy szegény gyereket nem tudok elmenni mellette, hogy valamit ne adnék neki. Amikor teljes erővel folyt a munka, mondtam is: figyeljétek Stadler Jóskád. Ha francia konyakot iszik, akkor nektek is az jár. Amikor tehettem, iskolákat, kórházakat, rokkantakat segítettem.- Ma már nem teheti?- Nem, mert megváltoztak az anyagi körülményeim, de lémák vannak, elkerülnek.- Sok minden ellenére Ön egy vidám ember és amint azt láttam is, örül gyermekeinek, büszke rá, hogy a nagyobbik kislánya milyen gyakorlatokat tanult meg az edzésen.- Bármilyen problémám van a sport számomra mindig örömet jelent. Úgy érzem, a sportban több örömet kaptam, mint az üzleti életben. Öröm számomra, hogy olyan sok jó sportbarát van és abban is biztos vagyok, hogy nemcsak azért, mert én vendégül látom őket. Életelemem, hogy ha messziről idejönnek, megkínáljam őket.-Tehát optimista ember és azt mondja, hogy bizonyítani fog?-Igen. Az életben már sokszor bizonyítottam és igazamat most is bizonyítani fogom. Ez nekem életkedvet ad, van miért küzdeni.- Az üzleti életben is akar még produkálni?-Igen a vállalkozásaimban akarok. De ne menjünk részletekbe, döntsön az élet, a következő évek. Most el vagyok le- hetetlenítve, mert több, mint 40 kamionom áll, a sofőrök munkanélküliek, mert nem kapták meg a sárga rendszámtáblát.-Elárulná, hogy mi a kitörési pont?-Hadd maradjon ez az én titkom, de be fogom bizonyítani, hogy más területen is produkálni tudok. Most ezen dolgozom teljes erővel és tapasztalataim minden bizonnyal gyümölcsöt érlelnek majd.- Tehát felül fog emelkedni a sok támadáson?- Igen, minden bizonnyal. Ehhez megvan a családi hátterem és ez a családi vállalkozás.-Stadler Úr, még egy-két személyi kérdés. Vadászni szeret?-Voltam már vadászni, de nem vagyok a rabja.- Horgászni?- Néha jobban szeretem nézni, mert én örülök mások sikereinek is.-Kedvenc étele?-Nem tudom... Amit elém tesznek, azt fogyasztom. Az ajtóig kísér Stadler József, miközben felesége is érkezik:- Siess, Jóska - sürgeti férjét - várnak a fiúk, halászlé a vacsora. Mindketten kikísémek bennünket és megállnak a stadionjuk előtt. Mi pedig búcsút intve egy emlékképet készítünk. Beülünk a kocsiba, integetve, s a hosszú úton hazafelé azon meditálunk, hogy ki is ez a Stadler József. Mások zsugorítva gyűjtik a pénzt, titkolják ami van, irigylik a másikat, eldugják a megkeresettet. O pedig látványosan a közügynek ajánlja azt is, ami talán teljes mértékben nem is az övé. Megszállott? Elkötelezett? Kiért és miért? A XXI. század kapitalistája? Az új tőkés mintaképe? Vagy valójában ki Ő? Valaki, akinek öröm, ha másnak boldogságot szerez. K. G. AJÁNDÉKOK LATIUNK ELŐFIZETŐINEK ŐN IS KVEHLliS LEMET! NYEREMÉNYESŐ AKCIÓNK ŐSZI, ELSŐ NAGY SORSOLÁSA OKTÓBER 29-ÉN, KEDDEN! Akik október hónapban előfizetői a megye legolvasottabb napilapjának, a Wógrád Megyei Hírlapnak, előfizetői kódszámúkkal automatikus résztvevői októberi ajándéksorsolásunknak. Az itt bemutatott értékes ajándéktárgyak bármelyikét így Ön is megnyerheti. OLVASSA ÉS FIGYELJE JÖVŐ HÉTEN IS LAPUNKAT! Amennyiben még nem tagja népes előfizetői táborunknak, a jövő hónaptól adjon esélyt szerencséjének, legyen előfizetőnk, hiszen novemberben ismét sorsolunk!
