Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28-29 / 227. szám
1996. szeptember 28., szombat Mozaik 7. oldal Palotás János (jobbra) itt talán meggyőzhető Sűrű mezőny a sátraknál Pintér Sándor rendőrfőkapitány mondja Hamarosan kiszállás - itt van Visegrád ! Politológusok egymásközt: Kéri László és Lengyel László Médiahajó ’96: három katamarán bírt csak el a csodacsapattal Világmegváltó eszem-iszom Idén immár hatodik alkalommal indult útjára szerdán reggel Budapestről Visegrádra és vissza, az a sajátos vízi jármű, amelynek „szállítmánya” minden évben változó ösz- szetételű ugyan: de jellegében nem. Újságírók, médiaszakértők, fel-vagy letűnő politikusok, művészek, közéleti és gazdasági személyiségek. Egyszóval fontos - vagy önmagukat fontosnak tartó - emberek. Akik a hajóra összezárva, illetve a visegrádi domboldalon letelepedve ismerkednek, vitatkoznak, hajba kapnak és kibékülnek egymással és meglehetősen sűrűn címet, telefonszámot s világmegváltó gondolatokat cserélnek boldog-boldogtalannal. Évente ily módon csak egyszer - de akkor nagyon! Évszázados recept, hogy esőriasztó eszközként célszerű esernyőt magunkhoz ragadni és cipelni egész nap. Az ez évi Médiahajó vendégei e gondolattól indíttatva hurcolták pa- rapléjukat, hogy azután verőfényes napsütéstől jó kedvre derülve sorakozzanak fel a Szent István parki kikötőben, a fémkereső detektorok előtt, hogy bebocsáttatást nyerjenek a katamaránnak tervezett, de végül „primaranná” változott speciális vízi járműre. Igaz, kellett is ez a jó kedv, mert az első hírek csüggesztőek voltak: Enyedi Nagy Mihály, a Médiahajó ötletének kifundá- lója és az esemény házigazdája szerint éppen 400 személlyel többen jelentek meg érvényes felszálló kártyával, mint a Táncsics és Rákóczi névre keresztelt motorosok határa. Viszont felcsillant a remény: vissza a történelembe ! Ugyanis a középkori hősünk Hunyadi János nevét viselő motoroshajó hozzákapcsolásával háromtörzsűvé változtatott csodajárművel és röpke másfél órás csúszással megoldható a probléma. így azután a még plusz 50 fővel szaporodott s így már több mint 1000 fős „csodacsapat” - közelebb a délhez mint a reggelhez - elindult végre. Volt itt minden, ahogy az nálunk magyaroknál ilyenkor már szokásos: érdemekben megőszült és megkopaszodott politikai fogadójátékon keresztül a Magyar Honvéd című lapot reprezentáló kadétlányokig, harmadik típusú rádió találkozójától határon belül lévők határtalan vitájáig, eufórikus alaphangtól, euroszkeptikus felhangig, Sajtópáholytól Xénia- és Média-lázig. Mindezek mellett tiszteletre méltó politikusok tartottak fű- nek-fának fogadóórát és pohárköszöntőt. A szponzori pénzekkel dúsított és borsos belépők árával spékelt költségkeret dús asztalokat teremtett. Bográcsgulyás, sült ökörfalatokkal, elegáns szendvics zöldsalátával, sültkolbászkoszorú lágy kenyérrel és hideg sörrel csillapította a nagyérdemű közönség éhségét, hogy azután megújult erővel lobbanjon fel a vita lángja. Amelynek végső konklúziója éjfél tájban a kikötés alkalmával hangzott el: a Médiahajó immár magánközintézményként működik. Kár lenne nélküle, tehát jövőre is meg kell (ene) rendezni. A legutolsó szó amely elhangzott a csillagos ég alatt: jövőre együtt, ugyanitt! G. Szűcs László A Garas Dezső Törőcsik Mari páros Ez maradt belőle... a szerző felvételei Kj Szenzációs sorozat a NÓGRÁD * HÍRLAl -őan: Híres emberek halála Gagarin vérében nem volt alkohol Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa volt. 1934-ben született, 1967. március 27-én, gyakorlórepülés közben halt meg, társával, Szerjoginnal együtt. Halála számos pletyka forrásává lett - gyilkosságról, ön- gyilkosságról beszéltek. Szer- gej Belocerkovszkij professzor éveken át kutatta Gagarin halálának körülményeit, s úgy tűnik, az ő következtetései a legmegalapozottabbak. Mi is történt azon a végzetes napon? „A légi felderítést késve végezték el. Sem a repülők, sem a repülésirányítók nem rendelkeztek pontos információval az időjárási viszonyokról abban a körzetben, ahol a repülést tervezték. A pilótákkal azt közölték, hogy a felhőréteg alsó határa 900 méter, noha az jóval alacsonyabban volt. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a földi magasságmérő elromlott. Ezért az irányítószemélyzetnek nem volt lehetősége folyamatosan figyelemmel kísérni, milyen magasságban folyik a gyakorlórepülés. Az ellenőrzést csupán- a személyzet bejelentése alapján végezhették el. A repülésirányítóknál nem működött a radarképemyő állását rögzítő berendezés. Az apró fogyatékosságok egymást erősítették. Természetesen senki nem gondolt arra, hogy tragédiához vezethetnek. A repülés előkészítésében a légi irányítás vezetői közvetlenül nem vettek részt. A gyakorlat napján a tervtáblázatot csak futólag nézték meg, anélkül hogy részletesen megismerkedtek volna a repülés körzetében uralkodó meteorológiai és más viszonyokkal. A felszállást a meteorológiai feltételek kellő elemzése nélkül hajtották végre. Ám ez még mind semmi. 10 óra 21 perckor, egy perccel Gagarin és Szerjogin felszállása után két másik, az övéknél gyorsabb MIG-21-es felszállására is sor került. Magasba emelkedtek,’ utolérték és elhagyták a MIG-15-ös trénergépet, amelyen Gagarin és Szerjogin repült. Ezzel megsértették a repülési szabályzatot. A gépek akár össze is ütközhettek volna - ezúttal azonban szerencsésen megúszták a dolgot. Jóllehet ez már nyugtalanította a repülésirányítót. S miközben a két MIG-21-esnek engedélyt adott, hogy 5000 méterig emelkedjenek, figyelmeztette az elöl repülő két gépet: „ ... A választ még hallhatta: „Értettem. Nem látjuk őket, felhőben repülünk.” Gagarint és Szerjogint - hívójelük a 625 volt - is zavarta felhőtakaró. Nem tudták, hogy valamivel alattuk, a szomszédos zónában még egy MÍG-15- ös trénergép repül, hívójele a 614-es volt. Nagyjavítás utáni szokásos berepülését végezték. Ami a legszomorúbb, erről a gépről a repülésirányító sem tudott. Miután megállapították a tragédia színhelyét, mindent elkövetek, hogy azt eredeti állapotban őrizzék meg ... Három különböző vegyi-biológiai laboratóriumban vizsgálták meg a két pilóta maradványait, s az eredmény ugyanaz lett - vérükben nyoma sem volt alkoholnak. A repülőgép berendezéseinek gondos vizsgálata igazolta: sem Gagarin, sem Szerjogin nem próbált katapultálni. Az utolsó pillanatig a gépben maradtak - erről tanúskodik ujjlenyomatuk a kormányon, s a pedálok, melyeken ott maradt a lábuk. Ez csak igen erős ütközés után figyelhető meg. Nem hagyták el a gépet... Miért? Azért, mert úgy gondolták, helyzetük egyáltalán nem volt veszélyes, hogy sürgősen katapultálniuk kelljen. Próbáljuk felidézni, hogyan történhetett mindez. Miután az előttük haladó 614-es turbulenciájába kerültek, hogy az összeütközést elkerüljék, éles fordulót vettek. Gépük a váratlan és hirtelen végrehajtott manővertől dugóhúzóba került. Tapasztalt pilóták voltak, számukra egy ilyen előre nem látott esemény nem okozhatott különösebb gondot. E szerint is cselekedtek. Nyomban megpróbálták kihozni a gépet a dugóhúzóból, de mivel felhők között repültek, nem tudták pontosan meghatározni helyzetüket. A meteorológiai jelentések alapján tudták, hogy a felhőzet alsó határa 900 méter. Azt azonban nem sejthették, hogy ez valójában 500 méternél is kevesebb. S még valamire nem számíthattak. A vizsgálat után jó néhány évvel érdekes - a balesetben elhunytak számára tragikus - jelenségre figyeltek fel. Ismeretes: ha a repülőgép gyorsan ereszkedik, a magasságmérő a valósnál nagyobb értéket jelez. Szerjogin feltehetően nem tudta, hogy egy kétszemélyes tanulógépen a késés - s természetesen a hibalehetőség - a duplájára nő. A pilóták biztosak voltak, hogy a felhők közül kikerülve, sikerül gépüket normális helyzetbe hozni, s ezért nem is gondoltak a katapultálásra. Ám hiányzott ehhez mintegy másfélkét másodperc, 200-250 méter . .. Az orvosi vizsgálatokból ítélve még megijedni sem volt idejük. Ezt a vér adrenalintartalmából állapították meg. 1990-ben Magyarországon és Lengyelországban könyv jelent meg, melynek szerzője azt állította, hogy az első űrhajós nem Gagarin volt, hanem valaki más, aki időközben meghalt. Gagarin csak a nevét adta a világsikerhez, ezért később meghasonlott, és végül elhatározta, hogy ön- gyilkosságot követ el. Az egész nem más, mint szenzációhajhászás. A Szigorúan titkos címet viselő hetilap egy másik változatot is közölt, mely szerint Gagarin nem halt meg, hanem bolondokházába zárták, mert fellázadt Brezsnyev ellen. Egy bolgár jósnő, bizonyos Vanga asszony kijelentette, hogy Gagarin nem halt meg, hanem lefogták. Részlesen nem fejtette ki, hogy mire gondol... A pletykák és találgatások arra utalnak, hogy Jurij Gagarin valóban korunk jeles és legendás személyisége volt. (A Nótárius Kiadó által kiadott Alekszandr Lavrin: Ezeregy halál című könyvéből) Varázserejű mágusok ? A hipnózis régóta foglalkoztatja a szakembereket és laikusokat egyaránt. Moziban, televízióban gyakran találkozunk olyan művekkel, amelyekben a hipnózis segítségével bűn- cselekményekre veszik rá az embereket, varázserejű mágusok titokzatos tettekre serkentenek a hipnózis révén. Ezúttal Magyarországon rendezték meg a hetedik európai hipnózis kongresszust. A hipnózis voltaképpen egyfajta megváltozott tudat- állapotnak tekinthető. A megfigyelések azt mutatják, hogy valamilyen mértékben mindenki hipnotizálható csak nem egyforma eredménnyel. Az élmények különbözőek lehetnek függően a hipnózis aktuális mélységétől illetve, hogy az illető például mozgásosan vagy képzelete révén éli-e át könnyebben a hipnotikus élményeket. A jól képzett szakemberek eredményesen használhatják föl a hipnózist különböző lelki és testi betegségek gyógyítására, bizonyos tünetek enyhítésére, fájdalomcsillapításra, szorongások, feszültségek oldására. Nehezen fért fel mindenki