Nógrád Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-28-29 / 227. szám

2. oldal 3 ■g SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1996. szeptember 28., szombat Higgyünk-e Kasszandrának ? Visszhang Tamássy István „ ... szellemváros lesz Salgótarján” című víziójára Lapunk szeptember 14-ei számában közöltük Tamássy István országgyűlési képvi­selő (SZDSZ) írását „Félő, hogy szellemváros lesz Salgó­tarján” címmel. Ebben kifej­tette, hogy a megyeszékhelyen megtorpant a fejlesztés, ve­szélybe került az iskolaváros szerepkör. Az alábbiakban adjuk közre Puszta Béla pol­gármester válaszát. * Mielőtt a dolgok közepébe vágnék, két személyes, -de a tárgyhoz tartozó - megjegyzés­sel kell kezdenem. Elsőként azzal, hogy már na­gyon vártam Tamássy István je­lentkezését, aki felől bizony ré­gen nem hallottam. Pedig nem akárkiről van szó, hiszen az il­lető megyénk - benne Salgótar­ján (!) - listás országgyűlési képviselője szabaddemokrata színekben. Várakozásomat csak fokozta, hogy a képviselő úr és pártja az előző önkormányzati ciklusban vezető szerepet játszottak a sal­gótarjáni történésekben. Másodikként bevallom, hogy soha nem szerettem azt a föld­hözragadt észjárást, miszerint „suszter maradjon a kaptafá­nál!” - Igenis, ha valakiben van becsvágy, tetterő és felkészült, akkor bátran kalandozzon új szakterületekre, különösen ak­kor, ha azok - mondjuk a terü­let- és településfejlesztés és az oktatás - között valóban létezik kapcsolat. Persze vigyázni kell, mert az ilyenkor mindig fenyegető dilet­tantizmus nem veszélytelen szellemi kórállapot. Amibe per­sze bárki beleeshet, még a leg­nagyobbak is. Közismert példa­ként Tolsztoj, amikor történetfi­lozófiát gyárt; Dosztojevszkij, amikor moralizál; Füst Milán, ha szexológiai tantételeivel áll elő, hogy politikusi „kalando­zást” most véletlenül se említ­sek. De nem kerülgetem tovább a témát, lássuk Tamássy István művét! „Mentségemre szóljon, - írja bevezetőjében -, hogy az ok­tatás ügyét kicsit szélesebben, területfejlesztési problémaként próbálom elemezni.” Ennek megfelelően készült az írás mintegy kétharmadát kitevő expozíció. Erről - az inkább hosszabbra, mint szélesebbre sikeredett - te­rületfejlesztési és várostörténeti egyvelegről az az egyszeri diák jutott eszembe, akinek Mátyás királyról kellett felelnie, de csak Nagy Lajost tudta. „Mátyás nagy király volt, de Lajos még nagyobb”, s ezután nyugodtan folytatta Nagy Lajossal az eb­adta. A hasonlat persze sántít, mivel szerzőnk mag« választotta a témát, de a módszer hasonló és az is tény, hogy érezhetően ko­moly gondot okozott számára amíg egyáltalán eljutott az okta­tásig. Az „út” azonban nemcsak hosszú, hanem rögös is: számos pontatlanságot, közhelyes „töl­telékszöveget” és tévedést tar­talmaz a felvezetés. Ezek közül csupán jelzésként emelek ki egyet-egyet. „Külön öröm volt az 1990 után létesült Szociálismunkás- képző Központ létrehozása ...” T.I. örömében őszintén oszto­zom, de legalább illendőségből utána kellett volna nézni az in­tézmény -a Népjóléti Képzési Központról van szó - nevének. Valószínűleg látókörünk bőví­tése érdekében ajándékoz meg a következő szöveggel: „A második világháború után az egész világon tudomá­nyos-technikai forradalom sö­pört végig, a gazdagabbak je­lentősebben, a szegények ke­vésbé, de tény, hogy mindenki fejlesztett, felhasználva a tech­nika legújabb eredményeit." Köszönjük ebből igazán sokat tanultunk, de mégis csak a kö­vetkező megállapítása az igazi: „Megkérdőjeleződött a köz- igazgatási központ (t.i. Salgó­tarjánban) léte is, a megyei ta­nácsok 1990-től megszűntek, az utód megyei önkormányzat sze­repköre elődjénél lényegesen korlátozottabbá vált.” Ami a megyei önkormányzat súlytalanságát illeti, való igaz, de a közigazgatást ilyen módon azonosítani a megyei önkor­mányzattal, még a közigazgatási alapvizsgán is szekundát érde­mel. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól az Állami Számvevőszéken és a munkaügyi központon át a köz- igazgatási hivatalig vagy a terü­leti államháztartási és közigaz­gatási információs szolgálatig minden korábbi és új közigazga­tási szervezet Salgótarjánban működik, hogy a közjogi funk­ciókat is ellátó gazdasági kama­rákról már ne is beszéljek. Tehát a város ezen szerepköre a közigazgatási átalakulás fo­lyamatában megmaradt, sőt T.I állításával szemben - in­kább erősödött, mint gyengült. Márcsak ezért sem igaz azon té­tele, hogy egy funkciója - a két­ségtelenül fontos oktatás - ma­radt a városnak. Azt meg végképp nem értem, hogy egy „építész, területren­dező” miért feledkezik (?) meg a többi létező - gazdasági, egész­ségügyi, kereskedelmi, kulturá­lis stb. városi funkcióról és az agglomerációs szerepről. Azt persze senki nem tagadja, hogy a városi és térségi szerepkörök érvényesülése az évtizedes vál­ság miatt nehézségekbe ütköz­nek, de ez nem azt jelenti, hogy - egy kivételével - már nincse­nek is ... De félre az aggá­lyokkal, lássuk a beígért elem­zést az oktatásról. Az elemzést, fájdalom, sem területfejlesztési, sem más szempontból nem talál­tam, pedig többször végigolvas­tam a művet. De legalább már az kiderült, hogy mire megy ki a játék. Sal­gótarjánnak marad az „iskolavá­rosi” szerep - így T.I. - s rögtön felteszi a költői kérdést: „Ezt a szerepkört is fenyegeti valami?” A válasszal sem marad adósunk: hát persze, hogy fenyegeti, mégpedig a „gazdasági embe­rek csőlátása”, illetve „azok, akik ma ünneplik határozottsá­gukat és pillanatnyi gazdasági sikereiket”, egykori nagy veze­tőnk (?) szavaival, „az arany to­jást tojó tyúkot eszik meg". Ne törjék tovább a fejüket, ezek mi, a jelenlegi városveze­tés vagyunk a Nagy Elemző sze­rint. Főben járó bűnünk pedig a tyúkevés, azaz „az iskolák fel­számolása, vagy ami azzal közel egyenértékű, összevonása.” És ha valaki nem értene a szóból, annak össze is foglalja monda­nivalóját: „Lehet, hogy az or­szágban valóban kell, lehet is­kolát bezárni, ez elképzelhető! De az nem lehet igaz, hogy ilyesmi egy „ iskolaváros" címre pályázó városban történ­jen meg, sőt!” Eredendően vitázni szándé­koztam T.I.-vei, de ha valakinek csak ennyi ismerete, mondani­valója van Salgótarján iskola­ügyéről, akkor a vita - ami az értelmező szótár szerint két személy szellemi küzdelme va­lamilyen kérdés eldöntésére - lehetetlen. Ezért most mindösz- sze annyit: a fő kérdés nem az, hogy mennyi, hanem az, hogy milyen iskolái vannak a város­nak! E tekintetben Salgótarján kí­nálata széles és színvonalas, és ezáltal alkalmas akár a terület- fejlesztés humán hátterének fej­lesztésére is. Az elmúlt 5 évben 20 százalékkal csökkent gyer­meklétszám elhelyezése biztosí­tott és a megkezdett szerkezet- átalakítást követően - az általá­nos iskolai mutatókat tekintve - a megyei jogú városok közép­mezőnyében helyezkedik el Salgótarján. A szerkezetátalakítás egyéb­ként is csak az első lépcső, amit oktatási koncepciónk szerint a fejlesztés tartalmi, minőségi lé­pései követnek. Pedagógus munkanélküliség a városban - az önkormányzati intézkedé­seknek, (például korengedmé­nyes nyugdíjazás) köszönhetően - gyakorlatilag nincsen. De nem térek ki majd a vita elől sem, sőt segítek képvise­lőnknek a tájékozódásban, a fel­készülésben, ha igényli, és ha az országos gondok megoldása közben jut erre ideje. Még egy kérdés vár tisztázásra: vajon mi­ért vállalta ezt a szerepet a jobb sorsra érdemes képviselő? írása ha másra nem is, de erre meg­adja a választ. Mondanivalója ugyanis nem más, mint a helyi SZDSZ már ismert álláspontja területfejlesz­tési mázzal bevonva. Ezzel nyilvánvalóan politikai megren­delést teljesít és a számítás is vi­lágos: az önkormányzat oktatási koncepciójával és azt támogató pedagógusokkal szemben felso­rakoztatni az oktatási szerkeze­tet változatlanul fenntartó, kon­zerváló álláspont híveit. Miután ilyen érdekek nyilvánvalóan lé­teznek, párttámogatásuk és fel­erősítésük úgy látszik, alkalmas T.I. és elvbarátai számára az ön- kormányzat elleni - szakmai köntösbe bújtatott - politikai fellépésre. Természetesen megoldást is kínál, amihez csupán „olyan közigazgatásra van szükség, amelynek meg kell értenie a helyzetet és területfejlesztési tö­rekvéseit ilyen irányokba is ki kell bontakoztatni!” Tessék vál­toztatni! - szól a néphez, mert „ha nem lépünk azonnal, attól félek, városunknak (vagy, ami megmarad belőle) új nevet ke­reshetünk, például: „nyugdíjas­város”, vagy a legrosszabb vál­tozat, amerikai példára: „szel­lemváros”, esetleg magyar módi stagnálás, leépülés.” Ehhez még egy kis Vörösmarty, aki „egy nagy sír képét vetíti elénk” - és ezek után mindenki jól nézze meg, kikkel tart. Hát ez bizony hatásos beszéd, mindössze egy kis szépséghi­bája akad: - Messze még a vá­lasztási kampány Képviselő Úr! Végül illő, hogy a címben fel­tett kérdésemre válaszoljak: higgyünk-e Kasszandrának?- Szerintem neki igen, még akkor is, ha az isteni átok miatt eddig senki nem hitt neki. Őt ugyanis Apolló, az átok előtt va­lóban megáldotta jóstehetség­gel. De miután Tamássy István és Apolló kapcsolatát eddig még területfejlesztési szempontból sem sikerült kimutatni, neki csak akkor higgyünk, ha jósla­tok és kinyilatkoztatások helyett szakszerűen érvel, és mindezt alátámasztja azokkal a gyakor­lati tettekkel, eredményekkel, amelyeket képviselőként a város érdekében ért el. Addig is azt javaslom, hogy ne váltsunk je­gyet ijesztgető szellemvasút- jára! Puszta Béla polgármester Puszta Béla polgármester a Gagarin iskola tanulói és igaz­gatója - dr. Horváthné Győri Magdolna - társaságában A Forgó Erősáramú Centrum a fantasztikum világát váltja valóra Számítógép vezérelte lakóházak és mások „Lépések közelednek, az épület hirtelen kivilágosodik, dörög és vil- lámlik, a redőnyök leereszkednek, pedig senki sincs otthon. Jó me­leg van a fürdőszobában, pedig senki sem kapcsolta be a fűtést...” - Ez nem tudományos fantasztikum, hanem a modern villanysze­relés eredménye. Jövőbe látó technológia gondoskodik az egész ház biztonságáról, a kényelméről és a gazdaságosságáról. Tempóelőnyben ... Részlet egy német prospektusból Az idézett történet már gyakori valóság a világ nyugati felén, nem csak a fantasztikus filmek­ben lehet látni ilyeneket. A tech­nikának ez a fejlettségi szintje egyre inkább megfizethetővé vá­lik a magánember számára is. Erről győződött meg az Elekt­romosipari Magánvállalkozók Országos Szövetsége küldöttsé­gének egyik részvevőjeként Forgó Béla vállalkozó is, aki egy hétig tanulmányozta Dortmund- ban azt a szakvásárt, amelyen hétszáz villamosipari gyártó mu­tatta be legújabb termékeit. A vásárlátogatást egybekötöt­ték olyan gyárak megtekintésével is, amelyek villamosipari termé­keket, kisebb és nagyobb egysé­geket gyártanak. Forgó Béla, a GIRA német cégnél járt, amely egyike azok­nak a technikai élvonalat képvi­selő cégeknek, ahol már a sci- fikből ismert technikai produk­tumokat készítik. A magával ho­zott prospektusok is jól érzékelte­tik, hogy micsoda tempóelőny­ben vannak nyugati partnereink. A közismert Forgó Erősáramú Centrum vezetője is azért vett részt ezen a szakvásáron, hogy megtapasztalja milyen irányban halad a technika, milyen lépés­váltásra lesz szükség, hogy ha­zánkban is mielőbb csatlakozhas­sunk az európai szintű technikai megoldásokhoz. Szavaiból kiderül, hogy itthon sem teljesen idegen ez az úgyne­vezett instabusz technika, a szá­mítógéppel vezérelt villamosipari berendezések alkalmazása. Az országban két helyen mű­ködik hasonló, a Siemens cég központjában, illetve a Szépmű­vészeti Múzeumban. A jelenlegi villamosipart - noha így sem fej­letlen - olyan rangra emeli, mint amilyen rangot kapott valamikor, az izzólámpa alkalmazásával. Mindehhez természetesen fel­vevő kereslet is szükséges, ami manapság még igen sovány. A szakemberek, a cégek azonban már most készülnek arra a nem is távoli időszakra, amikor itthon is lesz majd kereslet. Forgó Béla vállalkozó magá­val hozta azt a videokazettát is, amely bemutatja a német GIRA cégnél folyó munka legfontosabb produktumait. Ezzel mintegy jö­vőképet tud felmutatni az érdek­lődő megtekintőknek, de olyan képet, amelynek bizonyos moza­ikjait már most is tudják Forgóék produkálni. Igaz, alapvetően pénzkérdés a dolog, hiszen a számítástechnika alkalmazása nem olcsó mulatság. - p. a. ­Szeptember 29.: hallássérültek világnapja - Jelbeszéd siketközösségnek „Hogy halljanak a szemükkel !” Az összejövetelről el lehet mondani, hogy kicsi és szokatlan volt, mégis figyelemreméltó. A közelmúltban Balassagyarmaton, a Művelődési Központ egyik klubjában gyülekezett néhány ember, akiket érdekelt a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Nógrád Megyei Szervezetének kezdeménye: alapfokú jelnyelv­tanfolyam, jeltolmácsképzés és siketközösségek szervezése. A halló érdeklődők és a siket­néma tanfolyamvezető, vala­mint az ilyenkor nélkülözhetet­len jeltolmács között, ugyan­csak szokatlan módon, de végig derűs hangulatban folyt a dis­kurzus. Maconkai Istvánné, a nógrádi szervezet ügyvezetője, hivatalos jeltolmácsa, nevetve mondta: - Nem vagyok én nél­külözhetetlen, pár hónap múlva, amikor Önök elvégzik az alap­fokú jelnyelvtanfolyamot és le­vizsgáznak, biztosan nem lesz rám szükségük. Van erre reményük, ugyanis októberben, nemcsak Salgótar­jánban, a szövetség székházában indul újabb alapfokú jelnyelv­tanfolyam, hanem Balassa­gyarmaton is indulhat, kellő lét­szám esetében, a művelődési központban. Segítő partner eb­ben: Medvácz Lajos igazgató. A gyarmatiak többsége munka, ta­nulás mellett vállalkozott erre a tanfolyamra, ezért helyben tanu­lással időt, pénzt (útiköltséget) takaríthatnának meg. A sajtó hasábjain is üzenik, várják a többi jelentkezőt Gyarmatról és környékéről. A társadalom legkülönbözőbb te­rületeiről, szülőket, tanárokat, egészségügyben dolgozókat, ál­lami hivatalok alkalmazottait, munkatársakat, barátokat, isme­rősöket, mindenkit, aki kapcso­latban áll, vagy kerülhet hallás- sérült emberekkel. A mçgyei szervezet titkára őszintén beszélt a siketek társa­dalmi megítéléséről, a Nógrád megyei hallássérültek nehéz helyzetéről, kommunikációs el­szigeteltségéről, akárcsak Ba­lassagyarmaton és környékén is. Salgótarjánban, már évek óta si­keresen működik egy klubjuk, ahol társas életet élhetnek a si­ket és hallássérült emberek, szó­rakozás, sport, kulturális prog­ramok, közös kirándulások al­kalmával. Természetesen nem­csak szájrólolvasás, gesztikulá- lás formájában kommunikálnak ők, jeltolmács is segítségükre van ilyenkor, és érdekképvisele­tüket is igyekeznek ellátni. A jelbeszéd elsajátítását, mind a hallássérültek, mind a halló társadalom részéről szor­galmazza a HOSZ, ahol kom­munikációs osztály is alakult az egész országot magába foglaló jeltolmács hálózat kialakítására, valamint alapfokú és magasabb nehézségi fokú jelnyelvtanfo­lyamok szervezésére. És még valamire! Egy olyan társadalmi attitűd, viselkedési forma tuda­tosítására is szeretnék rávezetni a halló embereket, hogy empáti­ával, pozitiven viszonyuljanak a hallássérült emberekhez, segítve őket önbizalmuk növelésében és nyitottabbá válásukban a külvi­lággal szemben. Ezen a szeptemberi beszélge­tésen, a jelenlévők kezükbe ve­hették a tanfolyam tankönyvét is, amely teljesen egyedi és egyedülálló ... Nagyon köny- nyen használható, mondták azok, akik ebből a jegyzetből készültek fel és tettek sikeres nyelvvizsgát. Mert, hogy az Eu­rópa Tanács is elismerte a jel­nyelvet, mint a siket emberek nyelvét. A modem, fejlett nyu­gati országokban a jelbeszédet ma már teljes értékű nyelvként ismerik el. Az egyik résztvevő gimn. ta­nárnő meg is kérdezte: netán nyelvpótlék is jár annak, aki el­végzi ezt a tanfolyamot? Meglepő volt a válasz: - igen! a felsőfokú jelnyelvtanfo­lyam nyelvpótlékra is jogosít, akárcsak az idegen nyelvek vizsgája. Kedvezményekről is szó esett, a siketek utazási ked­vezménye a tanfolyam ideje alatt, a hallgatókat is megilleti. Sok minden szól amellett, hogy a hallássérült emberekkel érdemes együtt érezni, együtt gondolkodni, együtt be- szél(get)ni a vállalás, a segít­ségnyújtás egyértelmű, tiszta gesztusával. Elekes Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom