Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10-11 / 187. szám

1996. augusztus 10., szombat Utazás 7. oldal Thesszaloniki: a Galerius-diadalív maradványa Athén: az Akropolisz látképe a Szent György-hegyről Az Akropolisz Karyatidái az Erechteio templomban Thesszáliai Kasztraki városka, a Meteora kapuja Csúcs ez a Hellasz! G örögország. Könyvtárakat tölt meg Hellasz irodalma: tör­ténelem, ami immár hatezer évre tekint vissza, az európai kultúra bölcsője, a művészetek szülőföldje, a természeti szépsé­gek kimeríthetetlen tárháza - vajon meddig lehetne sorolni? Bi­zonyára könyvtárat töltene meg csak a felsorolás . . . Népszerű úticél a magyar és persze a nógrádi turisták köré­ben is a balkáni ország. A fürdésre csábító, hosszú, homokos és sziklás tengerpartok, szigetek százai, az égbe nyúló hegycsú­csok, az ókori történelem márványba faragott emlékei, a két­ezer esztendős kereszténység máig élő hagyományai, a páratlan természeti szépségek - mind Görögország felfedezésére csábí­tanak. Az emberek nyíltak, barátságosak, vendégszeretők, a kül­földi turistában nem a könnyen átvágható balekot látják, az árak alig magasabbak, mint itthon . . . Kell-e több egy nyara­láshoz? A jugoszláviai háborúskodásnak vége, biztonságosak a balkáni utak, így a szárazföldi megközelítés sem jelent gondot. Görögországot tehát csak ajánlani lehet! Magánszervezésben is el lehet jutni a Balkán déli végébe, de Barátság Klubunk is számtalan jobbnál jobb utat hirdet. Meg­ismerkedhetnek a Meteorák páratlan világával, a sziklák tete­jére épített kolostorokkal, Athén híres látványosságaival, egyes szigetekkel, Thesszaloniki szépségeivel, a Chalkidiki-félsziget nevezetességeivel. Előbbieket mi egészíti ki? Nos, olyan valami, amiben itthon hiányt szenvedünk: Görögországban az év há­romszáz napján süt a nap, májustól szeptemberig húsz Celsius foknál melegebb a tenger . . . Jelentkezni lehet lapunk szerkesz­tősége címén - Salgótarján, Erzsébet tér 6., valamint a 32/416- 455-ös telefonszámon Pálfalvi Máriánál. Csendes Szent Miklós Kolostor Ajia Triada; talán a legszebb kolostor Meteorában Tengerpart: van belőle párezer kilométer Kavala szépséges és híres kikötője Thassos szigete valóságos múzeum Athénben, az elnöki palota előtt Őrségváltás Mini országok óriása - Pénztárca Luxemburg - a leggazdagabb Európában. A friss felmérések szerint a mini országok óriásának számító Luxemburg nagy- hercegség kontinensünk leggazdagabb országa. Nem csoda, hogy a vadregényes államocskában gyakran feltűnik a követ­kező felirat: „Azok akarunk maradni, akik vagyunk.” a szomszédban Ez világos beszéd egy gyorsan változó világban. A luxemburgiak - mind a nem egészen négyszáz- ezren - nem titkolják, hogy kis ál­lamuk (2 586 négyzetkilométer, alig nagyobb, mint Nógrád me­gye) Fortuna, a szerencse isten- asszonya kegyeltje. Nem elég, hogy ez a kis földdarab az európai gazdasági- és pénzügyi élet, valamint nem utol­sósorban Brüsszel és Strasbourg mel­lett az európai in­tézmények egyik fellegvára - ráadá­sul gyönyörű is. Jelképes jelentő­ségű, hogy a mai modem egyesült Európa megálmo­dója éppen a lu­xemburgi Róbert Schumann volt. Ma már csak a nagyhercegségben immár nyolcezer ember dolgozik az EU intézményeiben. A kis alkotmányos monarchiá­ban több mint száz, világhírű vár és kastély várja turistákat, akik jönnek is. Például Clervauxba, hogy megcsodálják a hófehér kas­télyt és visszarévedjenek a múltba a település, festőién kanyargó ut­cáin. Luxemburg két nagyhatalom közé ékelődik, s ennek a legna­gyobb előnyét az éttermek élve­zik. A konyha íze ugyanis francia, miközben az adagok nagysága német. Valóban ideális elegy. Ezt a vadrégényes, sziklás kis államot nem véletlenül Észak Gibraltárjának nevezik. Gazdag­ságának egyik mellékes forrása ugyanis, hogy megszámlálhatat­lanul sok bankja legalább olyan gondosan őrzi a titkokat, mint például a svájciak. A luxemburgi állam viszont nem az adót tekinti fő jövedelmi forrásának. így lett a miniállam adóparadicsom. Negyven éve ül Monaco trón­ján in. Rainier herceg, a világ ta­lán legvonzóbb, mindössze 1,9 négyzetkilométeren fekvő miniál­lamának uralkodója. Nem ő tehet róla, hogy Monaco ragyogása halványul. Őseinek sora, a Gri­maldi-dinasztia hétszáz éve a 195 hektáros országocska függetlenségének jel­képe. in. Károly herceg 1863-ban gondolt egyet és zseniális húzással megnyitotta a játékka­szinót. Éppen akkor, amikor a szomszédos két „igazi” államban, Fran­ciaországban és Itáliában szigorúan tilos volt a sze­rencsejáték. 1900-ban az alkotmányos hercegség bevételének 95 százaléka származott Fortuna szen­télyéből. Ma ez az arány mindössze négy, azaz négy százalék. Más baljós számok is kiderül­nek egy friss felmérésből. A ke­reskedelem és a turizmus a leg­utóbbi három évben 25, a bankok forgalma 20, az ingatlankereske­delem 15, az ipari termelés pedig 10 százalékkal esett vissza. Ennek okai a világméretű gazdasági gondoktól, a dollárárfolyam ked­vezőtlen alakulásán át egészen addig terjednek, hogy a kormány­zat az utóbbi időben megnehezí­tette a maffia-pénzek tisztára mo­sását. Többek között ezzel függ össze a Monacói Ipari Bank (BIM) látványos összeomlása. E műintézet a jelek szerint kizárólag pénztisztításból élt... A közbiz- ' tonság viszont a régi. 500 rendőr őrködik 30 ezer lakos és a vendé­gek nyugalmán, vagyis minden hatvan lakosra jut egy rendőr. Ez annyit jelent, hogy a hercegség festői utcáin éj­félkor is nyugod­tan sétálhat min­denki. A bajok el­lenére a többség reménykedik a felemelkedésben. Elvégre nemcsak a közbiztonság, hanem a nagyon mérsékelt adó is vonzó. Egy Victor Pastor nevű úr, akinek őse éppen száz esztendeje vándorolt ki ide egy nyomorult itáliai faluból, határozottan opti­mista. Megértjük. Őt tartják a nagyhercegség egyik leggazda­gabb emberének: kétezer luxus­öröklakása van. Lichtenstein, az Ausztria és Svájc közé ékelt országocska mindössze 159 négyzetkilométer területével, kerek 30 ezer lakosá­val egyike a "öldrész leggazda­gabb országainak. Az államocs­kában ezrével telepedtek meg bankok, vállalatok, a világ minden tájáról. Legalábbis papíron, egy postafiók erejéig, hogy élvezzék az adóelőnyöket. Az alkotmá­nyos, parlamentáris monarchia élén H. János Ádám herceg áll, munkáját öt - választott - minisz­ter és 200 fős köztisztviselői gárda segíti. Az c • hercegi család igen gazdag, különösen, ha meggon­doljuk, hogy óriási történelmi bir­tokaik nagyobbik része nem is Lichtensteinben, hanem Ausztriá­ban és Csehországban terül el. Já­nos Ádám minapi trónbeszédében alkotmánymódosítást ajánlott fel, amely lehetővé tenné, hogy a par­lament leválthassa a neki nem tet­sző uralkodót, sőt akár el is törölje a monarchiát. Meglepő módon a honatyák túlzottnak ítélték az ef­fajta újítást. Ehelyett azt igénylik, hogy korlátozzák az uralkodó jo­gait. így például ne legyen módja tetszés szerint szükségintézkedé­seket kiadni. Ez viszont Lichten­stein hercegének nem tetszett. Adott esetben, ha a nép többsége ezt kívánná, kész lemondani a trónról, de amíg ő az uralkodó, addig ne korlátozzák jogaiban és ne kötelezzék arra, hogy látszatfejedelemként a tör­vényhozás és a ' rrmány bábja legyen - közölte. Véleménye szerint az or­szág gazdasági érdekeinek nagy kárt okozna, ha az ál­lamforma köztársaságra változna. Ehelyett - véli az uralkodó - adott esetben célszerűbb lenne a csaüa- kozás valamelyik szom­szédhoz. A herceg erre a célra Svájcot ajánlotta, mondván: a kis országban Lichtenstein kanton olyan messzemenő önállóságot élvezhetne, amit a nagyobb Ausztriában hiába remélne. A csatlakozást azonban János Ádám sem gondolja komolyan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom