Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

4. oldal PÁszyéi Magazin 1996. augusztus 1., csütörtök A Mátraalján legfeljebb csak Az önkormányzatok újabb ne­héz hat hónapot hagytak ma­guk mögött. Egyre inkább nő az önállóságuk, már ami a gaz­dasági problémák megoldását illeti. Az alábbiakban dr. Dob- rovoczky Istvánt, Pásztó pol­gármesterét kérdeztük a város önkormányzatának idei, első féléves tevékenységéről.- 1995. vagy 1996. első fél éve volt a nehezebb önkormányzati szempontból?-A települési önkormányza­tok általános helyzete - az elmúlt évekhez képest - tovább nehe­zült. Az állam bevezette az úgy­nevezett nettó finanszírozást, amellyel tovább rontotta az amúgy sem elfogadható likvidi­tást. Mindez - a „fejkvóta” csök­kenő és a működést már ellehe­tetlenítő ténye mellett - jelzi, hogy',az állam nem igazán part: nert, hanem vazallust szeretne látni az önkormányzatokban. Lassan az önkormányzatiság jel­- Milyen új objektív és önkor­mányzaton belüli nehézségekkel kellett megküzdeniük ebben az évben?-Nem az új nehézségek le­küzdése volt az első és legfonto­sabb gátja a kibontakozásnak, hanem tetézte mindezt a válasz­tásoktól magunkkal cipelt szá­mos, a város társadalmi és gazda­sági fejlődését így vagy úgy kor­látozó, magunk elé állított csapda. Rá kellett vagy rá kell jönnie a választott „honatyák­nak”, hogy bizony a KÖZ szolgá­lata és a HATALOM gyakorlása egymásért és nem egymástól függetlenül működik. A hatalomnak ugyanis csábító az íze, kivált, ha demagógiákkal összességében oktalan bírálata, de a bírálók az építés helyébe - még ha az nem is volt kifogásta­lan - vajon mit tudtak tenni? A városnak mindaddig nem lesz - s nem is lehet végrehajtható fej­lesztési iránya és célkitűzése, amíg a választott többség be nem látja: a belterjesség meghatáro­zottsága, betonba döngölése csak az önigazolásra, csalhatatlan- ságra, az önimádatra, vagyis a lényeg meg- vagy kikerülésére jó. Az önkormányzati bizottsá­gokból egyesek szinte zárt kasz­tot alkotnak az önkormányzati lege, puszta ténye is igazolja mindezt, hisz’ a kényszerű és nem a fejlesztést szolgáló hitelek csak az önkormányzatok vegetá­cióját, s talán a túlélést biztosít­hatják vagyonaik - már ami megmaradt! - jelzálogosítása mellett. Valamiféle esélyegyenlőség szükségeltetne az állam-önkor­mányzat kapcsolatában, termé­szetesen ehhez tárgyaló partne­rek és nem a diktátum alanyának kellene tekinteni az önkormány­zatot. Különösen akkor, amikor a legjelentősebb állami feladatokat (pl. egészségügy, közoktatás) az önkormányzat látja el, de a tör­vényben garantált pénznek csak 70 %-át (!) kapja. így azután a válasz is egyér­telmű: még nem jutottunk el egy stabil, várost működtető, költség- takarékos, de garantált feladatel­látáshoz. A jövő évi kérdést előre megválaszolom: önkormányzati szempontból a helyzet csak rosz- szabbodni fog. törvény adta szabályozás elle­nére. Ezen alapelvek szerint a bi­zottságok, akkor működnek élet­szerűen, ha külső szakemberek­kel is kiegészülnek, hisz' a vá­lasztott testületek képviseleti és nem szakmai elven épülnek fel. Álláspontom szerint az ön- kormányzaton belüli régi, vala­miféle rossz értelembe vett harci (nem egyszer harcias) egység és beidegződés az a korlát, amely az újonnan kialakult nehézségekkel szemben késlelteti - ha csak nem teszi lehetetlenné - a város egé­sze érdekének megfelelő időbeni cselekvését és mozgását. Még mindig kísért a múlt agyonbálványozott „ki kit győz le” szemlélete, legyen az bármi­lyen - politikai, személyes vagy más - indítékú is! Az alkotó, kre­atív közgondolkodás azonban csakis a „ki kit győz meg” elmé­let gyakorlatát jelentheti, mely magasfokú elhivatottságot, fel- készültséget, az érvek-ellenérvek tudatos vállalását jelenti, mind az önkormányzati döntések előké­szítésében, mind a döntések meghozatalánál. Önkormányzaton belüli ne­hézség továbbá az a diszharmó­nia, amely a polgármesteri hiva­tal fölényében látszik gyökeret verni. A Bokros-féle, hál’isten- nek alapvetően száműzött, metodika nálunk tovább él! A pénzt ugyanis a feladathoz, â rangsorba állított legfontosabb lakossági igény(ek) kielégítésé­hez, megtervezéséhez, vagyis a MIT-hez kell hozzárendelni és nem pedig megfordítva! A legfőbb és első kérdés az, hogy MIT kell tenni, vagy mit tehetünk és nem az, hogy MI­BŐL!. Ezért az ágazatpolitikának és nem a pénzügyi, fiskális gon­- Miket tart a második fél év és az azt követő közvetlen időszak legfontosabb feladatainak?-Legfontosabb feladatnak to­vábbra is azt tartom, hogy az ön- kormányzat előzze meg korát, hajtsa végre a hivatalt érintően is a belső önkormányzat-háztartási reformot, amely például egy mozgékony, jó hatásfokú és tettre, elszántságra kész tisztvise­lői gárdát jelentene a legelemibb gondolkodási móddal: egy ügyfél kérelmének hogyan lehet helyt adni, s nem azt, hogyan lehet el­utasítani! Az önkormányzati feladatok meghatározásában, azok alakulá­sában a hivatal szerepvállalása csak a törvényesség körében és a végrehajtásban legyen domináns. Az osztályok ágazati vezetői, s ne más vagy mások készítsék elő-Térjünk egy kicsit vissza a múlthoz. Mit tart az elmúlt fél év legnagyobb kudarcának és mit a legnagyobb sikerének?- Az elmúlt fél év vagy önkor­mányzatiságunk eddigi legna­gyobb kudarcának tartom, a már vázolt okokból táplálkozó, azt a helyi pénzügyi vagy gazdaságpo­litikát, amely az állami kénysze­rek szolga módra történő „tudo­másul vételében” testesül meg. Kísért a múlt szlogenje: „elvtár­sak ez van, ezt kell szeretni...” vagy: „ezt kell tudomásul venni.” Ez a magatartási modell azon­ban újratermeli azt a már szám- űzöttnek vélt állam-polgári kap­csolatot, amely kész volt elhitetni: az államnak szolgája és nem pol­gára az ember. Itt van például a kórház szent ügye. Milyen szocialista hozzáál­lás az, amely elvetette a május 31- i tüntetést, amely a helyi legfonto­sabb közügyet valamiféle kormá­dolkodásnak kellene a város épí­tése, gyarapítása hajtómotorjá­nak lenni! Összefoglalva: mind az ön- kormányzati feladatok meghatá­rozásában, mind azok végrehaj­tásában csak egy lehet a köz szolgálatának mértéke: az alkotó, cselekvő és áldozatvállaló gon­dolkodás, amely az IGEN-re és nem a tagadásra gyűjti össze erőit. a bizottsági és testületi döntése­ket, vagyis a MIT-et a szakma határozza meg és ne csak „fede­zékül” szolgáljon más érdekelt­ségek mellett. Legfontosabb feladat továbbá nem az útépítés rangsoraiért foly­tatott terméketlen vita - ilyet az elmúlt választási ciklusban is bő­ven tapasztaltunk - hanem az időszakonként ég járhatatlan utak megépítése, s nem utolsósorban: a PÁLYÁZATOKON, PÁLYÁ­ZATOKON, PÁLYÁZATO­KON való részvétel, mert állami támogatás enélkűl sohasem fog az ölünkbe hullani. Azért nem­csak vállalkozni, de ésszerű koc­kázatot is viselni kell. Az erről való lemondás: megfeneklés, ve­getálás, míg ellenkezője a munka édes örömét és sikerélményét hozhatja. nyellenes fellépésnek bélye­gezte?... Nem a körzet országgyű­lési képviselőjének magatartásán botránkoztam meg, aki jelesül a népjóléti tárca megváltoztatott „modernizációs” programja mellé állt - elvetve a már törvényben megítélt, s az életet, a jövőt je­lentő építést -, sokkal inkább azon vagy azokon, akik kollabo- ránsai, kiszolgálói e mögöttes, nem a város javát szolgáló erők­nek. Az is önmagáért beszélt, hogy egy multinacionális cégből, az Avonmore-ból kivált az ön- kormányzat. Ez a döntés semmi­képpen sem szolgálta a város jö­vőjét, de az sem, hogy valameny- nyi gazdasági társaságból ki kell vonulni! Vagy itt van az Unimill refe­renciaház ügye. A városnak kell a pénz, a huszonötmillió, a testület megengedte a mintaház építését, s amikor az már a végéhez közele­dett, elvágta a befejezés Köz és hatalom Varázsszó: pályázat A kórház szent ügye 1996. augusztus 1., csütörtök Pásztói Magazin 5. oldal a felhők pihenhetnek meg puszta lehetőségét. Mi ez, ha nem rombolás!? Ezek szerint: a „példát statuálás” fontosabb ér­deke volt a képviselő-testületnek (felszámolási eljárás), mint a termeléssel beinduló munkahe­lyek sokasága, amely így végleg elveszett? Vagy fontosabb volt az 1996. évi költségvetésben az „A” mel­lett olyan „B” finanszírozási ol­dalt felállítani, ahol a helyi bevé­tel eleve huszonötmillióval keve­sebb? A legnagyobb sikereinknek ta­lán azt tartom, hogy a népjóléti tárca ha egyelőre még nem is vál­toztatta meg álláspontját a kórház eredeti rekonstrukciójának elve­tésére, a tüntetést is beszámítva - mégsem terjesztette be a kor­mány elé a már odaítélt több mint 1 milliárd forint megvonását. Kényszerűen (reméljük véglege­sen) lemondott róla. Mármint a megvonástól! S végül, hogy épül-alakul- formálódik az 1100 éves Pásztó Honfoglalási Emlékparkja, ame­lyet valamennyi önkormányzati képviselő szándékegysége való­sít meg. „Tervezett” adósság- Van-e reális reménye arra az önkormányzatnak, hogy csökken­teni tudja felvett hiteleinek ősz- szegét?- Bebizonyosodott, hogy az önkormányzat nem a sokak által és sokszor hangoztatott vállalko­zói önkormányzat hibás - mások szerint bűnös - stratégiája miatt kényszerül egy intézményeit és hivatalát is érintő szervezeti kar­csúsításra és belső megújulásra. A valóság az, hogy az önkor­mányzathoz delegált állami fel­adatok ellátásához rendelt állami pénzeszközök mindjobban zu­hanó reálértéke és szűkítése mi­att. Ugyanakkor hibás e körül­ménynek az az önkormányzati kezelési módja, amely több mint 30 %-os kamat mellett jelentős összegű hiteleket vesz föl és emészt a működésre, amíg a fej­lesztés és beruházás - pl. az el­múlt 2 évben - teljesen leállt. A város 1996. évi költségve­tésben a 129 millió forint nagy­ságrendű hiányból 92 millió az előző költségvetési év adósság- állománya, melyből 30 milliót 1996. április 30-ig kellett visz- szafizetni. Ezt idő előtt rendez­tük. Mégpedig úgy, hogy nem más hitel felvételéből kellett ki­egészíteni a tartozást. Tudni kell, hogy a 129 és 92 millió fo­rint közötti 37 millió forint kü­lönbség már a jövőre „tervezett” adósság, amely elméletileg elvi­selhető és kezelhető lenne, sőt ha ilyen mederben maradna, a beruházásokhoz is végre jutna. Amennyiben azonban az in­tézményi óhajok kerülnek ismét elfogadásra - az Unimill Kft. felszámolása miatti 25 millió fo­rint bevételkiesésével! - már 180 millió a „tervezett hiány”. Rendkívül fontos tehát a hite­lek csökkentése, a befolyt helyi adókkal (ez évi mintegy 50 mil­lió Ft) történő „kiváltása”, az adók nagyobb részének a város működéséhez, fejlesztéséhez és beruházásához vitelével együtt. Reménye csak ilyen gazda­sági és várospolitikája mellett lehet az önkormányzatnak arra, hogy hiteleit csökkentse, illetve ilyen helyzetben, adósi pozíció­ban ne expanzálja intézményeit, (lásd: MÄG épülete könyvtár elhelyezése akkor, amikor az a meglévő ingatlanok ésszerű át­csoportosítása mellett is meg­oldható!). S ne felejtsük el: a város - mint ahogy éveken keresztül - most is pályázott az önhibáján kívül forráshiányos állami tá­mogatásra, a hiány harmadát reményeink szerint talán meg­kapja, ám kb. 28 millió Ft. ,Karcsúbb testület” mint időszerű feladat- Várható-e a közeljövőben az intézményi háttér szűkítése, bele­értve az önkormányzatot is?- A város - önerejéhez képest - viszonylag nagy intézmény- rendszert tart fenn. Kényszerű, de talán családnevelési mérlege­lésből is megszüntette a bölcső­dét, hisz arra már jószerivel igény sem volt (volt olyan nap, amikor a 20 fős bölcsődében egyetlen gyermeket gondoztak). Korábban összevont két in­tézményt (műv. ház és könyv­tár). Egyik intézmény működte­tése sem kötelező feladata az önkormányzatnak, arra állami pénzeszköz évek óta nincs. Az így működő struktúra legracio­nálisabb újragondolása, megre­formálása lehet csak a célja. Amíg viszont az önkormányzati intézmények nem a jóváhagyott költségvetés alapján, hanem azt túllépve költekeznek, addig az intézményi gazdálkodás csak fikció, az intézmény vezetőjé­nek önállósága csak elmélet le­het. A hatáskörök és feladatkörök kölcsönös tiszteletben tartása megkívánja, hogy az intézmé­nyek fölött sem a hivatal, sem a fenntartó ne gyámkodjon, ha­nem jogi eszközökkel ellen­őrizze a gazdálkodás folyama­tát, vegye észre és tárja fel azo­kat a diszfunkciókat, amelyek a túlköltekezés irányába hatnak, és erre időben hívja fel az in­tézményvezetők figyelmét. Ami az önkormányzat hivata­lának szűkítését illeti, indokolt és időszerű feladat. Pusztán csak elhatározás kérdése, hisz' erre nem fentről kell várni az útbai­gazítást. Ma egy kisvárosi hivatal - természetesen a munka haté­konyságát is befolyásoló számí­tógépes hálózatot feltételezve - 40 főnél nem lehetne több (ez je­lenleg 53 fő). Önkormányzati kérdéskörben is mérlegelhető lenne a jelenlegi választójogi törvény módosítása iránti igény: karcsúbb testület, csak egyéni választókörzeti képviselőkkel. Az ún. „listás” képviseletet a helyi települési önkormányzatnál száműzném, hisz’ az a párthoz és nem a vá­lasztókhoz kötődik. Végül a város lakóinak türel­mét kérem fogyatékosságaink megértő, de korántsem a közö­nyösségbe fulladó felszámolá­sához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom