Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-26 / 198. szám

2. oldal Labdarúgó Nil I 1996. augusztus 26., hétfő Vendéggyőzelmek és -pontrablások Stadler - Haladás 0-0 Akasztó, 1000 néző, v.: Molnár L. Stadler: Kurucsai — Dragoner - Kertész, Balogh, Csehi I. - Reskó, Molnár, Jermejev, Csehi Z. - Mikóczi (Lázár), Bulders (Lehota). Haladás: Király - Tóth M„ Ne- udl G., Varga - Neudl T. (Zu- gor), Szekér, Usvath (Király), Varsányi (Lengyel), Kovács - Negrau, Fehér. Sárga lap: Csehi Z„ Csehi L, Molnár, Dragoner, ill. Neudl T., Usváth, Lengyel. A rekkenő hőség és a mindkét csapatra jellemző óvatos játék rányomta bélyegét a mérkőzésre, igazán nagy gólhelyzet egyik kapu előtt sem volt. A látottak alapján az eredmény igazságos. * * * Békéscsaba - BVSC 0-1 (0-0) Békéscsaba, 5000 néző, v.: Bede. Békéscsaba: Derdák - Medgyesi, Sándor, Raducu, Varga (Schultz)- Belvon (Kovács), Major, Kasik- Szabados, Kulcsár, Puskás (Ulici). BVSC: Koszta - Farkas - Mol­nár, Fehér, Komlósi (Djurasovic)- Erős, Dárdai (Kaszás), Stanici, Fűzi - Bükszegi, Egressy. GL: Bükszegi. Sárga lap: Erős, Dju­rasovic. A nagy melegben a békéscsa­baiak bátran, nagy lendülettel kezdtek. A könnyen felejthető első félidő után a folytatásban a technikailag képzettebb vasuta­sok irányították a játékot. A kö­zepes iramú, sportszerű találko­zón a fővárosiak mezőnyben jobban játszottak, többet kezde­ményeztek, sikerük megérde­melt. A csabaiak e délutánon mérsékelt teljesítményt nyújtot­tak, csupán lelkesedésükért di- csérhetők. * * * Csepel - Videoton 1-1 (1-1) Csepel, 3000 néző, v.: Hanyecz. Csepel: Bíró I. - Tyukodi, Pet- rók, Keresztúri - Ivanics (Bub- csó), Jakab, Bereczki, Rósa, Sze­keres — Baranyi (Kenesei Z.), Nagy T. Videoton: Bíró. Sz. - Lőrincz, Váczi, Tóth A. - Pető, Vancsa, Dulic, Bekő, Tóth N. (Dvéri) - Takács (Donát), Korsós (Dobi). Gl.: Nagy T., ill. Vancsa. Sárga lap: Tyukodi, Bubcsó, ill. Bekő, Lőrincz, Váczi. Egy jó iramú első félidő után a második félidőre már nem tudtak újítani a csapatok, s bár a vendé­gek szervezettebb játékkal ruk­koltak elő, a döntetlen igazsá­gosnak mondható. * * * Zalaegerszeg - DVSC 1-5 (0-2) Zalaegerszeg, 4000 néző, v.: Kiss G. Zalaegerszeg: Tóth - Csóka, Szabó I. (Molnár B.), Kovács (Fújsz) - Sebők, Balogh, Szabó IL, Németh, Horváth J. - Kámán (Szőke), Somfalvi. DVSC: Horváth D. - Stupán, Sándor Cs., Szatmári - Vadicska, Ilea, Bagoly (Madar T.), Madar Cs. (Kovács N.), Böőr - Dombi, Sándor T. GL: Fújsz, ill. Sándor T. (3, egyet 11-esből), Ilea (2). Sárga lap: Horváth J., ill. Stupar, Madar Cs. A szétesően és enerváltan ját­szó ZTE ellen a hajdúságiak ilyen különbséggel is megérde­melten nyertek, a hazaiak ugyanis siralmas teljesítményt nyújtottak. A lefújás előtt három perccel megszerzett „szépítő” ta­lálatuk is némi szerencsével esett... * * * Siófok - Újpest 0-2 (0-1) Siófok, 6000 néző, v.: Tóth V. Siófok: Poszta (Brakszatórisz) - Kriston, Kolovics, Juhász (Csák), László - Tóth, Gersics, Koltai, Perger - Szabó, Földes. Újpest: Szűcs - Bérczy, Sebők, Fehér, Szlezák - Jenei, Szanyó (Babati), Zombori, Véber - Ko­vács (Füzesi), Herczeg (Tamási). GL: Szanyó (11-esből), Véber (11-esből). Sárga lap: Kolovics, Brakszatórisz, 01. Herczeg, Vé­ber, Bérczy. Az újpesti csapat valójában csalódást keltett Siófokon, a lel­kes hazai csapat - akiket két bün­tetővel sújtott Tóth játékvezető - legalább egy pontra rászolgált volna. * * * Vác - Vasas 0-1 (0-1) Vác, 2000 néző, v.: Puhl. Vác: Hámori - Nagy - Kasza, Vámosi — Vojtekovszki, Schwarcz (Lévai), Szoboszlai (Sipeki), Lajkovics, Andrássy - Horváth P., Répási (Borgulya). Vasas: Sáfár - Juhár - Mónos, Geress, Gricajuk - Máriási, Ga- laschek, Simon (Herczeg), Szil­veszter - Fischer, Jován (Váczi). GL: Juhár. Sárga lap: Vámosi, Nagy, Kasza, ill. Simon. Egy gól és más semmi. A Va­sasnak Juhár megvillanása elég volt a győzelemhez, míg a hazai­aknak a 70 perces lelkesedésük és két kapufájuk sem hozott pon­tot, amit viszont megérdemeltek volna. * * * III. Kér. TVE - Győri ETO 0-0 * * * A Kispest - PMFC mérkőzés lap­zártánk után ért véget! * * * A bajnokság állása 1. Újpest 3 3 0 0 10­2 9 2. MTK 3 3 0 0 7­1 9 3. BVSC 32 1 0 6­2 7 4. Debrecen 3 2 0 1 10­4 6 5. Békéscsaba 3 2 0 1 6­2 6 6. Ferencváros 3 2 0 1 8­7 6 7. Haladás 3 1 2 0 2­1 5 8. Videoton 3 1 1 1 7­5 4 9. Vasas 3 1 1 1 3­3 4 10. Győri ETO 3 1 1 1 3­5 4 11. Csepel 3 0 3 0 3­3 3 12. Pécsi MFC 2 1 0 1 2­2 3 13. Zalaegerszeg 3 1 0 2 3­10 3 14. Kispest 2 0 1 1 3­6 1 15. Stadler 3 0 1 2 2­6 1 16. III.Ker.TVE 3 0 1 2 2­7 1 17. Siófok 3 0 0 3 2­7 0 18. Vác 3 0 0 3 2­8 0 * * * A következő forduló párosítá­sai: III. Kér. TVE - Békéscsaba, DVSC - Siófok, PMFC - MTK, Újpest - Kispest, Győri ETO - Zalaegerszeg, Ferencváros - Vác, Vasas - Csepel, Videoton - Stadler, Haladás - BVSC. MTK = IFK Göteborg (?) Az örökrangadón: MTK - FTC 3-0 ( 1-0) Népstadion, 5000 néző, v.: Varga S. MTK: Babos G. - Lő­rincz - Horváth Cs. (Kuttor), Szekeres - Farkasházy, Zim­mermann, Katzenbach, Halmai, Zsivótzky (Illés) - Kenesei, Orosz (Preisinger). Ferencváros: Szeiler - Telek - Jagodics, Nagy N. - Nagy Zs., Miriuta, Lisztes (Limperger), Arany (Zavadszky), Aranyos (Páling) - Horváth F., Touati. Gl.: Kenesei (2), Orosz. Sárga lap: Zimmermann, ill. Miriuta. Nem panaszkodhattak ese­ménytelen kezdeti percekre mindazok, akik szombat dél­után kilátogattak a Népstadi­onba. 4. perc: Lisztes lapos lövé­sét védte Babos, majd a kö­vetkező percben Orosz hozta játékba Keneseit, aki tett né­hány lépést a labdával, aztán 17 méterről nagy bombát zú­dított a felső léc alá. (1-0). Rögtön egyenlíthetett volna a Fradi: előbb Horváth F„ majd Aranyos közeli próbálkozását tette ártalmatlanná Babos. A másik oldalon is adódott egy kecsegtető lehetőség, Zsi­vótzky bal oldali beívelését Katzenbach fejelte kapura, a sérült Hajdút helyettesítő Sze­iler azonban a helyén volt. Az­tán Touati hibázott kétszer is. Később újra ő került helyzetbe, ám ismét rosszul célzott. A ferencvárosiak birtokol­ták többet a labdát, de képte­lenek voltak egyenlíteni, mert a legígéretesebb helyzeteket is elpuskázták. A félidő legvé­gén Katzenbach célozta meg a kaput, de pontatlanul, akár­csak a másik 16-os előtt Arany. 50. perc: Horváth F. bal oldali beadását Szekeres igyekezett menteni Touati elől, ám rosszul találta el a labdát, ezzel csaknem megtré­fálta Babost. Egyre több hiba csúszott az összjátékba mindkét oldalon, a szurkolóknak nem sok örö­mük volt a játékban. 68. perc: Orosz, az MTK csatára Telek mellett mintegy 10 méterről higgadtan a jobb sarokba helyezett. (2-0). Utána ismét Babos bizonyí­totta remek formáját: Touati és Aranyos lövését mentette. A nézőtéren pedig „össze­jött" egy alkalmi kórus, amely máris Novák Dezső, menesz­tését szorgalmazta... 88. perc: Farkasházy ira­modott meg, Keneseit szök­tette, ő nem sokáig teketóriá­zott, 22 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. (3-0). A ferencváros még nem he­verte ki a szerdai kupafiaskót, amikor a svéd IFK Göteborg­gal szemben kiesett a Bajno­kok Ligája selejtezőjéből, így az egyre jobb benyomást keltő, eddig pontveszteség nélkül álló MTK FC különö­sebb gond nélkül biztosan nyerte meg az örökrangadót. mmmmmmnnnmm 1996. augusztus 26., hétfő TriatloivHoafoglalás 7. oldal Kétezer-nyolczáz kilométer Bergyanszktól ópusztaszerig - Hárompróbások hétpróbája Kalandos, gyarmati triatlonos honfoglalás Városokon át vezetett az út Ópusztaszerig Két évvel ezelőtt baráti társaságban vetette fel először a honfog­laló triatlon ötletét a gyarmati hárompróbás-vezér, Sztancsik Jó­zsef. Az Expo egyik programjának szánta ezt a bátor vállalkozást. Miután a világkiállítás rendezésétől visszalépett hazánk, maradt a millecentenáriumi ünnepségsorozat. Sebaj, majd a Hősök Tere he­lyett Ópusztaszer lesz a végcél - gondolta magában a merész fér­fiú. Az ötletet tett követte, s a kis csapat nekivágott a nagy útnak, s összesen kétezer-nyolcáz kilométernyi úszás, futás, valamint ke­rékpározás után épségben hazaérkeztek az ukrajnai kalandról.-Mikor indult útnak a társa­ság? — kérdeztük Sztancsik Jó­zseftől.- Augusztus 10-én, reggel vágtunk neki, s kétnapos zötykö- lődés után érkeztünk meg Ber- gyanszkba, az Azovi-tenger part­jára.- Ezek szerint sós vízben lu­bickolt a csapat?- Bizony ám! A donyecki ká­belgyártól kölcsönzött szép kis jachttal mentünk ki egy közeli szigetre. A kopár földdarab tele volt sirályokkal és kagylókkal. Mivel néhányan a csapatból cá­paveszélytől tartottak, az első néhány kilométert közösen úsz- tuk le. Hatalmas hullámokkal küszködtünk, erős szél fújt, ráa­dásul a vízmélység is megtréfált bennünket. Néha még a lábunk is leért a fenékre. A körülmények miatt jóval korábban befejeztük a „pancsolást”. Egy órával gyor­sabbak voltunk a tervezettnél.- Aztán jött a bringa...- Még aznap este felpattant az első két ember, Pernye Attila és Szász Viktor a „drótszamárra”. Úttalan utakon róttuk a kilométe­reket, kavicshegyeken vereked- tük keresztül magunkat, emberte­len körülmények között kerékpá­roztunk. Itthon négy-ötezer ki­lométert is lebiciklizünk, míg de- fektet kapunk. Az ukrajnai uta­kon kétszáz kilométer alatt nyolcszor cseréltünk belsőt. Szinte valamennyi triatlonos ösz- szeszedett valami kisebb-na- gyobb nyavalyát a rázós terep miatt.-A településeken hogyan fo­gadták a csapatot?-Volt, ahol szívélyesen kö­szöntöttek, máshol átutaztunk egyetlen üdvözlő szó nélkül. Do- nyeckben, az egyik lakótelepen, míg várakoztunk, egy röpke duat- lonversenyt rendeztünk a körénk sereglett kiskölyköknek. Több olyan Balassagyarmat nagyságú településen - ami városnak még jóindulattal sem nevezhető - át­haladtunk, ahol nem volt közvi­lágítás, csak a főtéren pislákolt néhány lámpa.-Csoda, hogy nem tévedtek el... szakában. Állandóan hangoztat­ták, hogy jön a „banditos”, a maf­fia, s az űtonállók nem kegyel­meznek. De nekünk haladnunk kellett, hogy időben elérjük a ha­tárt. így aztán folytattuk a kerék­pározást, s szerencsére semmi bá­junk sem lett.- A Kárpátok hegygerincei már kemény diónak ígérkeztek...- Szerencsére a kamionsofőr, Majdán Péter, aki a szerelést szállította, jól ismerte a környé­ket. Tudta merre, hogyan kell menni, hol kanyarodjunk le. A legnagyobb városokban úgy köz­lekedett, mintha csak a pesti bel­városban járna. Bár egy-két eset­ben ő is tanácstalan volt, amikor a sötétben haladva minden elő­jelző tábla nélkül négyes útke­reszteződéshez értünk.- A rend őreivel is meggyűlt a bajuk:..- Tíz-húsz-harminc kilométe- renkét ellenőrzésbe botlottunk. Sorompóval elzárták az utat, s ta­lálomra kiválasztottak néhány járművet. Bennünket is nemegy­szer félreállítottak. Az egyik esetben, olyan autót engedtek át előttünk, aminek nem volt világí­tása, az index nem működött, szinte már magától szétesett a jármű. Ellenben minket, kerékpá­rosokat megbüntettek, mert állí­tólag gyorsan mentünk. Nem úszhattuk meg a bírságot, ami olykor öt-tíz dollárra rúgott. Előre felvilágosítottak, hogy jobb, ha beszerzünk néhány kar­ton cigarettát, „lekenyerezés” céljából. Néhány helyen ezek se­gítségével szabad utat kaptunk.- A rendőrök jóságosán fi­gyelmeztették is a társaságot...- Szürkület beálltával rendsze­resen egyenruhások állták az utunkat. Ázt ajánlották, álljunk meg, ne menjünk tovább az éj­- Nem csak a dimbes-dombos tereppel küszködtünk. A rend­őrök figyelmeztettek, jobb ha a sötétben megállunk. A kamionos is mondta, éjszaka itt veszélyes az utazás. Mégis nekivágtunk. Konvojban haladtunk, elől-a mo­untain bike kerékpáros, mögötte a kísérő autó, majd a busz, végén a kamion. így elég nagynak tűn­tünk ahhoz, hogy megtámadja­nak a banditák. Még a biciklis váltásokra is odafigyeltünk. A váltótag már a buszban elkészült, s villámgyorsan cseréltük az em­bert. Bevallom, nagyon féltünk, a buszban szinte tapintani lehetett a csendet. Arra is gondosan fi­gyelmeztettek, hogy senkinek, még az egyenruhásoknak se áll­junk meg. Láttunk stopos lányo­kat, akik „teljesen véletlenül” épp a senki földjén álldogáltak az út szélén. De ezt is megúsztuk.- Micsoda megkönnyebbülés lehetett, amikor elérték a határt.-Záhonyba augusztus 17-én érkeztünk. A határőrök - hála a gyarmati határőr igazgatóság tá­jékoztatásának - tudták, hogy jö­vünk. Ráip esett a sor, így én bringázhattam át Magyaror­szágra, ráadásul úgy, hogy nem nézték meg az okmányaimat. Azt hiszem ezzel kevés hazánkfia büszkélkedhet.- Záhony után már átváltottak futásra. Magyarországon minden településen kitörő lelkesedéssel üdvözölték a csapatot?- Többnyire. Ahol előre jelez­ték, ott vártak is. Nyíregyházán, Miskolcon... Egerben is számítot­tunk köszöntésre, ám ott senki sem jött elénk. Ellenben Verpelé- ten külön küldöttség ment ki a tiszteletünkre. Éppen nem volt nálunk a zászló, ahová az egyes települések szalagjait akaszthat­tuk. Szerencsére a falu szélén be­várt minket a kísérő autó, így nem távoztunk üres kézzel...-Augusztus 19-én érték el Nógrád megyét..- A hajnali órákban értünk Szurdokpüspökibe. Talán a kései óra miatt Salgótarjánig nem jött elénk senki. Itt Puszta Béla pol­gármester és Répássy László me­gyei sporttanácsos fogadott.-A szülőváros díszbe öltözve várta hőseit...-Már Balassagyarmat határá­ban több, mint százan vártak.. Családtagok, barátok, szurkolók. Leírhatatlan öröm volt újra talál­kozni szeretteinkkel. A főtéren Juhász Péter polgármester várt, szirénázó tűzoltóautó köszöntött bennünket, nem tagadom, könny tolult a szemembe...-Am nem állhatták meg, hi­szen másnap Ópusztaszerre kel­lett érniük..- Húszadikán percre pontosan értünk a Történelmi Emlék­parkba. Bár, az az igazság, előtte jól megtréfáltak. Öt kilométerrel a cél előtt kérdezősködtünk, mennyi lehet még hátra. Azt a vá­laszt kaptuk, hogy egy kilométer. Erre mindenki, még a kísérők is felvették a tiszta pólót, sőt, a sza­kácsunk is kocogni kezdett. Vesztére. Ugyanis jókorát kocog­tunk, a friss trikóban teljesen át­izzadtunk. Lihegve, kifulladva érkeztünk meg Ópusztaszerre, ahol Vastagh Pál igazságügymi­niszter fogadta a csapatunkat. Olyan fáradtak voltunk, hogy szinte elaludtunk.- Kik azok, akik részt vettek ezen a nagy kalandon?-Tizenhármán teljesítettük a távot: Gál László, Harth Balázs, Harth Tamás, Jászberényi Péter, Kovács József, Kovács László, Molnár József, Okolenszki Gá­bor, Pernye Attila, Strihó János, Szász Viktor, Tengerész Lóránt és jómagam, Sztancsik József.- Hegyen-völgyön, embertelen körülmények között teljesítették a lehetetlennek látszót. Az esemé­nyek tudatában hogyan véleke­dik: megérte a nagy kaland?- A sok nehézség ellenére megcsináltuk. És ez a lényeg. Hegedős Henrik

Next

/
Oldalképek
Tartalom