Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-24-25 / 197. szám

1996. augusztus 24., szombat Kultúra 7. oldal A népművelők közös akaratából formálódik a közművelődési törvény Nem lehorgasztott fővel ünnepeltek- Néhány éve úgy tűnt, hogy mélyebbre már nem süllyedhet a népművelői munka presztízse. Sajnos, azonban sikerült tovább értéktelenednie. Nemcsak a közvéleményben csökkent a tekin­télye, hanem az önkormányzatok érdeklődése, támogatókész­sége is erősen megcsappant - mondja Brunda Gusztáv, a Nóg- rád Megyei Közművelődési Intézet igazgatója, miközben ere­detileg örömtelibb dologról, a népművelők napi elismerésekről szándékoztunk szót váltani. intézményének életre hívására is, mint ahogyan tisztázni szük­séges ,az egyházak, alapítvá­nyok stb. intézményfenntartó, létrehozó szerepét, funkcióit is. A másik - ugyancsak készü­lőben lévő jogi dokumentum - az úgynevezett nonprofit tör­vény szintén jelentős befolyást Brunda Gusztáv gratulál Móczik Erzsébetnek, a megyei közművelődési intézet munkatársának, aki Bessenyei György-dijat kapott a népművelők napján fotó: gyurián tibor-Ez annál inkább meglepő, mert a népművelők napjaink­ban óriási erőfeszítéseket tesz­nek azért, hogy a közönséget kiszolgálják, hogy legyenek rendezvények, kiállítások, mű­ködjenek a klubok, a művészeti csoportok - folytatta Brunda Gusztáv.-Ezek szerint még vannak népművelők, s nem közművelők, kulturális menedzserek léptek a helyükbe? -provokáltam az igazgatót.-Természetesen sokat vál­tozott tevékenységünk jellege az elmúlt évek folyamán, de a népművelő elnevezés helyett nem sikerült jobbat kitalálni. Egyébként a lakatos sem csinál lakatot mégis annak hívják.-Milyen hangulatban ünne­peltek Szent Istvánkor, a ha­gyományos népművelők nap­ján.- Kissé foghíjasán - mert sokan dolgoztak közülünk -, de gondjaink ellenére sem lehor- gasztott fővel. Egyrészt köszön­töttük azokat, akik kitüntetés­ben, elismerésben részesültek, másrészt pedig jóízűt beszélget­tünk a szakma aktuális kérdése­iről.- Melyek ezek?- Fontos időszakban va­gyunk most, hiszen készülőben van a közművelődési törvény, amelynek a megformálásába még van módunk beleszólni. Én egyébként is tagja voltam a tartalmi koncepciót kimunkáló országos stábnak. Mint beszá­moltam róla, az eddigi válto­zatban úgy érzem sikerült érvé­nyesíteni a Népművelők Nóg- rád Megyei Egyesületének ajánlásait, javaslatait. Ezek lé­nyege bizonyos garanciák beé­pítése a működés anyagi felté­teleinek biztosításába. Azt sze­retnénk elérni, hogy - csakúgy mint a közoktatás - a közműve­lődés is norma szerinti költség- vetési támogatásban részesül­jön, s a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben nagyobb arányú legyen a támogatás. Jó lenne jogi kereteket biztosítani a társadalmi segítség formáinak is. Véleményünk szerint szük­ség lenne egy egyeztető fórum, a helyi közművelődési tanács gyakorol majd munkánkra, ezért számunkra nem közöm­bös ennek a szövegezése sem. A megyében szeptember 2-án 10 órakor tartjuk ennek a vitá­ját­A harmadik kérdéskör, amely az ünnepi rendezvé­nyünkön is téma volt, a népmű­velők vándorgyűlésének előké­szítése, amelyet - mint Tóth Csaba, a József Attila Művelő­dési Központ igazgatója, egye­sületünk elnöke beszámolt róla - Salgótarjánban rendeznek ok­tóber 24-e és 26-a között. Ez aztán végleg az utolsó pillanata lesz annak, hogy érvényesítsük akaratunkat a közművelődési törvényj avaslatban. Csongrády Béla Tisztelgés Iszkázon Nagy László emléke előtt Pannónia dicsérete - világtalálkozó Keszthely után négy évvel, az idén, augusztus 27-29 között most négy helyszínen rendezi meg a Magyarok Világszövet­sége, valamint a Magyar írószövetség az írók, műfordítók második világtalálkozóját. A szervezők a konferencia cél­jaként a közös gondolkodást jelölték meg arról, mit adott a pannon térség a nagyvilágnak, s hogyan látják a magyar iro­dalmat a külföldi alkotóművé­szek. A Pannónia dicsérete című írótalálkozó fő szerve­zője a Balatonalmádiban mű­ködő Balaton Akadémia, a fő­védnöki tisztet Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége, valamint Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke vállalta el. A háromnapos program Ba­latonalmádiban kezdődik, ahol a résztvevők áttekintik a műfordítás helyzetét és felada­tait, szó lesz a lengyel iroda­lom fordításáról éppúgy, mint a magyar irodalom bolgár nyelvű megjelenéséről. A ta­nácskozásra várják a Balaton Akadémia Mediterrán Műhe­lyének Máltáról, Ciprusról, Olaszországból és Görögor­szágból érkező vendégeit. Az első napon mutatkoznak be a pannon térség irodalmi folyói­ratai is. A tanácskozás más­napján Szombathelyre utaznak a résztvevők, útközben Iszká­zon tisztelegnek Nagy László emléke előtt, majd augusztus 29-én Lendván folytatódik a találkozó. Balatonbogláron irodalmi esttel zárul a prog­ram, ugyanitt kiállítást ren­deznek a kaposvári, pécsi, szombathelyi, veszprémi, vö- rösberényi, budai és székesfe­hérvári regionális kiadóknál megjelent kiadványokból. Művelődés- és hadtörténeti sorozat a Duna Televízióban Agyaghadsereg a császár dicsőségére Az első kínai császár című háromrészes, japán-kínai kopro­dukcióban készült sorozatot rövidesen vetíti a Duna Televízió három héten keresztül. A művelődés- és kultúrtörténeti műsor, bázisanyaga az az archeológiái lelet, amely feltárása 1974 óta lázas munkában tartja a régész-szakmát. Az első kínai császár, Cin-Si- Hoang-Ti agyaghadseregét, il­letve annak egy részét Buda­pesten is bemutatták. A párat­lan szoborlelet számos homá­lyos kérdésre választ ad. A so­rozat a következő témaköröket járja be. A terrakotta harcosok titka; Az egységes birodalom megteremtése; Az álomsziget. Véletlenül, mezőgazdasági munkagép vetette ki a földből az első kínai császár mauzóle­umától egy-két száz méterre e hadsereg első hírmondóját. Kí­nában az évszázad legnagyobb régészeti felfedezése lett e le­letanyag, amely - hála a gon­dos ásatásoknak - 8000 főre bővült, s épen, sértetlenül vall több, mint 2000 év hadviselési rendjéről, odoráról. Elárulja - többek között -, hogy e hadsereg, eltérően a kí­nai hadviseléstől, nomád harci technikákat alkalmazott. E nyolcezer portré (mert nincs közte két egyforma fej) arc- és koponyaalkatával bizonyítja, hogy a császár katonáit nem csupán Kínában toborozták. Át­lag 180 cm magasak a harco­sok. Lovaik életnagyságúak és harci szekereik fából készültek, akár a valóságban. Hatalmas mennyiségű bronzfegyverzetük ragyogásából mit sem vesztett. Ki is volt Cin-Si-Hoang-Ti, aki elsőként nevezte meg magát ezzel a császár titulussal Kíná­ban? Korának, az i.e. 200-as éveknek tán legtehetségesebb fejedelmi egyénisége, akinek sikerült megteremtenie az egy­séges Kínát. Hatalmas -egy­millió lovasból, 1000 szekérből és 10 ezer lovasból álló - és jól szervezett hadseregével hadjá­ratban foglalta el a hét tarto­mányt és igázta uralma alá. Ha­talmának ma is látható tanúja az a mauzóleum, amelyet har­minchét évig építtetett. Kína egyik ősi történetírója ezt jegyezte fel róla: „Olyan nemes, mint a sas . . . Szíve, mint egy tigrisé, vagy egy far­kasé" . Tyrannos, aki egy sze­mélyben uralkodott húszmilliós népe felett. De ez az ország, ez a nép általa, hadjáratai és biro­dalomszervezői tevékenysége nyomán válhatott eggyé. Meghosszabbított ifjúság Szó sincs biológiai csodáról A rocknagymama fotó. feb Szerda este Budapesten, a Népstadionban a pop nagyasszonyát, Tina Tur- nert ünnepelték rajongói. Nem titok, hogy a rock­nagymama jócskán túl van az ifjúkoron. Az viszont már csak kevesek előtt is­mert, hogy mi a titka pompás kondíciójának, remek alakjának, mind­máig megőrzött vonzó kül­sejének, kitűnő mozgás­készségének. Dr. Iván László geronto­lógus professzor, az örege­dés folyamatainak kutatója szerint szó sincs biológiai csodáról.- Az örökletes alkati sajá­tosság, a családi előzmény természetesen fontos té­nyező. A génjeink által ve­zérelt program azonban természetesen egyénenként más-más életstílussal páro­sul, ami ezt a bizonyos prog­ramot lényegesen módosít­hatja — állítja a professzor. Sajnos, a helyes életvi­telre vonatkozó tanácsokat ma még kevesen és alig-alig szívlelik meg. Pedig a hosz- szú fiatalság elérése koránt­sem csupán a társadalom és az egyén anyagi helyzetétől függ. Az első és talán legfonto­sabb feltétel az önismeret. Számba kell vennünk, ho­gyan élünk. Eleget és azo­nos időpontban alszunk-e? Tomázunk-e? Edzük-e tes­tünket? Romboljuk-e egész­ségünket dohányzással, al­kohollal, drogokkal? Rend­szeresen és módjával táplál­kozunk vagy egyszer alig- alig, máskor meg szinte ki­fulladásig eszünk-e? Befolyásolja életkilátása­inkat egyebek közt az is, hogy vannak-e és milyenek barátaink, kiegyensúlyozott- e a szexuális életünk, s álta­lában nyugodt, megszokott ritmusban vagy állandó idő­zavarban élünk és dolgo­zunk? Újra és újra tudatosítani kell azt is, hogy a hosszú if­júság eléréséhez nélkülözhe­tetlen az úgynevezett pozitív életszemlélet. Meg kell ta­nulnunk örülni az apró sike­reknek, az élet fényeinek. Ez ugyanis erőt ad ahhoz, hogy a kudarcok, a megpró­báltatások ne sodorhassanak krízisekbe, önpusztító tra­gédiákba. A „rocknagymamáról” hallottak és olvasottak alap­ján bizonyos, hogy ezek Tina Tumer hosszú fiatalsá­gának „titkai” is. B. J. Harmincezren a legvadabb álmok éjszakáján - Tina Turner lendületben és hangulatban Kis éji (öröm)zene a Népstadionban Mit is vár az ember egy ilyen koncerttől? Legyen hangos? Nem, az va­lahogy nem igazi. Ússzon a fényben meg a lézerben? Nem, talán még az is kevés. Esetleg legyen egy kis hangulat is? Jó, legyen. Úgyis fáradt mindenki, négy napig hevertünk otthon, csak most kezdtük a mun­kát, nagyon kell a hangulat. Szóval, legyen valami kívánság- műsor, egy jó nagy happening. Kijön az énekes a színpadra, magához ragadja a kezdeményezést, meg persze a mikrofont, és teljes hangerővel beleharsogja: What shall I sing to you? A közönség meg kapásból rávágja: Whatever you want! __ Ez volt a terv. Az álom. Aztán per­sze nem lett belőle semmi, mert az ilyesmihez legalább két tényező kell: egy jó énekes meg egy még jobb közönség. Szerdán este ki­lenckor az egyik tényező (nevez­zük Tina Tumemek) ott állt a színpadon, a másik tényező meg otthon ült, tévét nézett - vagy aludt. Talán soha nem tudják meg, mit vesztettek. Dolgoznak a mirigyek Azért próbáljuk meg összeszedni, legalább nagyjából: volt vagy öt dal az új lemezről, másik öt a ré­giek közöl, bár lehet, hogy volt az nyolc is, mert a végén már min­dent eljátszottak, ami csak jött. A veszteséglistára felírhatjuk még a fényorgiát, a díszleteket, meg a kí­sérő zenekart is. Aki lekéste, majd elmegy az USA-ba, jövőre. Azért nem kell nagyon aggódni, nálunk is vannak sztárok (több is, mint amennyi néha elviselhető), lesz is csillaghullás, csak győzzük számolni. Most éppen nyolcán botladoznak a színpadon - ez az a bizonyos előzenekar, amit a kon­certjegyen a „special guests” név­vel tiszteltek meg. Annak idején Irigy Hónaljmirigynek keresztel­ték magukat, aztán kiadtak egy pa­ródialemezt, most meg itt állnak a színpadon, egy órával Tina Turner előtt, aki nem is sejti, milyen elő­kelő társaságba keveredett. Játszanak két-három Edda-pa- ródiát, egy Charlie-t, egy techno­koktélt, sőt, még egy Aerosmith­szel is megpróbálkoznak, persze a legcsekélyebb siker nélkül. Pedig a csillagjelöltek igazán beleadnak apait-anyait, még kartonpapírból kivágott üvegeket is ráakasztanak a hátukra, sőt, a filctollat nem kí­mélve azt is ráírják mindegyikre, hogy „bor”, „konyak”, „miskás” - de valahogy nem jön a siker. Jön viszont a Z. lemeztársaság vezére, aki átadja az aranylemezt, s ez mindent pótol. Az ember meg közben csak ül és csodálkozik, hogy milyen az élet: itt van ez a kedves hölgy, ez az amerikai veterán, aki a rossz da­lokat is úgy adja elő, hogy élvezet hallgatni, másrészt meg itt van egy egészen friss, fiatal csapat, az meg a lemezen jól hangzó paródiákra úgy tesz rá egy lapáttal a színpa­don, hogy a közönség párnáért só­hajt. Szóval, ilyen az élet. Néma barátok Szünet. Nagymami még talán a sminkszobában üldögél, amikor kint megindul a találgatás: eljött? Vagy már el is ment? Egyáltalán leszállt már a gép Ferihe­gyen? .. . A rejtélyt pontosan kilenc óra öt perckor sikerül feloldani: ezüst(színű) ruhában, fekete kö­römcipőben feltűnik az est fény­pontja. Mosoly, a szemeken némi rúzs. Jöhet a show. A legújabb lemez szinte keretbe foglalja a műsor első felét: a Wha­tever You Want az alfa, a Golden Eye az omega. Aztán Tina néni negyvenöt perc múlva befejezett­nek nyilvánítja a műsort: elhang­zik az első „thank you”, amit majd még sok másik követ. A közönség felhördül, Tina marad. A Wildest Dreams csak a hab a tortán, maga a sütemény az elmúlt tíz-tizenöt év válogatott slágerpa­rádéja: Simply the Best, We Don’t Need Another Heroe, Missing You, What’s Love Got To Do With It? A rétegek között a krém: beszólások a közönségnek, sűrű „all right”-ok, maga a hangulat, ami - ki tudja, miért - nem igazán teljed a nézők között. Az álló sor, a színpad előtt még benne van egy kis közös dalolásban, a líraibb számok alatt öngyújtók pótolják a gyérre fogott világítást. A le­látón csend. Az ülőhelyre „szo­rult” rajongók (?) nagy része hallgat, mert berekedt, száj­zárat kapott - vagy talán csak elállt a szava. Tizenegy után rövid stáb­lista, majd ki­vonul a zene­kar. Marad harmincezer néző, meg a remény, hogy nem ez volt az utolsó találko­zás. Mert ne­künk sem kell másik hős. Jó lesz a rock­nagymama is, ez a harminc éve zenélő, mindig meg­újuló csillag. A (re)tumer.-ye­A nagyasszony Budapesten is elemében volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom