Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-08 / 158. szám
6. oldal SporTTüköR 1996. július 8., hétfő Kerékpáros ökölharcok Tavaly az egész világ megdöbbent a spanyol kerékpáros körverseny egyik szakaszán történtek miatt. Két, magáról megfeledkezett bringás ütötte, csépelte egymást agyba-föbe. Kékzöld foltoktól tarkállottak, mire a nézők és a rendezők szétszedték őket. A verseny szervezői körében nem tört ki pánikhangulat. Váltig hangoztatták, ez 'a bunyó olyan, mint a fehér holló, tízévente ha előfordul a kerékpárosok világában. Am láss csodát, alig telt el egy röpke esztendő, máris újabb ökölharcról kürtőit a sajtó. Alig néhány napja a Tour de France ötödik szakaszán történt csetepaté. Egy bukást követően csapott össze a világbajnok Lance Armstrong és a francia Bouvard. Azt nem tudni, melyikük sózott nagyobb balhorgokat és jobbegyenesek a másik gyomorszájára, de tény, ismét a nézőknek kellett közbeavatkozniuk. Tavaly a Vuelta, idén a Tour, jövőre talán a Giro lesz a helyszíne effajta adok-kapoknak? Netán újabb nagyágyúk csatlakoznak az önkéntes Mike Tysünökhöz? Lehet, hogy Indu- rain szólalkozik össze Romingerrel, vagy Jalabert Berzinnel? Kinek jó ez? A kerékpársportnak semmiképpen, (h) Lovász György aranyérmes A Gyulán zajló Masters erőemelő Európa-bajnokságon szombaton késő éjszaka megszületett az első magyar aranyérem. A Master I. kategóriában (40-49 év) a 110 kg-os súlycsoportban új összetett Európa- csúccsal, 877.5 kg-mal a háromszoros világbajnok gyulai Lovász György aranyérmet nyert. Az ezüstérem is a magyaroknak jutott, a mosonmagyaróvári Horváth József 755 kg-os teljesítménnyel állhatott fel a dobogó második fokára. A harmadik helyen az orosz Vita- lij Stupin végzett 735 kg-mal. Komoly terveket szőnek a balassagyarmati Vitalitás-Biotech SE-nél Lendületben a hegyibringások Három évvel ezelőtt Galonics Péter Esztergomból Balassagyarmatra tekert frissen vásárolt mountain bike kerékpárjával. Gyarmatra érve a fiatalember elhatározta, barátai segítségével újabb hazai fellegvárat épít kedvenc sportágának. Azóta támogatókra találtak, szakosztályt alakítottak, s megrendezték első, hírverő versenyüket a Nyírjes rengetegében. Persze, amíg ilyen messzire eljutottak, sok víz folyt le az Ipo- lyon. Galonics Péter és Gólyán Szilárd, kiegészülve a jó barát Zoliéi Zoltánnal kezdetben teljesen amatőrként hódolt szenvedélyének. A kedvtelésből űzött pedáltekerést rövidesen felváltotta a kemény, embert próbáló edzések sorozata. Javítgatták, erősítgették a bringákat, készültek első versenyükre. Tavaly júniusban Zebe- génybe utazott a kis csapat, s az öt főre bővült - Nagy Balázs és Nagy Endre csatlakozott a trióhoz - társaság rajthoz állt első versenyén. Győzelemről nem álmodoztak, ám a kirándulás sikerrel zárult. A munka, a felkészülés ezután sem állt le. A Nyírjesben ideális terepviszonyokat találtak a hegyibringázáshoz. Van ott minden, emelkedő, lejtő, szárazságban porfelleg, esőben sártenger, buckák és bokrok. A fiúk, ha tehették, edzettek reggeltől estig, keresték a lehetőséget, melyik városi sportegyesület fogadhatná be őket. A hegyibringás előtt nem lehet akadály így leltek a Vitalitás SE-re, amelynek megalakították a mountain bike-szakosztályát. Fantázianevet is felvettek: Zoliéi Zoltán ötletére a Biotech mellett döntöttek. Idén, június elsején megrendezték hírverő versenyüket. A nyírjesi viadal elsöprő sikert aratott, újabb tagok jelentkeztek a szakosztályba, s azóta szülők sora keresi fel a fiatalokat, hogy csemetéjüket beírassák a biotechesek közé. A fiúk ki sem fogynak a tervekből. Bár az anyagiak nem engedik meg, hogy a távolabbi viadalokra is nevezzenek, a kelet-magyarországi versenyekre csak összekuporgatják a forintokat. A nyáron túrákat is szerveznek: kerékpárral bejárják a Cserhát és a Börzsöny hegyeit- völgyeit. Szeretnének minél több országos bajnoki futamon elindulni. A télen sem lazsálnak: a gyarmati triatlono- sokkal készülnek a jövő feladataira. (hegedűs) Olimpia-történeti különlegességek (67. rész) - 1992. Barcelona Balszerencsés bukfenc az utolsó gátnál Gail Devers, az amerikaiak atléta állócsillaga megnyerte Barcelonában a 100 méteres síkfutást. Mi sem természetesebb, hogy száz gáton is ez lebegett a szeme előtt. Egészen az utolsó gátig úgy látszott, teljesülnek álmai. Az ifjú hölgy lábai nem engedelmeskedtek az agy parancsának. Nem emelkedtek elég magasra, s botlott a gátban. Bukás lett a vége, s hason csúszva jutott át a célvonalon. S hogy ki győzött végül: Pa- raszkevi Patoulidu, akinek a nevét még kiejteni is roppant nehéz, nem még megjegyezni. A görög fiatalasszony nyolcvan év múltán szerzett ismét olimpia aranyérmet hazájának. Minő meglepetés! Ezen az olimpián Hellász számára még egy arany jutott. Pirrosz Dimasz súlyemelésben hódította el a legfényesebb medált. Az eredményhirdetésig minden a legnagyobb rendben volt. Ekkor azonban kitört Barcelona legnagyobb botránya. A harmadik helyezett Szamadovot ugyanis a figyelmetlen bemondó oroszként köszöntötte, holott ő csecsen. A hazafi ezen irtózatosan megsértődött. Bronzérmét a földhöz vágta, s abban a pillanatban kivágtatott a teremből. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonnal kizárta őt a versenyekről. Ezek tudatában igazán főhetett a feje Alekszejevnek, az egyesített csapat súlyemelő-kapitányának. Ő volt az, aki talonba tette a lényegesen jobb Orazgyur- gyevet, s lehetőséget adott a jóval szerényebb képességű Szamadovnak. Ha Orazgyur- gyev indul, minden bizonnyal eggyel több arany kerül a FÁK csapatához, s eggyel kevesebb a botrány. A mongol Tuul egyike volt azon keveseknek, akik nem győzni jöttek Barcelonába. Ő csak le szerette volna futni a maratonit. Rendületlenül rótta a kilométereket, tök utolsóként. Besötétedett, de nem adta fel. A stadionban már a záróünnepség zajlott amikor elért a bejárathoz. Ekkor azonban egy szigorú rendező az útját állta. Az edzőpálya felé terelte, megfosztva ezzel a legeslegna- gyobb élménytől. A derék Tuult ez nem zavarta. O teljesítette a küldetését. Részt vett a versenyek versenyén, s célba ért a maratonin. (hege) Távozik a bátonyterenyei sportegyesület elnöke •• Onbecsapás a 4. helyezés Mint minden sportágban, a labdarúgásban is elérkezett a számvetés ideje. Most induló sorozatunkban megyénk labdarúgócsapatainak elmúlt idénybeli teljesítményét értékeljük. Elsőként az egykor szebb napokat megélt, ám jelenleg csak a megyei első osztályban játszó nagybátonyi csapathoz látogattunk el. Bizony rég volt, amikor Nagybátonyt honi labdarúgásunk fellegváraként emlegették. A bányászat visszafejlesztésével a foci is tisztázatlan kérdés maradt a bányavárosban.- A lehetőséghez képest szép idényt zárt a csapat? - kérdeztük Mustó Istvánt, a sportegyesület elnökét.- A számok tükrében becsaphatjuk magunkat és környezetünket. Ez a pillanatnyilag értékesnek tűnő előkelő negyedik hely nem elsősorban a mi jó teljesítményünk eredménye, hanem a bajnokság színvonalának kritikája - válaszolta nem kis elkeseredettséggel az elnök.- Fél év alatt - ha igaz a hír - a harmadik edzőjét „fogyasztja" a csapat.- Tavasszal Sipkó Sándor - számomra a mai napig rejtélyes okok miatt - hátat fordított a csapatnak. Nem titkolt véleményem, hogy az egyébként magától távozó, jó szándékú Koncsik László sem szakmailag, sem pedig morálisan nem tudta pótolni a hiányát. De - és ezt nyugodtan leírhatja - a távozások sora nem fejeződött be, ugyanis az őszi idényt már én sem vállalom. Egyszerűen belefáradtam az érdektelenségbe, az örökös szélmalomharcba. Jelentősen befolyásolja döntésemet az MLSZ számomra elfogadhatatlan döntéseinek sorozata. Ennek legújabb eredménye, hogy a „focihiénák” ezentúl egy évben nem kétszer, hanem háromszor igazolhatnak szabadon. De fogalmazhatok úgy is, hogy ennyiszer járnak jól. Azt ' már meg sem említem, hogy mit érnek az érvényes sportszerződések?!- Döntése végérvényesnek tekinthető? S ha igen, hogyan látja a csapat jövőjét?- Igen, döntésem végleges, nincs szándékomban megmásítani. Ahogy szokták mondani, pótolhatatlan ember nincs, remélem, mihamarabb sikerül megtalálni az elnöki posztra legalkalmasabb embert. Mindenestre az egyesületet működőképesen fogom átadni az utódomnak. Bízom benne, nem következik be katasztrófa Nagybátony sportéletében. Természetesen az átmeneti időszak feladatait továbbra is ellátom. Felvételünk az őszi Nagybátony-Mátranovák mérkőzésen készült archív felvétel Ha végignézzük minden idők legeredményesebb olimpiai bajnokait, feltűnik, hogy a sokaranyas sportolók között túlnyomó többségben vannak a tornászok és az úszók. Érthető is, hiszen az ő sportágukban van a legtöbb lehetőség az éremgyűjtésre. Nem véletlen, hogy Barcelona két kiemelkedő alakja is közülük kerül ki. Vitall Scserbo Nem kétséges, a fehérorosz fiatalember a világ egyik legkiemelkedőbb tornásza, aki Barcelonában nagyon közel került ahhoz, hogy beállítsa az amerikai csodaúszó, Mark Spitz páratlan rekordját: egy olimpián hét aranyat nyerjen. De csak hatig jutott, hiszen a csapatverseny (a FÁK színeiben) és az egyéni összetett mellett, „csak” lólengésben, gyűrűn, ugrásban és korláton tudott nyerni. Ám Scserbo nemcsak Barcelonában remekelt, hanem mindenhol, ahol megjelent. Tizenöt világbajnokságot nyert, egyéb érmeinek, Eb-aranyainak számbavételéhez pedig külön statisztikust kellene foglalkoztatni. A kontinensversenyeken egyébként éppen május közeBarcelona legeredményesebb versenyzői Atlantában is rajthoz állnak Vitali és Kriszti ismét „aranyosak” lesznek? verhetetlennek látszik, 2:06.62 perces világcsúcsát megközelíteni sem tudják a vetélytársak. Amennyiben Egerszeginek sikerül a duplázás, hat aranyVitali Scherbo: Mark Spitz nyomdokain pén szerezte utolsó három aranyát, Koppenhágában ugrásban, korláton és talajon győzött. Vitaiinak Atlantában újabb csúcsok döntögetésére nyílik lehetősége. Igaz, a szovjet Andrianov 15 olimpiai érmével beállított csúcsát csak abban az esetben döntheti meg, ha a másik ex- honfitárs, Gyityatyinhoz hasonlóan minden számban, összesen kilencben dobogóra áll. Kell-e mondani, ez szinte lehetetlen. Ha azonban három aranyat nyerne, már ő lenne minden idők „legaranyosabb” férfi tornásza - megelőzve a japán Katót -, ha pedig négyet, akkor az egyetlen tízszeres bajnoka lehetne az olimpiák százéves történetének. A 24 esztendős minszki fiatalembernek egyébként a barcelonai olimpia után feltörték a lakását, s mindenét elrabolták. Kivéve az olimpiai aranyait. Azokat ugyanis, mintha csak megérzett volna valamit, szüleinél őrizte... Egerszegi Krisztina Különösen kezdődött a nemzetközi karrierje: 1987-ben ugyanis az ifi Eb-n még nem indulhatott, mert nem töltötte be a tizenhármat, néhány héttel később, a strasbourgi felnőtt Európa-bajnokságon pedig 4. és 5. helyezést ért el. A legfiatalabb úszó aranyérmesként előbb lett olimpiai bajnok, mint világbajnok. Ezt követően nyert az Európa-bajnokságon, igaz, mindjárt három számban, ráadásul a hátúszásban világcsúccsal. Szöulban, ahol bomba meglepetésre első lett kétszáz háton, még a nemzet Egérkéje volt. Négy évvel később azonban három fantasztikus győzelme után a sportsajtó már joggal keresztelte át Krisztina királynőnek. Az atlantai játékok zárása után szűk két héttel 22. születésnapját ünneplő Krisztina harmadik olimpiájára készül, s ha minden igaz, csak két számEgerszegi Krisztina: a magyar sport halhatatlanja ban áll rajtkőre. Előbb négyszáz vegyesen, ahol élete legnagyobb álmát akarja megvalósítani: Petra Schneider kőkorszaki világcsúcsát megdöntve győzni. Utána pedig kétszáz háton, ahol, ha nyer, az ausztrál Dawn Fraser eddig páratlan bravúrját ismétli meg, azaz három egymást követő olimpián nyeri meg ugyanazt a számot. Bár tavaly a világbajnokságon nem sikerült nyernie, háton érmével minden idők legeredményesebb magyar hölgy olimpikonja lesz, és vitathatatlanul a sport univerzális történetének egyik hallhatatlan alakja. Egerszegi már bejelentette: az olimpia után visszavonul. Azt is tudjuk, hogy menyasszony, vőlegénye az ugyancsak válogatott úszó Zubor Attila. Könnyű kitalálni: nem fordít hátat az uszodának Krisztina.
