Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-06-07 / 157. szám

4. oldal IRODALOM 1996. július 6., szombat Kötetnyi versre bukkantak a barátok - Újabb könyv az Ipoly-parti városban Hirdetve mindent - Túl az én időmön Még az irodalom kedvelőknek is hatalmas meglepetés Görög Imre most megjelent posztumusz verseskötete. A közel két éve, fiatalon elhunyt gyarmati költőről a közeli ismerősei sem tudták, hogy ennyi verset hagyott hátra. A Túl az én időmön című gyönyörű könyvet a Madách Imre Városi Könyvtár adta ki. hogy össze kellene állítani egy kötetet, nem gondolta senki, hogy ennyi verset hagyott hátra. A Komjáthy-kör tagjai is úgy tudták: jó, ha húsz vers maradt Görög Imre Görög Imre az általános iskola elvégzése után kitanulta a műsze­rész szakmát, de többre vágyott. Előbb leérettségizett, majd dip­lomát szerzett az esztergomi taní­tóképzőben. Aztán Egerben a rajz szakon folytatta tanulmá­nyait. Az angyalföldi vagány minden csínytevésben benne volt. Az ak­kori élmények meghatározóak voltak később is. Ott volt a Duna, a maga romantikájával. A have­rok, a gyár, ahol a szakma meg­szerzése után dolgozott. Kalan­dok sora. Görög Imre Esztergomban is­merkedett meg feleségével. Némi kitérő után következett Gyarmat. Mária asszony itt élt, mondhatni, hogy Imre is hazatalált. Gyorsan megszerette a várost. Új barátsá­gok szövődtek. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság munkájába is bekapcsolódott. Olykor odalö­kött egy-egy rövid verset az asz­talra. Látszólag nem sokat törő­dött a kritikával. Akik alaposan ismerték, persze tudták: marcan­golja magát. Imre nem szerette a mellébeszélést, a pátoszt. Vala­hogy így fogalmazott: Csillagom, ez úgy sz..., ahogy van. Négysorosa­iban hajszál­pontosan fo­galmazta meg nemzedéke ér­zéseit, kínjait. Kedvenc köl­tőitől, József Attilától és Vil­lontól gyakran idézett. Halála előtti napon megint József Attilát szavalt. Mondta, majd jön másnap. De nem jött soha többé. Negyvenhá­rom évesen el­ragadta a ka­szás. Az áldott jó szíve meg­állt. Imrét mindenki ismerte Gyar­maton. Igazi közösségi ember volt. Órákig eltartott, míg végig­ért a főutcán. Megállították őt az emberek, jó volt vele beszélgetni. Humorát mindenki díjazta. Amikor először felvetődött, meg az utókornak. Pedig Imre dolgozott rendesen. Jelen sorok írója elrakta az összegyűrt fecni­ket, a számítógép is megőrizte a verseket. Onagy Zoltán, a jó ba­rát szintén sok verset talált. Az­tán a könyvtári dossziéban is so­rakozott néhány költemény. Végül a könyvtár gondozásá­ban a minap megjelent a Túl az én időmön című kötet. Pályáza­tokból jött össze a pénz, de az ismerősök, barátok is a zsebükbe nyúltak. Az eredmény: gyö­nyörű, vászonkötésű, színes könyv. Görög Imre elment, ám költé­szetét itt hagyta nekünk. Úgy­hogy mégiscsak itt maradt ő maga is. Á. T. Mértékletesség Elérem az eget, de elkerül a szó. Eltévedtem mára, ágak közt nagyapó. Szüzek, szentek -körül- zabál a hangyaraj. Étvágy, szándék nélkül közelít, porol Balarai. Isten és zsoldos prófétái sarkokon, hol gőzöl a kutyahúgy, dzsidák, szörnyek, paranoiák. Elgörgök innen ma, mint a szél, úgy­Kopjafa Halál emlékét díszítő népi ösztön, ritmusba zárt, vésett alleluja. Temető - kopjafa faluja. Szavak és megint csak szavak A költő, ha már nem él, szavai­ból áll. Kedvenc szavaiból. Kényszeres szavaiból. Találmá­nyaiból. Töltelékszavakból. Csendes és hangos szavakból. A halott költő élete a szavak, ame­lyek közel férkőztek hozzá. Cse­lekedetei, mindennapjai lassan elúsznak, kisodródnak barátai­ból, ismerőseiből - a költő meg­szűnik testben lenni -, nem ma­rad más, mint választott szavai. A szavak a halott költő hagya­téka. Miféle szavak ezek a líra szövetéből kiemelve? Most me­gint más. Láttam őket. Találkoz­tunk. Mi történik? A könnyebb érthetőség kedvéért az olvasó - első olvasó - körberakja magát Göröggel, a személlyel, Görög­gel, az ezermesterrel, Göröggel, a költővel. Jó - egyszerre - min­dent látni. Másképpen szólnak a szavak. Ezek a szavak. Nézzük: barbár; gesztus; Ba- \arni,(Gyerekek, tudja valaki, mi az, hogy Balarai? Nem tudja senki. Vélhetőleg a ritmus miatt ötölte ki.) unokaszag, unoka­szar; dülöngélő idő; szélbodor; fagyai; fejedelem; dashbottl- cobbler-Calvados; Aranykakas- Urquel-Budvar; Budejovice; ku- tyatej; lopakodik; táblából; a fájdalom fekete gyolcsban jár; mészárszék; rángat, horpaszt; setteng az Ördög; arany saska­tona; bojtok; erényöv; csilingel; alkalmatlan; koszorúkék; tükrön bagzanak a legyek \(Fiúk, mi az, hogy tükrön bagzanak a legyek? Mi, mi, néznek a fiúk. Az új légypopuláció tárgyi megjelenü- lése. Előrevetül a tükrön a hol­napi. Légygárda. És nem is ért­jük a kérdést, mondják a fiúk. Ráadásul elegünk van.)\ Dunán görög az éjszakában; babám át­festett irokéz; vonul, vonul, vo­nul; türelem; anakonda; hóesés; jég peng ágyán, látja az alagu­tat; Szent József-i; téveszt; hal­ványul; együgyűséged; küret- kés; elvetélt; szót fogadtam; szobortest; bőrveder; Thiel pá­lyaőr; kanyarog a csempén; most bagarolozhatom és nézhe­tem; kamaszcinegék; balgán; Földanya; Anteus; dalol a cső­cselék (canaille); Brevi manu; elsétál és visszatükröz; az örök­kévalóság szemszögéből; (Gyerekek, mi az, hogy örök­kévalóság szemszögéből? Apa, neee, húzzák a szájat a fiúk, mi­csuda kérdés vóna eto, az örök­kévalóság nem más, mint ami­kor Görög az Alfa tentauri két rosszkedvű kráteréről néz, ne­vet.) Ebben maradunk.-onagy­Görög Imre versei Barbárság Meghal egy barbár korszak máris itt a másik egészen új és ártatlan-barbár de tudom ez sem élhető másképp. Régi barbár mozdulataimat visszakérve örökkön hátranézve az éppen véget értre nem kérve már és már nem élve. A barbár barbár gesztusai beleégve. Szemérem I. Néz csak. Félre, térden. Várja, elérem. Nem közelít, nem mozdul, nem kér. Néz csak - félre. pirul, ha mondom: . e mell emel. Pislog, ha mondom: Zpjos Kisszilágy az ágy. Úszik már, úsznatik odabe e mélyben, ahol tartja szemérme, ha így akarja - lobog, ropja, ég a szemérem, ha elérem. 1996. július 6., szombat Köivlv 5. oldal Úi szellemi műhely Balassagyarmaton Tyekvicska Árpád szerkesztésében látott napvilágot Balassagyar­maton a Nagy Iván Történeti Kör évkönyvsorozatának második kö­tete, az Évkönyv 1995. Kiadóként a Nagy Iván Történeti Kör és a Nógrád Megyei Levéltár jegyzi a kötetet. Felelős kiadó Á. Varga László. A kötet megjelentetését a Nógrádi Mecénás Alapítvány és Balassagyarmat Város Önkormányzata támogatta. Az évkönyvso­rozat jelen kötete szintén jelzi, új, a nógrádi történeti, helytörténeti kutatás szempontjából is nagy jelentőségű szellemi műhely született Balassagyarmaton, amely jól dokumentált tanulmányaival nem­csak a város, hanem az egész megye, sőt az újabb kutatásokon ala­puló tanulmány-, illetve forrásközléseivel országos és - esetenként - nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. A balassagyarmati zsidó temető holocaust-emlékműve Minden bizonnyal e nem csak he­lyi érdeklődést kiváltó kötetek közé tartozik az Évkönyv 1995. Terv szerint tavaly kellett volna megjelennie, de az anyagiak hiá­nya miatt erre csupán most ke­rülhetett sor. todox izraelita hitközség alap­szabálya című forrásközlése ön­magában is fontos a további kuta­tás számára. A szerző, aki már korábban is több résztanulmányt jelentetett meg e kutatási témá­ból, közlése bevezetőjeként tö­mör összefoglalót ad a balassa­gyarmati zsidóság történetéről, vallási jellemzőiről is. Óváros-kutatás Rendkívül izgalmas e szám má­sodik, Tausz Katalin: Az Óváros - zsidó-keresztény együttélés a városi kistársadalom példáján címmel közölt tanulmánya. Ta­usz Katalin az ELTE Szocioló­giai Tanszékén tanít, jelen köz­lése valójáéban kandidátusi érte­kezésének részlete. Az érdeklődő olvasók előtt ismeretes, hogy a szerző már a hetvenes évektől publikál izgalmasabbnál izgal­masabb balassagyarmati témá­kat. Az Óváros változásait a XVIII. századtól a hatvanas éve­kig vizsgálja. A nógrádi olvasók is mielőbb szívesen olvasnák a teljes tanulmányt, noha az itt kö­zölt rész is önmagában szintén kerek egész. Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a ba­lassagyarmati zsidóság holoca­ustjáról című tanulmánya a leg­gazdagabb dokumentumokban. Sok olyan dokumentumot közöl, amely eddig nem, vagy csupán szűkebb körben volt ismeretes. Roppant alapos kutatás áll e do­kumentumközlés mögött, amely a további holocaust-kutatás szá­mára sem lesz megkerülhető. Történeti kör Az évkönyvsorozat szerkesztője,, a Nagy Iván Történeti Kör el­nöke, aki jelenleg minisztériumi főtanácsosként dolgozik a Bel­ügyminisztériumban, a körről és a további tervekről tájékoztat. Deutsch Dávid főrabbi (1922-19411)-A kör 1992-ben alakult, ba­lassagyarmati levéltárosok, mu­zeológusok, budapesti, szlová­kiai és természetesen itteni, hely- történeti kutatással foglalkozók a tagjai - mondja. - Cél, hogy ön­magunk számára fórumot teremt­sünk, egyes szakmai területek a városon belül érintkezzenek egymással, hiszen egyes szak­mák más-más válaszokat adhat­nak ugyanarra a kérdésre. Elénk szervezeti életet nem élünk, de a kapcsolattartás mindennapi. A kör nagy vállalkozása az év­könyvsorozat, amely a kutatók­nak szakmai fórumot jelent. A kutatói, szerzői kört nem szűkít­jük le szűkebb pátriánkra. Kö­vetkező számunkban Szlovákiá­ban és Budapesten élők tanulmá­nyait is közöljük, sőt Bozena Nemcova múlt századi, balassa­gyarmati városleírását is, teljes terjedelmében. Bódi Tóth Elemér Múlt és emléke Jelentőségéből ez semmit sem von le, hiszen ez a tematikus szám a balassagyarmati zsidó hitközség történetével, illetve ennek pusztulásával, a balassa­gyarmati holocausttal foglalko­zik, mintegy negyven dokumen­tumot is közzé téve a vészkor­szakról. A helyi jelentőségen - egyebeken kívül - az a tény is túlmutat, hogy a balassagyarmati hitközség Magyarországon a leg­régebbiek közé tartozott, körül­belül 550 éve létezett, s már 1760-ban állt itt zsinagóga. Ne­ves rabbija volt Deutsch Áron (1812-1878), a híres pozsonyi rabbi Szőfer Mózes tanítványa. A nagytemplomot a németek rob­bantották föl, s 1945-ben bontot­ták le. Az Évkönyv 1995 három ta­nulmányt ad közre. Majdán Béla: A balassagyarmati autonóm or­.................. A balassagyarmati zsinagóga, háttérben ajesiva épületével (XIX. sz. vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom