Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06-07 / 157. szám
8. oldal Kaleidoszkóp 1996. július 6-, szombat Joe Murányinak Salgótarjánban mindig jó kedve van Dixieland (egyelőre) az ezredfordulóig rótt már a város nevével - nemcsak múltja, hanem jövője is van. Lényegében ezt erősítik Puszta Béla polgár- mesternek, mint vendégszerető házigazdának a kiadványhoz írott bevezető gondolatai is. Ez azért is megnyugtató, mert a helyi önkormányzaton mint fő mecénáson sok múlik a következőkben is. Nem kevésbé persze a támogatókon, amelyek közül a Ke- let-Nógrád Com Rt. és az Amstel Magyarország Kft. vállalja a legnagyobb terheket. De ez az optimizmus olvasható ki a magyar származású amerikai klarinétművész, Joe Murányiszépen fogalmazott szavaiból is: Részlet a kiadványból Még szinte a fülünkbe csengenek a dallamok, vérünkben lüktet a ritmus, hallani véljük az ütemes vastapsot, hiszen alig néhány hete, hogy befejeződött a tizenkettedik nemzetközi dixieland fesztivál Salgótarjánban, a szervezők fantáziája azonban máris alaposan meglódult. A napokban megjelent egy szép kivitelű prospektus, amely nemcsak a tizenharmadik fesztivál pontos dátumát rögzíti ’97. május 1—4-ében, hanem közli azt is, hogy ’98-ban május 1-jé- től 3-áig, ’99-ben május 7-e és 9-e között, 2000-ben pedig május 6-tól 8- áig tartják a dixielandmuzsika salgótarjáni ünnepét. Ez persze terv, amely azonban nem légvárakra épít. Mindenekelőtt arra a szakmai rangra alapoz, amelyet ez az esemény 1984 óta kivívott Közép-Euró- pában, az úgynevezett tradicionális jazztalálkozók sorában. Az elmúlt tucatnyi év alatt mintegy ezerkétszáz muzsikus fordult meg a fesztiválon, amelyről rendszeresen készít felvételeket a Magyar Rádió, a Magyar, a Duna és a Salgótarjáni Városi Televízió, de lemezek, kazetták - és újabban már - CD-k is őrzik egy-egy év hanganyagát. A tervezet azzal a meggyőződéssel készült, hogy ennek a nagy jelentőségű kulturális rendezvénynek - amely bel- és külföldön sokfelé szinte összefor„Salgotarjan sem nagy nagy, sem nem káprázatosán Szép. A hely vonzása az emberekben rejlik : melegszívüek, nyitottak és van humoruk. Itt mindig jó kedvem van."- csébé Az édeni fénylések költője Cseh Károly Túlságosan gyakorlativá, praktikussá, prózaivá váló korunkban jóleső érzés újabb és újabb, önmagukat sajátosan, egyéni módon, ugyanakkor a modem költészet követelményeinek megfelelő stílusban és nyelven kifejező költőket felfedezni. Persze nehéz a posztmodemek dzsungelében elválasztani az értékes, termő szemeket az ocsútól. Mert ocsú is akad bőven lírában még mindig bővelkedő irodalmi termésünkben. A komolytalan, de füle, se farka képözönt öncélúan árasztó zagyva masszákra gondolok, melyekben a költő nem fogalmaz: Ahogy Tímár György írja Xénia című versében: „Formák? Parttalan áradás./ Egy hulla szétbomol- tan.” Nos, Cseh Károly nem tartozik az ilyen költők közé. Persze új jelrendszert teremtett, mely érthetően bonyolultabb, mint a hagyományosan modem költőké (gondolhatunk itt akár Kormos Istvánra vagy Weöres Sándorra is), de ebben a jelrendszerben mindig követhetők Cseh egyéni képei, bármennyire meghökkentők néha. Költészetére a képalkotás egyéni volta a legjellemzőbb. Ilyen képekre gondolok: „Rigó lebeg/ a nyári fa fölött// aranyló derengés/ lengi körül/ a fohászkodó/ asszonyi kezet). Szereti a rövid verset is, ahol - éppen képalkotó természetéből eredően - egy-egy kép fejez ki mindent: „Nomád álmomban/ sátrazó melled: napos/ lepkepár”. Az idézett példák már sejtetik, hogy Cseh Károly a szerelem költője, az áhítatos szerelemé. Nem véletlen, hogy kötete címe alatt is ez áll: félszáz szerelmes vers. Ebben az ötven versben 17 műfordítás is található mai olasz, osztrák, német, svájci, orosz és horvát költőktől. A kötet elé Cs. Varga István, aki lektorálta az összeállítást, „A létszerelmes költő" címen írt remek tájékoztatást nyújtó bevezetést. Szokolay Károly A Keleti könyvek sorozat 12. köteteként megjelent könyvet, amely a miskolci Rónai Egyesületi Művelődési és Művészeti Központ kiadásában látott napvilágot, Koscsó László grafikái díszítik. A költő a salgótarjáni Palócföldben publikáló szerzők közé tartozik. Nemzetközi Madách Társaság A Nemzetközi Madách Társaság július 1-jén tartotta vezetőségi ülését Budapesten., a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Témája a társaság bejegyzésével kapcsolatos jogi lépések egyeztetése és a program megbeszélése volt. A társaságnak nógrádi tagjai is vannak, Fejér Miklós, a salgótarjáni Balassi és Oroszlánné Mészáros Agnes, a balassagyarmati Madách könyvtár igazgatója. Nógrádi tájak Radies István, Nógrádmegyerben élő festőművésznek a nyári hónapok - műtermének építésén kívül - arra jelentenek alkalmat, hogy felkészüljön az októberben, a Hatvani Galériában megnyíló országos tájképfestészeti bienná- léra, amelynek rendszeres résztvevői közé tartozik. Ezekben a hetekben rengeteget rajzol, s vázlatokat készít. A biennálén nógrádi tájakat ábrázoló olajképeivel kíván szerepelni. Olvasótábor határon túliaknak Nógrád megyei és határon túli (erdélyi, felvidéki) magyar fiatalok önismereti, honismereti, irodalmi, anyanyelvi olvasótáborát rendezi meg augusztus 18-ától 28-áig a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár Budapesten, Csillebércen. a millecentenárium jegyében. A tábor gazdag kulturális, tartalmi tevékenységének bázishelye a Petőfi Irodalmi Múzeum lesz. Történetekből történelem Vertich József, aki számos honismereti pályaművével elismerést szerzett, díjakat nyert, elsősorban az acélgyári témákkal vált ismertté Salgótarjánban a helytörténet iránt érdeklődők körében. Most készülő, Történetekből történelem című pályaművében 1918-tól 1956-ig gyűjti csokorba mindazon történeteket, amelyeknek személyesen is részese volt. Szerkesztette: Bódi Tóth Elemér Bobály Attila: Szent István-emlékmű (vázlat) 'jr. Idegenforgalom Lakodalmas Hollókőn 2. oldal >X*X*X*X*X*X*X*X*X*X*X*XOMM Képzőművészet Bobály Attila Szent Istvánról 3. oldal >XwX*X*X»X*XwXwX’X*X*X*X Irodalom Túl az én időmön Görög Imre versei Kiállítás Ami már Glatz Oszkárt is lenyűgözte 7. oldal
