Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-04 / 155. szám

4. oldal Gyarmati Magazin 1996. július 4., csütörtök Gázról lobbant robbanásig feszült vita (Folytatás a 3. oldalról)-Azért egy dolgot még meg­kérdeznénk - mondja búcsúzóul Szondi György. - Az Arany Já­nos, Jókai stb. utcákban nagyon sok bérlő volt. Tőlük vajon mi­lyen jogon szedtejc gázműfejlesz­tési hozzájárulást?! Türelmes tárgyalás kell(?) A körzet egyik képviselője Majdán Béla. A városatya így vé­lekedik: - Úgy gondolom, hogy a távhőszolgáltatást igénybe vevők döntő többsége tisztessé­ges kisember, akiknek önhibá­jukon kívül embertpróbáló anyagi nehézségeik vannak. Ezeknek az embereknek a hó végén a néhány száz forint is rengeteget jelent. Nem kívánom senkinek ezeket az anyagi gon­dokat! Az önkormányzatnak mindent meg kell tennie a kompromisszum kialakításáért, amelyhez a fűtési bizottságok vezetői az elmúlt egy évben mindig is partnerek voltak. Úgy látom, a türelmes tárgyalásra szükség és lehetőség is van. Tőzsér Zsolt már az előző ön- kormányzat idején, képviselő­ként is foglalkozott a témával. Alpolgármesterként pedig végig figyelemmel kísérte a fejlemé­nyeket, ő tartotta a kapcsolatot a fűtési bizottságokkal.- Az érintettek kifogásolják, hogy ön azt nyilatkozta a sajtó­ban: a Legfelsőbb Bíróság az ön- kormányzatnak adott igazat, vé­get ért hát a „gyarmati gázper”. Szerintük ön nincsen kellően tisz­tában a dolgokkal, hogy melyik pert ki és miért indította...- Mivel kezdetektől foglal­kozom az üggyel, aligha kell bizonygatnom, mennyire isme­rem a történteket. Tudom, hogy a Koós Hutás úrék által indított perben első fokon az önkor­mányzatnak adott igazat a bíró­ság. Nincsen róla információm, hogy a megyei bíróság tárgyalta volna már az ügyet. A másik ügyet nevezzük röviden a Szatmári-ügynek. Ő egy sze­mélyben indított pert az önkor­mányzat ellen. Szatmári urat el­sőfokon, másodfokon is elutasí­tották, s legutóbb a Legfelsőbb Bíróság sem adott neki igazat. Gyakorlatilag azt mondták ki, hogy amiért ő pert indított, ab­ban nem kompetens a törvény­kezés. Vagyis a bíróság nem minősítheti vagy érvénytelenít­heti az önkormányzat rendele­téit vagy döntéseit. Vagyis semmi túlzás és tévedés nem volt abban, amikor azt nyilat­koztam: a Legfelsőbb Bíróság az önkormányzatnak adott iga­zat.- Csak hát ez nem a lakók, ha­nem Szatmári úr pere volt. A la­kók ugyanis be sem perelték az önkormányzatot...-A Szatmári úr ügyére gon­doltam.- Alpolgármester úr! Az embe­reket mélyen felháborította az a hangnem, amelyet velük szemben használt a tárgyalásokon...- Milyen hangnem?-Állításuk szerint ön alpári volt, fel akart állni az asztaltól, és még sorolhatnánk tovább.- Nem szoktam alpári hangon beszélni.- Mindenesetre erősen kifogá­solják a stílu­sát.- Lehet, hogy néhány­szor felemel­tem a hangom. Lehet, hogy nem voltam mindig mo­solygós és néha elfogyott a türelmem. Többször is két-három órán keresztül tárgyaltam az emberekkel. Az asztalhoz ültünk, hogy megértsük egymást, s olyan ered­ményre jus­sunk, amelyi­ket mindkét fél elfogadja. Kétórás be­szélgetés és vitatkozás után van egy-két ember, aki nem képes felfogni, hogy miről is van szó. Elismétlem egyszer, kétszer, há­romszor, de ő csak mondja a ma­gáét. Ezek után kinek nem fogyna el a türelme és ki nem mondaná azt, hogy akkor most már hagyjuk abba, mert semmi értelme folytatni.-A város alpolgármesterétől alighanem nagyobb önmérsékle­tet várnak el a polgárok...-Nem sértettem meg senkit, kellő önmérsékletet tanúsítottam. De mondok egy példát! Az ener­giaár-emelésről volt szó. Az egyik hölgy egyre csak azt bi­zonygatta nekem, hogy húsz szá­zalék. Mondtam neki, hogy az nem annyi. De ő egyre csak bi­zonygatta a maga igazát, mond­ván a tévé meg a rádió is be­mondta, hogy húsz százalék. El­magyaráztam neki, hogy szá­munkra a Magyar Közlöny a mérvadó, nem az, amit a tévé és a rádió mond. És ezzel korántsem a médiát bántom, hiszen ők nyil­vánvalóan átlagszámokat közöl­nek. De a hölgy ezt még ezek után sem volt képes megérteni, csak mondta és mondta tovább a magáét. Nem tagadom, ekkor va­lóban mondtam neki: ha tovább szajkózza ezt, akkor felállók és hazamegyek. Ez az igazság. Korrekt kedvezmény-A tárgyalások során állító­lag ön elismerte, hogy a huszonöt százalékos hozzájárulási díjked­vezménynél több járna az érintett lakóknak.- Ilyet én nem mondtam. Mert miről is van szó? Az előző testü­let meghozta a határozatot a gáz­hozzájárulásról. Három fizetési lehetőség közül lehetett válasz­tani. Több fórum is volt ebben a témában, tájékozódhatott a város lakossága.-Az ügy szereplőinek erről is más a véleménye. Azt állítják, egyáltalán nem kaptak semmi­lyen tájékoztatást a befizetési le­hetőségekről.- Ugyebár, a gázberuházás az előző önkormányzat idején kez­dődött. De azt nem tudom elkép­zelni, hogy nem kaptak tájékozta­tást éppen ezek az emberek. Hi­szen sok ezer más család tudott róla. A fórumokon én is részt vet­tem akkoriban, mint képviselő. Nem tudok mit mondani ezek után az állításukról. Nem tudha­tom, hogy ők mit tudtak a hozzá­járulási díj fizetési lehetőségei­ről. Szóval, három fizetési mód közül lehetett választani. Ezen kívül semmiféle más kedvez­mény nem volt! Aztán tavaly mi hoztunk egy olyan rendeletet, amely ad kedvezményeket.- Vagyis, akik idén szeptember 15-ig egy összegben befizetik a hozzájárulás maradékrészét, azok 25 százalékos kedvezményt kapnak. '- Éppen azért döntöttünk így, mert a testület tisztában van a helyzettel. Azért adtunk ked­vezményt, hogy végre legyen rendezve a gázközmű-hozzájá­rulás. Egyébként azt a panaszos lakók is elismerték, hogy fizet­niük kell hozzájárulást, hiszen élvezik a gáz előnyeit, csak az összeg mértékével nem értettek egyet. A 25 százalékot rendkí­vül korrektnek tartom. Ha töb­bet adunk, akkor mit szólt volna az a több ezer polgár, akik ko­rábban kifizették, méghozzá kedvezmény nélkül a hozzájá­rulást? Egyébként, hogy meny­nyire nem értjük meg a problé­májukat - hiszen ezt mondják ránk - meghosszabbítottuk a fi­zetés rendezését három hónap­pal. A többség fizet- És, fizetnek az emberek?- Az ezer család túlnyomó többsége már volt a városüzemel­tetésnél és vagy befizette vagy je­lezte, hogy befizeti.- Mekkora összegekről van szó?- Lakásonként egy-két-há- romezer forintról.- Végül is, mit gondol, miért lett ekkora ügy ebből?- Nem tudom. Lehet, hogy furcsa, amit mondok: nem biztos, hogy jól jártunk el, amikor olyan sokat tárgyaltunk ezekkel az em­berekkel. Lehet, hogy azért hitték úgy, mindent elérhetnek. A még nagyobb kedvezményt, vagy akár elengedjük nekik a hátralévő rész kifizetését.-Alpolgármester úr! Megol­dódik az ügy? Mire számít?- Hallottam, hogy Szatmári úr az Alkotmánybírósághoz akar fordulni. Nem tudom, a Koós Hutás úrék folytatják-e a pereskedést. Mindenesetre én úgy vélem, az önkormányzat mindvégig korrekt volt ebben az ügyben. Éppen a lakók érdekeit tartottuk szem előtt. Az ezer családból közel kilencszáz már befizette az őt érintő összeget, s ez jelent valamit. Bízom benne, hogy a többiek is így tesznek. Tőzsér Zsolt alpolgármester 1996. július 4., csütörtök Gyarmati Magazin 5. oldal Még nincs nagy baj, de szemléletváltásra lenne szükség Hogy egy kömyezetbarátabb városban éljünk! Öt éve, hogy kinevezték Gyenes Szilárdot, a város környezetvé­delmi felügyelőjévé. Akkor azt nyilatkozta: én leszek a mumus! Fél évtized elég nagy idő, kiderülhetett, igazi mumussá vált-e a fia­talember. Gyarmat környezeti helyzetéről beszélgetünk vele.- Ön az új képviselők kineve­zésekor nyomban lerakott az asz­talra egy tanulmányt. Mi lett en­nek a sorsa.- Ebben a tanulmányban a vá­ros környezeti helyzetét elemez­tem. Ezzel szerettem volna hoz­zájárulni ahhoz, hogy a későbbi­ekben egy kömyezetbarátabb vá­rosban éljünk. Azóta több kér­déssel foglalkozott az önkor­mányzat, bár akad még teendő elég.- Milyen adottságokkal ren­delkezik Gyarmat?- Sokkal jobbal, mint sok vá­ros. Ez leginkább arra értendő, milyen élettérben élnek az embe­rek, hol tölthetik szabadidejüket. Feltétlenül előnynek tartom, hogy a környéken sok az erdő, a zöldövezet. Itt van például a Nyírjes, az Égerláp.- Milyen levegőt lélegzünk be?- Jónak mondható a levegő minősége. Igaz, a belváros a nagy forgalom miatt eléggé szennyezett. Amíg a gáz- és víz­vezeték fektetése zajlott, addig a por is nagyobb volt a kelleténél. Mégsem panaszkodhatunk.- Akkor akár boldogok is lehe­tünk!- No, azért még nem jött el a hurráoptimizmus ideje. A víz­készletek például siralmas álla­potban vannak. Az emberek a környezeti változásokból nem sokat vesznek észre. Erre legéke­sebb példa éppen a víz. _ .....?­Mondom. Az ötvenes évek előtt ebben a városban minden­kinek saját kútja volt. Ebből itták az iható minőségű vizet. Ekkor­tájt készült a városban egy köz­kút rendszer. Nemrégiben buk­kantam rájuk. Ezek öt méter át­mérőjű, téglával kirakott kutak.-Hol talált ezekre a különle­ges „gödrökre” ?- A Palóc ligetben, az Óváros térnél, a Kecskeligetben. Néme­lyiket betemették, némelyek még megvannak. Utóbbiak igen sok vizet adnak még ma is. Ezekből a kutakból vette a lakosság a vizet, majd folyamatosan kiépítették a vízvezeték-hálózatot. Létrejött a vízmű is. —... amely az Ipoly vízbázisá­ból nyeri a vizet.-így van. Erre épült a város vízvezeték-rendszere. Csak hát elmaradt a csatornázás. A régi kutakba és egyéb helyekre vezet­ték az emberek a szennyvizet. Naponta két és fél millió liter szennyezett víz kerül az altalajba. Ez a víz rátelepült a háttérterüle­tekre is. Ehhez jött még a mező- gazdaság által okozott szennye­zés. Úgyhogy a mai napra Gyarmat gya­korlatilag el­vesztette vízbázisát.- Vizünk mégis van. Ha máshonnan nem, Dejtár- ról.- Dejtárról hozzuk a szük­séges víz- mennyiség öt­ven százalé­kát. Sajnos, Dejtáron nap­jainkban ugyanolyan kedvezőtlen folyamatok játszódnak le, mint korábban nálunk. Nem maradt más hátra, mint a Duna bekapcsolása. Száz kilomé­teres távolságból szivattyúzzuk vissza a vizet ebbe a kisvárosba, és ebből a lakosság semmit nem vesz észre.-Miért, mit kellene érzékel­nünk?- Az emberek kinyitják a csa­pot és jön a víz, aztán szennyezve halad tovább a talajba. Ettől válik természetessé az a szemlélet, ami a pazarlásra, a kömyezetszeny- nyezésre ad teret. Ennek később mérhetetlen következményei lesznek. A környezetszennye­zésből közvetlenül nem érzékel semmit a lakosság. Azt viszont észleli, hogy egyre drágább a víz. Arra nem gondol senki, hogy ez azért van, mert elszennyeztük a talajt és itt nem nyerhetünk tiszta vizet. A víz árának emelkedése azzal magyarázható, hogy új víz­bázisokat kell feltárni, és egyre messzebbről jön az éltető folya­dék. Azért néha gondolhatunk erre is, amikor olyan nagy elő­szeretettel szidjuk az önkor­mányzatot.- Váltsunk témát. A hulladék­tárolás sem megoldott a város­ban, valamit tenni kellene!-A hetvenes évek végén ké­szült el Gyarmaton a technológi­ával egyáltalán nem rendelkező hulladéklerakó. A kővári munka­gödör kialakításakor az agyagot eltávolították. Sőt, annak idején ott egy kis tavacska is volt. Saj­nos, a hulladékrétegen átmosódó vizek az Ipoly kavicsteraszába jutnak. Mindenki tudja, hogy ez a hulladéklerakó betelt.- Akkor most mi lesz?-Új hulladéklerakó után kell nézni. Csak olyan korszerű táro­lóban szabad gondolkodni, amely a lehető legjobban csökkenti a környezeti károkat. Ezen mun­kálkodik az önkormányzat is.- Maradjunk még kicsit a du­gig telt lerakónál.-Elképesztő környezeti káro­kat okozott ez szeméttároló. Gondoljunk bele: egyetlen kvarcóraelem képes megfertőzni egy köbméter vizet! A hetvenes évek óta a városban megvásárolt szárazelemek kilencven száza­léka itt kötött ki. Hatalmas mennyiségről beszélhetünk. A közelmúltban egy akció kereté­ben nem egész két hónap alatt fél tonna szárazelem gyűlt össze az iskolákban. Ez olyan negyven­ezer darab lehet. Fel sem tudjuk mérni a káros hatásokat. Hiába járunk a Holdon, nem ismerjük eléggé a hosszú távú káros hatá­sokat.- Ha ez ennyire veszélyes, mi­ért nem szorgalmazzák a szelek­tív hulladékgyűjtést.- Kísérletek erre is vannak, de talán a társadalmi feltételek nin­csenek meg. Érnünk kell még, hogy alkalmazni tudjuk ezt a ki­váló gyakorlatot. Annak én sem, és a város vezetése sem látta ér­telmét, hogy kihelyezzük a sze­lektív hulladéknak szánt konté­nereket. Ebből jelenleg csak az sülhetne ki, hogy boldog-boldog­talan válogatás nélkül öntené a szemetet ezekbe a konténerekbe. Sajnos jelenleg csak itt tartunk. Hozzáteszem, a felvevőpiac sem alakult még ki. Talán majd ké­sőbb... Ha érettebbek leszünk. Mégis azt mondom: négy-öt éven belül ezeknek a konténe­reknek, magának a szelektív hul­ladékgyűjtésnek a bevezetése el­kerülhetetlen.-Mikor döbbennek rá az em­berek, hogy óvatosabban kellene bánni a szeméttel?-Majd, ha érzik a pénztárcá­jukon. Amikor rájönnek, hogy a kétliteres flakonok gyorsan meg­töltik a kukát. Amikor rádöbben­nek, hogy a benne lévő levegőért is fizetni kell.-Hogy állnak a gyárak, üze­mek, cégek a környezetszennye­zés terén. Vagy ha úgy tetszik, hogy viszonyulnak a környezet- védelemhez?- Az egyik legjelentősebb környezetszennyező anyagot ki­bocsátó üzem, a Kerámia, meg­szűnt. A többi gyárral - bár akadnak kisebb gondok - nincs különösebb gond. Olyan jelentős, a lakosság egészségét veszélyez­tető környezetszennyezéssel nem kell számolni. A vizsgálati ered­mények is ezt támasztják alá. De hát hol nincsenek kisebb ügyek...- Minek köszönhető ez?- Egyrészt ez abból ered, hogy aránylag szerencsésen épült fel a város ipari szerkezete. Másrészt a levegőszennyezés gyakorlatilag megszűnt a gázra történő átállás­sal. Emlékezzünk csak például arra a gőzmozdonyra, amellyel a vasúton fűtöttek. Ma már nem okádja a füstöt az a kazán sem. Összességében: a fogyasztói tár­sadalom „áldásai” sokkal na­gyobb terhet jelentenek a város­nak, mint az itt működő üzemek.-Lehet optimista egy környe­zetvédő?- Eredendően optimista va­gyok. Azt hiszem, ha egy kör­nyezetvédelmi vezető nem opti­mista, akkor hagyja abba. Mu­musként álltam munkába öt év­vel ezelőtt, nem is mentem el szó nélkül a dolgok mellett. Talán nem voltak hiába valóak az ed­digi erőfeszítéseim. Gyenes Szilárd: beteg a vízbázis

Next

/
Oldalképek
Tartalom