Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-15-16 / 139. szám

6. oldal Mozaik 1996. június 15., szombat Többet ér, mint a szerető házastárs? Legjobb barát a kutya Lelki megterhelés, stressz idején nem a házastárs, ha­nem a kutya a legjobb barát. A Pszichoszomatikus Tár­saság konferenciáján elmon­dott beszámoló szerint ugyanis a félj, a feleség vagy a kedves jelenléte önmagában nem tudja csökkenteni az ideges ember felszökő vérnyomását, felgyorsult szívdobogását. Ez­zel szemben egy „kutya felté­tel nélküli szeretete a legna­gyobb problémák idején is nyugtató hatású.” A kísérlet során 240 önként jelentkező házaspárt állítottak háromféle, kiélezett helyzet elé, amit négyféle módon kellett meg­oldaniuk: egyedül, a közelben lévő házaspárral, egy kutyával együtt lévő házaspárral és csak egy kutyával a háttérben. A stressz pszichikai jeleinek leg­többje akkor keletkezett, ami­kor csak a partner volt a bajba jutott közelében. A legkeve­sebb pedig akkor, amikor a problémával küszködővei egy szobában tartózkodott egy ku­tya is. Ugyanis, míg egy sze­rető partner ítélkezik, addig a kutya nem tesz semmit: ez a legjobb gyógyír a stresszre. Levél a földrajzilag közeli, mégis oly távoli Svájcból Bem, a nyugodt főváros Egy ország fővárosa az or­szág első városa is egyben. Központi szerepet játszik a gazdasági és kulturális élet­ben, s általában ez a legna­gyobb lélekszámú város. Svájcban másként van, mert a nagyvárosok közül sokkal előbb eszünkbe jut Zürich vagy Genf neve, mint Bemé. Pedig Bem a főváros, 1848-tól, de sem kulturális, sem gazdasági téren nincs vezető szerepe, la­kosainak száma is csak 140 ezer, míg Zürichben 366 ezren élnek. Mégis Bemnek sajátos hangulata van. Tempósak, de kimértek Nyugodt, hamisíthatatlan svájci atmoszférájú város. Ennek a légkörnek a megteremtéséhez az itt élők tempóssága, kimért­sége is hozzájárni. Megfontolt­ságuk annyira jellemző, hogy a népi humor is szájára vette ezt a tulajdonságot, hogy ti. a ber­niek kétszer meggondolják, hogy mit tegyenek. Talán en­nek is köszönhető, hogy Bem óvárosa a mai napig megőrizte történelmi hangulatát. Ha az ember visszavágyik a múltba, csak végig kell sétálni az utcá­kon és érzi az elmúlt korok le­heletét. Bem az árkádok és szökőku­tak városa. Egymás után tűnnek fel a figurális díszítésű, több­nyire a 16. századból való szö­kőkutak. A legeredetibb szökő­kút egy kövér óriást ábrázol, táskájában nyolc kisgyerekkel, akik közül egyet éppen be akar kapni. Ez tulajdonképpen egy farsangi figura megjelenítése. A medvék városa A város legjellegzetesebb épü­lete, egyben a város szimbó­luma is a Zytgloggeturm, ami eredetileg városkapu volt, s még a 12. századból maradt fenn. Ma tornyában naponta óránként megindul egy harang­játék, amelyben színes figurák látványos hada vonul fel. Bem másik jellegzetessége az 1857- ben kialakított Bränengrabent, a város címerállatainak, a medvéknek a helye. Az árnyas fák alatt tavasztól késő őszig láthatók itt a barátságos mac­kók. A medvék városhoz való tartozása 1513-ra nyúlik visz- sza, amikor is a Novarából győzedelmesen hazatérő ber­niek a zsákmányolt zászlókon kívül élő medvét is magukkal hoztak. Azóta állandósult az a szokás, hogy a városban - az állatkerten kívül - élő medvé­ket tartanak. A Svájc-szerte emlegetett berni sokarcúsághoz hozzátar­toznak a történelmi korok épí­tészeti stílusaink találkozásai: a lakóházak, templomok, a vá­rosháza vagy a Bundeshaus, a parlament épülete, amelyeken nyomon követhető a gótikus, reneszánsz vagy barokk építé­szet választékossága. De gaz­dag gyűjteményekkel várják a látogatókat a berni múzeumok is. A sok érték közül egy érde­kességet emelek ki: a Berni Történelmi Múzeum egyik legszebb darabja III. András, magyar király kétszámyú szárnyas oltára. Disznótoros, káposztával Bem a történelmi, szellemi ér­tékek mellett nevezetes ven­dégszeretetéről is. A látvány mellett kulináris örömöket is ad. A múltbéli séta után jól­esik a „Bemer Platte”, a berni tál, ami egy nagy adag disznó­toros savanyú káposztával, babbal és sós krumplival. A magyar ízlésnek is kiválóan megfelel. Na, de ha valaki igazi, magyar disznótorosra vágyik, Bemben ezt is meg­kaphatja „Gazdagénál, a ma­gyar hentesnél. Tehát, mi ma­gyarok ott vagyunk Bem múl­tat őrző múzeumában és a je­len mindennapjaiban. Sándor Hédi Telefon: (32) 360-282 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7-19 óráig, szombaton 7-13 óráig. Nógrádi tájakon: Sámsonháza és környékének rejtélyei Alig húsz kilométerre délre a megyeszékhelytől, a Cserhát északi lábánál fekszik az alig négyszáz lelket számláló szlovák nemzetiségű kis község, Sámsonháza. A településről röviden; Nógrád megye legrégebben lakott falvai közé tartozik. II. Béla király idejében Sámson főúr volt, akiről a nevét kapta a Kis-Zagyva mentén fekvő tele­pülés. A török időkben elpusz­tult, majd Csehországból érkez­tek telepesek, és anyanyelvűket a mai napig megőrizték. Püspöki székhely volt A szabadságharc alatt Nógrád megye egyik bázisának számí­tott, érről tanúskodnak az egy­házhivatalban őrzött iratok. A harmincas évek közepéig püs­pöki székhely is volt. Megvan az a levél is, amelyet Kossuth Lajos írt a turini száműzetésé­ből, amelyben elvállalja az egyházközösség főfelügyelősé­gét, ám a körülmények miatt a faluban sohasem járt. A Buda­pestről megvásárolt templomol­tár előtt keresztelték meg Kos­suth Lajos valamennyi gyer­mekét. A falu határában fekszik a tengerszint felett 360 méter magasan fekvő Fehérkő vára. Azt, hogy a felvonóhidas várat mikor építették, csak sejtik a kutatók, mivel a török időkben már jelentősége nem volt. Tény az, hogy a várat az elődök igen magas színvonalon építették fel, amiről a falmaradványok máig is tanúskodnak. A vár te­rületén egy kb. 3x3 átmérőjű kút fedezhető fel, mely kevésbé ivóvíz szerzésére szolgálhatott, mert a sziklából még senkinek sem sikerült vizet fakasztani. A húszas évek közepén egy kő­művesmester szervezésében próbálták feltárni a kutat. Vöd­rökkel és kosarakkal csiga se­gítségével emelték ki a sok év­százados törmeléket. Harminc méter mélyre jutottak, amikor megunták a munkát és egy hús­vágó bárdon kívül semmit sem találtak a kősziklába vájt kútba. Vajon az elődeink milyen cél­ból építhették, ez ma még rej­tély. „Záptojás” a föld alól Nem rejtély azonban, amikor bő tíz évvel ezelőtt az egyik mélyfúróvállalat a falu nyugati határában talajtani vizsgálatok céljából kutatófúrást végzett. A fúrás nyomán 80 fokos, zápto­jás szagára emlékeztető meleg víz tört fel a talajból, melyet a fúrást végzők leszűkítettek, de az utóbbi bő tíz esztendőben elegendő jutott a szabadba. A falu lakói ekkor arra gyanakod­tak, hogy településükön nyílik meg Nógrád megye első gyógyfürdőnek is nevezhető strandja. A falu lakói, a leszűkí­tés miatt, a testhőmérsékletű gyógyvíz zuhanyozója alá a melegebb hónapokban kijárnak gyógyítgatni fájós testrészeiket, természetesen sorba állva, egyenként. Van, aki ballonok­ban, vagy a traktor pótkocsijába szerelt műanyag fóliába viszi haza a gyógyító vizet, és stran­dol otthon, az udvaron család­jával együtt. A hivatal drótfo­nattal vette körül a „strand” te­rületét, de ahányszor bekerítet­ték, annyiszor felvágták a gyó­gyulni és a fürödni vágyó sze­mélyek. Strand is lehetett volna Az aszfaltos úttól pár méterre lévő terület a téesz tulajdoná­ban volt. A déli fekvésű gyö­nyörű környezetben a kút kör­nyékén a szövetkezet tehenei legeltek, ám a gyógyvíz ivásá- tól fanyalogtak a szarvasmar­hák. A falut dolgos embereknek tartják. Számtalanszor tervez­gették, hogy némi segítséggel önerőből felépítik a strandot, mivel a megyeszékhely közel van, és a 19 megye közül egye­dül megyénk az, ahol nincs me­leg vizű strand. Csak hát az ak­kori tanácselnök erről hallani sem akart. Építettek Sámsonhá- zán végvárat és abban sziklába vájt kutat. De építettek járdát, utat, parókiát, ravatalozót, tör- pevízművet, és társadalmi ala­pon számos más értéket alkot­tak. Évtizeden át nem volt, és most sincs olyan képviselője a falunak, aki nem csak a falut, de az egész megyét is érintő meleg vizű strand létesítését szorgalmazta volna. Német érdeklődők A gyomorpanaszok ellen is ki­váló hatású vízből a közeli na­pokban a faluban járt német ér­deklődők vittek mintát, hogy otthon a szakembereik kémiai­lag kielemezzék, és a kedvező vegyelemzés után döntik el a mikénti hasznosítását. Kukely Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom