Nógrád Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

1996. május 2., csütörtök Mozaik 5. oldal Nem használ a túlterhelés, de sok az újdonság Zenél (is) a számítógép Zenével még a számítógépes munka is jobban megy. Ha éppen nincs kéznél rádió vagy magnó, a képernyős munkahely anélkül is derű­sebbé tehető. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint a Pearl Agancy cég multimédiás alkalmazásra kifejlesztett ultrarövid-hul- lámsávos rádiója. Néhány kézmozdulattal csatlakoztat­ható a számítógéphez, illetve a meglévő PC-hangkártyához és hangszórókhoz úgy, hogy a gépet ki sem kell nyitni. Ara átszámítva 2700 forint. Szak­emberek egyébként óvnak at­tól, hogy túlságosan „kitöm­jék” (például tévétunerrel, faxmodemmel, telefonnal) a számítógépet. Jól érzi magát Pásztón a francia matematika-tanár „Itt köszönnek az emberek” Florentin Jacques- Okosak, gyorsabban meg­értik a magyarázatot, mint a francia gyerekek. Ráadásul kíváncsiak, szeretnek min­dent befogadni, nagyon ér­deklődőek - foglalja össze itt­létének tapasztalatait Floren­tin Jacques, a pásztói Mik­száth Kálmán Kéttannyelvű Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola francia ma­tematika-tanára. A pedagó­gusi pályán több mint 30 évet hagyott maga mögött.-Feleségem egy hétre eljött látogatóba, s ő is jól érezte ma­gát Pásztón - mondja.- Baráti társasága kikből áll?-Nagyon könnyen barátko­zom, nyitott vagyok az embe­rek iránt. Ami nagyon tetszik a városban, hogy itt mindig kö­szönnek az emberek.- A magyar írók közül kit is­mer, kedvel?- Petőfit. A pusztáról írt ver­seit nagyon szeretem. Elolvas­tam az „Ezer év” magyar törté­nelme című könyvet. Izgalmas olvasmány, sokat tudtam meg belőle. Olyan mint egy regény.- Mivel tölti a szabadidejét?- A Rajeczky Benjamin Ze­neiskolában hegedülök. Pász­tón kívül Szirákra, Ecsegre, Hortobágyra járok lovagolni. Úszók, télen korcsolyáztam. A jó idő beköszöntésével tájképe­ket rajzolok, mert ehhez itt na­gyon jó a fény. Az egyházi kó­rusban pedig énekelek.- Kedves felesége milyen be­nyomással búcsúzott tőlünk?- Azt vettem ki szavaiból, at­tól tart, hogy túlságosan jól ér­zem itt magam. v.k. Nem ajánlatos farmerban menni az első beszélgetésre Jó megjelenés fél siker Munkaruha - álláskeresőknek Bár a vállalkozások korát él­jük, a legtöbben nem azért próbálnak szerencsét az üz­leti életben, hogy megtakarí­tott pénzüket fialtassák, ha­nem éppen ellenkezőleg: jö­vedelem híján megélhetést keresnek. Hogyan induljanak el a karrierépítés útján? Pintér Zsolt fejvadász szerint nagyon fontos a jó megjele­nés. Férfiak és nők esetében egyaránt elsődleges a gondo­zott külső, az ápolt frizura. A diszkrét illat javítja az első benyomást. A visszafogott eleganciájú öltözék nagyobb bizalmat kelt, mint a feltűnő tarkaság. Ügyelni kell a sminkre is. A diszkrét szem­kontúr, a leheletnyi púder és némi, ruhához illő rúzs kelle­mesebbé teszi a nők megjele­nését, mint a szoláriummal fe­ketére gyötört, kifestett arc. A kéz és a körmök ápoltsága is sokat elárul az emberről. A mostanság divatos, hosszú műköröm a hölgyeken - külö­nösen lilára festve - üzleti kö­rökben könnyen visszatetszést kelthet. Kérdés az is, mit hordjunk ál­landóan ma­gunkkal? Pintér Zsolt szerint csakis a legszükségeseb­bet. Férfiak na­gyobb, hölgyek kisebb táskát. Lehetőleg fekete vagy sötétbordó színű bőrből. Jobb benyomást kelt egy karcsú táska, hiszen komoly üzlet­ember manap­ság már nem vi­szi magával a „fél irodát”. Ami pedig a rádiótelefont il­leti, az udvarias­ság megköve­teli, hogy a megbeszélés ide­jére a gyors kommunikáció e hasznos eszközét kapcsoljuk át üzenetrögzítő üzemmódba. Senki sem szereti, ha megza­varják tárgyalás közben, n. zs. Szerencsés szépségek - Külső és a karrier - Jóképútől a rondáig Aki csinos, jobban keres Jeff Biddle, a michigani- és Daniel Hamermesh, a texasi egye­tem kutatója közös tanulmányban mutatta ki, hogy aki job­ban néz ki, komolyabb karriert csinálhat. Mi ebben az új? Az, hogy a fel­mérés nem színészeket vagy manekeneket vizsgált, hanem kettőezer jogászt. Méghozzá úgy, hogy fotóik alapján felosz­totta őket több esztétikai kategó­riára, a nagyon jóképűtől a ron­dáig. Az egyetemi vizsgán még semmi összefüggés nem volt a külső és a bizonyítvány között. De öt év múlva a szépség-skála felső harmadán lévő jogászok már átlag kilenc százalékkal ke­restek többet, mint kevésbé vonzó külsejű kollégáik. Aztán jött az újabb meglepetés: az öre­gedéssel egyenes arányban mind fontosabbá vált a külső. 15 évvel a pályakezdés után a szebbek anyagi előnye már 13 percent volt. A tanulmány érdekes meg­állapítása, hogy állami poszto­kon kevesebbet számít a külső, mint a magánszférában. Az ügyvédi irodákban pályájukat gyakornokként kezdő csúnyák zöme kérlelhetetlenül átkerült valamilyen, hivatalba, az állami irodákban kezdő szépek viszont előbb-utóbb átszivárogtak a ma­gánirodákba. Iiuteit-Onnan- Közlekedési balesetet okozott egy aranyhal Hol­landiában. Az uszonyos jó­szág a gazdájával gépkocsin utazott, s hirtelen kiugrott az üvegéből. A kormánynál ülő tulajdonos utána kapott, si­keresen elfogta a csúszós ál­latot és visszapottyantotta a vízbe. Az autó e kényes ma­nőver közben az ellentétes sávba került és összeütkö­zött egy szabályosan közle­kedő gépkocsival. A két au­tóban kisebb károk kelet­keztek. A hal sértetlenül ke­rült ki a balesetből. *- Örökbefogadott kötetek sikeres az Országos Szabó Ervin Könyvtár „Fogadjon örökbe egy könyvet” ak­ciója: öt hónap alatt félmil­lió forintot hozott a téka konyhájára. Lényege, hogy a legalább 100 forintos adománnyal segítők egy vagy akár több könyvet is örökbe fogadhatnak, azaz elhelyezhetik benne exlibri- süket. Kedvenc a szépiroda­lom és a helytörténet, de a politikusok gyakran választ­ják a Micimackót és a Kis herceget is. *-Eltűnt egy négyéves fiú Japánban, akit otthonától 500 kilométerre találtak meg. Egy tokiói pályaudva­ron a rendőrség felfigyelt a magányos srácra, s a ruháza­tába írt név alapján sikerült azonosítaniuk. Az ifjú ka­landor a feltételezések sze­rint egy helyi szerelvényen vonatozott egy kicsit, majd a visszafelé tartó járat he­lyett sikerült a nagy sebes­ségű japán vonatra, a sin- kanzenre felszállnia, ami a fővárosig röpítette. Margaret Holt: Neked szól a dal tó.) A sebész szívesen tért át erre a témára. Elmesélte, hogy May­nard példáján felbuzdulva ri­porterek egész hada özönlött be a sebészetre.- Tudod, Rose, eleinte fél­reismertem Caroline-t. Nem vettem számításba, hogy ő nem közönséges nyárspolgár. Csodálatos az az asszony! Nemcsak a szépsége, hanem a bája, a kisugárzása ... A többi beteg szinte kivirul, amikor Caroline mosolyogva végig- sántikál a folyosón. Ő itt is nagy sztár! Nagyon fog hiá­nyozni, ha itt hagy minket.- Mikor engeditek el? - Rose titokban jót mulatott ba­rátján. Még sosem látta Pault ilyen lelkesnek.- Valószínűleg augusztus közepén. Elég bonyolult volt a műtétje. A sípcsont meg a szárkapocs szilánkosan tört el. Remélem, nem ér bennünket kellemetlen meglepetés, ha le­vesszük a gipszet. Amennyi­ben nem jól forrtak össze a csontok, még egyszer meg kell operálni. Sőt, akár kétszer is. Rose őszinte aggodalmat fedezett fel a sebész hangjá­ban. Paul szörnyen féltette a színésznő világhírű lábát.- Minden rendben lesz! - vigasztalta barátját a lány. - Caroline fiatal, egészséges, és szerintem mindent megtesz majd annak érdekében, hogy minél hamarabb a kamerák elé léphessen.- Igen, hihetetlen életerő lakozik benne, mindenkit ma­gával ragad. Mióta itt van, az ember szinte azt hihetné, a sebészet a legjobb hely a világon! Rose kicsit csodálkozott, milyen hamar kiheverte Caro­line a barátja halálát, de nem szólt. Befejezte vacsoráját, majd visszament az osztályra. Fáradtan ledőlt az orvosi szoba ágyára, és rögtön el­aludt. Tíz óra felé ébredt fel. Seb­tében rendbe hozta a haját, az­tán az édesanyjához sietett, de Brigidet nem találta a szobá­jában. A nagy közös erkélyre nyíló ablak viszont tárva- nyitva állt. Rose meglátta any­ját, aki pongyolában üldögélt odakint néhány beteg meg két ápolónő társaságában. Min­denki a fehér teniszinges, gitá­rozó férfit figyelte, aki egy si­kamlós francia dalt adott elő. A nóta véget ért, és a hallga­tóság lelkesen megtapsolta.- Magának a tévében kel­lene fellépnie. McDowie dok­tor - áradozott egy idős hölgy. - Csoda tehetséges! Warren nevetett, s közben kivillant hófehér fogsora. Sö­tét hajával, fekete szemével, napbarnított arcával olyan volt most, mint egy olasz trubadúr.- Még egy dalt, doktor úr! Warren nem kérette magát. Nekitámaszkodott az erkély kőkorlátjának, és hangszere fölé hajolt. A kertből rózsák il­lata szállt. Warren néhány be­vezető akkord után rázendített kedvenc dalára. Rose a sarokba húzódott, hogy a férfi ne lássa. A skót ballada fiatal szerelmesekről szólt. Az asszonyok sóhajtoz­tak, néhányan a könnyeiket tö- rölgették. Rose a törékeny Brigidet leste, aki egy fonott kerti székben ült, és elragad­tatva figyelte Warrent. Az asz- szony sápadt arca kicsit kiszí­nesedett. Az énekes a ballada utolsó versszakát Brigid felé fordulva, hal­kabban, szív­hez szólóbban adta elő. Min­denki érezte, hogy ez a strófa csakis Mrs. Gillisnek szól. Most már senki sem zavarta meg tapssal az áhítatos csen­det. A skót népdalt egy rigó esti nótája követte. Rose ellopózott volna, ha édesanyja nem veszi észre.-Kislányom! Örülök, hogy ide tudtál jönni. Nehéz napod volt? A többiek is örömmel üd­vözölték az orvosnőt, Rose pedig elpirult, mert a gyer­mekágyasok osztályán folyta­tott vitára gondolt. Warren szemlátomást megfeledkezett a heves nézeteltérésről. Elfo­gulatlanul mosolygott kollé­ganőjére.- A mamája jó hírt tartogat! - A férfi sötét szeme vidáman csillogott. - Mondja csak el, Brigid!- Képzeld, Rose, a húgom, Maura azt írja, eljön hozzám, és velem marad, míg jobban leszek. Annyira örülök, drá­gám! Te úgyis olyan elfoglalt vagy! Rose-nak nagy kő esett le a szívéről. Karon fogta édesany­ját és visszakísérte az ágyába. Már rég nem látta ilyen jóked­vűnek. Az asszony nagyon megörült, hogy oly sok év után viszontláthatja testvérét. Később az orvosnő körbe­járta az osztályt. Mindenki nyugodtan pihent, még az éj­szakás nővér is elszunnyadt. A lány kisétált az erkélyre, hogy egy kis friss levegőt szívjon. Warren még mindig a korlát­nak dőlve állt odakint.- Ugye megmondtam, hogy egy szeretetre méltó hölggyel van találkám? - szólalt meg, amikor meglátta Rose-t. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom