Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-04 / 80. szám
1996. április 4., csütörtök SporTTüköR 11. oldal Casablancában majdnem megkéselték a sivatagi hőst Az istenfáját, csak nem jön ez a gépmadár. Itt állunk és várunk, tördeljük kezeinket, vakargatjuk homlokunkat, borzoljuk Üstökűnket... Késik a járat. Amelyiken ott ül ő, a sivatagi hős, a mi emberünk, aki kétszázból tizenkilencedik lett, aki egyedüli magvarként szenzációs sikerrel ajándékozott meg bennünket... Olomlassúsággal peregnek a percek, ám kit érdekel ez, mikor ismét hazai földre lép a Laca?! Állunk és várunk, aztán nyílik az ajtó, ott jön, igen, a tőle megszokott széles vi- gyorral lépdel, rövidgatyában, pólóban. Gyere, Laci, gyere, hadd öleljünk keblünkre, hadd szorítsuk meg kezed, hadd durranjon szerkesztőségünk pezsgője, hadd örüljünk együtt! Dicsőség néked, Ipoly-parti homoklovag! Bevitték a pokolba- Hát, akkor mesélj, László!- Ferihegyről Rómába repültem. Nyolc órát kellett vámom a casablancai gépre. Úgy gondoltam, szétnézek az örök városban, ám nem tehettem. A vámosok nem engedtek sehová, így aztán ott gebedtem a váróban, de a lényeg, hogy este tízkor megérkeztem Marokkóba. Hihetetlen, de elképesztően nehezen jutottam be az ország legnagyobb városába, ugyanis annyi kérdésre kellett felelnem, hogy kis híján berekedtem. Mindegy, helyi járatú repcsire szálltam, egy óra múlva már Ouarzazate-ban voltam. Rendkívül szívélyesen fogadtak, olcsón kaptam szobát, éppen azt, amit tavaly! Másnap délelőtt volt a találka a versenyzőknek. Rengeteg ismerőssel találkoztam, legalább tucatnyi fickó hátba veregetett, mert megismert. Az olaszok különösen frankók voltak, majd beszakadt a hátam, és egyre csak mondták, meg mondták a magukét. A rendezők megebédeltettek, aztán bevittek minket magába a pokolba, a sivatag belsejébe.- Ismerős volt a vidék...- A rendezők az idén sokkal, sokkal nehezebb útvonalat választottak. Lelkűk rajta, én viszont tudnék nekik kívánni néhány dolgot... Mindenesetre 18 nemzet 196 sportolója vágott neki a versenynek. Érdekes volt, hogy Kelet-Európából mindössze ketten indultunk! A későbbi győztes orosz srác — aki egyébiránt immáron harmadik éve első - és hát jómagam. A legtöbben a franciák, az amerikaiak és a japánok voltak. Mint a napok során kiderült, nekik egyhavi pénzükbe került az itteni részvétel. Nekem pedig több mint másfél évi lóvém ment rá. Illetve a szponzoroké.- Az első nap?- Délelőtt tízkor rajtolt az egész mezőny, és óriási szél fújt! Huszonöt kilométert kellett legyűrnünk. Végig bokáig érő homokban futottunk, a szemem tele volt a homokszemekkel, de végül is jól mentem, hiszen tizenhetedikként értem célba. Elégedett voltam, ugyanis előzetesen úgy számoltam, ha a legjobb huszonötben leszek, nem lehet gond. A második nap 33 kilométert kellett teljesíteni. Piszok kemény volt! Dünéken mentünk és még jobban süvített a szél. A rendezőség — mint utólag kiderült - azon gondolkodott, hogy leállítja a viadalt! Tényleg borzasztó volt, jó, ha ötven méterig elláttunk, édes istenem! Nem csoda, hogy nagyon elfáradtam a nap végére. Csak annak tudtam örülni, hogy továbbra is az első húszban voltam. Csak azért is folytattam!- Következett a harmadik nap...- Harminckilenc kilométerrel. Átkozottul rossz nap volt ez is. A szél továbbra is hordta a homokot, alig láttam valamit a portól. Ráadásul a talaj is nehéz volt, a köves, kavicsos utak alaposan kivették az erőmet. Azonban ennél is rosszabb volt a negyedik nap, a verseny leghosszabb távja, a 76 kilométeres, éjszakába nyúló szakasz. A rajtnál nem gondoltam volna, hogy szörnyűséges nap elé nézek. Aztán szembesültem vele. Az első ellenőrzési pontnál kiderült, menet közben elveszítettem a vízkártyámat. Három lehetőség közül választhattam: feladom a versenyt, vagy kapok 3 óra büntetésidőt, esetleg elfogadom a fele vízadagot. Az utóbbi mellett döntöttem. Másfél liternyi víz járt pontonként. Könnyű kiszámolni, mit kaptam ezen a napon, amikor a legnehezebb távot és terepet kellett legyőzni... Mit mondjak? Rohadt egy dolog volt! De ezzel még korántsem ért véget a hányattatásom! Az egyik vízkiosztó pontnál a rendező ráejtett a lábamra egy palackot. Két körmöm bánta, azonnal begyulladtak a lábujjaim... Ritkán szoktam káromkodni, de azt hiszem, elég cifrákat mondtam...- Még jó, hogy az ötödik nap pihenhettél.- Elég volt nyalogatni a sebeimet. Nem kívánom senkinek azokat a fájdalmakat.- De nem adtad fel...- Még csak az hiányzott volna! Nem kéjutazásra mentem. A klasszikus maratoni távot, a 42 kilométert is sikerült elég jól letudnom az ötödik versenynapon. Igaz, hogy a bal térdem rakoncátlankodott, ezért kicsit visszafogtam magam, de végül is ismét az első húszban végeztem. A Coca-Cola cég egyetlen dobozos italt adott minden versenyzőnek. Soha nem hittem volna, hogy ennyire népszerű a kóla.- Eljött az utolsó nap.- Úgy futottam, ahogyan csak bírtam. Piszok nehéz, köves vidéken mentünk, nagyon fájt a lábam. De nem panaszkodom, sikerült jól mennem, a 18 kilométer után tudtam: jól szerepeltem. Amikor megtudtam a végeredményt, a 19. helyet, elégedett voltam. Azt hiszem, ezzel a pénzügyi és egyéb lehetőséggel, ami nekem van, ez a maximum. Mást ne is mondjak: egy francia válogatott szupermaratoni futó mindössze két hellyel előzött meg. Holott az ő felszerelése legalább a tízszeresét érte az enyémnek.- Mit tudsz arról, hányán adták fel a küzdelmet?- Legjobb tudomásom szerint közel húszán kiestek menet közben. Arról pedig jobb nem beszélni, hogyan nézett ki a többség lába. Legalább ötven olyan versenyzőt láttam, akiknek csontig lement a bőr a talpukról és a lábujjaikról. Még nézni is szörnyű volt.-Te sem panaszkodhatsz. Szépen néznek ki a lábujjaid...- Végül is a két leesett köröm helye kezd gyógyulni, ám a bal lábamon is lepottyant az egyik, ugyanis az utolsó napon belerúgtam egy kőbe.- Majd begyógyul...- Az biztos. Elvégre ebcsont beforr, ha-ha-ha! Megúsztam a merényletet- Köszönjük a beszélgetést...-... Egy pillanat! Nem kévésén múlott ez a beszámoló!- ???- Casablancában éjszakáztam a visszautazás előtt. A helyet inkább nem is ecsetelem. Legyen elég annyi, hazánkban a legszömyűbb cigányputri is elegánsabb! És ez is 75 dir- hamba, vagyis 1500 forintba került... Elmentem vásárolni a piacra. Az egyik sikátorban barangoltam, mikor egy sebhelyes arcú arab elém ugrott és tőrt rántott rám. Valami ilyesmit mondott: hospital or money! Kórház vagy pénz?! Szerencsére, nem vesztettem el a lélekjelenlétem. Nyakon ragadtam a borostás ürgét és a falhoz szorítottam. Csodálkozó szemekkel meredt rám. Nem vártam tovább, azonnal vettem a nyúlcipőt! A fene tudta, hogy egyedül van, vagy figyelnek a társai! Jobb volt ez így. Meg aztán nem vagyok én egy James Bond, ha-ha-ha!- Kedélyed a régi!- Kössz, jól vagyok! Ám engedtessék meg: köszönetem a Magyar Kábel Művek gyarmati gyárának, a Coloniapharmának, az MNG Kft.-nek, a Global- coop-nak, az Éptek-nek, a H. Agentur Kft.-nek, a Salkon Rt.-nek, a Cserhátvidéke Takarékszövetkezetnek és Naszály Aladárnak, valamint a gyarmati és a megyei sporthivatalnak. (hege-eszen) Pontlevonások délen A Pásztó Városi Labdarúgó Szövetség versenybizottsága legutóbbi ülésén szigorú döntéseket hozott. Az újonnan megválasztott vezetőség felülvizsgálta az őszi mérkőzések jegyzőkönyveit és több szabálytalanságra bukkant. A felnőtt csapatoknál Szurdokpüspöki és Ecseg csapatától 6-6 pontot vont le az eddig megszerzettekből. A döntés indoklása szerint a szurdokpüspökieknél Odler, az ecsegieknél pedig Ba- gyinszki nem töltötte le a három sárga lapos figyelmeztetés miatti, egy mérkőzésre szóló eltiltását. Mindkét játékos 2-2 mérkőzésen lépett pályára jogosulatlanul, ezért van a pontlevonás. Az ifjúságiaknál a felsőtoldiaktól kilenc pontot vontak le, ugyanis az ő játékosuk három mérkőzésen szerepelt jogosulatlanul. A módosított állás 1. Tar 16 12 2 2 52-16 38 2. M.-keresztes 17 11 4 2 57-30 37 3. Jobbágyi 17 114 2 51-24 37 4. Csecse 17 11 2 4 40-21 35 5. Szarvasgede 17 10 3 4 57-20 33 6. Héhalom 17 10 1 6 38-24 31 7. Buják 16 82 6 37-30 26 8. M.-SZŐ1ŐS 17 63 8 35-33 21 9. Sz.-püspöki 17 82 7 42-25 20 10. Felsőtold 17 5 2 10 33-37 17 11. Szirák 17 45 8 25-46 17 12. Vanyarc 16 27 7 17-25 13 13. Kisbágyon 17 3 3 11 24-42 12 14. E.-dengeleg 17 2 2 13 11-84 8 15. Ecseg 17 1 2 14 13-72 -1-Kerekeskns Kereskedelmi és idegenforgalmi TOVÁBBKÉPZŐ NÓGRÁD MEGYEI KÉPVISELETE szakképesítést nyújtó tanfolyamokat indít: kereskedelmi és vendéglátó szakmunkás, kereskedő boltvezető és vendéglátó üzletvezető, falusi vendéglátó, irodavezető szakokon. Jelentkezéseket 1996. április 17-ig várjuk: Salgótarján: (32) 316-694, Tari János „ Salgótarján, Bartók Béla út 10. | ö Balassagyarmat (35) 310-788, képviseleti irodán, Balassagyarmat, Régi malom út 2, (35) 311-786 és (35) 310-882 telefonokon. Tandíj részletfizetési lehetőséget, tankönyvet, diákigazolványt (jogosultaknak) biztosítunk. Esély sikerre! Asztalitenisz NB III - Csapatbajnokság Továbbra is vezet a Petőfi V. forduló: St. Petőfi DSE - Lajosmizse 9-9 Gy.: Kocsa 3, Kövendi 3, Cseh 2, Kiss O., Kocsa-Cseh. Petőfibánya - Bgy. Dózsa DSE 10-8 Gy.: Lucska 3, Daróczi 2, Guth 1, Csépán 0, Daróczi-Lucska és Csépán-Guth. * * *- Nem játszhatunk hazai pályán - panaszolja Tóth Imre, a karancsaljai vállalkozók kispályás labdarúgócsapatának vezetője. -1995 őszétől Ka- rancsalján játszottuk bajnoki mérkőzéseinket. Nem kis anyagi és társadalmimunka-rá- fordítással hoztuk rendbe a községben található kispályát. Az önkormányzat saját költségén hozatott salakot, mi pedig új kapufákat állítottunk be, a kapuk mögé védőhálót szereltünk fel. Rendbe tettük a pálya környékét is. Az idén fedett kispadot, a pálya szélére korlátot terveztünk készíteni. A helyi sportkör rendelkezésünkre bocsátotta az öltözőt, cserébe elkészítettük az öltözőben a vizesblokkot, tehát kulturált környezetben fogadtuk ellenfeleinket, akik meg voltak elégedve a körülményekkel. Egy-egy mérkőzésünkre 50- 100 fő néző is kilátogatott. A közelmúltban csalódottan hallottuk hírét, hogy a technikai érVI. forduló: Bgy. Dózsa DSE - St. Petőfi DSE 8-10 Gy.: Daróczi 3, Lucska 3, Csépán 1, ill. Daróczi-Lucska, Kocsa 3, Cseh 3, Kiss 2, Kósy 1, Cseh-Kocsa. * * * VII. forduló: St. Petőfi DSE - Tápiószele 13-5 Gy.: Kocsa 4, Cseh 4, Kiss 2, tekezleten - amelyen más egyéb elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni - a csapatok képviselői olyan döntést hoztak, hogy csak Salgótarján közigazgatási területén lévő pályán lehet játszani. Karancsalja csak 5 km-re van Salgótarjántól, de tételezzük fel, hogy valamelyik csapat Rónabányán kíván játszani, ezt megteheti, mert Rónabánya ugyan 11 km- re van, de még Salgótarjánhoz tartozik. Hol van ebben a logika? Miért nem adtak szá- .munkra olyan lehetőséget, hogy a csoportbeli ellenfeleinkkel megegyezhessünk? Milyen tömegsport az, ahol az egyre növekvő költségek dominálnak? Ha jól tudom, egy mérkőzésre 2 ezer Ft a pálya- bérleti költség. Tehát ez már magában több mint 20 ezer forint, ehhez jön a játékvezetői díj, ezen kívül labdát, szerelést is kell venni. Nem is beszélve az 5 ezer Ft-os nevezési díjról. I Az * ügyben megkérdeztük Kövendi 1, Kiss-Kövendi és Cseh-Kocsa. Lajosmizse - Bgy. Dózsa DSE 12-6 Gy.: Daróczi 2, Guth 2, Csépán 1, Daróczi-Neisz. A megyei csapatok helyezései a 18. forduló után: 1. St. Petőfi DSE; ...7. Bgy. Dózsa DSE.-infoSzilágyi Dezsőnét, a kispályás szövetség titkárát, aki a következőket mondta: - A technikai értekezlet előtt körlevelet küldtünk ki a csapatoknak, melyben kértük, tegyenek javaslatokat a bajnokság lebonyolításával kapcsolatosan. A technikai értekezleten a vállalkozók részéről nem jelent meg senki. Az értekezleten résztvevő csapatok képviselői szavazással valóban eldöntötték, hogy csak Salgótarján közigazgatási területén lévő kispályán lehet bajnoki mérkőzést játszani. Szeretném azonban elmondani, hogy a versenybíróság fenntartja magának azt a jogot, hogy egyes vitás kérdésekben kizárólagosan döntsön. Ha megtörténik a csoportbeosztás, és a vállalkozókkal egy csoportba kerülő csapatok írásban vállalják, hogy Karancsal- ján játszanak, ebben az esetben, azt hiszem, lehet, és tudunk kivételt tenni. Egyébként a vállalkozók nevezése megérkezett. Szerkesztőségünk részéről annyit szeretnénk hozzátenni, hogy jó lenne végre egy vitáktól, problémáktól mentes bajnokság, ahol a mozgás, a játék öröme a lényeg! - lantos „Utálat meccse” A svéd Davis Kupa teniszcsapat a hét végén Calcuttában, Indiával küzd. A skandináv ország legjobbjainak szövetségi kapitánya, Carl- Axel Hageskog egyszerűen az „utálat mérkőzésének” nevezte az összecsapást. A pályára lépő felek pillanatnyilag nincsenek túl baráti viszonyban egymással. A nézeteltérés akkor támadt, amikor az indiai határon nem engedtek át néhány különleges svéd ételt, valamint egyes felszereléseket. Hageskog ezek után azzal fenyegetőzött, hogy csapata bojkottálja a mérkőzést. Az indiaiak nem adtak igazat vendégeiknek, mondván: a svédek megsértették a vámtörvényeket. A „háromkoronások” már korábban sem szívesen utaztak Indiába. Stefan Edberg le is mondta a fellépést. Indoka: egykori szövetségi kapitányuk, Tony Pickard és egy svéd újságíró megbetegedett az országban. Haász Győrben A menesztett Pociik József helyett szerdától a Salgótarjánban is megfordult Haász Sándor az NB I-es Győri ETO FC labdarúgóinak új vezető edzője.- A Kispest-Honvéd FC tartalékcsapatának eddigi mesterét kértük fel az edzői teendők ellátására - nyilatkozta Horváth Béla, a győri futballklub technikai vezetője. - A szerződés másfél évre szól. Azzal a megkötéssel, hogy a csapatnak benn kell maradnia a most folyó bajnokságban az élvonalban. Ha kiesik, úgy Haász Sándor utódjáról kell gondoskodnunk. Idegen pályára ítéltetve... Már az elmúlt évi salgótarjáni kispályás labdarúgó-bajnokság sem zajlott le minden vita, civódás és érdeksérelem nélkül. Úgy látszik, az idei csatározások sem lesznek mentesek a problémáktól. Erre ,jó” példa az alábbi hercehurca, melynek szenvedő alanyai a karancsaljaiak.
